Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-04-30 / 18. szám

SZATMÁH ÉS VIDÉKE. egyzést eszközölni, mert e czélra csak egy alacsony korlát szolgál s mert a helyiség ezen része sötét. E helyzet bizonyára nagy mérték­ben levonó s alkalmatlan is az ügy­védi karra. Az értesítést kérő többi közönség közt olyan is akad, aki reggeltől délig nem kapott felvilágosítást s e nélkül kény­telen hazatérni. Kértük, hogy a helyiség megfelelően átalakittassék legalább a korlát emelése által, s hogy a telekkönyv mutatására még egy dijnok alkalmaztassék. Valóban csodálkoznunk kell azon, hogy amikor ily könnyen lehetne a bajon segíteni, az még is orvoslás nél­kül marad, megfoghatatlan okból, most már harmad, vagy talán negyed Ízben ismételt panaszunk daczára. A szatmári kir. járásbíróság mun­káját kiváló eredménynyel végzi. Csak ismételhetjük e bíróságról előző évi je­lentésünkben tett elismerő nyilatkoza­tunkat. Túl korai időre, reggeli 8 Va9 órára tűzetnek e bíróságnál a bűnügyi tárgyalások Ez intézkedés, melynek szükséges volta mivel sem indokolható, hátrányt okoz az ügyvédnek, akit kivált a vi­dékről bejövő felek sokszor épen csak a tárgyalási napon, a tárgyalásra kitű­zött idő előtt keresnek fel, de joghát­rányt okoz különösen az érdekelt ügy­feleknek, akikkel szemben a kitűzött óra elmulasztása miatt megszüntető végzés keletkezik. E végzés törvény szerint egyedül igazolással támadható meg, azonban e jogorvoslat sikerre csak legritkább eset­ben vezet, mert a bíróság ez elől túl nagy szigorúsággal zárkózik el. A nagykárolyi kir. járásbíróság a lefolyt évben is teljesen kielégítette a jogkereső közönség igényeit. Az ügyek intézése semmi kívánni valót nem hagy fenn. A kezelés és kiadmányozásnál azonban még van pótolni való, bár itt is javulás észlelhető. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy e járásbíróságra vonatkozólag múlt évi jelentésünkben hangoztatott kívánalma­ink nagy részben teljesítve lettek s igy a lényegesebb bajok orvosoltattak. A halmi kir. járásbíróságnál a te­lekkönyvi ügyekben folyton nagy a hátralék az illető bírónak szorgalmas munkássága daczára. Például 1899. szeptember i-én beadott árverési kér­vény ( 3367—898. tkv. sz. ügy) folyto­nos sürgetésre még ma sincs elintézve Már előző évi jelentésünkben elő­adtuk, hogy itt oly folyton növekedő munkahalmaz van, melynek feldolgo­zására egy előadó képtelen. Sem ez, rom mondani, Ida bájos képe éb nem or ditotiam, hanem kínosan sziszegtem, ne­hogy árulója legyek a várva-várt rvndez- vousnak. A nagy zajra azonnal ott termett valami szolga-féle, bizonyosan a hetes és én tanácsosnak tartottam menekülni, ne­hogy fatolvajként álljak másnap biráim előtt, annál is inkább, mert melle-leg meg­jegyezve „consilium abeundi“-val már di­csekedhettem. Menekülni, de hová? A ka­put bezárták, az emeletre csak nem me­gyek fel, hisz akkor szükségtelen volt buj­kálnom. Akkor az egyszer én is észbe kaptam és gyorsan a patikus ott álló üres batárjába bújtam és egy szegletbe meg­húztam magam. A hetes a legszigorúbb vizsgálatot ejteite s végül is a fa leom­lásét a véletlennek nyilvánító. Én | ko­csiból (hintó) megszeppenve figyeltem min­den mozdulatát. Egyszer csak