Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-06-24 / 26. szám

2-ik oldal. SlÄlMiilSiiRM 1928. junius 24-én. nekelőtt leszögezte, hogy ez a mos­tani körútja nem politikai beszá­moló akar lenni. Beszámolóját majd akkor tartja, ha a mátészalkai köz­kórház avatását ünnepelhetjük, mely alkalomra Vass József népjóléti miniszter is megigérte eljövetelét. Hangoztatta ezután a nemzeti egy­ség jelentőségét, beszélt külpolitikai helyzetünkről, aktuális belső kérdé­seinkről, az adózásról, a rokkant­sági biztosításról, az ipari és gazda­hitelekről, termelési és értékesítési viszonyainkról, majd részletesen meg­hallgatta az előadott kívánságokat. Kistiodostál—Tisiaöecsifl a trianoni háta! Kishódos, junius hó. Fölöttem a sötét felhő foszlott darabokban sietett északnak. Előt­tem, mögöttem a rét ezerszinü vi­rága pompázik. A Hodos-patak part­ján a 123. számú kataszteri kőtől jobbra egy kis akácerdő húzódik meg. A trianoni hármas-határig az akác sürü édes illata kisér, A 128. számú kataszteri kőtől jobbra a Berki-major, a Cser-patak partján a „Belső-erdő“ tölgyfái előtt egy másfél méter magas kő figyel­meztet arra, hogy a magyar, cseh, román államok trianoni ha­tár-vonalán állok. Ettől a kőtől az északnak haladó holt Tur-folyó a határ vonal egész a 121. számú kőig, a kíshodosi ka­szálókig, hogy aztán a folyót el­hagyva, zöld búzatáblák, felhőző rozsvetések között átvágva haladjon a magos-ligeti temetőig, a 123, sz, magassági fixpontig. A cseikó szeg fölött, — mely már cseh megszállt-terület — szinte kö­dösen párázik a levegő, a darabos sötét felhők árnyékán haragosan, sötéten fekszenek a holt Túr két partján, a beláthatatlan nagyságú kaszálókon. A folyó balpartján, szinte habzanak a buzatábták, mintha innák, szürcsölnék a júniusi gyenge napfényt! Meglehetősen gyorsan haladok előre a holt Túr virágos partján. ahová ér, ott tyúkszemet csinál. Ide tartozik a temérdek időbabo­na is, a vihar és jég elűzésével s a mennykőcsapás elhárításával együtt; ilyen vihar-babonájuk különösen a halászoknak s tutaj osoknak van sok és sokszor rendőri kihágást is okoz, mert, pl. a vízben talált holttestet azonnal el kell ásniok, különben vihar éri őket (Milota). Mindenütt egész sorozat kalendárium-versikét ismernek, pl. Ha vizkereszt, vizet ereszt, a tél soká ki nem ereszt. (Nagykároly.) Ha fénylik Vince, megtelik a pince. (Szatmár.) Pünkösdi hó : nem kell hordó. (Sikárló.) Hedvig szűz marhát üz. (Felsőbánya.) Pál fordul köddel, ember hull döggel. (Angyalos.) Gergely-napja ritka jó, hideg, szeles, ritkán van hó. (Nagybánya,) Júniusban minél jobban dörög, annál jobban zörög. . (Nagybánya.) Dömötör . a tél rátok tör. (Szinérváralja.) Előbb a kishodosi vizi malmot, —az az csak a malom helyét, mert a malom, még háború előtt tönkre ment — majd a Szakatási-tagot ha­gyom el, mely mögött a nagypa- ládí templom tornyának sziluettjét veheti észre az erre járó utas em­ber. Egymás után hagyom el a Tur- égen, Bagós-erdő hatalmas tölgy­fáit. Nyugatnak a látóhatár pere­mén pedig végtelennek látszó mesz- szeségben fasorok, erdőcskék árny­képei válnak el a földtől, mintha kiöntések és árvizek csonkjai felett állnának. Az ég szélén Fertős- altnás, Csedrek, Far­kasfalva apró templom toronyaínak sziluettjei emelkednek a mezők és az ég között. Az égett gorond és a Hagarai tag után, 123. számú fixpont felett, egy húsz méter magas, magassági­háromszögelési gúla mered az azúr kék ég fölé. Az eddig búzatáblák, rozsvetések között vezető trianoni határ-vonal, itt a magos-ligeti te­mető alatt, csatlakozik a Batár- folyó szőke vizével. Innen Tisza- becsig a Batár, mig Tiszabecstől