Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-08-30 / 70. szám

XV. évfolyam. Szatmár, 1911. augusztus 30. Szerda 70. szám FÜGGETLEN POLITIKAI LAP S2ERKFSZT0SÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ■■ 1 Telelőn-'szám 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. £ L 0 F I Z ET ESI ÁR: E^esz evre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenkint kétszer; vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ ; DR TANÓDY ENDRE. Gazdaságilag hatalmas nemzet Főfeladata cikkünknek szembeszökően megvilágítani azt a viszonyt, mely az ál- j lamhatalom és a gazdasági élet között i fennáll. Az úgynevezett felülkerült abszolu- ! tizmus annyira bízott még alig néhány év­tized előtt az államhatalom mindenható­ságában, hogy azt mindenre alkalmasnak találta. Hogy az állam is teremthet min­dent, virágzó magángazdaságokat, szóval produktív ereje teljesen kielégítő az ország boldogitására. Ámde, e téveszméből, később jött a kiábrándulás és bekellett látni, hogy az állam nem gondoskodhatik minden egyes­nek anyagi jólétéről, hanem igenis megad­hatja azokat a feltételeket és támogat ott, ahol azok megszerzésére az egyes ereje nem elegendő, tehát mintegy közvetítő sze­repét játsza, a fejlődés feltételeiről gondos­kodik, de a fejlesztés munkáját át keli en­gednie az egyesek tevékenységének. Elő­segítik ezt a modern törvények hozaialá- val és a helyes közigazgatással. Az egyes országok kormányai ma a parlament közreműködésére vannak utalva, mikoi a gazdasági életet fejleszteni és elő­segíteni akarják. Hogy a parlament műkö­dése megfelel-e a közigazgatási élet fejlő­i désének, erre nézve mindinkább arra a | meggyőződésre jutunk, hogy a szakszerü- i séget a parlament plenoumbeli tárgyalásain ! nehezen találjuk meg, pedig, ami főleg a gazdasági kérdéseket illeti, ahhoz nálunk mindenki akar érteni, de sajnos, hogy en­nek még nem volt meg a kívánt áldásos | hatása. Csak idegenből felkapott elméletek és üres szavak rendszertelen alkalmazása jelzi útját eddigi működésében úgy, hogy köz- gazdasági életünket egy foltozott épülethez lehet hasonlítani, melynek alapja a képze­let. Hazánk politikai átvedlése nem járt karöltve a gazdasági élet újjászületésével. Nem vádolható az állam, hogy mint közgazdasági tényező talán mulasztást kö­vetne el, sem pedig hanyagsággal — de igenis annak a félreértésnek tudható be, hogy csak a közjogi politika kérdéseit is­meri olyanoknak, amellyel a haza érdeké­ben foglalkozni méltó dolog lenne. Ugyanaz a bűne a nemzetnek is, mely inkább a közjogi harcok emésztő harcában véli hivatását teljesíteni. A gazdasági kér­dést inkább szatócs dolognak tartotta, melylyel foglalkoznia nem urnák való, pe­dig a kicsinylés szüli azt a közönyt, me­lyen megtörik a legszívósabb törekvés, a legjobb akarat is. Ezt tapasztalhatjuk ma is mikor a közélet terén gazdasági jelsza­vakkal ékesített lobogók alatt ádáz harco­kat vívunk, de a jelszavak nem igazi gaz­dasági érdekeket fednek. Egyesek önző, hatalmi céljaik érdekében szállnak síkra ily megtévesztéssel. Az ilyen harcok még kietlenebbé teszik közgazdasági életünket. Nincs tehát közgazdasági közvélemé­nyünk, mert nem is lettünk erre nevelve. Nincs megbíráló képességünk, aminek oka is, hogy közgazdasági életünk igazán élet­bevágó mozzanatai fölött csak amúgy fu­tólagosán térünk napirendre. Ennek azután természetes következménye, hogy a ked­vezőtlen közviszonyokért mindenkinek nya­kába sózzák a felelőséget. Miben gyökeredzik tehát a hiba és melyik volna a leghathatósabb orvosság ? Mert ezeknek az állapotoknak nem lehet úgy maradniok, ha csak azt nem akarjuk, hogy beálljon oly időpont a nemzet éle­tében, melynek gazdasági terén való mu­lasztásait évtizedeken át sem lehet helyre pótolni. Bizzunk t hát az időben, mely a leg­jobb orvos és amely annyi nemzetet gaz­daságilag nagygyá és hatalmassá tett. Re­méljük, nincs messze az az idő, amikor a nemzet felocsúdik hosszas álmából és TARGA.. A Magas Tátráról. Irta; Fodor György. XI. Sárospatakon volt nekünk a többi jeles ta­náraink közt egy univerlalis tudományu tanárunk : Csorna Mihály, ki az Arany János Toldi éne­keinek magyarázásánal ezt mondotta : „Szívesen veszem önöktől, ha engemet az Arany János bo­londjának neveznek.“ Erre hivatkozással én meg azt mondhatom, hogy legkevésbé sem fog sérteni» ha engemet a Magas Tátra bolondjának nevez­nek el; mert a miket ott láttam és élveztem, még most is szinte a lehetetlenség világába tar­tozóknak képzelem és nem tudom elfelejteni soha, de sohasem. Mert ahány pontról szemléltük azokat a hegyóriásokat annyi meg annyi káprá­zatos meglepetésekben részesítettek bennünket ; úgy hogy az ezeregyéjszaka meséibe ringató lát­képek mellett nem tudtuk magunkat kellőleg tá­jékozni, hogy a hegyoldalokon és rengeteg mély­ségekben gyönyörű életelevensóggel viruló fenyő­fákban és zöld vegetációkban, vízesésekben és I tavakban — vagy a magas bércek oldalain üt­ött a hó- és jéghatárvonalain felül pedig majd­nem egész kiterjedésben kacérkodva mosolygó j jégmezők szemlélésébe merüljünk el inkább ; mert ezek ott mind olyanok, melyek az éltető j nyarat az életölő téllel hozzák ikertestvérként kapcsolatba. * * * A magas Tátrában egyik unokámmal tett bolyongásaink után a Szepességnek egy pár ki- j válóbb városait kerestük fel. így például Kézs- márkot — mint a Szepességnek fő fészkét; aztán Iglót; ezt a szépség, csin- és tisztaság és modern épületek birtokában szinte nagyvárosias jellegű helyét ; és Lőcsét, — ezt a régi műemlékek rend­kívül gazdag otthonát. — És mindenütt a lehető legszebb rendet, csint és tisztaságot tapasztal­hattuk. De a közelről meg nem tekinthetett he­lyekről is azt a kedvező benyomást szerezhettük a sebesen robogó vonatról, hogy ennek a nagy 1 vidéknek életeleme a csin, a nagy gondozottság; — szóval mindenütt csak kedvező látképet nyer­tünk. Mezőgazdasága is olyan mintha virágos kert volna az egész vidék. Igaz, hogy nagyon kevés a termőföld, mert nagyrészt olyau keskeny, mint nálunk a legkeskenyebb mügyalogjáró. 8—10 öl széles termőföldet csak keveset lehet látni. De ezt aztán szinte művészileg is művelik. Kocsiutjaik pedig olyanok, hogy a szobapadozat sok helyen szégyenkezbetik mellette. A szepességi helyek közül különösen ki kell emelnem Lőcse városát, amely szinte hegy­nek is beillő magas dombon fekszik s úgy néz ki, mintha egy esernyő volna, melynek bordái, illetve utcái meredeken futnak le minden olda Ion a völgybe. — Az egész — egy a középkorbó, itt felejtett hely képét mutatja régi épületeivell melyek tnég ma is olyan szilárdak, hogy a szél és viharok démonával még hosszú időn át ké­pesek lesznek dacolni. A város — védelmi szempontból három vársánccal volt körülvéve, amelyek még ma is kivehetők egyik oldalán — és ézek a vársáncok már ma termőföldek. De ezek a szepességi városok "nemcsak a csin, rend szépség és tisztaság szempontjábó érdemelnek kiemelést, hanem különösen arról hogy kuUurmissziot teljesítö intézményekkel kel­lően el vannak látva. A sok érdekesnél érdekesebb és értékesebb intézmények mellett, melyek valóságos lelki gyö­nyörökben ringatták lelkünket, még ki kel fagyon olcsón lehet most cipőket venni üzlet átalakítás miatt Grünfeld Testvérekné Ílazánc2|*utca a Kereskedelmi Bank — átellenében. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom