Szamos, 1902. március (34. évfolyam, 18-26. szám)

1902-03-20 / 23. szám

volt a hetvenes években és előbb, midőn egy köböl búza 16 fit volt, egy köböl máié 12—14 frt, de még azt sem volt hol meg­venni. A napszám 30 — 50 kr. nyárban. A cseléd a ruházatán kívül alig kapott^ vala­mit s mégis túlságos volt a kínálat. Ks ma? Mindenki tudja, hogy kivált női cselédek alig kaphatók. Megnövekedtek a terhek az igaz, de ezek is leginkább a birtokos osztálynál. De megkönnyebbültek a megélhetési viszonyok is, és leginkább a zsellér napszámos osz­tálynál, mely most leginkább zúgolódik az élet terhei ellen. Anélkül, hogy e czélból valami kis áldozatot is hozott volna önön maga részére p. o. igyekezett volna a kor megváltozott viszonyaihoz tudni alkalmaz­kodni s sajátította volna el azon ismerete­ket, melyeket a mai munkás embereknek ismerni kell. Nem az éhség tehát, sem a nyomor az, ami az embereket Amerikába hajtja. Nem is az a tudat, hogy itt már nem is lehet zöld ágra vergődni. Nem, mert pél­dák vannak, hogy kitartó szorgalommal hosszabb időn keresztül becsülettel is lehet boldogulni s tokról-fokra emelkedni. Hanem az: hogy nem lehet hirtelen ur lenni. Nem lehet hirtelen megszerezni azon kis öröksé­get, melyet az illető szüleitől örökölt, de a melyet lassan-lassan resteskedve, eliszoga­tott s elkonlózott. Ez az a betegség mit előbb említettem: hirtelen vagyonossá gazdaggá akarni lenni. Megjön, mert megkell jönnie a nép eszének, hogy mióta a világ fenn áll sze­gényebb sorsú emberek voltak és lesznek. Hogy az ember anyagilag fel vagy le száll­jon, első sorban mindig az illető egyénisé­gétől függ. Ha arra való az ember, nincs szüksége Amerikára, hogy egy kicsit anya­gilag emelkedjék. Ha nem arra való, mehet Amsterdámba is, még sem lesz prédikácziós halott. Még Csak egyet szeretnék, a leg­utolsó napszámos ember agyába önteni, azt: hogy figyelje meg hát azokat, kik kimentek, hogy mit csinálnak azok? Azt, hogy befura­hantoltuk el, Pista bá’ ugyancsak búnak eresztette a fejét, tudod-e, bogy kijövet a temető kapujánál hogy vigasztaltam ? — Ne emésztéssé magát, ne busoljon Pista gazda, hisz élete párja oda költözött, hol örök béke és csend honol. — Hát hiszen épen azért búsulok, hogy akkor a boldogult, ha béke és csend van ottan, nem marad egy árva minuláig sem 1 mert egész élete perpatvarból állott. — Anyjuk látod, egy éve már annak és azóta a szomszéd asszony nem lére vissza, tehát ő sincs a menyországban. Kezdtem az asszonyt sánczaiból kiérdekelni, akkor egy fogadást ajánlott nekem; kifizeti minden adósságomat, ha a sz^nlirásból bizonyítom be, hogy a menyországban nincsenek asszonyok. Hitelre megvettem az Ó- meg az Uj-testa- mentumot Károlyi Gáspár forditásában, forgattam, lapoztam előről-hátulról; betűztem, olvastam jobb- ról-balról; füleztem a sarkoknál hol itt, hol amott, kékkel, vörössel aláhúztam a cicerós és petit so­rokat — mindhiába 1 Nap-nap után múlott, a he­teket hónapok követték, semmi positiv adat. Pedig milyen okos könyv ez a szentirás ! Annyi nemes, annyi magasztos eszme vonul keresztül rajta, az embert kiemeli a mindennapiság légköréből, meg- tiszlitja a föld göröngyeitől . . . Hogy örült a hi­testárs ennek, hogy én már hónapok óta, mint valami franciskánus, buvom a szent könyveket — és nem kurizálok a czirkusz kisasszonyoknak sem. No, de én az asszony részéről észre sem vettem kodnak a munkába ahogy és ahol lehet, éjjel, nappal dolgoznak, itthon addig a családot az asszony tartja, az ő gondja, hogy mi­ből. Szóval kettőztetett munka mellett leg­szigorúbb takarékosság — s csak Így ke­rül évek múlva valami. Miért nem tehették volna ezt idehaza? Marosán Kornél. Színház. Petőfi éiete és halála. Ezzel az alkalmi darabhal ünnepelte meg a színház a szabadság szüb tésnapját. A közönség oly nagy számban tódult az előadásra, hogy a jegyeket az állha­tatosság törvénye ellenére kellett árusítani. A nagy idők emlékeinél színpad és nézőtér egybe­olvadtak a lelkesedésben, a mit a derék diák­ság hazafias nótái nagyban emeltek. Az előadás kitűnő volt. Bottyán generális. Sziebenburger Károly szabadkai tanárnak újdonsága vasárnap este ke­rült bemutatóra. Ha a darab drámai műfajnak nem éppen erős, de mint költői alkotásnak nagy értéke van. Sublimis nyelvezettel, gyönyörű ké­pekkel és hasonlatokkal festi le a tudós tanár a kurucz világnak magasztos eseményeit, mun­kája duzzad a nemzeti érzéstől, a németgyülö- lettől, s fényes dicshimnuszt zeng legszebb nem­zeti erényeinknek, a magyar hazaszeretetnek, vitézségnek, lovagiasságnak, nagylelkűségnek, vendéglátásnak s a haza szimbólumának, a ma­gyartrikolornak. Mindeuki meghatottan tapsolta a jelenlevő szerzőt, a ki épen aktuális időpont­ban egy szép tükörben mutatta be a magyar érzelem és gondolatvilágot. Szerző díszes ba­bérkoszorút is kapott. Az előadás elég jó volt. A sah in nők elrablása Schönthan kitűnő bohózatát csak kevesen nézték meg hétfőn este, de ezek aztán kaczagtak a többiek helyett is A szereplők valamennyien a darab hatása alatt állottak Vihary a papucshős professzor, Rédey az örmény szerepében kitűnő alakítást nyújtót tak. Bájo naivánk, Barna Jolánka finom és könnyed játéká val, fiaskó Erna a szerepéhez nagyon illő inéltóságos pózolásával hódítottak. Szilágyi Dezső dupla színigazgató volt ez este és épen ezért fényesen kitett magáért. Hal- mayné és Mészáros Alajos kisebb szerepükben a náluk mindig otthonos ügyességgel játszotak. Hoffmann meséi. A kórista élet mégis csak kutya-kenyér. A szezon utolsó hetében egy kitűnő vendégtenorista közreműködésével a legszebb operát választotta a karszemélyzet a becsapást, hogy elvont minden földi dolgoktól s velem hónapokon át csak szenirtást olvastatott. Keresztelő János napja volt, hát én is úgy találomra megteszem, azaz lelütöm sz. János „Je­lenések könyvét“ olvasom . . . olvasom . . . Hal­lod asszony, anyjuk, mama, Sárkány 1 „Es midőn felbontotta volna az Ur a hetedik pecsétet, lön nagy csendesség menyben, úgy, mint félóráig!“ — Ahá, ime itt a bizonyíték és pedig a szen­tek könyvéből, mert, ha a menyországban csak félóráig is csend volna, akkor lehetetlen, hogy ottan asszonyok létezzenek. A Katának vesztett fogadása volt! Az érv bizonyító erővel hatott. Kopogtattak sz ajtón. — Szabad 1 A református tiszteletes ur lépett be. Persze, hogy hamar a domináló thémára került a sor, s a tiszteletes összegezvén a tényálladekot, követ­kező salamoni Ítéletet hangoztatta: — Szóról-szóra igaz János jelenésének 8 része: hogy lön nagy csendesség menyben, úgy mint félóráig, — de ebből még nem következik, hogy asszonyok nem volnának a menyben, mivel tudva vagyon az is, hogy asszonyoknak „kimenő­jük is lehetett!“ — No kedves életem párja, ha az asszonyok­nak még a menyországból is kimenőjük van, akkor maradj csak te itt e földön s légy az én meny­országom ! — Amen ! — mondta rá a Tiszteletes! jutalomjátékának s a közönség nem egészen ki­elégítő számban gyűlt össsze az előadásra. A színház mindenesei kapuzáráskor vártak nagyobb szabású pártfogást és joggal. Ok adták meg legtöbbször a keretet az előadásnak, ők láttak el minket szebbnél szebb tánczokkal, adták be nekünk a hatalmas fiualékat, defiliroztak el előttünk pompás jelmezekben, rendeztek harczi látványosságokat és jelentették, hogy tálalva vau. Általában ők adták meg a darabok összké­pét. Offenbach mesésen