felém tart a hetes. A vér meghűlt bennem, minden bizonynyal sáppadt lehettem, de nem volt időm se kedvem megnézni magam a tükörbe, hanem látva a közelgő hetest, illetve az általa azonnal rendezendő botrányt, inég- jobban meghúztam magam a hintó szeg­letébe, úgy annyira, hogy már azt téte­leztem fel magamról, hogy oly kicsi va­gyok, mint egy — kolibri. Talán úgy is volt, mert a hetes volt szives engem észre nem venni, szidva magában a kocsist, hogy mindig nyitva felejti a batár ajtóit, elővett zsebéből valami záró szerszámot és — csitt-csatt — a batár mindkét ajtaját kívülről egy pillanat alatt bezárta és én — fogva voltam. sem e bíróságra vonatkozó egyéb elő­terjesztésünk nem vezettek azonben semmi eredményre. Ismételjük, hogy e bíróság épülete teljesen alkalmatlan s elodázhatatlan szükség uj épület emelése, de legalább is — ideiglenes rendszabályként -- a jelenleginek átalakítása. A szinérváraljai kir. járásbíróság­nál az ügyek általános menete tekinte­tében adatokkal nem rendelkezünk. Felemlitjük azonban két konkrét esetet­Egyikben 1899. október ro-én tartott ingatlan árverés után a sorrendi tárgyalásra máig sem tűzetett határidő. Értesülésünk szerint ennek s egyéb késedelmeknek oka az, hogy a telek­könyvi ügyekkel egyedül foglalkozó kir. albiró ideje jelentékeny részét telek­könyvi átidomitási ügyekben székhe­lyétől távol kénytelen tölteni. Második esetben az 1900. szep­tember 6-án foganatosított végrehajtás folytán (1900. v 570. sz.) még 1900. szeptember 17-én beadott igénykere- setre csak 1901. febr. 25-iki kelettel hozott végzéssel tűzetett ki a tárgya­lási határnap 1901. április 16-ára. A fehérgyarmati kir. járásbíró­ságnál hónapokkal ezelőtt elhalt a ve­zető kir. járásbiró. Állása máig is be­töltetlen Áz általa ellátott sommás ügye­ket pedig senki sem intézi, azokban elhalálozása óta egyetlen határidő sem tűzetett ki. A szatmárnémeti kir. törvényszék területén levő többi kir. járásbíróságra vonatkozólag a székhelyeken lakó kar­társainktól a hozzájuk intézett felhívás daczára semmi észrevétel nem érkezett Apróságok. Bögre ur tegnap a házi iparkiállitá- son töltötte minden idejét s este a vacso­ránál nem győzte dicsérni, hogy meny- nire sikerült. , — Ugyan, mit láthattál ott valami különöst ? — kérdi a felesége. — Egy csomó szép asszonyt — válaszol ő — csak az a kár, mindenütt ki volt Írva, hogy nem eladó. * Bögre urat vezeti az egyik nőegyieti hölgy s tnagyaráza neki a női kézi mun­kákat. — Lássa kérem — mondja egy na­gyon szép munkánál — a hölgyek tűvel is milyen gyönyörűen festenek. — Bizony nagysád — szól rá Bögre ur — magam is azt tartom, hogy a nők tűvel és kanállal jobban festenek, mint divatosan kiöltözve. * A gyékény munkánál mutatja heki a különböző szebbnél-szebb tárgyakat, s épv-n egy pár papucsot véve a kezébe te­szi a megjegyzést, hogy azokat is nők csinálják. Pompás, hahotás kaczaj hangzott fel újra és a jó ménesit tovább küldtük.? — Mitevő legyek, gondolám — foly­tató tovább Pali — hogy meneküljek innen ? Kezdettem az ajókat kinyitni, de nem sikerült és ezt sem tehettem zaj nélkül. A moszatolásomra figyelmessé lett a hűsé­ges házi eb is, mely mérges ugatásba tört ki, úgy hogy a házi