Szamos, 1914. május (46. évfolyam, 99-123. szám)

1914-05-24 / 117. szám

! / XLVI. évfolvam. Szatmár, 1914. 117. szám. Nesze semmi.. ! Irta: Figus Albert, városi főszámvevő. Három éve immár, hogy a leg­aktuálisabb téma a pénz, ami nincs. Ezen idők kényszerűsége egy uj foglalkozási ágat te­remtett, a pénzkereső­két. Ma hazánkban száz­ezrekre megy azok szá­ma, kik azon törik a fejőket, miképpen le­hetne pénzt szerezni ! Első helyen természetesen mi, városok állunk, nekünk kellene a legtöbb pénz, mi vagyunk a született adósok s mégis hozzánk jut el a legkeservesebben. Talán egy olyan biztos, veszélytelen hitelügyletet sem lehet kötni, mipt ép* pen a városokkal, és egy természet- ellenes tünet, hogy ezt az ügyletet leg­nehezebb létrehozni. Ennek pedig egyet­len egy oka van, hogy rajtunk akar mindenki élősködni. Egyetlen egy jel­zője van a városok mai hitelállapotának s ez az: „erkölcstelenség“. Erkölcstelen és hazafiatlan az a mohó vágy, melylyel a nagybankok rávetik magukat a szük­ség által karjaikba kergetett városokra, és erkölcstelen az az indolencia, mellyel a kormányhatalom nézi, sőt tétlenségé­vel elősegiti ezen mohóság kielégítését! Gondoljunk csak vissza a közel­múltra, — sőt a jelenben sem más a helyzet — a városoknak mindig egy­két százalékkal drágább kölcsönt kínál­tak, mint a magánosoknak, pedig a vá­rosi kötvények kurzusa mindig maga­sabban állott, mint a zálogleveleké. Mi­kor pedig a rósz idők tetején már csak a városok állottak a hitelkeresés meze­jén, oly feltételeket szabtak, hogy a mi arcunk pirult tőle ! A kartelbankok ön- hitten verik mellöket, tessék máshova menni ! Igazuk volt! Mentünk mi más­hova, kaptunk is pénzt, olcsóbbat, csak egy hibája volt, nem lehetett felvenni. Az egyiknek kötvény kellett, ezt nem engedte az állam, a másiknál bekebe­lezés kellett, ezt nem engedte a kartel- bank. Sok minden egyéb kellett volna, mely a mindennapi életben a pénzszer­zés legelemibb íeltétele, de vagy egyik, vagy másik nem engedte. Mikor azután némely elkeseredet­Május VASÁRNAP Exaudi tebb város az akasztófa feltételeket is elfogadta, a kormány mega is megijedt, s kiállott a fórumra, hogy majd ő segít Nohát segített is, most jött meg a segítség! A pénzügyek árkos-bokros mezején botorkázó városok hóna alá nyúlva, oda vezeti őket a dédelgetett kartelbankok elé, ahol a magas kor­mány protekcójával lehet immár pénzt kapni csekély 11 százalék árfolyam- veszteséggel, 5 79 százalék annui­tás mellett 50 évre. Köszönjük szépen, ehhez igazán nagy szükségünk volt a magas kormány protekciójára! Teljes mértékben jel­lemzi ennek az értékét, hogy a belügy­miniszter ajánlatával egyidejűleg kapott Temesvár város ajánlatot a Bodenkre- dit Anstalt-tól, hogy folyósít tiz millió koronát 50 évre 6‘7 százalék árfolyam­veszteség mellett 5 39 százalék annui­tással. Elfogadva bázisul, hogy az osztrák földhitelintézet szerényen 13 százalékot akart csak nyerni a coursuson, akkor az önzetlen honmentő kartelbankok a városok 200 millió kölcsönénél — a normális hasznon kívül — csekély 10 millió korona indokolatlan hasznot akartak zsebrevágni, kormánypro­tekcióval, a magyar városi polgár­ság bőrére, a másik 10 milliót nyer­ték volna a 0 31 százalék annuitás diííerencián. Igazán megható ez a nagy segítő készség, elkeserednénk rajta, ha az nem volna vigasztaló, hogy a városok kellőképpen értékelni tudták s köztük Szatmárnémeti szab. kir. város volt az egyetlen, mely előre látta a bekövetke- zendőket, és a feltételek ismerete előtt felirt, hogy köszöni szépen, nincs szük­sége protekciós kölcsönre. Van még valami a leiratban, mely­ből megtanultuk, hogy milyen finánc­zsenik adják a tanácsot a városoknak, ez azon ajánlat, hogy siessenek a váro­sok hosszúlejáratú Kölcsönöket megsze­rezni. A mi. vidéki észjárásunkkal eddig úgy gondolkoztunk, hogy a mai viszo­nyok között könnyelműség hosszúlejá­ratú kölcsönnel operálni, mert egy füg- gókölcsön — leszámítva az időlegesen drágább kamatot is — azáltal, hogy lehetővé teszi egy-két óv múltán, egy a mainál kurzusban és annuitásban ol­csóbb törlesztéses kölcsön felvételének kivárását — százezrekre menő előnyö­ket nyújthat s most megdöbbenve lát­juk, hogy a kartelbankok érdeke ellen, milyen nagyot tévedhetünk. A városok kongresszusa savanyu arcot vágva a rossz tréfához, most azt kéri, hogy az államkölcsönökből szakítsa ki a kormány a városok részére a szük­séges összeget. — Hát erre mit fognak kitalálni a kartel-bankok ? A delegáció. — A „Szamos* fővárosi tudósítójának te­lefonjelentése. — Budapest, máj. 23. A magyar delegációt negyed tizenegy után nyitotta meg gróf Zichy Ágost elnök. A zárszámadási albizottság jelentése került napirendre. Miklós Ödön ajánlotta hosszabb beszédben elfogadásra a jelentést, amelyet el is fogadtak úgy általánosság­ban, mint részleteiben. A pénzügyi albizottság jelentését Szüllő Géza referálta. Bejelentette, hogy a pénzügyi budge1 bői nem szavazható meg a külügyminiszter költségvetése, mert a delegáció plénuma még nem tárgyalta és nem fogadta el. így tehát a jelentés har­madik része most nem esik tárgyalás alá A delegáció a jelentést hót határo­zattal együtt általánosságban, majd rész­leteiben is vita nélkül elfogadta. Az egyesült négyes albizottság jelen­tését báró Pap Géza referálta. E jelentés­ből hiányzik a bosnyák-hercegovinál ka­tonai hitei, amely ezután a hadsereg költ- segvetesóben nyer elszámolást. Chorin Ferencz : Magyarország soha sem mondott le Bosznia Hercegovinára vo­natkozó jogairól és Bosznia hovatartozása politikailag még ma sincs tisztázva. Az állampolgári kérdés is rendezésre szorul. Ha a magyar országgyü ésen képviseletet kapna Bosznia, az tán még kévósbé sér­tené az alkotmányt, mint a mai jogállapot., A vasúti tarifa módosításra szorul, a mai köteléki díjszabás előnyben részesíti az osztrákokat a magyarok rovására. A díj­tételek kedveznek a bosnyák kivitelnek és ártanak a magyar bevitelnek. Gróf Tisza István miniszterelnök ki­jelenti, hogy a magyar kormány igyekezni fog a vasúti tarifa sérelmes intézkedését megváltoztatni. Ami Bosznia helyzetét illeti, belátja azokat a hátrányokat, amiket az ideiglenes állapot okoz, a dualisztikus struktúrát ő sem szeretné megváltoztatni, de a megoldás nagyon nehéz. Báró Pap Géza előadó rövid felszó­lalása után Thallóczy Lajos osztályfőnök nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t vevő­közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chewreaux és boxbőrböl készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek, gór A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Lapunk mai száma 12 oldal. Róth Simon

Next

/
Oldalképek
Tartalom