Szamos, 1919. március (51. évfolyam, 52-77. szám)
1919-03-04 / 54. szám
(1919. március 4., 54. szám.) SZAMOS 3. oldal. Itt van az emelvényen Böhm Vilmos, hadügyminiszter ur, aki szociilista létére minden gondolatával azon csügg, hogy vissza lehessen szerezni azokat a bányákat . és erdőket, amelyek nélkül nem lehet fűteni a kohókat, amelyek kenyeret és életet ad nak elvtársainak, a szociáldemokrata mun kásságnak. (Éljenzés). A legvakmerőbb hazugság, amikor azt állítják, hogy a szociáldemokraták nem épen úgy akarják, mint minden más magyar, visszaadni az önrendelkezési jog meg csúfolásával elrablót! területeket, amelyeket militarist, impedalista és kapitalista államok akarnak főiünk erőszakkal elvenni, azért, hogy ott elnyomják a népet. Ez a legnagyobb hazugság, mert hiszen a legtöbb veszteni valója épen a munkásnak van, aki tudja, hogy ha ezt az országot megfosztják a fájától és a szenétől, akkor kivándorolhat, még pedig nem is a szomszédba, mert a szomszédságunkban miti- tar 3, imperialista és reakciós országok vannak. (Úgy vsn, úgy van!) Ugyanígy érez a polgárság, ugyanígy érez a föld ni- ves, amely megakadja men’eni, nemcsak a maga, hanem utódai számára is azokat az intézményeket, amelyeket létesítenünk. Biztosítani akarja a főldbittokrefonn áldásait, hisz-n világos, hogy az egész dolgozó népit’.t, amely eddig csak dolgozott és munkája ellenértéké! meg nem kapta; ehő- ren tü érdeke, hogy megv djük szociális iüt; tményeinket és m gefősitsük a denn'» ratikus és szociális intézményekkel (elite Magyarországot is. De nemcsak megvédeni és megmen- t , hanem föiszabadi;an: is akarjuk azokat & . iagyar honpolgárokat, akár román, akár tér ajkúak, akiket most a román és cseh in petiálizmus és reakció kerget olyan hó d. ó politira karjaiba, amelyből mindenkinek ú tt haszna, csak épen annak a román- ,-tj (u,vagy tótajku magyar honpolgárnak nem. Örülök, hogy itt vaa velem Nagy Vince t* lügyminiszter ur, aU már akkor ott állott >1. oldalam mellett és küzdött eszméinkért, a mikor ezért a hazaárulás vádjával illettek minket. Velem volt azokban a nehéz órákban, amikor azt bizonyítottuk, hogy a há ború és annak folytatása a legnagyobb gazság, a legnagyobb gyalázat, amely Magyarország romlását fogja előidézni. Sajnos, izabunk elhangzott, mint pusztában kiáltott szó. Nem hallották, nem értették meg és bekövetktze t az a jóslatunk, hogy nemcsak a magyar katonák nagyrésze béna és nyomorék, hanem maga Magyarország is nyomorultan, bénán, amputálva, megszégyenítve és ineggyalázva áh ma Európa előtt. A felelősséget ezért ma is azokra hárítjuk, akik a háboiut felidézték és a végletekig folytatták. Soha meg nem engedhetjük, hogy ismét feltámadjon a reakciós korszak. Hiszen ők a saját kárukon tanulták meg, mit jelent: idegen célokért küzdeni. Az előrelátás, a józan ész és az okosság azt követeli, hogy mi fegyverhez csak a végszükség esetén nyúljunk. Semmiféle «szitásba, semmiféle ugratásba nem megyünk bele. Bennem él a hit és remény, hogy Európa areopagja előtt a jog alapján megfogjuk menteni Magyarországot. Remélem és hiszem, hogy az a világraszóló igazságtalanság amelyet rajtunk elkövettek, a versailleissi konferencián orvoslásra fog ta lálni Nem hihetem, hogy Wilson, (éljenzés) aki hirdette azokat a nagy és világraszóló tanokat, amelyekkel sorompóba állította a német imperiálizmus ellen az egész világot, puszta szavakat mondott. Ő nem engedte meg azt, hogy felülkerekedjenek az entente- riél az imperiélista áramlatok, amelytkrek áldozatául essék Magyarország is. Meg vagyok győződve, hogy Ameiika és az entente egész demokratikus i-s szociális érzésű közvéleménye tiltakozni fog az ilyen amputáció ellen, amely lehetetlenné teszi, hogy ez az ország életképes legyen, amei.be mi soha, soha belenyugodni nem fogunk (Nagy