Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-06-01 / 22. (501.) szám
k. Egyetemi Üfór ^ebrecen Ref.Kollegium POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — ELŐFIZETÉSI DÍJ: NEGYEDÉVRE 2 P 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8 SZ. TELEFON 38 ÉS 74. — KIADÓHIVATAL: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8. ÉS GRÓF TISZA ISTVÁN-UTCA 6 SZÁM. — POSTACSEKK SZÁMLA 54‘003. MÁTÉSZALKA, 1930. JUNIUS 1. X. ÉVFOLYAM 22. (501.) SZÁM. Tíz évvel ezelőtt kérlelhetetlen szigorúsággal permetezett a havas eső, a fák zöldbe borult koronáit tépázta a fagyos szél, amikor messze napnyugaton egy királyi mulató kastélyában aláírták azt a papirost, amire ma is gyűlölettel gondol 21 millió magyar, Trianonban húzták meg Magyarország fölött a lélekharangot és azóta meg-megrángatják a kötelet, hogy elszikkadt fülünkben a jajkiáltást és az életért való küzdelem zaját állandóan zsibbassza a temetés zenéje. Tíz esztendőt fordult azóta az élet kereke, uj koldusnemzedék szaporodott fel. A betevő falat verejtékező robotjában sokszor elernyedt a karunk, meggörnyedt a derekunk. A gyászra való örök emlékezés ma is szivünkbe kergeti a vért, és uj erővel, keményebb akarattal járjuk tovább a feltámadás felé vezető magyar kálváriát. Tíz év múltán is tótágast áll a megbomlott világ. Ám csak kongassák a trianoni harangot, temessék az élőket, a sir szélére tolakodók üljenek csak halotti tort, vigadjanak a busás örökségen, kongassák a lélekharangot, mely húszmillió ember — uj életre való készülődésének és soha meg nem nyugvó erejének — feltámadásí zenéje. Kölcsey-estély. Mire e sorok eljutnak olvasóink kezébe, a mátészalkai kultur-estély páratlanul bensőséges hangulata szétárad talán már az egész megyében, hogy a magyar nemzeti művelődés komoly ünnepeként tegye méltán maradandóvá a Kölcsey-irodalmi egyesület működésének ez első nagyobb megnyilatkozását. Az események krónikásainak igaz öröm és boldog feladat, hirül adni ez árva megyében a nemzeti lélek fellángolásának minden villanását s hogy ez a magyar lélek bújt meg szóban, dalban és muzsikában a Kölcsey-estély műsorán, azt adják tudtul másoknak is mindazok, akik ez estén tapsra üthették tenyerüket Mátészalkán, nagykárolyi és szatmári vendégművészek megörvendeztető látogatásának íhletetett perceiben! A magyar társadalom tiltakozó megmozdulása a trianoni békeparancs aláírásának tizedik évfordulóján. Világraszóló jelentőségű lesz a magyar gyász napja junius 4-én. — Vármegyénk közönségének állásfoglalását a megye- székhelyen hatalmas arányú felvonulás és revíziós nagygyűlés fogja kifejezésre juttatni. az a mozgalom is, amelyet külföldi neves írók, tudósok és politikusok indítottak meg a magyar igazság érdekében. Olaszországban, Amerikában, Svájcban, Franciaországban és Hollandiában magyarbarát irók és politikusok junius 4-én előadásokat tartanak Kelet-Európa helyzetéről és a magyar kérdésről. Ebben a világraszóló demonstrációban vármegyénk közönsége is méltóan fog résztvenní a megyeszékhelyen rendezendő naggyülésen. Junius 4-én délután fél 4 órakor valamennyi iskola növendékei, leventék és cserkészek, testületek, egyesületek gyászfátyolos zászlókkal, végül a hivatalok, szervezetek és a polgárság tömegesen gyülekezik a T emplom-téren. Délután 4 órakor, a béke aláírásának órájában meg* kondulnak a harangok s megindul a felvonulás a Hősök- terére. Itt a Társadalmi Egyesületek Szövetsége nevében tiltakozó naggyülés lesz, amelyről memorandumot küld a közönség a Népszövetséghez, üdvözlő iratot Rother- mere lordhoz és felhívást a magyar kormányhoz a revízió kérdésének napirendre tűzése érdekében. A naggyülésen közreműködik a róm. kath. és ref. dalárda, a helyi egyesületek nevében megnyitó beszédet mond Dr. Fábián Sándor szerkesztő, alkalmi verset szaval Lengyel Miklós levente, tiltakozó határozati javaslatokat terjeszt elő Sarkady István jegyző, alkalmi beszédet mond Be- rényi