Szamos, 1919. március (51. évfolyam, 52-77. szám)
1919-03-19 / 67. szám
/ 2. o illái. Bár a ragyogó tavaszi nap, a mezei munkára fólöi'ébb alkalmas időjárás a nép nagy részéi a mezőn taríotH, a gyűlésen igy is igen sokan veitek részt és nagy 'ei- ke*edés?el hallgatták az egyet szónokok beszdeit A népgyölést dr. Bagothay Károly fő szolgabiró nyitotta meg bejelentvén, hogy a vendégek nem korteskedni jöttek, hanem agitálni az ország területi integritásának megvédeimezése éidekéten. Nagy hálával emlékezik meg a székely katonásról, akinek megjelenése megmentette Szabnád és Ugo- csát a megszállástól. A vendégek közül elsőnek Ugrón Gábor szólalt fel. Elmondja, hogy két évv .1 ezélőtt kilátás volt a béke megkötésének lehetőségére s ő akkor felelős miniszteri állásban mindent elkövetett a békekötés érdekében s őszintén követett olyan politikai rends’«változási ameJv mérséklettel, politikai forr dalom nélkül a népet tegye ucrá. De ez az igyekszel csalódással végződött, félre kelet*, álíani. De az októberi események ezt a politikát igazolták. Ezt a politikát igazoíták az októberi események!: a front összeomlás a és az október 30 iki diadalmas forradalom. Oki beiben lehullot tak a bilincsek a nép kezéről s ma már a nép akarata az ur az országban. — Mi, székelyek, mondotta Ugrón j Gábor, az első pillanatban láttuk, hogy a \ népakarat uralma csak úgy érvényesülhet, ] ha meg van hozzá az or3zág, ahol a nép j uralkodjék. Mi éie.tük meg először, rneit j mi váltunk először hontalanokká. Ki va- \ gyünk vetve ótlho unkból, hontalanok va \ gyünk s ide jöttünk hajlékot, otthont ke- j resni, egy talpalatnyi földet kérni, hogy az j Önök támogatásával ti tudjuk vivői szükebb I hazánk szabadságát. A sors úgy akart^, hogy újabb hazánk Észaíc kel t Magyarország legyen, amely’ nem idegen a székelyeknek, hiszen ezer év történelmi folyamata alatt soksz .r tartoztunk együvé, harcoltunk együtt Rákóczi, Bethlen, Bocskay zász aja j alatt. Ez a szeretet megnyilvánul most is : j a székely katonák itt kaptak ct hont. Eg? I cél vezet mindnyájunkat: visszafoglalni Erdélyt és ezzel megmented Magyarorsza got, mert E:dély né kül Magyarország elveszed. Mi magunk közt nem ösmerünk pártkülömbséget, mi magunk közt nem politizálunk. Egyzt óhajtunk, egy politikát követünk, hogy Erdély visszaszerzését elérhessük. Ehhez kérjük a támogstád, mert polgárnak és munkásnak együtt keli megvalósítania a nép akaratát, amely elkövet mindent az ország területi épségének megmérésére. Ha Magyarországot szétszedik, itt apró kis agrár Fllatnok maradnak nyers anyag, szén, fa, gyáripar nélkül és a legelső, aki innen ki fog kívánkozni, a mun kás lesz, mert nem lesz gyáripsr, nem lesz megélhetése. Nem hirdetünk háborút, de magunkat megvédjiik, nem akarunk vért ontani, de nem engedjük magunkat tönkretenni. Bárhogyan dől el a békekonferencia, tudjuk, hogy az c-llenség fegyveres ^rő nélkül nem fog kivonulni Erdélyből Ennek elősegítésében pedig mindenkinek kötelessége a kormányt támogatni A székely katonák nemcsak Erdélyt védik, hanem Önöket is. — Ha mi nem vagyunk, Önök is hontalanok es az Önök asszonyait, gyermekeit is botozzák. De húsz miilíó magyart nem védhet meg 7 ezer katona. Önöknek is jönni keit a mi segítségünkre, a maguk megvédeímeiésére. Erre a munkára kiáltom Önök felé, hogy: Talpra magyar! A népgyülés közönsége hatalmas él jenzéssel fogadta Ugrón Gábor beszédét, aki után Nagy Pál ezredest, a székely