cselédség mind tal­pon volt. Jobbnak láttam nem folyatni a Papakoszta-féle feszítéseket, mert ha ne n is be, de mindenesetre ki fognak kísérni. Búsulva leültem a kocsi vánkosára és áb­rándoztam, hogy mily felséges dolog volna e határban nem igy, hanem az imádott Idámmal ülni és vele a vonathoz kikocsi- kázni, hogy a vonat tovább száguldqzzon velünk a gyönyörű Olaszhon felé, Gyqnge, női köhirités zavart fel álmaimból. Ez ő, Ida az angyal. Jelt adott, hogy ő készen volna, de én, én a szerencsétlen, bogy adjak je’t, azaz hogy köhögjek ? Áikpzott hetese és kutyája boldogságom tneg- rontói 1 Borzasztó dühös voltam, de tehe­tetlen voltam magammal, mert minden­féleképen bajban leledztem. Még egy-két köhintést hallottam és azután újra néma csend uralkodott az egész tájékon. Tehát fucscs a rendez-vousnak, fucscs mindennek ; vége a boldogságomnak, áb­rándos álmaimnak. Mégegyszer megkísér- lettem a menekülést, de hasztalannak bi­zonyult minden okoskodásom. Okosabbat nem gondolhattam ezek után, minthogy — Tudom — sóhajt fel Bögre ur — 20 esztendeje már, hogy ezt a ház1, ipar- czikket ismerem. * A Rétiyi csoport előtt a vezető hölgy tova akart menni, de Bögre ur megái lőtt. — Ah I — szólt lelkesülten — mi­lyen gyönyörű családi kép. Ott a nagy 15 literes családapa, s fokozatosan sora­koznak az apróbb nemzedékek. Beh kár, hogy üresek ! $ A dobrács-apáti szövöites munkákat szemlélve megtapogatott egy darabon Az ott lévő lányok egyike figyelmeztet', hogy a tárgyakhoz hozzányúlni nem szabad. — Hát aztán lelkem — incselkedik Bögre ur — maguk is a tárgyakhoz tar­toznak.? — Mi nem tartozunk — vág vissza a kis falusi szövölies hanem azért nem ajánlom, hogy megtapogasson. * A csipkeverést is megtekintette és so'.áig nézte, hogy mily ügyesen dolgo­zik az illető hölgy. — Ugy-^szép?—kérdi a vezető. — Nagjon szép — válaszol ő — mennyivel okosabb volna, ha a nők zon­gora helyett ezt vernék. * — Reméle ’! — mondja Bögre ur egy barátjának — ti is elmentek a nő­egylet kiállítására. — Nem a nőegyleté az, hanem a gazd sági egyleté. — O yat már ne mondj, hiszen csak megnéztem. Demeter. — Főerdéssi áthelyezés. A kir. földmivclésügyi miniszter Orosz Antb in. kir. főerdészt városunk fiát Bustyabázá -'í a kolozsvári kir. erdőigazgutósághoz h« I lyezte át. — Iparkiállitá» megnyitása, p hó 28-án uyilt meg a régi lövölde össze' helyiségében a kiállítás. Verőféuyes 82((* nap kedvezett a megnyitó ünnepségnek, pjj 12 órára nagy és előkelő közönség gyűlt egybe a lobonó díszben pompázó emelet épület előtt. Oldalt a czigány zenekar ját szott fii! be mászó operett részleteket őe ‘I magyar nótákat. A pénztárnál a nőe»ylÍt két hölgye Pirkler Józsefué és Bakó° Iú náczné úrnők foglaltak helyet s szives nin eolylyul árulták a barna belépő ezédulákat Háromnegyed 12 óra tájban az emeleti nauv terembe hivták u várakozó érdeklődő pnö likumot, a hol aztán a társaságot a részle. tekben is csoportok szerint szeműgyre lehe­tett venni. A váro9 képviseletében Hármán Mihály polgármestert láttuk ott. A nőügyi let, mely a kiállítás tartamára a pénztárosi és felügyeleti teendőkben közreműködik, tes­tületileg jelent meg, élén Hermán Mihályné elnökkel, Jákó Sáudorué alulnőkkel