Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-10-06 / 40. szám

6-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE 40. szám. A felköszöntők sorát Ilosvay Aladár alis­pán nyitotta meg, ki méltatta Papp Bélának a társadalmi téren elért sikereit, a tántorithatlan jelleme és elvhűsége által szerzett közbecsülést. Meggyőződése szerint könnyes szemekkel kel­lene búcsút venni tőle, ha nem lenne az a vigasztalás, hogy a szomszédba megy, a hol továbbra is tényezője marad Nagykárolynak és a vármegyének s közel lesz hozzánk; kíván neki uj és exponált állásában szerencsét és hogy ott is oly őszinte barátság és szeretet környékezze, a minőben itt részesült, s ha al­kalom lesz rá, mint a ^Nagykárolyban felállí­tandó törvényszék ügyésze kerüljön vissza városunkba. Ezután Debreceni István polgármester fe­jezte ki sajnálkozását Papp Béla távozása felett, majd méltatva a város érdékében és ügyei előbbre vitele körül szóval és tollal kifejtett önzetlen munkásságát, kérte, hogy változott hatáskörében is tartsa meg városunk iránt jó­indulatát és ne feledkezzék meg arról a tiszte­letről, közbecsülésről és szeretetről, melylyel itt körülvesszük. Rooz Samu az ügyvédi kar nevében bú­csúzott el Papp Bélától: Előttem szólók megemlékeztek azon kitün­tetésről, mely Papp Béla barátunkat kinevezé­sével érte. Midőn én tőle a nagy károlyi ügy­védek nevében búcsúzom, bennem a búcsú ’ 'zárólag a fájdalom érzését kelti. Nem gon­dolok arra, hogy nagy kitüntetésben részesült, nem gondolok arra, hogy egy tekintélyes hiva­tal élére állíttatott, a búcsú ezen órájában csak azt érzem, hogy mi egy szeretett jó barátot veszítünk körünkből, — csak azt érzem, hogy elég szegényes társadalmi életünk egy jelenté­keny tényezővel még szegényebbé válik, csak azt érzem, hogy közügyeink iránt érdeklődők száma legagilisabb munkásai egyikével kevesbe- dik, érzem, hogy a válás neki is fáj, tőlünk nem szívesen távozik, de családja jövőjének jól felfogott érdekének meghozza az áldozatot, hogy szeretett foglalkozását ujjal cseréli fel, szülővárosát, melyhez szive minden szálával hozzánőtt, elhagyja, mert ez ma az ügyvéd sorsa. Egy megmagyarázhatlan tendentiosus el­fogultság áll ma az ügyvédséggel szemben, pedig önérzetesen állíthatjuk, hogy az ügyvédi kar volt és ma is ez országnak legelőkelőbb és legintelligensebb testületé, mindig hazaflság jellemezte testületi működését, korszakalkotó nagy férfiait egy Kossuth Lajost, Deák Ferencet ezen testület szelleme nevelte a hazának és ezen testületnek oly kiváló tagja, mint Papp Béla barátunk, 30 évi kifogástalanul munkás­sággal, közbecsüiésben eltöltött működés után tanácsosnak látta kedvelt foglalkozását változ- I tatni. — Szeretettel bocsájtunk el, egyet kívá­nunk neked, hogy uj pályádhoz adjon az Isten l erőt, egészséget, egyet kérünk tőled, hogy a hoz­zánk oly közelfekvő és mégis nagyon idegen városban is, maradj továbbra is a miénk. Andrásnak, feleségem K-det elvárja régi vajas kalácsra, ha mindjárt Murányi mamával nem is tarthatja K-det. Egy másik jó emberét meg azzal kecsegteti, hogy neje viedelandi farkatlan tyúkok tojásaival fogja megvendégelni. Széchy Mária valóban tudott lucullusi lakomákat ren­dezni. 1662. nov. 10.