Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-21 / 293. szám
0. oldal SZAMOS 0813. ic«erober 21 293. szám. Is? H«® SJ; «*1 Bit 2 "'*3 fii Kevés pénzért [Íj sok árut! |lí Mig a készlet íartl ISI A Győry Káro’y-féle üveg és poreellán-üzlet vételével ÓM vásárt rendeztem az összes raktáron levő árukból a városi bérpalota, (Fehérház) a volt Szalon-kávéház nagytermeiben (a Hungária-kávéházzal szemben). Az olcsó vásár leszállított árai a karácsonyi és újévi ünnepekre: mindennapi csinos borospohár 07—08 f. „ ,, vizes „ 10 — 12 „ „ „ „ üveg 25—30 „ kristály üveg befőttes tányérka 08 — 10 „ » n n tál 30 — 40 „ kr. üveg bef. tál 3 részes . 50—60 „ majolika uzsonnás tányérka, 15—20 „ fekete kávés csésze párja . 20 -24 „ kávés és teás csésze párja . 25—30 „ aranybetüs pohár darabja . 20—25 „ üveg cukortartó fedővel . . 15—20 „ Legfinomabb carlszbadi 12 személyes étkészlet a rendes 86 darab tartalommal 1 — 2 drb. nélkülözhető tárgy hiánya miatt egyharmad árban kaphatók. Majolika uzsonnás készl. 6 sz. K 1-60 üveg befőttes készl. 6 személyre n 1'— likőrös kés/1., díszes festés és aranyozással.............................. >, 1 — boros készlet, díszes festés és aranyozással .............................. » 1-80 sörös készlet, díszes festés és aranyozással ............................. „ 1-80 carlsbadi finom nomkkás készl. „ 4-— „ „ kávés * 4’ — h „ teás „ „ 4-50 mosdó készlet.............................. « 5-— Finom csiszolt üvegkészletekből visszamaradt asztali palackok, nagyság szerint, 40 fillértől kaphatók. Ugyanilyen visszamaradt likőrös, boros, vizes és sörös poharak egyharmad árban kaphatók. — 50( *0 különféle díszes képkeret-lécek folyóméterenként vagy elkészítve is Vá árban kaphatók. Saját érdeke mindenkinek összes képeit bekereteztetai. Üzleti berendezés, állvány k.pu’iM ofcsln eladók Kiváló tisztelettel: Ösztreicljer Tóbiás. HÍREK Sz egyszeri királyfi, Szép Ernő mesélő talentumának frissen szülött gyermeke ma este indul el harmatos útjára, amelynek szélein egy nagy ország érdeklődése, meleg szeretető kiséri lépteit. Az egyszeri királyfi felöld a mese bétmértföldes csizmáit és felkeresi mindazokat a helyeket — pedig sok ilyen stáció lesz az utján — ahol érdeklődő rokohszenvvel várják Szép Ernő leikéből lelkedtett legfrissebb magzatát. Hogy milyen lesz ez az ut, hogy milyen fogadtatásban részesíti a Nem zeti Színház közönsége Szép Ernő mai darabját, arról itt nem tudok beszámolni De nem is annyira az egyszeri királyfi érdekli az írásomat, mint in kább az egyszeri kisdiák, akivel 1899 ben esett találkozásom. Úgy esett az ősmerettségünk, hogy 14 évvel ezelőtt a debreceni collegium jogi fakultásán fogdostam az absenciákat. Egész platói, röpke viszonyom az öreg collegiummal kü lönben is csak titulus volt arra, hogy Debrecenben léhütősködjem és a néhai Bartha Mór, nemrég elhunyt gacsályi lelkész politikai vezetése alatt álló — illetve gyengén menő — „Debrecen“ cimü napilapnál Kun Béla (most orsz. képviselő) es Ady Endre riporteres kedése mellett mint díjtalan ujsagiró- gyakornok, tanulhassam; hogyan kell korrigálni. Aminek ellenében szabad jegyem volt a debreceni kisvasúira ée szabadon garazdalkodhattam a va sárnrp délutáni szinha i előadások müiteszeteben. Egyszer, éppen több fogásból álló ebedemet fogyasztottam a szer- ke^ztö'égben. Az első fogáson : a ruszlin mar túl voltam s a második fogáshoz: a ruszli hagymájához fogtam éppen, mikor egy kékre fagyott arcú, nyáriasan öltözött apró fiú álli tolt be a redukció rendetlen kamrácskájába. Valószínűleg a hideg hatotta meg inkább a lurkót, mint teljes nagy ságaban kibontakozó szerkesztői te kintélyem s inkább a tßli kabát hiányától vacogo t, mint a személyem előtti megjelenés