Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-11-09 / 45. (554.) szám
Tek. Egyetemi Kör Kollegium Debrecen IVL« ti* Ima POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VAS.ÁRNAP. — ELŐFIZETÉSI DÍJ: NEGYEDÉVRE 2 P 40 FILLÉR. — EGY ES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR tSÁTÉSEAjLgCA, 1930. N@¥EM^Iß 9. SZERKESZTOSEG: HORTHY MIKLOS-UTCA 8 SZ. TELEFON 38 ÉS 74. — KIADÓHIVATAL: HORTHY M1KLÓS-UTCA 8. ÉS GRÓF TISZA ISTVÁN-UTCA 6 SZÁM. — POSTACSEKK SZÁMLA 54’003. X. iVFOlYAM 45. «554.9 &EÄM. Magyarok és tirökik. Hagyományos barátság és politikai érdekközösség, érzelmi szálak és reálpolitikai meggondolások vezettek arra az egyre tökéletesedő harmóniára, amely a háború után Magyarország és Törökország között szinte szükségszerűen létesült, s amelynek frappáns megnyilatkozása volt miniszterelnökünknek ünneplés számba menő fogadtatása Törökország fővárosában. Nyilvánvaló, hogy az a testvéri szeretet, amellyel Bethlen grófot a hivatalos Törökországgal együtt maga a török nép is lépten-nyomon elhalmozta, nemcsak a nagystílű államférfinak szólt, hanem magának a nemzetnek, amelyet a török nép szemében ez a férfiú személyesített Már a magyar miniszterelnök ankarai útjáról beszámoló török jelentésekből is kiderült, hogy Bethlen gróf udvariassági látogatása messze túlnőtt az ilyen látogatások szokásos jelentőségén. Erre mutatott rá még tisztábban és egyenesebben maga Bethlen István gróf, aki a sajtó képviselői előtt nyilatkozott törökországi útjáról. A miniszterelnök azzal kezdte nagyérdekü beszámolóját, hogy utjának célja elsősorban a két ország között régen fennálló barátság szorosabbra fűzése volt. Rámutatott a török—magyar hagyományos barátságot a múltban dokumentáló történelmi eseményekre, majd megvilágította azokat az újonnan keletkezett közös érdekeket is, amelyek arra vannak hivatva, hogy ezt a barátságot még jobban kimélyitsék és megszilárdítsák. Ezek az érdekek defenzív jellegűek, s igy a megvédelmezésükre irányuló külpolitika is defenzív jellegű és nem irányul senki ellen. Természetes, — jelentette ki a miniszterelnök — hogy törökországi tartózkodásommal kapcsolatban felhasználtam az alkalmat arra, hogy külpolitikai szempontból megbeszéljem ezeknek az érdekeknek következményeit és megállapíthatom, hogy nemcsak az érdekek közösek e tekintetben köztünk és Törökország között, hanem teljes harmónia áll fenn közöttünk e célokra vezető eszközök alkalmazása tekintetében is. Nagy horderejű e kijelentés. Hisze« úgy Törökország, mint Magyarország ma is elsőrangúan érdekelt hatalmak a Balkánon, ez a két ország egyirányú külpolitikája, kiegészülve azzal a barátsággal, amely egyrészt Magyarország és Bulgária, másrészt Törökország és Görögország között fennáll, a legerősebb biztosítéka a balkáni egyensúlynak, a Balkán békéjének. Mintha maga a sors is arra törekedett volna, hogy a véletlen segítségével jelentőségében még megnövelje Bethlen gróf ankarai útját. Szerencsés véletlen volt, hogy a magyar miniszterelnök törökországi látogatása összeesett Venizelosnak, a görög külügyminiszternek ottlétével, ami arra is alkalmat adott Bethlennek, hogy Görögországgal való barátságunkat is megerősítse. S ilyen szerencsés véletlen volt az is, hogy Mussolini világszenzációt keltő beszédében majdnem ugyanakkor kapcsolta össze elválaszthatatlanul a világbékének és a békeszerződések revíziójának gondolatát, amikor ankarai pohárköszöntőjükben úgy Isméd pasa, mint Bethlen gróf ugyancsak rámutattak erre az elvitathatatlan logikai és eszmei kapcsolatra. ,,A Kelet bástyája“ és ,,a Dardanellák ura“ szövetkezett egy- s mással a béke fenntartására. Világesemény ez. És diadala Bethlen grófnak, aki céltudatos külpolitikájával kiemelte országunkat a vesztett háború utáni izoláltságából és megszerezte számára az olasz, török, bolgár, osztrák, görög nemzet barátságát és sok más nemzet megértő jóindulatát, hogy a történelmi Magyarországnak