-én ő maga Írja Pál püs­pöknek: »Utálom a jóizü és szép falatokat, sok különb-különbféle galócát, pisztrángot, halat és ahhoz járandó szép császárfogoly húsos ma­darak ételét K-d nélkül költeni. Ha azért tiszti promotiójának gátlása, jövedelmének csorbítása, előttejáróinak indignatiója nélkül teheti, kérem jöjjön ide az ünnepekre. Bezzeg meglátja K-d mind igen szép pecsenyét, mind igen szép kö­vér főtt szalonnás káposztát s mind igen szép pirított húst ecettel, hagymával s holmi más­sal, jó édes tokaji ürmös borral, igen szép tiszta ó-borral, jó savanyu vízzel, egyébiránt a mit az szegény ház körül találok, tartom K-det.« Nagyravágyása törhetlen akaraterővel pá­rosult. Tőlünk függ, hogy ilyenek vagy amo­lyanok legyünk, mondja Schakespeare fagója. Testünk a kert, akaratunk a kertész. Ha tet­szik: csalánt vagy salátát vetünk, virágot ül­tetünk s kigyomláljuk a köményt. E hatalmas lelki tulajdon féktelen nagyravágyása által ösz­tönözve tette lehetővé, hogy két országban emelkedett közvetlenül a trónus közelébe: Erdélybe első férje Bethlen István révén, Ma­gyarországban pedig, mint W. nádor hitvese. íme, a murányi Vénusnak jellemvonásait a mondottakban vázoltuk röviden. E rendkívüli nő jellemének megítélésénél azonban érdekes lenne egész életfolyamát részletes figyelemmel kisérni. Széchy Mária életének lefolyása, tizen­négy éves korában kötött első házassága, az ifjú özvegynek kapzsi ipja által történt szoron- gattatása, összekelése Rozsályi Kunnal, elválása s az ágyuostrom, melylyel második urát magá­tól elűzte, saját édes anyja által történt elfo- gatása, s számos egyéb zaklattatása, melyek közül az összeesküvési per a legsanyarubb volt: mind oly epizódjait tárják fel e ritka Papp Béla állott fel ezután és köszönetét mondott azért, hogy a kifejezett rokonszenvvel enyhítették a válás perceit neki, ki ebben a városban született és itt élte át legszebb éveit, gyermek- és ifjúkorát és férfikora javarészét; mint régi lakója e városnak igyekezett a vá­ros és a társadalom javát előmozdítani úgy­mond s mindenkor két jelszó irányította cse­lekedeteit: a munka és a szorgalom. Mostani magasztos pályáján is a törvénykönyvvel ke­zében igyekezni fog hazájának és a társada­lomnak szolgálni, kéri barátait, tartsák meg őt jóindulatokban. Dr. Adler Adolf Papp Bélában a 25 éven át való önzetlen barátság mintaképét dicsőít­vén. indítványozta, hogy a társaság kinevezte- tése alkalmából Polónyi Géza igazságügymi­nisztert táviratilag üdvözöljék, mit a jelenlevők lelkesedéssel elhatározván, a miniszterhez a következő szövegű táviratot menesztették : Polónyi Gézei iyazságügyminiszler úrnak Budapest. Azon alkalomból, hogy Nagyméltóságod városunk fiát. vármegyénk ügyvédi karának egyik díszét és nemzeti törekvéseinknek fá­radhatatlan harcosát, Papp Bélát, királyi kine­vezés által a szatmári királyi ügyészség élére állította, a Papp Béla királyi ügyész búcsú- ünnepélyére összegyűlt nagykárolyi polgárok nagyméltóságod iránt törhetetlen bizalmukat fejezik ki és mint nemzeti függetlenségi har­cunk egvik nagy vezérférfiát meleg rokonszenv­vel üdvözlik. Dr. Jékel László Papp Bélánét éltette és érzékenyen búcsúzott el a jótékonyság oltárán fáradhaílanul működő úrnőtől, ki műked­velő művésznővé lett, hogy a társadalmat jó­tékonyság gyakorlására buzdítsa. Janitzky Albert a függetlenségi és 48-as párt alelnöke Papp Bélától, mint a lüggetlen- ségi és 48-as párt régi tagjától és elnökétől vett búcsút. Kovács Dezső a Régi Kaszinó nevében üdvözölte szellemes felköszöntőben Papp Bé­lát, — kívánván, hogy addig éltesse a jó Isten, amig a Régi Kaszinónak