Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-26 / 21. szám
Huszadik évfolyam. 21-ik szám. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Városi zeneiskola. Az a mélyreható mozgalom, amit dalegyesületünk rövid néhány hónap előtt egy szerves zenetanintézet felállítása érdekében megindított, immár czél- jához közeledik. Örömmel jelezhetjük, hogy iskolánk szeptemberben okvetetlenül meg fog nyílni. Fölemejő az érzés, hogy a mindennapi gondok súlya alatt görnyedező közönségünk milyen könnyen hozzáférhető a nemes eszméknek, és szívesen hajlik a tanács felé, hogy — bár maga nem abban nőtt fel — a jövő nemzedéket a zeneművészet lélekfinomitó hatásával nemesítse meg. Városunk törvényhatósági bizottsága legközelebbi gyűlésében egyértelműséggel szavazott meg évi segélyképp egy tetemes összeget, szépen folynak az adakozások a fölszerelésre, és — akit csak felszólítunk — minden ember kész belépni a zeneiskolát alapitó és fentartani hivatott dalegyesület pártoló tagjai sorába. Nap nap után nő az érdeklődés az uj intézet iránt, mely ennélfogva mindjárt kezdetben sokkal nagyobb arányokban fog mozogni, semhogy csak remélni is lehetett volna. És semmi kétség többé, hogy alig néhány év múlva a zenének olyan virágzó tanintézete lesz Szatmáron, amelynél különbbel egyetlen vidéki város sem dicsekedhetik. Még azok sem, amelyek bennünket e tekintetben évtizedekkel meg- , előztek. Mondhatom ezt az eleven tapasztalatból, amit a közelmúltban szerez- j tem, amikoris hazánk nagy városai közül hat helyen tanulmányoztam a zeneiskolák ügyét, hogy a mienket a kezdés kísérleti bajaitól megkíméljem. Észleléseim részleteit a szervezés körül fogjuk felhasználni, e helyen átalánosságban csak annyit szükséges a dolog érdekében közölnöm, hogy iskolánk sikeres működése és gyors felvirágzása — miután anyagi létezése biztosítva van — csupán két tényezőtől függ. Első sorban a szülők szilárd meggyőződésétől, hogy gyermekeiknek a zenében való oktatása lényeges tartozéka ezek szellemi művelésének, másodsorban pedig az alapos, lelkiismeretes, beható tanítástól, amely mellett a növendékek mihamarább Joelevonas- sanak az igazi zene élvezetének bűvkörébe. Közömbös a lényegre nézve, hogy a zeneiéitézetét a hatóságok vagy a társadalom alapítja és tartja fenn; amint az előbbeni Szabadka, Szeged és Miskolcz városaiban történt, az utábbi pedig Aradon, Nagyváradon és Debreczenben. E városok zeneintézetei közül (amiket, mellesleg megjegyezve, mindenütt a régi rossz szóval zenedéknek hívnak) azok felelnek meg legjobban a hivatásuknak, amelyeknél a szellemi vezetés czéltudatos, nem pedig azok, amelyekre főbbet költenek. Az egyik iskolára például éven- kint tizenkétezer koronát ad ki a város, és az eredmény semmi, mert a tanítás is csak annyit ér, holott egy másik város intézete, daczára annak, hogy csak második évét éli, elragadó sikert mutat fel, egyedül azért, mert az igazgatója és az általa lelkesített tanárság a hivatásának magaslatán áll, és szivvel-lélekkel öntik belé növendékeikbe a zene szeretetét és tudását. összehasonlításból most már jól tudom és jó lélekkel állíthatom, hogy nálunk a szülőkben elevenen él a vágy, hogy a gyermekeik lelkét a zene segélyével is kiműveljék. Tehetik ezentúl már azok is, akiket eddig szerényebb anyagi viszonyaik ebben meggátoltak. Aránylag csekély áldozat árán alkalmuk lesz nemsokára gyermekeiket egy szép művészetben elörevinni, és közülök egyik-másiknak a kiképzés élvezetén kívül kenyérkereseti eszközt is megszerezni. Gyönyörűsége lesz e városnak mikor rövid idő múlva ifjúságunkat egy olyan szép világban látja mozogni, amelyet eddigelé alig sejdithettiink, és büszkeségünket fogja képezni zeneiskolánk,; amelynek ezt köszönhetjük, és amelynek szervezése érdekében a közönségtől most némi áldozatkészséget veszünk igénybe — az önmaga jóvoltára. A siker második főeszközéről, arról ugyanis, hogy a zeneiskola teljesen megfeleljen a hivatásának, gondoskodik a dalegyesület. Legnehezebb feladatát képezi ebben a tanerők megszerzése. De a két főtanszakra, a zongorára és hegedűre, már sikerült olyan jeles tanárokat megnyerni, akiket méltán irigyelhet tőlünk bármely zeneintézet, és alapos a kilátásunk, hogy az igazgatói állásra, amellyel az ének és zeneelmélet oktatása van összekötve, szintén megkapjuk a kiválóan alkalmas egyént, akivel ez iránt a tárgyalások folyamatban vannak. Az Ígérkező nagy növendéklétszám mellett szükséges segédtanárokról szintén gondoskodva van. Ezek szerint a zeneiskolánk a legkedvezőbb körülmények közt és a legjobb sikerre való kilátással fogja megnyitni az ősszel csarnokait. Nem szükség többé a szülőket rábeszéléssel csábítgatnunk. Olyan átalá- nos az érdeklődés, olyan egészséges a belátás a felnőtteknél, és úgy lobog a kívánság az ifjúságban, hogy bízvást indulhatunk a hívők seregével egy szép jövőbe. Akiben nem halt ki még egészen az érzék az ember lelki életének nemessége iránt korunkban, mikor erőnk nagy részét a testi élet fentartása tartja * * TA&CZA. Emlékbeszéd néhai Böszörményi Károly kir. tanácsos polgármester arczképének leleplezése alkalmából. Tartotta: Tankóczi Gyula főkapitány. Tekintetes törvényhatóság Bizottság! Tisztelt ünneplő közönség! (Folyt, és Vége.) A tettekben gazdag 1889-ik esztendő ama nagy küzdelemmel kezdődött, melyet a város ő vele mint eiőharczossal a pénz- ügyigazgatóságnak városunkban való megtartása iránt folytatott, e nagyon fontos ügy mellett egész éven kérésziül állandóan nagy horderejű kérdésekkel foglalkoztatta a törvényhatóságot. Széles körű intézkedésekkel az árvízkárosultak részére összegyűjtött 43921 frt. 83 kr. segély igazságos kiosztási is ezen esztendőre nehezedett, ezen kívül a Szamos folyó medrének szabályozása, a színházi építkezés befejezése, villamvilágitási tárgyalások megindítása, regálék kártalanítása, bér- leibe vétel utján való nagyon hasznos kezelése, mind, mind oly mozzanatok, melyek a város fejlődéséhez, biztonságának és kultúrájának emeléséhez nagy mértékben hozzájárultak. A következő évben a vármegyei székhely kérdés csinált nagyobb mozgalmat, a mely mozgalomban ő volt az összekötő kapocs a vármegye és város közönsége között, kinek szavát szívesen s bizalommal hallgatta a vármegye közönsége is s az ő kimagasló személyének megmérhetlen része volt abban a vármegyei lelkes hangulatban, mely a székhely kérdésben már az alispán választással Szatmár-Németi város mellett oly nagy többséggel döntött. E nagy vár- megyei s a városra fényesen végződő mozgalomnak, ha nem is volt még eddig meg a kívánt sikere, bizonyára sulylyal fog nehezedni a serpenyőbe annak idején, midőn a kérdés megoldásra kerül. Utolsó éveit a villamvilágitási nagy kérdés lebonyolítása, a közvágóhíd felépítése, a közjövedelmek fokozása, a méntelep megszerzése, a törvényszéki épület létesítése, a nagybánya—zsibói—fehérgyarmati, szatmárhegyi vasutak létesítése körüli nehéz kezdeti munkálatok töltötték be, s 21 éven keresztül soha egy perezre nem lakadó buzgósággal töltötte be helyét; hivatalának súlyát 21 év után az 1892. évben uralkodott s a hatóság sok zaklatására okot szolgáló korelajárvány alkalmával