Dániel ref. s. lelkész, majd a helyi egyesületek képviselői jelentik be csatlakozásaikat a határozatokhoz. A csengeri, fehérgyarmati és vásárosnaményi járások közönségének csatlakozását küldöttségek fogják tolmácsolni. Az ünnepség idején, délután 4 órától zárva lesznek az üzletek s általános gyász tölti el a magyar lelkeket. A trianoni békeszerződés aláírásának tízéves fordulóján imponáló méretekben nyilvánul meg az egész ország közönségének tiltakozása. A nemzet minden fia tisztában van a végzetes nap jelentőségével és ez az országos, sőt világra szóló demonstráció minden bizonnyal híven fogja kifejezni a gyászt. Az ország külsőségekben is kifejezésre juttatja a nap jelentőségét, amennyiben ezen a napon gyász- karszallag viselésével nyilvánítja mindenki a szivében olhatatlanul égő nemzeti fájdalmat. Ezen a napon Budapest egyetlen kávéházában és vendéglőjében sem szól a zene, nem lesz hangos mulatozás és a helyiségekben feliratok hívják fel minden vendég figyelmét junius negyedikének jelentőségére. De a vidéken sem fogja zene, vagy hangos mulatság disszonánciája megzavarni az országos gyász tragikus csendjét. Vasárnap délután 4 órakor megszólal a Bazilika nagy harangja, amelynek szomorú kongását a rádió viszi szerte a világba. A Magyar Nemzeti Szövetség ezúton hívja fel a magyar társadalmat, hogy a trianoni harangszót levett kalappal hallgassa végig az utcákon és tereken. Minden valószínűség megvan tehát arra, hogy a magyar társadalom a gyásznapot gyászunknak és annak mérhetetlen nagyságához méltón üli meg, úgy, hogy külföldön is kellő visszhangot keltsen ez a fájdalmas és passzív tiltakozás. A külföldön is jelentős demonstráció készül Trianon évfordulóján, Németországban hét magyar egyesület, Olaszországban a magyar egyesületek, Svájcban, Hollandiában, Franciaországban és Amerikában ezer magyar tömörülés küld memorandumot saját államaik kormányaihoz és a Népszövetséghez. Nagyjelentőségű Nincs megalkuvás! A mindennapi élet nehéz szárnypróbálgatásai között alig marad idő az átfogó, nagy irányeszmék számára és azért talán néha felmerülhet az a téves látszat, mintha ezek a nagy gondolatok olykor elhalványulnának lelkűnkben. Pedig jaj lenne annak a nemzetnek, mely a mindennapi élet vásárában áruba bocsátaná legszentebb érzelmeit. Abban a percben elveszítené értékének és súlyának minden alapját s a népek vásárának bohócává válnék, akinek csak odavetett alamizsna jár, Mig, ha a tárgyaló félről tudják azt hogy lelkének mélyén, sok, súlyos, külön éréket tartalmaz, arról azt is tudják, hogy vele csínjában kell bánni és nem szabad elhamarkodva róla, nélküle határozni. Ez adja meg a nemzetnek úgynevezett morális erejét. A magyar nemzetre mai szomorú korszakában ez a szerep hárult. Mint tárgyaló fél még nem szegezheti nyíltan követeléseit a világ népeinek gyülekezetével szembe, hanem becsületes alkudozások és tárgyalások során iparkodik elfoglalni az őt megillető helyet. Tudnunk kell jól, hogy egyetlen vonást sem engedhetünk követeléseinkből, de tudunk kell azt is, hogy ezekkel a követelésekkel csak akkor állhatunk elő, ha biztos sikerre van kilátásunk, mert enélkül helyzetünk a követelések időelőtti felvetésével csak megnehezülne, barátaink támogatása erejét vesztené, a kétségeskedő felek ellenünk fordulnának, ellenségeink pedig gúnyos hahotázás közben lehengerelnének minket. Alkudozni lehet a köznapi dolgok felett, de bízni feltétlenül kell a magyar jövőben és azt fel nem adhatjuk soha. Ez a bizalom a nemzet legsajátosabb lényege, a nemzet ezeréves múltjából, megszentelt hivatásából merit erőt és ez sohasem lanyhulhat és nem adhat helyet a csüggedésnek. Minden tárgyalásnak, minden alkudozásnak felszíne alatt, lel- hünk mélyében rejtőzik a revízió gondolata, mert ha az eltűnnék, vele együtt eltűnnék a föld szikéről az utolsó magyar. Mert, ezen atéren, — nincs megalkuvás! Ha családja egészségét félti 17 — 26 ne használjon pocsolya-jeget!