adóssága lesz. Utánna Csilléry Dávid kir. járásbiró a járásbíróság nevében fejezte ki sajnálkozását távozása felett s örömmel üdvözölte uj állá­sában. A felköszöntők sorát Kubinyi Bertalan zárta be, a ki a függetlenségi és 48-as párt nevében üdvözölte Papp Bélát, kinek kineve­zésében a párt elvei győzelmének hajnalha­sadását látja. A társaság ezután a legvidámabb hangu­latban késő éjjeli órákig együtt maradt, amely idő alatt Papp Béla és neje egyenkint vettelr búcsút a társaság tagjaitól. életnek, melyekről a legtöbb magyar olvasó­nak, ki a murányi Vénusról csakis a murányi esetet tudja, fogalma sincsen. Pedig mindent tudni nemcsak magában érdekes és tanulságos, hanem a murányi szép kaland hősnőjének va­lódi alakját e nélkül ismerni és méltatni le­hetetlen. — Általában kimondhatjuk, hogy ki­váltságos asszony volt a születés, a tempera­mentum, a szellem jogán, és ő csak jogaival élt, mint az ó korban Kleopatra vagy görög Ilona s az újban II. Katalin vagy Pompadur asszony. A XVII. században gyakran előfordult, hogy fondorkodó asszonyok véres polgár-hábo­rúkba sodorták hazájukat, csak azért, hogy a zavarban férjet halászszanak maguknak. A grand mademoiselle, XIV. Lajos király szép unokahuga, Anna Maria Montpennier hercegnő, a Fronde nagy harcait csak azért szította, hogy a hős Condé herceget meghódítsa és férjévé tegye. Elhagyta érte a királyt és 1652-ben megnyitotta neki Páris kapuit. Széchy Mária szintén ama kor szülötte. Egyénisége sokban rokon a kacér francia hercegasszonyéval. Neki azonban szerényebb színpad jutott. Murány, nem Páris. De a szerény murányi színpadon szerepét kifogástalanul azzal a nagy lelki erő­vel játszotta végig, melyet világraszóló nagy tettek igényelnek. Van egy bizarr ötletem. Az embernek néha jól esik magát soha nem va­lósuló illúziókba ringatni. Pár éve olvastam valahol, hogy bohém művész emberek Izsó Miklós jeles szobrászunk busuló juhászát óriás kivitelben a Hortobágy közepén szeretnék fel­állítani. Ez lenne aztán az igazi magyar szo­bor. Erről jutott eszembe milyen érdekes párja lenne ez alkotásnak a murányi bérctetőn a leghíresebb magyar asszony lovas szobra, a mint »csalogatja csemegével Muozi paripáját, s lebke szellő lebegteti tengerzöld ruháját...« Természetesen, hogy kiegészítsem a képet, »Kardot kötne, bársony övre, gyémántos fogan­tyút, s pici piros csizmáira szép ezüst sar­kantyút ...« Szőke Lőrinc. Vármegyei szabályrendelet tervezet a gazdasági és munkás cselédek lakásairól. Alkottatott a nm. m. kir. belügyminister urnák 63107/906. sz. a. kelt felhívása alapján a 34983/1891. és 49851/1893 számú B. M. kör- rendeletek szemmeltartása mellett a Szatmár- megye törvényhatósága területén lakó gazda­sági munkás és cseléd lakások egészségi vi­szonyainak javítása céljából. 1. Gazdaságokban, hol külső cselédeket alkalmaznak, s az éves külső családos cselédet a tulajdonos (birtokos) a szolgálati szerződés értelmében lakással látja el, köteles a tulajdo­nos a cselédek részére egészséges, száraz la­kást adni oly formán, hogy minden családos cseléd egy legalább két ablakkal, ajtóval biró lakószobával, s egy száraz, világos, szellőzhető élés-kamrával, s minden két család egy kö­zös konyhával bírjon. 