Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-07-10 / 49. szám
2 ik oldal S^atmär, 1910. julius Í0. SZAT MÁR-NÉMETI. De ez a pillantás nemzetünk életének kaleidoskopjába nem ejt kétségbe. A nagy színjátszásnak mozgató ereje nem belülről ható! Nem önként változtatta színét a nemzeti akarat! Hanem — külső behatásra. Ezt a kaleidoskopot egy hataimas kéz forgatja. Ez az a sokat emlegetett és nemzeti életünk rugóit mozgató hatalmas kéz, mely előtt az izmos, összeszoritott nemzeti kéz erőtlenül hanyatlik alá. Ez áll a háta mögött védelmezőként valamennyi ide küldött császári zsoldosnak, ez hárítja el a csapást fejükről, ez erősebb a törvény pallosánál, melyhez mi igazságért folyamodunk. Meghajlunk előtte. De a kaleidoskop önmagától is megváltozhat. Az idegen hatóerőtől függetlenül. S az lesz az igazi kép. Az lesz a mi nemzeti nagy, szent reményeink, ősi küzdelmeink igaz megnyilatkozása. Ezek valósuljanak meg, ezek hallgattassanak meg, ezek jussanak egyszer diadalra ! »Akkor teljes varázsában jelenik meg előttünk állami életünk legdrágább és legféltettebb kincse, a korona és nemzet áldásos egyetértése.« Akkor a kaleidoskop képe nyugodt, tiszta és harmonikus lesz! Akkor nem fog játszani jogaival, törekvéseivel — ez az önkénytelenül játszó nemzet ! Lapunk legutóbb megjelent számában hirt adtunk röviden ama nagy veszteségről, mely Halász Fe- I renc miniszteri osztálytanácsos, városunk díszpolgára I elhalálozásával a magyar nemzeti kultúrát érte. Halász sikerekben gazdag, hivatásában mérhetetlen fontosságú közéleti működése oly becses és tanulságos mozzanatok sorozatát tartalmazza, amelyhez hasonló csak legkiválóbbjaink életpályáját jellemzi, azért talán nem lesz érdektelen, ha az elköltözött nagy szellem pályafutására visszapillantunk s emlékének e helyen nehány sort szentelünk. Halász mint tanító kezdte közéleti pályáját vármegyénk egyik kisközségében, ahonnan mihamar tan- felügyelőségi tollnokká nevezték ki Ungvármegyébe. Itt vassszorgalommal s nagy szakértelemmel végezte hivatalos teendőit. Emellett magánúton letette az érettségit s sikerrel folytatta és fejezte be jogi tanulmányait. Zsenialitásának nem egyszer adta félreismerhetetlen tanujelét. Ekkor már a magasabb körök figyelme ráirányult s hogy fáradhatatlan munkásságát a népnevelés ügyének előbbrevifelére önállólag szentelhesse, Beregvármegye kir. tanfelügyelőjévé léptették elő. Mint tanfelügyelőnek — műveltségével és modorával a megye egész társadalmát sikerült a népnevelésügy tényezőjéül megnyernie és ilyenekül megtartania. Beregmegyei sikeréről igy emlékezett meg az j akkori kultuszminiszter: »A magyar kulturáuak a | ruthének közt sikeres terjesztésével maradandó nyo- mókát s a nemzet részéről hálás elismerésre méltó | érdemeket szerzett '. Később Hevesvármegyébe helyezték Halászt kir. taufelügyelői minőségben, ahol a tanügyet közvéleménynyé tette s ahol kitűnő szolgálatai elismeréséül a királyi tanácsosi címet nyerte el. Innen hívta be Vlassics miniszter Halász Feren- cet központi szolgálattételre, hogy tágasabb körben kamatoztathassa »erős nemzeti érzését, külső szolgálatában szerzett tapasztalatokban gazdag ismereteit, ideális célok iránt való határtalan fogékonyságát s azt a munkaszeretetei és munkabírást, mely őt az ország első tanfelügyelőjévé tette«. Vlassics miniszter nem csalódott Halász berendeléséhez fűzött reményeiben, mert nagy koncepciójú terveinek felépítéséhez és keresztülviteléhez Halász személyében megbecsülhetetlen segítőtársat talált. A tanfelügyelet mélyreható reformálása, az állami népoktatás taipraállitása, ezer millenáris népiskola szervezése kettőjük nevéhez fűződik. Bámulatos szervezőképessége, sikerdus munkássága a minisztériumban is gyors előhaladást nyitott Halász számára. Négy év leforgása alatt miniszteri osztálytanácsos lett. Mint ilyen lángbetükkél irta be nevét a magyar nemzet kultúrtörténetébe Erős meggyőződéssel hirdette, hogy a magyar állam fenállásának egyedüli biztosítéka : a nemzeti érzület teljes kifejlesztése és megszilárdítása. Éles eszével felismerte, hogy a nemzeti állam kiépítésének egyik legfontosabb tényezője a népoktatás, mely hazánkban nemcsak pusztán népmüvelődési, hanem főleg a magyar állam kiépítésének szempontjából bir elsőrendű jelentőséggel s éppen azért törhetetlen szívóssággal s gondos figyelemmel ápolta ezt az elhanyagolt közoktatási ágazatot. — Különösen az állami népoktatásnak volt buzgó apostola. Sarktétel gyanánt állította fel, hogy égyfelöl a sziumagyar vidékeken fajunk értelmi és gazdasági supremációját biztosítsák, másfelől a nyelvhatárokou védő, de egyúttal agresszív szerepet töltsenek be. Egyébiránt Halász helyes, kultúrpolitikai irányzatát s városunk iránt érzett benső ragaszkodását szépen tükrözi vissza az * levél, melyet válaszképpen intézett Szatmár-NémeR közig, bizottságához abból az alkalomból, hogy őt a közig, bizottság min. tanácsossá történt előléptetésekor üdvözölte. Most már elnémult a beszédes ajk, amely oly hévvel, oly megdönthetetlen érvekkel tudta propagálni s ha kellett, védelmezni nemzetünk nagyságának előbbrevifelére termelt fenkölt eszméket, lehanyatlott a kéz, amely mindig készen állott a mélyen járó gondolatoknak irodalmi formába való öntésére, elröppent a nemes lélek, kihűlt a melegen érző szív, amelynek minden rekesze a magyar nép, a magyar haza lángoló szeretetétől volt áthatva. Eltávozott, de alkotásai hirdetik továbbra is szelleme nagyságát s emléke áldott lesz, mig magyar él e honban ! Mikor találok ritmust? Most ritmust keresek én; n Puha és asszonyos ritmust. Fehér legyen, mint a húgom válla, És pattogó, mint leányaink álla. Most ritmust keresek én: Lágy és asszonyos ritmust. Perdüljön, mint észbontó kacagás, Varázsát ne ismerje soha más, Csak, aki ritmust keresek; én. Régen is ritmust kerestem én; Assznyos ritmust, lágyat, ßnomat. Kerestem alkonyati zenében, Sok virágpihés tavaszi éjben, De sehol ritmust nem találtam én. Ha egyszer selymes alkonyati csendbe' Melledre vonnád pihegő testem — : A sok ritmus, mit hiába kerestem, Száz hangszeren: ujjongva, halkan, zengve, Lüktetne a fülembe . . . Fátyol Ilonka. HÍREK. Cséri. Budapesten ez a szó: Cséri, fogalom. Értenek alatta két izmos stájer lovat, egy óriási vaskatlant, egy kedélyes budakeszi svábot, egy csengőt meg egy sváb lurkót. Vagy hogy tömörebben fejezzem ki magam : egy szemetes kocsit. Szemetes kocsi nem szalon kifejezés, Don Jüanja is. Győzelmes Napoleon, ki szerelmi-harctereiről mindannyiszor győztesen tért meg. Ugylátszik több elfoglalható vár nem akadt ez- időszerint. Tekintve, hogy a mamák még arra a kevés mulatságra se vitték el leányaikat, melyeket egy olyan csöpp falucskában rendezni szoktak, nehogy Adonis urra! találkozhassanak. Mert ő hűségesen ellátogatott kölcsönzött fogatán székhelyéről, minden ilyen alkalomkor s ugylátszik nem bánta meg, ha eljött. Ezúttal azonban csupán az uj tanítónő kedvéért lakik már egy hét óta a faluban. Eltökélt szándéka, hogy megösmeri s ha lehet magába bolondltja az „uj szépet". Mint ahogy ő mondja. Ide azonban ravaszabb taktikára van szüksége. A vár, nemhogy bevehető lenne, még meg se