éljenzés) — Tanuságléleire hívom fel az angol sajtó itt levő képviselőiéi, -hogy Mrgyír- ország nem fog meghatni soha 1 (Éljenzés) Magyarország rendíthetetlenül kitart a Wilson-béke gondolata mellett, a népe« önrendelkezési joga és a megegyezéses béke eszméje mellett. Éhben az országban van energia, vau akarás és van türelem. Ez az ország nem imperiálista állam Magyarország szakított a múlttal, demokratikus szellemben oldja meg a nemzed kérdést az uj Mígyarország nem az elnyomás és a szu- premácia alapján akarja a magyar hege monlát biztosítani, h:nem* a szabadság eszközeivel akar élni és az önrendelkező népek együttélését biztosítani. (Helyeslés.) Hallja meg szavunkat és értsen meg az egész világ. Nem lehet egy nemzetet tönkre tenni, nem lehet egy népből kiirtani az őnfentartási ösztönt, amely vele azt mondatja, hogy élni akar, nem lehet elpusztítani egy országot, amelynek más célja nincs, mint polgárainknak egyfo-ma jogot, szociális tartalommal telített intézményeket biztosítani, de értse meg a világ azt is, hogy ha pedig a párisi békekonferencia a wilsoni elvek, a népek önrendelkezési joga és a megegyezéses béke ellenére dönt, akkor mi a végszükség esetén még fegyverrel is felszabadítjuk eít az országot. (Hosszanjartó éljenzés és taps.) — Én örülök, hogy itt együtt látóm a székelyeket a szociáldemokratákkal. Ugrón Gábort, a székely Nemzeti Tanács elnökét Pogány Józseffel, a k honatanács elnökével, mert ez az egységünket dokumentálja Remélem, hogy innen fog kiindulni egész keleti Európába az a demokratikus és szociális mozgalom, amely bizonyos vonatkozásaiban internacionáüs, amelynek célja az egyes emberek és az egyes népek jogait biztosítani és elérni azt, hogy a szomszéd országokban is a demokrácia győzedelmeskedjék. — Köszördöm a bátor székely hadosztályokat, amelyek ökölbe ,szoritott kézzel, könyb;iábadt szemekkel nézik, hogy földjükön idegenek ülnek és türelemmel várják a fel$í3badulás óráit. (Hosszas éljenzés.) Mialatt Károlyi Mihály beszéli, a székely hadosztálynak egy repülőgépe jelent meg a Deák-tér felett és virágot szórt a közönség közé. Egy virág éppen az elnök kalapjára eseti. A repülőgép körülbelül 20 percnyi Keringés uián a városon kívül leszállóit. Szűnni nem akaró, hatalmas és lelkes tapsvihar és éljenzés fogadta Károlyi Mihály beazédéf, akit még Király Gábor üdvözölt a kisgazda-párt nevében. Utána B 5 h m Vilmos hadügyminiszter beszélt. — Nem tudok elképzelni — úgymond — annyi órát és annyi percet, amikor a nép elé állva ne gyűlöletet hirdesse« azok ellen, akik ezt a háborúi okozták és az országot ily rettenetes nyomorba döntötték. A köztársasági elnök ur már beszélt róluk es már rá is mutatóit mindarra a sok bűnre és gazságra, amit elkövettek. De én mod is mindig a népsnine elé akarom vinni, hogy hatszázezer embert gyilkoltak le, háromszázezer férfit tettek rokkanttá, száz és százezer asszonyt tettek özvegygyé és sok százezer gyermeket tettek árvává. Ma itt áll az ors-ág minden anyag és minden munkaalkalom nélkül, megtépázva és lerongyoltan ál! az ország és e-t a kis országot, ahol tni a szabadságot hirdettük, azt a szabadságot, amit a forradalom erejével kivívtunk, nagvrészben megszállva (ártják idegen imperiálista és idegen kapitalista országok csapatai. Mi rólunk, szó ciáldemokratákról mindig azt mondták, hogy mi hazátlan bitangok vagyunk. Haza- fiatlanok voltunk addig, mig itt csak egy pártnak volt hazája és a többiek mind kí- tagadűhak és hazátlanok voluk De ma, amikor a föld a népé, 'amikor oda akarjuk kormányozni az országot, hegy ne egy kapitalista pirt uralkodjék fölötte, akkor ez a föld a mi országunk és a mi hazánk és ha mi mi vállvetve küzdünk idegen imperáüsták és kapitálisíák ellen, mikor nein akarunk újra egy régi Magyarországot felépíteni s nem akarjuk