okozta zgalomtól. Mert hideg volt. Künnt is, a szerkesztösegben is. Mint korrektor sem voltam büszke ember és bátorító jóakarattal, nagyképü biztatással bocsátottam el legfrissebb barátomat, aki egy iskolai füzetet hagyott nalam szerkesztői áttekintés vegett: Verseim, irta Szép Ernő, a debreceni főreáliskola II. oszt. tan. A versek közléséből nem lett Bemmi, a kis füzetet régi lomjaim között ma is kedves emlékként őrzőm, de a debreceni főreáliskola II. oszt tanulójával megkötöttem a barátságot, amely tartott mindaddig, mig a sors el nem szakította tőlem kis cimborámat Mezőtúrra, ahonnan azonban szintén fenntartottuk a levelezési viszonyt. Ritkán váltottunk levelet szent igaz, hiszen 1899 ben olyan ritkán volt mindkettőnknek két krajcárunk egy levelezőlapra. De azért irtunk, írogattunk egy másnak s bár én már harmadik esz tendejét róttam tizenkét esztendősre nyúlt jogászi pályámnak, mindig szívesen kerestem fel az akkor még csak harmadik gimnazistát, — áttért a reálból — Mezőtúron, ahol özv. Straa- ser Samuné leveleivel ment a cím, a zsidó templom mellett. Szép Ernő azután tilozopter lett, elsőéves, — én még mindig jogász s ha a budapesti New York kávéházban találkoztunk, mindig szörnyen irigyeltem gyorsan növekvő kis barátomat, hogy neki immár vasúti szabadjegyet is termett az irodalom. Azóta nekem is van szabadjegyem, de csak az Allamvasutakra szól s most — sohasem lehet eléggé boldog az ember — már neki ismét olyan előkelő helyekre vannak szabad belépőjegyei, amit megint irigyelhetek tőle. Szabad belépőjegye van például a magyar olvasóközönség szivéhez, az ország legelőkelőbb lapjaihoz, az ország legelső színpadéra, ahonnan ma hóditó, diadalmas útjára indul fölémnött apró cimborám egyszeri királyfi a. Ma este, mikor ezeket a sorokat írom, ezernyi ember, mágnások, mü- értők, szegények és csak szórakozni vágyók, harsogó tapsviharral idézik a Nemzeti Színház lámpái ele Szép Ernőt, én pedig előszedem a fakult mezőtúri levelezőlapokat, az tlrongyolt kis verses füzetet, elolvasom legutóbbi táviratát is, amelyben esküvőm alkalmából röviden „elvárom, hogy boldogok legyenek— és végiggondolom az egyszeri szegény diák pályáját, amelyet arányaiban minden bizonynyal követnie kell az egyszeri szegény diák egyszeri királyfi ának . . Elgondolom és révedező fantá ziám nem kerüli el Szép Samuel uram házát sem, aki a szatmári izr. hitköz- ség jegyzője s akinek ma délesteli imádság közben bizonyára fennt, a Nemzeti Színház nézőtérén csapong az atyai szive. A kis diák elindult és meg sem állott a Nemzeti Színház színpadjáig. Az egyszeri királyfi ma e-te indul el onnan hódító utjara, hogy folytassa ezt az utat felfelé onnan, ahol a debreceni kis reálista elhagyta Gróf ^pisza legújabb disz- polgársága. Budapestről jelentik : A bác bodrogvármegyei hódsági kerület tizenhét községe ma tisztelgett Tisza István gróf miniszterelnök előtt és átadta neki a díszpolgári oklevelet. A küldöttséget Érti János képviselő vezette, mig a küldöttség tagjait Szemző Gyula főispán mutatta be a miniszter- elnöknek. Tisza nagy beszédben köszönte meg a hódságiak bizalmát. Deli egy órakor a Hungáriában ebéd volt, amelyen a miniszterelnök újabb beszédet mondott. Miklóssy püspök körlevele, Most érkezett meg Szatmármegyébe Miklóssy István uj gör. kath. püspök körlevele, melyben felszólítja a gör. kath. lelkészeket, hogy ezután minden egyházi levelezést magyar nyelven teljesítsenek. E rendeli a körlevél továbbá, hogy az egyházi anyakönyvek is magyarul vezettessenek, nemkütömben azt is, hogy csak magyar nyelvű anyakönyvi kivonatokat szabad csak kiadni. Dr. berencsei Kováts Lajos ügy védi irodáj it Szatmárném tiben, Deák tér 9. sz. alatt (Lengyel Márion f le ház, megnyitotta.
