Szamos, 1918. március (50. évfolyam, 52-75. szám)
1918-03-24 / 72. szám
4. oldal S Z A M O S (1918. március 24., 72 szám.) A halmii járásbíróság állapota. Az ügyvédek memoranduma az igazságügymíniszterhez. — Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, márc. 23. A halmii járásbíróság a háború előtt egyike volt a vidék legkiválóbb, csendben, szorgalmasan dolgozó vidéki bíróságainak. Rend, fegyelem, pontos és gyors munka jellemezték ezt a bíróságot, amelyhez Ugocsa vármegye tiszántúli járásának 42 községe tartozik, de amely ennek a negyvenkét, meglehetősen pö- rösködő falunak tekintélyes szánni peres, perenkivüli és telekkönyvi ügyét le tudta bonyolítani fennakadás nélkül. A háborít azonban teljesen felforgatta a halmii járásbíróság nyugalmas, szorgalmas munkáját. Mindjárt a háború elején hatlba- vonult Csopey János, vezető járás- biró, utánna a bíróság többi tagjai is úgy, hogy ott, ahol békében négy já- rásbiró, 2 jegyző, 4 telekkönyvvezető, 5—6 Írnok és megfelelő leiró személyzet működött, ott ma egyetlen egy biró, egy önálló hatáskörrel fel nem ruházott jegyző, 2 telekkönyvvezető, 2 irodatiszt és csekély számú leiró személyzet birkózik a bíróságnak alig csökkent ügyforgalmával. A hiányzó bírák pótlására több Ízben volt ugyan kisegítő biró kirendelve, de ezek gyors egymásutánban változtak, kettőnek a társadalmi és hivatali működéséről a szatmári törvényszék főtárgyalásain kaptunk igen szomorú képet. Úgy, hogy ezek a kisegítések több belső zavart és egyenetlenséget csináltak a bíróságnál, mint amennyivel elősegítették ügymenetének lebonyolítását. Ilyen körülmények között természetes, hogy — bár a bíróságnak jelenleg egyetlen bírája: Kótai Károly emberfölötti nagy munkát végez — a restanciák úgy növekszenek, hogy a csekély személyzet egyáltalában nem bir vele. Csak büntető ügyekben és ily irányú megkeresésekben 519 az el nem intézett ügydarabok száma. Ezek közül 337 még az 1917. évről maradt elintézetlenül és igen nagy számmal van köztük hadbirósági megkeresés.» ; A halmii járásbíróság állapotára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy amig máskor egy bírót teljesen lekötött a büntető ügyek intézése, ott 1917. októbertől decemberig, tehát 3 hónapon át egyetlen büntető tárgyalás sem volt, mert nem volt biró, aki tárgyaljon. Decembertől januárig volt hat tárgyalás, azután ismét szünetelés. Szóval 1917. októbertől a mai napig négy hónapon át 42 község büntető ügyeiben mindössze hat tárgyalás volt megtartható. A hagyatéki ügyekben tavaly április óta senki sem dolgozik s így 462 hagyatéki akta hever elintézi- iüiül. A telekkönyvi ügyeknek se bírája, se jegyzője nincs. Hogy a telekkönyvi és hagyatéki resszort stagnálása micsoda hatalmas közgazdasági kárt és veszedelmet rejt magában, — azt igazán nem kell : részletezni. De a feleken kívül nagymérvű károsodás éri az ügyvédeket is, akiknek a munka fennakadása miatt nemcsak : az anyagi veszteségük igen nagy, de ' erkölcsileg is érinti őket a dolog a felek í előtt, akiknek ügyeit neui tudják elintézni. Az elmúlt héten, amikor a halmii ’ kerület országgyűlési képviselője, dr. Bródy Ernő lentjárt kerületében, a halmii ügyvédek az igazságügyminiszterhez intézett memorandumot adtak át i képviselőjüknek, akit arra kértek, hogy járjon közben a miniszternél aziránt, hogy a halmii járásbíróság szomorú állapotain segítve legyen. Fii vegyik 1... tie vegyik ? A Pannóniában reggel hét órától záróráig tartó ősi kaláber-parthie tősgyökeres, minden kártyán átlátó részeseit nem izgatja úgy a kérdés, hogy blank bélára felvegyék-e vagy nem, mint ahogy a közvélemény idegeit remegteti a nagy kérdés: felvegyük-e hát azt a rongyos 15 milliós kölcsönt a város részére vagy nem ? A kérdést — ezt meg kell adni — úgy megvitatták a hozzáértők a fórumon, az ügy ma már olyan világosan, minden oldalról felderítve, néhol elferdítve áll az újságolvasó közönség előtt, hogy itt nincs tovább mit okoskodni, a gyermek is megértette már, a kérdés teljesen megérett a döntésre: vagy felvenni vagy fel nem venni. Nem lennék jó polgára szeretett városomnak, ha pénzügyi téren szerzett bő tapasztalataimat e tárgyban is nem bo- csájtanám a kérdés eldöntésénél a város rendelkezésére. Mivel pedig Thurner Berci második díkciójában kimondta a zárszót, sietnem kell, hogy értékes mondanivalóimat még a harmadik felszólalás előtt közkincscsé tegyem. Én nem akarok — hiszen aki a haldokló Szamost olvassa, az állandóan látja, hogy nem szoktam — a hozzászólók egyikével sem személyeskedni. De nem hallgathatom el, hogy merőben szokatlan az én passzív pénzügyi praxisomban ez a nagy fejtörés, már t. i. egymás fejének törése, hogy felvegyük-e vagy nem ? Már én csak vettem fel kölcsönt életemben, nekem a kölcsön volt úgyszólván éltető elemem, velem ne vitázzanak, mert n#nt adott ki annyi kölcsönt Róth Lajos, nem perelt annyi kintlevőséget Benedek József, amennyit én felvettem, — de a tanácskozásnak, töprengésnek ezt a fajtáját nem ösmerem. Az én eseteimben ennek a kérdésnek eldöntéseinél sohasem adta elő magát skrupuius. A tanácskozást mindig áthárítottam a másik félre. Tanácskozott Thurner Berci Lossonczy Józseffel, Versényi Verzárral, hej boldog idők: Roóz Samu Tanódy Mártonnal, Klein Vilmos saját magával és ők döntötték el, megadják-e vagy nem. Többnyire: vagy nem. De kölcsön felvétele dolgában tétovázást nem ösmerek. Itt tenni kell. Illetve venni kell. Ha adnak. Szigorúan a tárgynál óhajtok maradni, de azért újságírói lelkem nem kicsi gyönyörűséggel olvasta Szatmár pénzügyi kapacitásainak vitáját. Na hát írni, azt tudnak! Szó van ugy-e bár arról, hogy fel- vegyen-e Szatmár városa egy tizenöt millió koronás kölcsönt vagy nem? Elég fontos kérdés, szép théma, pénzemberek igazán örvendhetnek, hogy ilyen nagy kérdés megvitatása körül csillogtathatják ragyogó tudásukat. Hiszen ha elgondolom, egy szegény magamfajta polgárember egész életében nem bir any- nyi kölcsönt felvenni, amiből egy ilyen tizenöt milliónak a váltóblankettája kitelnék. És akkor elnézem, hogy a város érdekeinek megvitatásánál hova el tud jutni a köz iránti aggodalom és a kérdés megvilágítása iránti igyekezet. Egyik oldalon a cenzúrát hivták segítségül, hogy hal- gattassa el az ellenérveket. Antit külöm- ben csak azért jegyzek fel, mert ez az első, sajtóban elhangzott panasz amiatt, hogy Magyarországon a cenzúra nem elég szigorú. A másik oldalon pedig a 15 milliós kölcsön ügyének tisztázása szoros összefüggésbe kerül az aranyosmedgyesi ősi várral. Mindössze egy-egy cikket írtak az urak és egy-kettőre eljutottak egymás személyéig. Mi lenne #iít, ha gyakrabban írnának ? De külömben igaza sincs Thurner Bercinek, amikor az aranyosmedgyesi vár tradicionális jellegét pénzügyi szempontból lekicsinyli. Pedig voltak várak, amelyek jelentős szerepet vittek nemcsak a haza védelmében, de a várurak, a dicső ősök innen intézték kiruccanásaikat a kalmár izmaeliták és örmények ellen, akiktől kamatmentes és hosszúlejáratú kölcsönöket vettek fel. Mutassa fel nekem Thurner Albert az annalesekben annak a nyomát, hogy töprengtek-e valaha is a dicső elődök egy percig is azon: elvegyék-e a kölcsönt vagy nem, pénztárjegyekben vagy portékában ? ügy érzem, hogy a tárgyat teljesen kimerítettem. Belevittem szaktudásom legjavát és tapasztalataim gazdag tárát én, aki a kölcsönmüveletek küzdelmes mezején vesztettem el őseim és utódaim nevét, aki még e küzdelmek mezejére is jelzálogos kölcsönt vettem fel, akit ebben a harcban választottak el (a végrehajtó) ágytól és asztaltól s véleményem a régi családi, tradicionális jelszóval zárom le a 15 milliós kölcsön ügyében: elfogadom ||j Kihallgatáson a királynál. Budapestről jelenti tudósítónk : Apponyi Albert gróf a jövő hét elején Bécsbe utazik audienciára. Wekerle Sándor miniszterelnök holnap reggel megy Bécsbe, hogy a folyó ügyekben jelentést tegyen a királynak. Jóváhagyták á rendőrség újjászervezését. Ozory István főkapitányt telefonon értesítették a belügyminisztériumból, hogy a városnak a rendőrség újjászervezése tárgyában alkotott szabályrendeletét jóváhagyták. A jóváhagyott szabályrendeletet pár nap múlva expediálják a városnak. Sí Urániában ma vasárnap d. u. Z, 1, < 6, v*! és 9' * órai és holnap hétfőn isti 5, 1 is 9 órai kezdettel aim folytatólag a magyar filmtichniha diadal sorozatánah slágert, a szezon nagyszabású attrakciója, 4000 méteres filmkotossus, az ország összes mozgóit megelőzve:
