Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-09-07 / 66. szám
Szatmár, 1910. szeptember 7. 2 ik oldal SZATMÁR-NÉMET1. ügy látszik : a mi parlamentünk minden hivatása kimerül Ausztria érdekeinek istápolá- sában, a nemzeti életharc letörésében, vitális érdekeink nullifikálásában. De — ez a nyomorúság csak ut a parlamenti reform leié. Ma a »többség« — a nemzet- és népellenes »többség«, a képviselői fizetésből és panamázásból élő »többség« ön zésében nem látja meg a nyomort, amely felé lassan, de biztosan közelgünk. A parlament többsége semmiféle erkölcsi kötelességet nem érez saját népe iránt. A nagy szociális bajok előtt szemet hunynak. Panaszainkat nem hallják gazdag sine curaik nyugalmában. Egyetlen orvossága e veszedelemnek — az egyenlő, titkos választói jog, mely lehetővé teszi, hogy nem egy korát múlt szűkkeblű társadalmi osztály — a gentry — fogja men- házul tekinteni az ország Házát, hanem azok lesznek a nemzet szószólói, kiknek szive-lelke közös a haladó társadalom egyenlő jogú polgáraival ! Öngyilkosság. A napok története tele van gyásszal és könnyel, vérrel és borzalommal. Ha végig nézzük a hírlapot, amely köteles és hűséges krónikása, közlője és hir- hordója az eseményeknek, alig találunk olyan napot a melyen fehér zászlót tűzhetnénk ki, jeléül annak, hogy aznap nem folyt erőszakosan ontott vér s nem rombolt szét életet csalódás, keserűség, életuntság élhetetlenség vagy gonos indutatl Az emberek ma rémületes hamarsággal nyúlnak a romboló fegyverhez s oly hamar dobják el maguktól az életet, mint valami értéktelen rongyot. Az élet rendszerint száz meg száz kötelékkel fűzi magához teremtményeit; ma pedig Úgy tetszik, mintha egész sereg embert csak egyetlen egy kötelék fűzne az élet javaihoz és fentartó ösztöneihez; ma ügy tetszik, hogy egész sereg ember egyetlen kártyára tesz fel mindent — s ha a kötelék meglazul vagy elszakad, ha a szerencse nem kedvez és a kockázat balul üt ki; nosza, akkor elveti magától az egész mindenséget és a nirvánába, a megsemmisülésbe menekül. Szörnyű látvány, olykor valóságos vérfürdő tárul a szemünk elé, úgyszólván nap-nap után. Nemrég egy nagytehetségü magyar festő vetett véget az életének Majd egy elkeseredett, nyomorgó postás kiirtotta öt ártatlan gyermekét. Azután következett valami kapitánynak és feleségének kettős öngyilkossága. Egy ntézeti vállalkozás aligazgatóját kiüldözik az állásából, kapja magát a boldogtalan és golyót röpít az agyába. A minap egy államvasuti fogalmazó ölte meg magát nem tudni miért. Az előtte való éjszakán pedig egy ismert nevű urlovas, egy kedves alakú, leányos arcú huszárhadnagy oltotta ki fiatal életét. Fiatal cseléd- leányok lesznek öngyilkosokká. És ezekben csak fel* tűnő eseteket emlitettünk, az ismeretlen tömegeket’ kik szinte észrevétlenül osonnak ki az életből oly oldalajtón, amelyet maguk nyitnak — már számba sem vesszük. Nem mondjuk, hogy az emberi élet értéke csökkent, sőt ellenkezőleg, megnőttek az igények, a melyek az élet értékének élvezéséhez, az élet örömeihez formálódtak. De fordított arányban csökkent az energiánk amely szükséges volna ahhoz, hogy küzd- jünk az igényeinkért és a küzdelem nehézségeitől és sokszoros csalódásaitól vissza ne riadjunk és hogy hamarosan a küzdelmet és az életet, minden örömével és igényeivel együtt fel ne adjuk. Többé-kevésbé szerénytelenek vagyunk és az igényeinkben az élet reális viszonyait számba se vesszük és a küzdelemben hamar kifáradunk és elkeseredünk. Neuraszteniás lett az egész világ, a postástól a huszárhadnagyig s holott mindenkinek meg kellene tudni alkudnia a viszonyokkal, ahova sorsa állitotta, az egyik vabankot játszik a