a románokat, akik a mi testvéreink és a tót testvéreinket olyan elnyomatás alá vinni, ml arra az álláspontra helyezkedünk, hogy mi bízunk a forradalomban, a forradalom vívmányaiban, mi bízunk a nép önrendelkezési jogában. Bízunk abban, hogy romín és tót testvéreink nem fognak elkívánkozni a bojár uraiom alá, nem fognak elkívánkozni a kapitalista uralom alá, nem fognak el kívánkozni innen oda, ahol a 20 koronás munkabérünket 4 koronára szállították le ;» cseh kapitálisták és a romín bojárok. Majd beszélt a miniszter arról a felelősségről, amely őt nemcsak min.1 minisztert, hanem mint a nagy szociál demokrata pírt vezelő tagját terheli és felelősségének tudatára hivatkozva mondotta a következőket : — Szét akarják darabolni Magyar- országot, idegen uralom alá akarják hajtani az ország nagy részét anélkül, hogy megkérdeznék az ottlakó népeket akaratuk felől. Figyelmeztetem egész Európát, figyelmeztetem mindazokat, akik ma Párisban ülnek és tanácskoznak, hogy ha valaha évtizedeken keresztül az úgynevezett macedón tűzfészek fenyegette egész Európa békéiét, még nagyobb veszedelem fenyegeti akkor, mikor annak az országnak nem öntudatlan macedón és albán lakóit, de öntudatos, szervezett népét, a forradalom vívmányait tisztelő és megvédeni akaró népét fogják egy ily tűzfészek erőhajtójdvd belekényszeríteni. — Vigyázzanak, mert ez azt jelenti, hogy elveszik szenünket, elveszik a kenyerünket, vasutjainkat, elveszik a megélhetésünket és akkor már nincsen semmink, amit vesztenünk lehet. Akkor már csak az élet és a h Iái kérdése van. Ebben a városban már több szónok rámutatott arra, hogy a polgárság és a katonaság egyes rétegei között bizonyos elégedetlenség észlelhető. Tudom, hogy vannak, akik vissza- kivánják állítani a régi uralmat es ápolják az ellenforradalmi mozgalmakat. Remélem, hogy a mai nap 'össze fogja forrasztani Szatmár népét és a szatmári munkásokat, a szatmári katonákat egy testté és egy lélekké. De ez még csak a szatmári katonákat és a szatmári munkásokat jelenti és ne felejtsük el, hogy ha ez meg is fog történni, mindenkor éber szemmel vigyáznunk kell azokra is, akik csak kísérletet is akarnak tenni annnak a forradalomnak a megdöntésére. Száz és százezer ember fegyverrel és fegyvertelenül, ásóval és kapával s mindennel, ami kezébe kerül, meg fogja védelmezni ezt a köztársaságot. Ezzel a köztársasággal élünk és halunk. Ezért képesek vagyunk életünket is feláldozni. A hadügyminiszter beszédét követő hatalmas tetszés csillapulta után dr. Nagy Vince belügyminiszter intézett rövid beszédet választóihoz. Utalt arra, hogy öt az osztályuralom parlamentjének utolsó vergődése idejében küldötte Szatmár népe a parlamentbe, ahol: mint egy fiatal, józanul látó embernek-nem volt más választása, minthogy csömörrel forduljon el az ott képviselt pártoktól és ösztönszerüleg forduljon Károlyi Mihályhoz, aki a közei jövőben nem számíthatott politikai érvényesülésre. Abban az időben lis fákon voltunk, proskoltáltak voltunk. A kicsi Károlyi-párt és a munkásság volt az egyedüli, amely megértette egymást. Csak mi voltunk azok, akik a munkásság énekeinek szószólói voltunk. Azt a kezet, amelyet akkor becsületesen megfogtunk, azt a becsületes kézszoriíást éreztük a forradalom után is, érezzük ma is és nem lehet más feladatunk és nem lehet más a munkás Ságnak sem, mint Őssíefogni balra és jobbra, széttörni a ránklöíőket, le:ázni őket, mert ez az ország öntudatra ébredi. Üdvözli Károlyi Mihályt és Böhm Vilmost, valamint a hadsereg megszerzésében kitűnő munkatársát, Pogány Józsefet és a székelyek reprezentánsát, Ugrón Gábort. Ez az egység sugározzon ki Szatmár városából az egész országra s akár a képviselőválasztásokon, akár az alkotó mun- kamühelyestben ez az egység legyen az, melyre mint szilárd bázisra meg fogjak