szép operája szépen si­került. Karacs Imra vendég-művész tüneményes tenorhangjával meghódította a közönséget. Re­méljük, hogy lesz még szerencsénk hozzá H. Lévay Berta volt méltó partnere, hármas sze­repében fényes ének művészetével és ép oly művészi játékával növelte sikereit ebben a ne­héz operában s felejthetetlenné tette magát kö­zönségünk előtt. Ráthonyi Stefi (Miklós) epizód szerepében csinos hangjával és fölötte ügyes játékával kellően érvényesült. Csáky érczes ba­ritonhangjával emelte az estét. HÍRROVAT. * Gyászliir. Feleki Miklós, a nagy jellem- szinész, iró és műfordító, városunk díszpolgára, Budapesten, tegnap előtt meghalt. A kiváló férfiú elhunyta alkalmából a városi hatóság a gyászoló családhoz részvéttáviratot intézett. * Főigazgatói látogatás Szicber Ede, lovag, kir. tanácsos, a kassai tankerület főigazga­tója a helybeli ref. főgimnáziumban ez évi látoga­tásait e hó 19-én fejezte be. A Kölcsey János igaz­gatótanácsi elnök elnöklete mellett megtartott értekezleten úgy a főgimnázium belrendtartási, mint tanulmányi állapota fölölt örömmel fejezte ki szerzett tapasztalatait. A főigazgató szerdán délután utazott el székhelyére, Kassára. * Dolgozótársaink száma legújabban kitűnő erővel gyarapodott; ugyanis Szieben burger Károly, szabadkai tanár, szinügyi bizottsági elnök, „Bottyán generális“ érdemes szerzője, s a Bács­kának ismert jeles tollú Írója, lapunkhoz állandó dolgozótársul belépett s őt, mint ilyet, mai tárcza- rovatunkban van szerencsénk olvasóinknak bemu­tatni. * Gyászliir. Dr. Hantz Jenő főgimnáziumi tanárnak, lapunk Szerkesztőjének testvére, Hantz Vilma, erdélyi pinczeegyleti ügyvezető s titkár neje Kolozsvárt f. hó 15-én elhunyt. A meg­boldogult temetése f. hó 17-én a nagy kiterjedésű rokonság, barátok és tisztelők óriási részvéte mel­lett ment végbe. * A miniszterelnöki legutóbbi ebéden vármegyénk országgyűlési képviselői közül J é- key Zsigmor.d vett rós::t. * A feliér asztalnál. Sziebenburge r j Károly irót, városunkba érkezése napján, márczius 15-én, az „Iparos Otthon“-ban társas vacsorán várták nagy számú barátai és tisztelői. Az emel­kedett hangulatú lakomán az első pohárköszöntőt Tankóczi Gyula h. főkapitány, mint az Otthon elnöke mondta, meleg és hazafias szavakban em­lékezve meg a nemzeti ünnepről. Másodikul F e- rency János szólott, lelkesen éltetve a vendég i költőt, egyszersmind röviden kifejtve azokat a történeti és irodalmi okokat, melyek a szerzőt „Bottyán generális“ megírására ösztönözték. A vendég igen rokonszenves hangon Szatmárért emelt poharat. Papp Lajos lelkész az „Otthon“ népszerű elnökét éltette ; B o d o n y i Mór, a „Pan­nónia“ vállalat pénztárosa, mint egykori tanítvány, az ünnepelt családját; a vendég újólag szólván, a sajtót, Tháliának jelenvolt tagjait és Tankóczi Gyulát, mint tűzoltó főparancsnokot, hangsúlyozván, hogy a tűzoltó eszményi katona, a ki sebet soha­sem ejt, hanem gyógyít. Ismételve szólották Fe- rency János, Papp Lajos; utóbb Litteczky Endre, lapkiadó-tulajdonos, Ruprecht Sándor hirlapiró, Szilágyi Dezső szinigazgató, stb. A vendéget lát­hatólag igen kellemesen lepte meg a személye iránt megnyilatkozott kedves és előzékeny figye­lem s ennek itt tartózkodása alatt többször is ki­fejezést adott, Ígérve, hogy a „kuruezok földjére,“ városunkba, máskor is a legszívesebben el fog jönni. ° Művészeti hir. Abrányiné Wein Margit úrnő Kassán és Eperjesen játszott legközelebb Vajda Mihály divat áruházába — Deák-tér ÍO. sz. — megérkeztek a ===== tavaszi és nyári idényre = a legújabb divatu kalapok, ingek, gallérok, nap és esőernyők, melyeK nagy Választóban olcsó áron Haphatólf.

Next

/
Oldalképek
Tartalom