bukmékereknél és a totalizatőrön, a másik pedig nem bir meghúzódni a szegénység szűkös viszonyai között. Elvetik maguktól az életet, holott ez a legnagyobb érték, amivel rendelkeztek s amely érték küzdelemmel és kitartással mindig hasznosítható, még akkor is, ha egyébként a becsületen kívül elvesztett is minden. Ezelőtt bankárok — ha a szerencse fordult — hordárok leltek, mégis éltek tovább. Viszont hordárok is lettek már bankárok. Ma a bankifju vagy intézeti alkalmazott, ha összekülönbözik a főnökével, nem más banknál vagy más vállalatnál kereskedik, nem néz más hely, más alkalmazás után, hanem rövid utón a browninghoz folyamodik. Az emberk önbizalma betegeskedett el; valami bacillus belevetette magát az emberi energiába és megfosztja acélos ruggalmas- ságától. Valami határtalan kényesség lett úrrá a lelkek fe. lett. Nem edzik meg eléggé az emberi csemetét az élet viharai ellen, nem szoktatjuk eléggé a reális talajhoz s nem óvjuk meg kellőképen a kisértés hatalmától: ezek az okai azoknak a borzalmas jelenségeknek, a szivtépő tragédiáknak, annyi jobb sorsra méltó élet romlásának, aminek megdöbbentő tanúja a mi korunk, amelyben élünk. ÍREK. Utazás egy Írógép körül. Erdődön nem igen szoktak nagy dolgok történni. Már tudniillik olyan dolgok, ami a világ figyelmét oda irányítsa abba a tőlünk — merkantilis zordsággal kifejezve — 30 krajcányi Imre lelkészt és nemcsak Geruska Pali bátyámat, de szépszámú családját is, kik költséget, fáradtságot nem kímélve működtek közre azon, hogy az a néhány száz — kivált alföldi — vendég, ha a kiimában érez is változást, de a barátságos vendégszeretetben ne találjon különbséget! Azt hiszem mindannyi vendég nevében elismerés, hála és köszönet illeti őket a többi előttem nem ismert rendezővel egyetemben, kiknek harmonikus munkája feledhetetlenné tette ránk nézve az ott eltöltött napokat! Éljenek jól és sokáig!... Kirándulásainkat Poprádról intéztük : Csorba és Poprádi tavakhoz, a Füredekre, a tarpataki vízesésekhez, Tatra—Lomnicz—Matlárházán át Barlangligetre, a cseppkőbarlangba; Virágvölgyön át a Dobsi- nai jégbarlangba, a szlracenai völgyön a kapuig stb. Meg sem kisértem a látottak leírását; a kt nem látta; az általam leírtakból, úgy sem ismerhelné meg; aki pedig már látta a Tátrát: ki nevetné gyenge igyekezetemet! Annyit azonban mondok, hogyha az olasznak nem szabad meghalni, mielőtt Nápolyi látta volna: én törvényben mondanám ki, hogy a magyaroknak nem szabad meghalni, mielőtt a Tátra fenséges vidékeit látták volna ! * * * Ha íeiedhetetetlenül rajzolódott lelkűnkbe a Tálravidék képe, nem kevésbé kitörülhetlen rósz emléket hagyo't az oda- és visszautazás nyomorúsága! Nem akarom nyilvánosságra hozni saját ügyetlensé gémét a menetrend kezelésben, amelynek folytán 20—• 21 óra alatt értünk vissza Poprádról; de az az alig 300—330 km. ut legkedvezőbben is 3—4-szeri átszállással 14 órát vesz igénybe. Ennek a rósz vasúti politika az oka. Akinek sok a pénze, hogy az átszállások egy-egy nyomorúságos helyen ne infestálják, okosabban teszi, ha Budapesten keresztül megy a Tátrába. Körülbelül annyi idő alatt ér oda, mint igy s közvetlen kocsival utazhatik. Vasúti összeköttetésünk ma olyan, hogy minden ut Budapesten át vezet. Az egész kormányzatunk pedig olyan, hogy a magyar a saját földjén mindenhez nehezebben és drágábban jut, mint az idegen. S talán ebben rejlik az oka annak, hogy a küldföld jobban ismeri a Tátrát, mint mi! De hál’istennek utána vagyunk ennek is. S ha a vége nem volt is jó, de azelőtt minden jó volt! S a Tátra szépségeit, még a rósz utazási viszonyok sem képesek elhomályosítani 1 Szives üdvözlet a Poprádiaknak! Szatmár-Németi, 