2. §. Minden újonnan építendő cseléd lakóház a talaj felszíne felett legalább 30 cen­timéterrel helyezendő el, s az építmény jó anyagból, a vidéken szokásos módon viendő ki. 3. §. Az újonnan lehetőleg keleti, vagy délkeleti irányban épülő cseléd házaknál min­den lakott szobának négy tagból álló család minden tagjára 10 (tiz) köbméter levegőt szá­mítva legalább negyven (40) köbméter légür- tért kell tartalmazni, s a szoba magassága 260 centiméternél kevesebbel nem bírhat. 4. §. A szoba két szárnyú ablakának leg­kisebb mértéke egy (1) méter magassága, és nyolcvan (80) centiménter szélesség, s kettős szorosan járó s jól nyitható ablakkal látandó el. — A szoba egyik ablaka lehetőleg az ajtó­val szemben helyezendő el. a jobb szellőztetés céljából. 5. §. Minden cseléd lakássul szolgáló ház tűzbiztos kéményekkel látandó el. 6. §. A házi állatok tartására minden tu­lajdonos által a cselédség részére megfelelő helyiség jelölendő ki. 7. §. A tulajdonos az ott lakók számának és a cseléd lakások elhelyezésének megfelelő- leg pöcegödörrel ellátott árnyékszékekről, trá­gya és szemétrakodó helyekről köteles gon­doskodni, melyeknek tartalmát félévenként egyszer a lakott helyiségtől legalább 150 méter távolságra tartozik elhordatni. A pöcegödör a trágya és szemét lerakodó helyek az épület falaktól legalább három (3) méternyire, a ku- taktól legaláb busz (20) méter távolságra léte­síthetők. 8. §. Köteles továbbá a tulajdonos arról is gondoskodni, hogy minden külső gazdasági telep tisztán tartott kutakkal legyen ellátva. Nagyobb, ötven (50) léleknél többel biró ma­jorokban fúrt kút létesítendő. 9. §. Oly majorokban, hol nagyobb számú családos cseléd van alkalmazva, egy épületben legfeljebb tiz (10) családos cseléd helyezhető el, s ezen cseléd lakások szemben állítva legalább harminc (30) méter távolságba ugyanazon vonalban legalább tiz (10) méter távolságban építendők. 10. §. Oly napszámosok részére kik a községtől nyolc (8) kilométernél távolabbra eső birtokon több napon át elfoglalva lesznek és éjjelre is a birtokon kell maradniok köteles a birtokos a nők és férfiak részére egy elkülö­nített ideiglenes barakot felállítani. 11. §. Minden olyan gazdasági telepen, mely a községtől a hová tartozik három (3) kilométernél távolabban esik és a melyen (50) ötvennél több lélek lakik, a tulajdonos köteles egy ragályos, vagy fertőző betegek el­különítésére szolgáló és egy külön álló épüle­tében a szükséges fabutorzattal ellátott helyi­séget tartani, melyben az ily betegek mindad­dig tartandók, mig a kórházba nem szállíthatók. A ragályos és heveny fertőző kóroknak a községi elöljárósághoz és hatóságokhoz történő bejelentésére az 1876. évi XIV. t.-c. 80-ik §-ába felsorolt egyéneken kívül a gazdaságnak az a közege is köteles, a ki ott a felügyelettel van megbízva. 12. §. Köteles a tulajdonos arról is gon­doskodni, hogy a cseléd lakások körül a csa- podék vizeknek kellő lefolyása legyen. 13. §. A padló, vagy burkolat nélküli szo­bák talaját köteles a tulajdonos (birtokos) minden tavaszszal április, vagy május hóna­pokban harminc (30) centiméternyire kiásatni és friss, a lakástól távolabb fekvő helyről ho­zatott földdel újra kiföldeltetni, mig a fertőző, vagy ragályos betegség után a lakó szoba, min­denkor azonnal harminc (30) cm.-nyire felásandó, és friss földel cserélendő ki, s az arra hivatott közeg azonkívül legkésőbben 48 óra alatt hi­vatalból fertőtleníteni tartozik ezen helyisé­geket. 14. §. A már meglevő cselédlakások a fennforgó méltányossági körülmények figye­lembe vételével tiz (10) év alatt ezen szabály-

Next

/
Oldalképek
Tartalom