a Tisza képezi a magyar állam, a csehszlovák köztársaság közötti trianoni országhatárt. A temető alatt, a Ba­tár bal oldalán egy cseh finánc ül. Puská­ját egy százados tölgy­nek támasztotta. Ingujjra vetkőzve a horgászat ne­mes sportját űzve teljesiti ország­határt ellenőrző szigorú szolgálatát. Magos-liget keleti bejáratánál egy nagy tiz féle felírástól, táblától, ros­kadozó korhadt oszlop fogad A falu uccája kihalt. A szorgalmas li­geti magyarok, kin a határba, ki­csi kis földjükön szorgalmatoskod­nak. Meszeletlen házaik, szalma- fedeles tetőikkel azonban úgy hat­nak, mintha minden pillanatban összedülni készülnének. Ezek kö­zül a roskadozó házak közül büsz­kén emelkedik ki a református is­kola, a vámőrség cseréptetős lak­tanyájával. Sokat szerepel a tűz is, éspedig nemcsak a tűz jósló és elhárító ba­bonákban, hanem ő is jósol, bajt csinál, büntet, gyógyít, s bizonyos varázslatokban a bajtól megóv. S itt egészen külön szerep jut a vil­lámnak, amely pl. a nyírcsászáriak szerint nyírfába sohasem üt bele, ezért tanácsos a házba legalább egy nyirfagerendát épiteni. Leány-babonáik országszerte álta­lánosak : a szeplőre, szemölcsre, fé- sűlődésre és hajápolásra vonatkozók elsősorban: pl, a hajat ujholdkor kell egyenlőre vágni, akkor nem mo- lyosodik meg (Milota), — a nagy­pénteken vágott haj mind kihullik (Panyola), — aki férfi kalapot tesz a fejébe (Tiszacsécse), vagy talált hajtüt a hajába annak elmegy a haja (Mátészalka), — a leánygyermek le­vágott haját az ereszcsorgóba ássák, hogy hamar nőjjön (Ópályi), — aki nagypénteken hajnalban egy fűzfa alatt megfésülködik, annak hosszúra fog megnőni a haja (Panyola), — éjjel 12 órakor a temetőben törj 12 szomorufüzágat, otthon főzd meg 12 vízben mosd le a hajadat, a vizet öntsd ki a keresztutra: amilyen hosszúra folyik a viz, olyan hosszú­ra fog megnőni a hajad (Nyírcsá­szári), — a. kifésült hajat nem sza­A vámőr laktanya udvarán, a vi­rágágyak között gyerek arcú ka­tonák tesznek-vesznek. Arcuk komor, szemük vágyakozva tekint Beregszász, Szatmár, Mára- marosi havasok felé. A laktanya háta mögött egy fe­hér esik látszik kanyarogni. Ez a Batár-foló. A trianoni határ! A falu északi kijáratánál a Nagy- cser-patak hidján áthaladva ismét búzatáblák következnek. Az úttól jobbra pedig a törpe-akácok között egy kis vizi malom húzódik meg. Hatalmas kerekein zúgva, törik meg a Ba­tár szőke vize, hogy aztán elnyelje a Tisza- ujlak—Ti szánj hely kö­zött robogó királyház! gyorsvonat zaja. A malomtól északra Bökény köz­ség fényes bádog templomtornya fürdik a délutáni napsütésben.,. A nyílegyenes utat Magos-liget- től-Uszkáig jobb oldalon a Batár, a trianoni határ, mig a bal oldalon a búzatáblák végén a magos-ligeti erdő határolják. Az útvonal mind­össze két kilométer, de feneketlen sár ja miatt tíznek tűnik fel. Uszka község déli bejáratánál egy fehér trianoni határkő csillog a nap­sütésben. A Batár közvetlen a falu alatt halad északnak. Apró kis há­zainak ablakaiban nárcisz, mályva piros virága virít. Tiszták, fehérek a há­zak, de szinte bána­tosan emelkedik ki templomuk alacsony fatornya ezek közül a szép tiszta házak, virágos kertek, virágzó akácok közül szürke, meszeletlen templom falaival. Közvetlenül a templom előtt alacsony kis bódé áll. Előtte fegyveres katonák állnak. A ha­tárra ügyelnek ők is. A bódétól jobbra a határon egy ro­had a szemétbe dobni, mert ha a veréb fészkébe viszi, mind kihull a haj (Császló), stb. Sok aztán a sze­relmi babona is: a férjhezmenés idejére, a jövendőbeli megjóslására, a legény megnyerésére (amiben kü­lönösen nagy szerepük van a még mindig működő