1910. aug. 31. Thurner Albert. távolságra fekvő kis sváb helységbe. Ez egy szerény, sőt mondhatnám jelentéktelen megállapítás, amire tulajdonképpen semmi szükség nincsen, mert Erdődön mégis csak történt valami. Valami ami ha kinőheti magát, általánossá lehet, szokássá esetleg szenvedéllyé fajulhat és rövidesen meghazudtolhatja azt, hogy Erdődön nem szoktak nagy dolgok történni. Ilyesmi azonban csak az esetben következhetik be, ha ami ott történt, nyilvánosságra került, ha kopott aluminium toliam lenyöszörgi a papírra és az ötlet megkezdi az utazását a lapokban — amúgy vernegyulásan — harminc nap alatt a világ körül. Most például egy írógép körül kezdjük meg az utazást. Mert hogy e kis cikkben éppen arról lesz szó milyen módon szerzett az erdődi közigazgatási járás tisztikara egy Írógépet a főszolgabírói hivatal részére. Hogy milyen módon? Hát kérem szépen. Kurtán, furcsán tánc- mulatságot rendezett az Írógép javára. Ugye, hogy uj, ugye, hogy érdekes. Uj is, érdekes is, de talán éppen ezétt egy kicsit érthetetlen is. Mert vagy kell az az Írógép vagy nem kell. Ha kell — adjon a tekintetes vármegye. Ha a vármegyének nem kell, csak a tekintetes főszolgabíró urnák, akkor a jóreggelét annak a hét vagy kilencágu koronának ne csináljon a tekintetes főszolgabíró ur az Írógép kérdésből egy egész társadalmi mozgalmat, hanem . . . Dehát ez a hanem sem egészen helyénvaló. Mert úgyis állhat, hogy a tekintetes főszolgabíró ur nem is tud felőle, aminthogy a főszol- gabirák nem is szoktak tudni valamiről. Akkor pedig a következtetés sínjein baktatva arra kell gondolnunk, hogy holmi méla lelkű, sáppadt Írnok müve az egész, aki a táncmulatságot tombolával egybekötve (vagy fordítva) azért ajánlotta, mert egyedül ilyesformán vélt megszabadulni a költeményes kötetétől, felajánlván azokat nagylelkűen — nyereményül. Ez kell, hogy legyen az a lyrai vörös fonál, mely az erdődi re- mington-ügyön végig húzódik, De hisz’ még mindig nem tudjuk a végit. A vármegyéé ez a gép, vagy a tekintetes szolgabiró úrtól kezdve le a piros zsinóros hajdúé ? Akárkié legyen azonban én roppant örven- \ dek a haladásnak. A jó, öreg, kövér, táblabirós betűk helyett miket még sercegő ludtollal vetett papírra a fényes nadrágu okulárés öreg, most csinos, molett kék, vagy lila minekuíáná- kat fog kopogtatni ugylehet egy Grctchen fri- zurás fitos orrú kis szőke leány. Egy Gretchen-frizurás kis szőkeség — a szürkeségben. A haladás modern és friss kattogása a szomorú csöndben. Ahol eddig korán megőszült emberek pipaszortyogása volt az egyedüli muzsika — most csengő kacagás kergeti az unalmat az egyhangú bűróbol. És még azt mondják, hogy Erdődön nem szoktak nagy dolgok történni. Erdődön a kis sváb községben ugylátjuk valamely terv keresztülvitelénél nem válogatnak az eszközökben. Nagyon helyes. Igen könnyen megeshetne ugyanis, hogy olyan eszközt választanának, mellyel a tervet is megölik. ____ Simplon. — Tanács hirek. A Reketye-dülő lakói egy szerény, de annál méltányosabb kérelmet nyújtottak be a tanácshoz. Gyalogjárót, kérnek akár kőből, akár pallóból legyen is az. A tanács, a kérvényt véleményező jelentés-tétel végett kiadta a városi főmérnöknek. A városi tanács a következőknek adott építkezési engedélyt: Kaufman Dávidnak emeletes, Szobosz- lai Istvánnak Kazinczi-utca 54.—a. Edelman Ábrahámnak, Krunka Ferencznek Németi-mocsár, Sulymos-ház, Bányai Lászlónak Nyil-utca 3., Prolkay Györgynek Pálfalvai-ut Templom Jánosnak a Németi-mocsárban. legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai B füiT* öltönyök, leányka felöltők *****----------------. ■ legolcsóbb áron SZ ATMÁR, SAOTTÜ ZSDE MELLETT SZEREZHETŐK BE,