és dr Fechtel János főtitkárral. — A vármeoy,. gazduközönsegét a legelőkellőbb urak kép. viselték. — Óit voltak a katona tisztikar a társadalom egyéb csoportjának reprezen! táncai is. A kiállítást Domahidy Sándor u g. e. elnöke nyitotta meg lendületes beszéd­del, melyben utalt a házi ipar jelentőségére a gazdasági élet fejlesztésének szükségére s üdvözölte a inogj denteket. A megnyitó el­hangzása után nz egybegyűltek egyenként és csoportúkba verődve szemlélték meg'a szép kézimunkákat és az ipari termékeket. _ Dé lután a kiállítás igen látogatott volt, ugv hogy a bevétel a 100 forintot közelítette mev. HÍREINK. — Lapunk jelen számához fél iv melléklet van csatolva.- Morvái János könyvnyomdá­ját május 1-én Eötvös-utoza 2. sz-ból 6. számú saját házába helyezi át. — Személyi hirek. Meszlényi Gyula megyés püspök csütörtökön reggel Bajoror­szágba utazik, hogy részt vegyen a Höss Cre-ceutia szentté avatattása alkalmából tartandó ünnepélyeken. — Rohr Ferencz a helybeli honvédzászlóalj uj dandárpurancs- noka tegnap városunkba érkezeit s állását elfoglalta. — Előléptetések. Őfelsége a király — mint biztos forrásból ért' sülünk Tschoffen György cj. és kir. őrnagyot, a helybeli zászlóalj parancsnokát alezredessé, Moher Jakab C3. és kir. főhadnagyot századossá, a honvédzászlóalj tisztikarában Nagy Lajos-II. oszt. századost I. osztályú századossá lép­tette elő. — Áthelyezés a honvédségnél. Rojkó Alfréd in, kir. honvéd főhadnagyot városunkból Munkácsra helyezték át. — Áthelyezés. Nagy Iliire az oszt­rák— tnagyarbunk helybeli fió ki mézeiének tisztviselője Dabreczenbo, Surgótli Aladár Becsből Szutmárra helyeztettek át. — Elköltözés. Dr. Grósz Henrik or­vos, ki több évig városunkban praktizált, végleg elköltözött körünkből és osztrák Szilézia Dziedilz városában telepedett meg állandóan. Jó barátainak és imt-vőseinek, kiktől búcsút nem vehetett, ez u:on mond isten liorzádot. ledüljek és aludjam — ha tudok. A töb­bit aztán a jövőre bíztam. Nagy nehezen elnyomott az álom. Virágos álmaim voltak : Idámmal beszél­tem, öleltem, csókoltam. Szerelemitta»an bámultam szép arczár, majd újra meg újra szorítottam szerető keblemre. Szép álma­imból a patikus dörgő és parancsoló hangja riasztott fel. — Gyuri fogj be azonnal a batárbi — mert esik az eső — és hozd el dr. Almay orvos urat, mert a nagyságos assz.ony rosszul van. Siess! Ennek felé sem tréfa ám — gondolám — most már híjnalodik is, menlhetlenül veszve vtgyok, ha Gyuri kocsis észre vesz. Erre újra óriási szurkolás vett rajtam erőt. A kocsis a hetessel egy pillanat alatt készen vol­tak a befogással és robogott a batár őrülten a város utczáin végig. Mi lesz ennek a vége, kérdeztem enmagamat, de a fiilelettel adós maradtam. E pillanatban a kocsi egy hatalmast zökken és az ajtó — kinyílt. A kocsi azért gyorsan haladt, Én sem gondolkoztam sokat, egy ugrás és künn találtam magam az utcza köve­zetén. Hogy mi történt azután, nem tu- J doni, de eme kalandos és fucsba ment rendez-vous emlékei most is megvannak, íme fiuk a fejem bőrén a világos jelek, a folytonossági hiányok. — Éljen, éljen — hangzott újra kar­ban és ittunk újra karban Sirály Pál Nagy-Csermely község érdemdús pennája egészségére. — Országos torna verseny len május 26 és 27-ón Budapesten. A verseim-« eddig az egész országból 93 iskolát jelentet­tek be összesen 3900 tanulóval és 223 tanár­ral. A tanulók közül 2800 vidéki, 110ü pedig fővárosi i.