Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1941
47 Viaszon, amit a brassói és szebeni kereskedők nyernek, a mi zsebünkben maradna«. A szamosújvári timártársulatnak külön papja volt, akinek 50 misét kellett mondania a társulat elhunyt tagjaiért. E társulat hozzájárult a városszépítés minden költségéhez, így a főtéri örm. katolikus templom építéséhez is. A tímárok között tiltották az iszákosságot, a dohányzást és a káromkodást. A kordovánkészítés fokozatosan megszűnt, ugyanis a legelőgazdálkodás csökkentése következtében, a juhtenyésztés is erősen csökkent és ez okozhatta a szamosújvári kordovánipar pusztulását.' Az öregek beszélik, hogy a szép és fényes kordován keresett vásári cikk volt Konstantinápolyban, Budapesten és Kalocsán. Az utolsó szattyánbőr- és kordovánkészítö műhelyekről 1860-ig em’ékeznek meg az írások. A borkészítés hosszú ideig szünetelt a városban. Újra feléled bőriparunk a világháború után: években. A trianoni kényszerbéke miatt Erdélyből nem lehetett külföldre szállítni sem az élő állatot, sem a nyersböranyagot. A készletek felhalmozódtak, a nyersbőr olcsón került a piacra. Szamosújvár nagy nyersbőrszedő központtá lett Azonban a felhamozott nyersbőrt már új gyártási módszer szerint készítették elő. Az új műhelyek a Kandiában épültek, a folyóvíz közelében. Később részvénytársaság alakult és 1922-ben felépült a bőrgyár a Kandiában. Szakmunkások jöttek Erdély különböző bőrgyár- telepeiről Szamosújvárra. A bőrgyárban 50-70 ember dolgozott. Készítettek fekete és sárga bőrt, majd talpat is. Csak pár évig volt üzemben a gyár. Közben megindult a nyarsbőrszállítás külföldre. A bőr ára emelkedett. A tordai, a kolozsvári, szászrégeni bőrgyárak előnyösebb helyzetben voltak, mint a kezdés nehézségeivel küzdő szamosújvári bőrgyár, mely ezekkel szemben nem bírta az iramot és a versenyt. A felgyújtott nyersanyagot kidolgozták, de a gyár nyersanyag hiányában csődbe került. A gyár eépeit elárverezték és ócska vasként eladták. A bőrgyár épületét lebontották, úgyhogy ma csak a gyárkémény mutatja a szamosújvári bőrgyár helyét. J rlenleg két timárüzem dolgozik a Kandiában, összesen 10 munkással. Fekete és sárga bőrt készítenek. A nyersanyagot a »Globus« nyersbörszedö kereskedelmi vállalattól kapják. A két timárüzem évente kb. százezer pengő forgalmat tudna lebonyolítani. A város a vásárvonalon gyorsan fejlődött a XVII. és XVIII. század folyamán. Sok kisiparos telepedett le, akik a szükséges nyersanyagot a h lyi piacon szerezhették be, mint például a szűcsök é> csizmadiák. Készítményeikkel a helyi vásárok forgalmát fejlesztik* A környék népe szükséges ruházati kellékeit tőlük vásárolja, sőt Kolozsvár, Bánffyhunyad, Szék, Dés, Mócs országos vásárait is lelke* resték árúikkal, ahol árúikat szívesen vásárolták.