újra hagyományaihoz és értékeihez méltó helyet biztosítson Európa nemzetei között. ä kormány* |6 országos nyomorenyhltő mozgalom vezetősávéi bízta meg a népjóléti minisztert. Vármegyénkben is msgalaiiilsia&E a segítő bizottságok. — A megvessék- hely közönségének nagyarányú akciójával boEnap foglalkozik as erre a célra össsekivott értekezlet. A kormányzó ur őfőméltósága a napokban leiratot intézett a népjóléti miniszterhez, amelyben megbízta, hogy a jótékonyság társadalmi tevékenységét megszervezze és veszesse. A kormányzót az késztet erre a lépésre, hogy az ínségjárulék hozadéka nem elégséges a felmerülő szükségletek teljes kielégítésére, ennélfogva az állam anyagi erőit a társadalom önkéntes hozzájárulásával is ki kell egészíteni. Az eddig kifejtett áldozatkészség további fokozásra szorul és szükséges, hogy elsősorban azok, akik kedvezőbb anyagi viszonyok között élnek, minél nagyobb számban siessenek szorongatott embertársaik segítségére. Kétségtelen, hogy a kormányzónak ezt a nemes intencióját megértik és méltányolni fogják azok, akikre elsősorban hárul a kötelesség, hogy áldozatkészségükkel segítsenek az államnak a jelen pillanatban tagadhatatlanul fennálló szociális nyomorúság enyhítésében. Magyarország csökkent erőivel a maga megcsonkitottságában súlyosan érzi annak a világgazdasági krizisnek összes következményeit, amelyet elviselni a jobb idők bevártáig csak a szociális áldozat- készség és kötelességtelj esités parancsainak legnagyobb mérvű respektálásával lehet. A kormányzó ur, akit a nemzet közbizalma a legfelsőbb méltóságra emelt, mélyen átérezve hivatásának magasztosságát, a legnagyobb gonddal, féltő aggodalommal látja, hogy Magyarországon széles társadalmi rétegek vergődnek önhibájukon kivül súlyos helyzetben és csak azoktól várhatnak segítséget, akiknek a sors kegye a világ javaiból bőven juttatott. Az állam éppen a szigorú takarékossági Programm keresztülvitele folytán nem siethet olyan mértékben segítségére a sötét megpróbáltatások szomorú hőseinek, mint azt szeretné, de meg különben is az ílyenféle ínségakciók mindenkoron karitativ tevékenység alapján szoktak megszervezkedni s e téren Magyarország sem maradhat hátra. Mint ismeretes, a kormányzó feleségének legfőbb védnöksége alatt álló segélyezési akcióra már eddig is számos adomány érkezett be. Meg kell mondanunk, hogy voltak olyan adományok, amelyeknek láttára lelki megnyugvás és öröm fogott el bennünket, de voltak olyanok is, amelyek csak a megdöbbenés, sőt megbotránkozás érzését válthatták ki a lelkekből. Egyesek a szociális együttérzés oly hiányáról tettek tanúságot, amely szinte érthetetlen a mai nehéz időkben s szinte arra látszik mutatni, hogy szerencsés helyzetükkel együttjáró kötelességek mértékéről a leghalványabb sejtelemmel sem rendelkeznek. A kormányzó bizonyára nem ok nélkül bízta meg a népjóléti minisztert az ínségakcíó erőteljesebb megszervezésével, mert nagyon jól tudja — sokkal jobban, mint némelyek — hogy Magyarország jövő fejlődésének alapja, a szociális megelégedés, illetőleg az az áldozatkészség, amely a bőven mért javakból juttatni hajlandó a nyomorgóknak és szerencsétleneknek. Az inség-járulékot Budapesten, a törvényhatósági és megyei városokban, valamint az ötezer lakosnál nagyobb népességű falvakban vetik azok terhére, akik jövedelemadót és társadalmi adót fizetnek. Az inségjárulékot egyszerre kell lefizetni és mindazok a jogi vagy természetes személyek viselik, akiknek adóköteles tiszta jövedelme az 5000 pengőt eléri s azok a vállalatok, melyek társulati adó fizetésére kötelesek, A járulék kulcsa a megfelelő adónak 8 százaléka. Az inségjárulékból befolyó jövedelmet városonként és községenként a népjóléti miniszter rendelkezése szerint kell felhasználni. A miniszteri rendelet szellemében vármegyénk alispánja már megtette az előkészítő intézkeI Könyvet, papirt, Írószert a SíiItMlR is BIRIf könyvkereskedésében vásároljon.