-kolákból kerül ki. A vidék­ről jövő tanulókat nz állatni és községi iskolákban fogják elszállásolni. A verseny legsikerültebb pontja lesz az intézetek össze­tett versenye, melyben a résztvevő diákok intézetük dicsőségéért fognak küzdeni. A győzelem dija drága selyemzászló értékes hímzéssel. Ríjta lesz a magyar czimer és Madách szózata: Ember küzdj és bizva bíz­zál ! Fényes ünneppel avatják föl az uj verseny dijii, a mely a nyerő intézetnek öt évre lesz tulajdona, hogy öt év múlva uz uj országos versenyen az egyes intézetek újból megküzdjenek birtokáért. A kir. kátli. főgimnázium tanuló ifjúsága szintén részt vesz a vi-rs-nyen 32 taggal Ratkovszky Pál igazgató, Juskovics, Lehóczky tanáról; s Erdélyi torna tauár vezetése mellett. A versenyre ifj tink nagyban készülnek s erős a reményünk, hogy a versenyről diadalmasan fognak visszaérkezni. — A dalegyesület szombaton tar­tott élénk érdeklődésű választmányi ülésé­ben az eluök részletes jelentést tett a má­jus hó 18-nn és 19-én Gróf Zichy Géza vezetése alatt tartandó hangverseny előké­születeiről. Örömmel jelenthette, hogy a Czec/.il-egy l«t dal karával és az iparos cnek- egyletlel kiegészített 56 férfihangból és a képzőimézuti 50 női hangból álló vegyes­kar Meder Mihály karmesternek fáradha­tatlan buzgói kodása és vezetése alatt már annyira elkészült a gróf Zichy által szerzett „Z ;ne“ c/.iinü müdurab betanulásával, hogy ezentúl a houvédzenekarral öiszpróbákat fog tartani. Nagy lelkesedést keltett uz elnök azon jelentése, hogy a „Zené“-ben előfor­duló „Bölcsődül-4 és „Roland Mesteriben „Yvetie“ keringőjének eléneklését Gallia Lajosáé úrnő nagysága volt kegyes elvál­lalni. A választmány hálás köszönettel ér­tesült továbbá Unger Gusztáv, volt elnök­nek, s tis/.L'-letbeli tagnak üdvözléséről az egyedilet közgyűlése alkalmából, valamint Gróf Zichy Géza köszönő iratáról, melyet a Ferenc/. József rend nagykeresztjével tör­tént kitüntetése alkuimából tett üdvözlésre intézett. — A dalegyesület ma, a/ az keiH den este háromnegyed 6 órakor, csütörtö­kön három íi egy ed 6 órakor ösazpróbát, szorn- liatoii este 6 órakor pedig a Czeczil-egylet dísztermében a honvédzenekarrul együttesen osszpróbát túrt, mely körülményre »z érdekeltek figyelmét ez utón is felhivjuk. — A gróf Ziohy Géza, bazánld hírneves művészinek vezetése alatt a szín­házban tariundó hangversenyre jegyek'rtl előjegyezni lehet május 1-től 15-éig B°H sin .József ur gyógyszertárában Bar tolj László. urnái. ALÓ- és Középpáholy árul 16—Ifi korom. Felső páholy 12 koronái Támlásszék 3 korona. Körszék 2 koronái Zártszék 1 korona 60 fillér. A dulegyesHj let elnöksége ezúttal szives figyelmébe njanji I nagyérdemű közönségnek, hogy | b'-mjjj verseny- mindkét estéje egyazon inűv»»z| élvezetet fogja nyújtani, a második esti hung versenyt is a gróf ur fogja szemelyB| sen vezetni. ' . ' Morvái János könyvnyomdáját május 1-én Eötvös-n. 2. sz-ból 6. számn saját házába helyezi át

Next

/
Oldalképek
Tartalom