emlegette először, mely u án 3 esztendőre a város közönségének mély sajnálatára s tiszttársainak véghetetlen fájdalmára megvált állásától. Az ő polgármestersége idejére esik a törvényhatóság ügyeit ellátó hivatalok átalakulása, azoknak a modern igényekhez képest való berendezése és fejlesztése, a város szépészeti fejlődése s valóban a Gondviselésnek különös jóakarata működött közre abban, hogy az alkotmány visszaállítása, a 67-iki kiegyezés után országszerte megindult rohamos fejlődés őt e város élén találta, mert ki tudja, ő nélküle mily fokán volna a város ma a fölvirágzásnak, melyet ő oly tapintatos kézzel épített kifele, hogy működése kezdetén kijelentett programmjához képest nemcsak elérte még, hogy a hasonló városokkal egy színvonalra emelkedett, hanem azon elsőrangú városok közé emelkedett, melyek ;,z adott viszonyokhoz képest fejlődésüknek tetőpontját érték e). Ezek eseti felsorolása nagyjából az Ő alkottátainak s ha kitartó munkájában voltak is munkatársai, mindenesetre az ő döntő szava irányította mindenkor a város életében fölmerült kérdéseket, mely döntő szavát az ó kiváló erélyével mindenkor érvényre is tudta emelni. Mint a tanácskozások vezetője tapintatos és udvarias, bő tárgyismeretével a zöld asztal mellett egészen otthonos, eleven elméjével minden támadásra kész volt s nem hagyta magát meglepetni. Nem szerette a fényt, pompát, csillogást és szertartásokat, sőt örömmel menekült előlük, sohasem kiránt elismerést senkitől, de ö szívesen ajándékozta meg vele azokat, a kik arra érdemeket szereztek. Mig mások ünnepélyek csillogásában lesznek birtokosai a fejedelmi kitüntetésnek, ő a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül máraz 1883-iki kir. tanácsossá való kineveztetése alkalmával. csupán az udvariassági köszönetnyilvánításra szorítkozott, azonban daczára annak, hogy egész életén keresztül nem volt barátja a külsőségeknek, pályafutása végén nem kerülhette el a város közönségének osztatlan szeretetéből származó hála és köszönetnek impozáns megnyilatkozását, midőn 1895. év szeptember havában tartott díszközgyűlésen őfelsége által polgármesteri minőségben szerzett érdemei elismeréséül adományozott Ferencz József rend lovngkeresztjének átadásakor eléje tették az egész polgárság elismerésének és hálájának örökké viruló érdem-koszorúját. * * $ Egyházi, iskolai és társadalmi működését sohasem hozta ellentétbe az ő polgármesteri állásával. Fáradt, áldozott társadalmi és egyházi téren is a közjónak mindaddig, mig a város nagyobb raegter- heltetésével nem járt, a város érdekeivel összeütközésbe nem jött s bármily hivatali állást foglalt is el közbizalomból, minden ténykedésében elsőnek a várost tekintette. Polgármestersége alatt alakultak ugyszólva a ma fentálló összes közművelődési és jólókonyczélu egyesületek, melyek megalakításában nemcsak tevékeny áldozatokat hozott, hanem mint azok vezetője, vagy a vezetők egyike mindenkor jelentékeny részt követelt magának a társadalmi élet vezetésében. Hogy menynyire becsülte a társadalmi egyesületek munkásságát, mennyire kívánatosnak tartotta a társadalmi élet lüktetésének a hatóság működésével való összhangzó s egymást kiegészítő munkáját, arról számtalanszor tesz a törvényhatósághoz intézett jelentéseiben említést, dicsérettel halmozván el azoknak kulturális és humanisz- 1 tikus működését. Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát Közvetlen a Pannónia — szálloda mellett! ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. '—r: 0 Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