hadosztály parancsnokát kívánták hallani: — Kedves magyar testvéreim ! ezzel a megszólítással kezdte beszédét a székelyek daliás ezredese, aki elmondotta, hogy nem rémhírt akar terjeszteni, hogy az ötéves háború vérzivatarában kifáradt s immár megnyugodni akaró, sokat szenvedett Sel! ? ■ iá l A J* O ' keket kávéházi C-mrádok módjára felztk- lassa, harcai mint a vüzonvok «lap s ösmrrője és mérlegelője., mint Magyarország ezen rérzének őrtáilój» és vctelm-zője, köteles égszerüen bejelentse, milyen a hsíy zol portijuk e‘őti, melynek kapuit ?z oláh h rd* dönget', hogy mi történi odakinnt e négy hónap alatt, a mió ti a székelyek az éjszakát is nappslá téve a hábo ut is felülmúló megerőltetéssel biztosiját Ugocsa nyugalmát is- 1 ‘ríiév március 19., ÖT. szám,; i k.orbáci Hat síró anyák és gyermekek ' jajgatása «Cid be, a m>gvs>t temetik, vagy a hazaszeretet s-e .i tüze kifelé dönti i kaput s er a hazsáfulók és betörök temetése lesz. Válasszatok ! — Mi székelyek élve nem akarjuk látni a rongy .r haza temetését, inkább az utolsó emberig ott vérzőnk el í>z önök kap ijs előtt, de itt az ideje, hogy önök is ébredjetek, f-1 tehát a munkáre. Talpra magyar ! Beszél a forradalom kitöréséről, amikor abban a reményben tették le a fegyvert, hogy szabad és független M gyaror- szág boldog polgárai lehetnek. Ne n voltunk legyőzőitek — mondotta az ezredes — és elmótdctla, hogy november 2 án még fé nyesi n vertk vissza az olaszok, angolok és franciák egyesült' támadását. Beszél a katóuák kitörő nagy öröméről, hogy vége volt a vérengzésnek, elmondja, hogyan ra bollák >.i az örömmel hazatérő ved'.elen katonákat az osztrákok és horvátok. November közepén az éhségtől meggyötörtén, rongyosan érlek haza Érdé ybe, de szeret leiket még meg sem ölelhették, a hivó szózat ismét fegyverbe szólította a székelyedet. Elmondja a szecely csap dók hősi küzdelmed, míg a múlt év karácsonyán mindenkitől elhagyatva, hontalanul, rongyo xan, a legszükségesebbeket is nélkülözve ének a magyar rónára és megacélozva izmaikat, az erők végső megfeszítésével bele kapaszkodtak a hegyek utolsó sziklába, a magyar róna kapujába, hogy odakiáltsák a telhetetienségükben elvaduit bocsko os oláhoknak: ne tovább! — Mint hü kapus, eijötiem önökhöz, — igy fejezi be beszédéi az ezretes — hogy hirüí adjam, hogy a kapun kivül már nagy a tömeg, nyikorog a rozsdás zár és a kivül állók hangosan biztatják egymást : ne féij, fratye, egyedül vannak a székelyek, alszanak a magyarok ! — Eljöttem megmondani, hogy a köz- társasági Kormány csak bennünk bízik, a mi csapataink mintájára akarja újraformálni uj, fegyelmezett hadseregét, meiylyel meg állíthatja a lavinái, visszaállíthatja az or- j szag területi integritását, ha a béketárgya- j lásoa máskép határoznának is. — Eljöttem megmondani, hogy az utolsó hetek harcaiban nehéz gond nyomta a telkemet, mert recsegett, ropogott az óriási kapu s a magyar rónának velünk küzdő éretlen elemeinél a részvélíenség j olyan jele mutatkozott, hogy már már attól j leheteíí félni: rést ütnek sorainkon, de el- í mondom pzt is, hogy má cius* Idusa uj ■ reményt fakasztott, a idkeiedésnek minden- : felé olyan je’eit láttam, amelyből megbízó- j nyosontam atfelői, hogy feiébiedt a magyar j te hü kapusa őitállását megköszönve, azzal j összefogva, uj erővel elűzi a hívatlan ven- j deget úgy, hogy a bocskoros soha többé \ háborgatni ne merészelje. A hazaszeretet \ szent tüze visszahódítja az