javasasszonyoknak), s végül a jövendőbeli és az anyós természetére vonatkozólag. Feltűnőb­bek : egész Szatmárban általános hit, hogyha a leány a legény kap­cáját ellopja s abból uj csuporban egy darabkát bármikor főzni tesz, a legény azonnal ott terem (v. ö. Ethn. 29 : 290.), — a férjhezmenni vágyó mátészalkai leány újév szom­batján kimegy az erdőre s amelyik nyirfagalyra a legutolsó napsugár esik, azt levágja s koszorúba göm­bölyítve a fejére teszi, aztán hazaérve az ágat beteszi a dunnájába, mond­ván: „Hozd el az én vőlegényemet, mert amíg el nem hozod, itt szá­radsz!“ — ha a faluban sok az el­adólány, de kevés a legény s igy idegen kérőre is szükség volna : egy leány három falu határából egy-egy kabolát* ellop s a faluba hozza, akkor mindjárt megjönnek az idegen kérők. Kabolának hívják azt a kétágú fát. amelyen, a gazda az eke hátulját csúsztatja, amikor szántani megy. (Nyírcsászári). zoga fahíd. Közlekedésre már nem alkalmas. A cseheknek kellene meg­csináltatni, de nem csináltatják. Váj­jon miért? A faluban azt beszélik, hogy már úgyis elmennek! De mig elmennek, a jó uszkaiak- nak addig is Tiszabecs felé kell ke­rülniük, ha a Batár baloldalán Usz- kával|szemben fekvő Bökénybe akar­nak menni. — Kacskaríngós sáros utón ka­nyargók tovább a trianoni határon Tiszabecs felé! A rengő búzatáblák közt egy ki­temető, apró kökény bokrok, mos szattól terhes fűzfák tarkítják a ka­nyargó Batár partöt. Papp-tag, Baka-tag, Lebovícs-tag után frissen kavicsozott utón jutok be Tiszbecsre. Már messziről látszik a Batár ti- szabecsi fahidja. Ez a hid határt jelent már tiz esztendeje. A falu szélén a kanyar­gó Batár partján álló házak fakón néznek szembe a túloldalon, cseh megszállt terüle­ten álló tiszaujlaki, — de most „Vylok“ névre hallgató — motor ma­lom fehérre meszelt falaival. A Batár folyó itt szinte elvész a a parti füzesekben, s itt meg kellett állnom. Előttem áll a hid, amelyen tiszesztendő óta csak igazolvánnyal lehet átlépni, a ma Csehszolvák ál­lamnak — hivott — területére. ■ — A hid innenső felén kopottas őrház áll: annál vigyáz a magyar őrszem. Fiatal vámőr állt a hid előtt, feszesen tisztelgett snem szólt sem­mit. A hid másik karfáján lapos sap­kás cseh finánc ült. A másik társa a folyó partján ült és nagyokat ásít­va bámészkodott a falu felé... Mialatt a hídon kacagó fiatal leányok mentek át, szomorúan áll­tam a trianoni határon. Mert, hogy tizesztendővel ezelőtt, mikor itt jár­tam, a túlsó parton még magyar zászló lengett a szélben; s ma három színre piros, kék, fehérre mázolt Korma ayűz-8 vaj) szeriéin? (II. Apaffy Mihály fejedelem életéből.) Angolból fordította : Szentíványi Ilona. — A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. — III. Ettől az estétől kezdve Ilona vi­gasztalhatatlan volt és egészen vísz- szavonulva élt. Atyjára nézve is nagyon nehéz napok voltak ezek, mert titokban sokat aggódott leánya sorsán, mig aztán jobbnak találta családtagjaival közölni a dolgot, elmodva azt is, miképen utasította vissza Apaffy Mihály fejedelem ud­varlását. Miután pedig egyiknek sem sikerült Bethlent reávenni, hogy határozatát megmásítsa, a családi tanács abban állapodott meg, hogy legokosabb lesz Ilonát egy időre elvinni Erdélyből nagyváradi roko­nai gondozása alá, hogy ezáltal akadályozva legyen a fiatal szerel­mesek találkozása. így tehát nehány nap alatt meg lettek téve az előké­születek, valamint a kellő óvintéz­kedések és a kis társaság szánok­kal indult Nagyváradra. Kezdetben minden jól és simán ment, de a mély hó miatt sehogy- sem tudtak áthaladni a keskeny hegyi úton, tehát nem volt mit tenni

Next

/
Oldalképek
Tartalom