közelíthető, ügy el van sán- colva, szekerekkel, árkokkal, amilyenre még az igazi Napoleon harcászati prakszisában se volt példa. Tekintve, hogy a fiatal leány az özvegy papnénál lakik, más ösmerőse nincs, ahová társalogni járna; az iskola pedig szentebb hely a templomnál is. Le kell, hogy oldja saruját, aki oda be akar lépni, pláne udvarlási szándékkal. A szolgabiró ur kezdte türelmét veszteni Megszokott metódusa tehát fabatkát sem ér. S azzal, hogy a bájos leányt napjában háromszor is látta, nem elégedett meg. Ablaka előtt járt el az iskolájába s perzselő tekintetét nem egyszer rajta felejtette a parányi lábakon, amint a lány nagyot lépve, hogy a sárt kikerülje, fölemelte kissé, puha, fekete szoknyáját. Ez sok volt. Volt még neki egynéhány ravasz, diplomata cselfogása, azokhoz folyamodott. Valami hivatalos, iskolai iratot kaparitott meg, amit aznap kellett kézbesíteni a leánynak, valahogy módját ejtette és elvitte ő maga. Belépésekor — mint a színdarabban szokás, végszóra — éppen nagyon is szentimentális hangulatban találta a leányt. Nem állhatta meg, hogy gúnyosan cl ne mosolyodjon. S a leány félénk, bájos zavarát látva, udvariasan félrevonult, jelezve, hogy óra végéig türelmesen fog várni. A leány azonban leplezhetetlen örömmel, hely- lyel kínálta meg és odaszól a gyerekeknek: — Szünet lesz. Menjetek játszani. Érezte — midőn a gyerekhad ujjongva kivonult, — hogy meggondolatlanul cselekedett s hogy ebből bármilyen következtetéseket vonhat le magának a fiatal ur, kinek bizonyára semmi fontosabb ügye sincs vele. Sokat hallott a szolgabiró ur sikereiről s lett j légyen az bármilyen jeilemtelen, roppant vágyódott őt ösmerni s e pillanatban élte felét is átengedte volna, hogy vágya ily váratlanul teljesült. Hisz erre a találkozásra gondolt ő éjjel-nappal S minden frissebb es pikánsabb hir, mely a szolgabiró úrról hozjá érkezett, csak kíváncsibbá, csak rajongóbbá tette iránta. Mert csodálatos és rejtélyes ám a leány szív. Még a kalandorok spekuláns fejét is képes aranyglóriával bevonni. És most itt van. Nem kérdezte miért jött, mit hozott. Cssk élvezte a boldog, a mindent elfeledtető közelségét és nem látta a fiatalember öntelt mosolyát, mely szinte ordította: itt könnyű munkám lesz! Bár ő is gyönyörködve nézte a leány kissé előre- hajló, nyúlánk alakját; hullámos szőke haját; a fekete blúzból kicsillámló fehér nyakat és őrült vágyat érzett rá, hogy megcsókolja. A leány haján egy sugár játszott, pajkosan lecsúszva a homlokára, a nyakára s e csodás fényességben olyan madonna-szerű volt az arca, hogy a fiatalember megszégyenülve sütötte le szentségtelea tekintetét. A játszi sugárkéve, a leány egy csöndes mozdulatára, a keskeny, hófehér kezére csúszott. Erre fölnézett az ifjú. — Csodás keze van — jegyezte meg — s mellé helyezte a saját, gyűrűvel megrakott kezét, az asztalra, a leányé mellé. Azé megremegett és vissza akarta vonni. — Ne, ne bántsa — esdekelt a fiatalember. — Mennyi csillogás — mondta halkan a leány, a gyűrűkre, éppen, hogy szóljon. — Tetszik? — kérdezte a szolgabiró felcsillanó örömmel, — tetszik ? Magánák adom mind, boldog lennék, ha elfogadná. Kérem reá. Esedezem. — Csitt I Hogyis mondhat ilyet. Hová gondol ? B JL M/a X* 1 gyorsabban, legol a r n o 1 ^ MáRQj Csak a MAGGl névvel és a ksresztcsiliag védjeggyel Valódi! .. .. .. Cool/ fftprn uippal l.all legyen szükségünk húslevesre (levesekhez, főzelékekhez, mártásokhoz), úgy azt a leggyorsabban, legolcsóbban és legkényelmesebben készítjük a -féle Csak forró vízzel kell leönteni! húsleves-kockából, darabja f. Halász Ferenc.
