Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-03-30 / 13. (492.) szám

4-ik oldal. tIAlMA« I« Bilit 1930. március 30-án Húsvéti sonka, akár kötözött, akár prágai módra készült, előjegyezhető a Szat- márvármegyei Tejipari Vállalat mátészalkai üzletében. Tanitg-gyiilés Vésárosnaményban. Az a nagyszabású kulturmunka, amelyet a beregi tanítók a törté­nelmi Nagy-Bereg vármegyében is kifejtettek, folytatódik tovább, még pedig hatványozott erővel, bár Trianon után az általános tanító­egyesület járáskörré redukálódott. A beregi tanítók, mint az jelezve is volt, március 24-én tartották első köri gyűlésüket, amely épen olyan nivós volt, mint régen, amelyen épen úgy kifejezésre jutott a beregieket jellemző tanítói közösség, mint más­kor is. A gyűlést reggel 8 órakor nyitotta meg Csok- nyay Bertalan gergelyii igazgató, a beregi kör elnöke. Megnyitójában lankadatlan munkára, odaadó test­véri szeretetre buzdította kartársait. Figyelmeztette a tanítóságot, hogy mivel a haza jövendő sorsa, a taní­tóságon fordul meg, s mert a taní­tóság vállaíra nemcsak a népokta­tás terhe nehezedik, de az iskolán- kivüli népművelés oroszlánrésze is, igyekezzenek addig is, mig a ma­gasabb tanitó-képzés sáncaiba a tanítóság be tudja magát harcolni, önképzéssel és a pedagógiai szemi­náriumok figyelmes látogatásával nevelői munkájukat eredményessé tenni. Örömmel üdvözölte a meg­jelent Dr. Imre József kir. s. tan- felügyelőt, mint aki a szemináriu­mokban oly sok értékes és peda­gógiai szaktudástól csillogó fejtege­tésekkel pertraktálta már a taní­tóságot. Majd azután a tisztikar alakult meg. Alelnök : Bertók László gulácsi ref. ig.; titkár: Szász Jenő csarodai ref. tanító, polg. isk. ta­nár ; jegyző: Horváth Gábor jándi ref.; pénztárnok: Kiss Lajos tiva- dari áll. tanító. Ezután, a megérke­zett Dr. Fejess Kálmán kir. tan- felügyelő a szemináriumot nyitotta meg. Lelkes szavakkal buz­dította a tanítóságot, hogy a sze­mináriumban hallottakat szívelje meg és magyar tanítókhoz illő kész­séggel gyümölcsöztesse a kultúra és a haza javára, A szeminárium szereplői közül dicséret illeti Papp Ignác nagyecsedi igazgatót, aki órákra terjedő elméleti fejtegetéssel vezette a hallgatóságot a pedagógia modern, szebb jövőt ígérő berkeibe. Elő­adásának vonzó szépsége s egyéni­ségének lebilincselő volta rendkívül megnyerte a beregieket. A modern pedagógia gyakorlati végrehajtói Szabó Anna, Gáli Já­nos, Kiss Lajos és Alacs Dániel voltak, kik nagy készülettel és igye­kezettel akartak méltók lenni arra a kitüntetésre, hogy ők mintatani- tókul lettek kijelölve és ez nekik mindenben sikerült is. A gyakorlati tanításokat igen élénk és egészséges eszme-csere követte, amelyet Dr. Imre József irányított kiváló szaktudással. A minden tekintetben nivós gyűlést délután fél 6-kor Dr. Fejess Kál­mán kir. tanfelügyelő zárta be. Mi azonban a gyűlés referádáját még be nem zárhatjuk, mert meg kell említenünk egy olyan körül­ményt, amely a tanitó-gyülésre ki­tüntető, de azokra nézve pedig, akikről szó van, dicséretre méltó. A helybeli polgári iskola tanári testületé, élén a közszeretetnek ör­vendő Baumann Antal igazgatóval, figyelmes hallgatója volt mindvégig a tanítói gyűlésnek. E tanári testü­let át van hatva attól a szellemtől, hogy e csonka hazában le kell dőlni a különböző iskola típusok közötti kínai kőfalnak és együttes szellem­ben, egymás megbecsülésével és nem kicsinyes gesztussal kell egymás munkáját támogatni. (Csy.) Ne adjatok mén hirt se Róla... Ne adjatok még hirt se Róla, Hadd feledjem el csak kacagva, Minthogyha Senkim se’ lett volna. Ne mondjátok, hogy néma éjek Látták zokogni néha értem, Mert akkor mindjárt visszatérek . . . Ne írjátok meg, hogy felejtett, Hogy másra vár, mert akkor — akkor Nem térek vissza soha többet. — S ha nem adtok még hirt se Róla, El tudom-e feledni mégis, Minthogyha Senkim se' lett volna? — Nem fog-e majd zokogni lelkem, Nem fáj-e majd az éj, a nóta S minden, mit akkor úgy szedettem?... Nem fogok-e álmodni Róla És szótlan, néma búra kelni, Mintha a Mindenem lett volna? — Füzesgyarmat. Pígmond. Megérkezett! Világkörüli útjáról csak rövid ideig a brazíliai élő csodapók, aki mindent tud és mindent lát. Mindenkinek megjósolja az élete sorsát. Látható a gróf Tisza István- ut 19 sz. alatt. Csak csütörtök estig. Az előadás folytatólagos. Belépődíj 50 fillér, diákjegy 30 fillér, külön beszélgetés 50 fillér. Szent Imre képesla­pod lapunk könyvke­reskedésében ! Egy délelőtt a Batár-liidnál. Délelőtt van, a