elveszed teiü- | leteket. ! — Eljöttem megmondani, hogy 8000 székely nem képes megvédeni ^0 milüó magyart, sürgős segítségre yan szüksége, komolyan gondolkozó, érett elemekre, í;em pedig duhajkodó, érettlen senkikre, azért a kormány a 24—42 évesekhez fordul, a tetierős, igazi férfiakhoz, mejt csak ezek tudják a mai nehéz idők fenyegető veszélyét megérteni, elhárítani. A kiképzettekhez fordul, mert sürgős a dolog, nincs idő a tanitgaiásra. Tavasz van, a földmivelö népre otthon is szükség van, azért azok- ! hoz fordulunk, akik nélkülözhetők, az ipari munkásokhoz, é* azokhoz, akiknek egynél több fia van. jó fizetésről és a család megélhetéséről gondoskodva lesz s a sorozó bizottságok járják is már vidéket. — De jöjjetek lelkesedéssel és minél többen gyorsan a zászlók alá, mert bizony mondom nekiek, a közeli hetekben nagy temetés lesz. Recseg, robog a kapu és vagy maga ala temeti az alföld virágos rétéit s akkor a szabadság mezejét oláh Nagy Pál ezredes gyújtó beszéde után G á c s y Pá*, a zjüvöigyi vas - ésfémmunká sok szakszervezetének elnöke beszél a román megszállás 3leü levő terüleiek népeinek keserves elnyomatásáról »abszoigasagáró!. Ezeket felmeveni mindönkinek kötelessége. Aki a köetársavág toborzó zászlaja. alá .■sorakozik, az n on őfelsége a király, hanem Őfelsége a Nép katonája 18 ezer szenvedő magyar munkás nevében hívja fei a jelenlevőket, hogy sorakozzanak a zászlók a á, meri a haza nem eddig volt, hanem mórt van veszélyben. M;tjd Rozsnyay Dávid, a székely Nemzeti Tanács főtitkára a konyakig r^eg- ha*ó beszédben ecsetelte a megszállód területen maradottak rettenetes szenvedéseit A hallga;óság körében hangos zokogás hallatszott, amikor arról bestéit, hogy a románok anyákat ko.bácsolnak meg, leányokat becstelent lenek még, és felhívja a hallgatóságot: gondoljanak arra, hogy ha nem lesz kellő védelem,, ők is erre a sorsra juthatnak Lelkesen, szivrehatóan és tnegren iitő szavukká --.zóí a jelenlevőkhöz : segítsenek megmenteni E délyt! j- A népgyülés a leglelkesebb hangulat- I ban ért véget NegHivé. A szatmárvármegyei fíigget- ! lenségi Károlyi-pártmárcius22-én, ! szombaton délelőtt 10 órakor Szat; | már-Németiben, az Iparos Otthon nagy- i termében »ártgyülést tart, amelyre Szatmárvármegye függetlenségi Károlyi-párti polgárait tisztelettel meghívjuk. A pártgyülésen a Károlyi-párt központi kiküldöttei is részt vesznek. Felkéretnek a párt igen tisztelt tagjai, hogy a gyűlésen minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek, mert a jelölés előkészítése is tárgy- sorozaton lesz. Hazafias üdvözlettel: Sárközy Andor Tóth Móric a megyei függetlenségi Károlyi-párt a'dnökei. A birtokreform. Komoróczy Iván könyve. Siatmár, márc. 18. Mi tagadás — az uj Magyarország közszeííeme nem ked vez a közigazgatásnak, nem favorizálja azt az osztályt, amelyből a vái megye hivatalos vezetői kerülnek ki. Egy kissé maradiaknak, egy kissé feu dális gondol kodásuakoak és — mondjuk ki — egy kissé léháknak is tartja őket. Szaimármegye nem kivétel ez á'talá nos felfogás alól. A vármegye tisztviselői úgyszólván teljes számmal régi, tisztes, de a legvaskosabb konzervatumussal szaturált famíliákból kerültek ki. Ha azután akad közöttük olyan, aki az omló vakolstu falusi kúria kapufélfájá- ! nál leveti magáról a családi ház mázsás Bz Mniäbon ma, sári* este S óráiéi «fóliára a Star filmgyár szenzációs alkotása! 8 ItiWíálift fllmsiiatstík aüttsii alakításával