nap élesen vág s vak színekben játszik minden. A Batár hídjának innenső felén a ti- szabecsi vámőr sétál fel-alá, a túl­só részen nagy csend. Az őrszo- bácskából olykor kilép a cseh poszt. Rajta szorosan a derékszíj, lapos­sapka, huzza a szemére s átpislog a hídon. Aztán visszahúzódik a fa­házikóba. Magyar részről néhány szekér ácsorog egymás mögött, lovaik oda- átra figyelnek. Türelmesen várnak sorukra, amíg átmehetnek a hídon. A túlsó oldalról, csupán egy uri- nő jön a túlsó oldalról. Az innenső hidfelen egy másik nő áll. A hid közepén találkoznak és többször megcsókolják egymást. Nővérek s beszélgetési engedélyük van. Isten tudja, mikor látták egymást utolszor. A Batár, amely éppen nem mesz- sze e hídhoz ömlik a Tiszába, itt a határ. Csak a madár tud itt átre­pülni, meg a harangszó az elszakí­tott részekről. Mert a harangok még mindig üzengetnek onnanátról. E kis folyón át dúlt egykor a csempészet is. Egész karavánok vág­tak át, nyáron lubickolva a vízben, télen hasoncsuszva a sötét éjszaká­ban. Ma már ez is megszűnt. Igen kemény a határzár és aztán nem is fizetődik ki többet. Ezen az országúton nagy élet folyt valamikor a háború előtti idők­ben. Erre sereglett a nép Tiszauj- lak felé minden hetivásárhoz, de a hires országos vásárokon két napig is eltartott az áradat. Szatmárme- gye mai magyar községei ezen az országúton vonultak föl tarka vise- leteikben, kurjongatás közt. . Vidám zaj és kiabálás volt ez az országút. És ma rossz hírek érkez­nek a túlsó oldalról. Halnak az öre­gek, ijjesztően halnak s az elemi iskolában cseh nyelvre törik az ap­ró magyarokat. Tíz év múlt el s mi lesz másik tiz év múlva ? Harangszó jön onnanátról. Dél van. A nap élesen vág szemközt s a tornyok szépen villognak fehérben s felénk integetnek. Én pedig kere­sem közöttük a nagy Werbőczy fa­luját, amelyet róla neveztek el Ver- bőcznek s könny tolul a szemembe, hogy ez az én szülő falum ma Ver- bovecnek van elkeresztelve s nem mondhatom azt a csehek előtt Ver- bőcznek, mert megbüntetnék érte. Orosz Kálmán. A szociális Misszió Tár­sulat mátészalkai nép­konyháiéhoz újabban a kö­vetkező adományok érkeztek: Szo- mor Károlyné 50 pengő, Szilágyi Károlyné 5 pengő. Ez adományo­kat is hálás köszönettel nyugtázza az elnökség. FURCSASÁGOK. A régi közmondások hitele is el­elfogy már lassan. Például azt szok­ták mondani, hogy minden csoda három napig tart. Nos, Mátészalkán öt napig tart a — csodapók láto­gatása. * Brazíliától Mátészalkáig hosszú volt az ut. Vájjon a csodapók meg- mondaná-e, milyenek is hát Brazí­liában az — igazi pókok ? Olvasóinkhoz ! A második negyedév kezdetével uj előfizetést hirdetünk a „Szatmár és Bereg*-re. Tesszük ezt abban a meggyőződésben, hogy lapunk és olvasótábora között változatlanul őszinte és áldozatkész az a kapcso­lat, amely vármegyénk közönségét minden jószándéku közérdekű gon­dolat szolgálatában egyesíteni hi­vatott. Az előfizetések megújításának könnyítésére mai számunkhoz csekk­lapot mellékeltünk s tisztelettel kér­jük az esedékes dijaknak mielőbbi befizetését. Különösképpen kérjük végül a hátralékok rendezését, mert lapelőállításí költségeink fedezésénél nincs módunkban nélkülözni az előfizetési dijakat, s igy lapunk küldését a hátralékosok címén be­szüntetni leszünk kénytelenek. Kik lettek az ul kép­viselőtestületi tagok Mátészalkán T Múlt vasárnap választotta meg Mátészalka község közönsége képviselőtestületének tiz uj tagját. A szavazás iránt, mely délelőtt 9 órától délután 4-íg meg­szakítás nélkül folyt, rendkívül élénk volt az érdeklődés. Összesen 667 szavazatot adtak le. A megválasz­tott tagok a következők: Molnár Károly szentszéki tanácsos, rk. plé­bános, Dr. Literáthy Dezső járásbiró, Dr. Grünbaum Frigyes főrabbi, Tár- kányi Lajos, vitéz Borszéky István, Nagy István, id, Oláh István, Lő- rincz Lajos kisbirtokosok, Lengyel Péter müasztalos-iparos, Schreiber Sándor fakereskedő. Póttagok : Ne­mes Ferenc kisbirtokos, Szabó Ist­ván fényképész, Pente Lajos ké­ményseprő. Aranylakodalom. Meg­hitt családi körben nevezetes jubi­leumot ünnepelt, az előbb múlt hé­ten Hodászon, Komoróczy Géza földbirtokos és neje Komoróczy Irma. Mindketten 73 éves korban, jó erőben és egészségben, aranyla­kodalmukat ülték a házastársak, akiket a házi jubileumon öt gyer­mek és 11 unoka köszöntött meleg szeretettel, rendkívül kiterjedt ro­konsággal együtt. Fáláru legyek Buda­pestre április 12-től 23-ig vált­hatók, az ilyenkor nagyon látogatott menetjegyirodában!

Next

/
Oldalképek
Tartalom