Szamos, 1901. január (33. évfolyam, 1-9. szám)
1901-01-31 / 9. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csütörtök január hó 31. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. lehető volt. Ha utána jár a czikkiró, meggyőződhet róla, hogy sehol e miatt baj, vagy panasz nem merült fel Bizonyára megfogják találni a szatmári birtokosok is a módját annak, hogy a XII. osztályba sorozott határon igazságosan elhelyezkedjenek. Ez annál kevésbbó lesz nehéz, mert a valóságban csak a VI-XII. osztályú földek fogják egymásközt kicserélés tárgyát képezni. Az ügyben való teljes járatlanság folytán motoszkálhat ugyanis csak czikkiró fejében az a gondolat, hogy valaki I. osztályú földje helyett XII. osztályút kap Mert az I—V. osztályokba a lankák, majorok, kertek, soroztattak, melyek a törvény értelmében változatlanul jelenlegi helyükön hagyatnak legfeljebb az történhet meg, hogy valamely lankán az ottani birtokosok maguk közt összesítik szétszórt földjeiket. S minthogy a legroszabb XII. osztályba sorozott föld természetszerűleg kevés van, tu- lajdonkópeu csakis a VI—XI. osztályok jönnek szóba vagyis 4800 négyszögöles osztályozott holdtól 10285 négyszögöles oszt. holdakig terjednek csak a kicserélendő Különböző minőségek. Épen azt mondhatom ennél fogva, hog}T az érték és minőségbeli eltérés talán sehol sem okozott oly kevés nehézségeket, mint a szatmári határban, s a károsodással való fenyegetés és rémitgetós sehol se olyan tárgytalan, mint itt. Komoly embertől különben nem is hallottam soha a szatmári határban előforduló minőségbeli különbségeket a tagosítás ellenében érvül felhozni; eddig csak azok emlegették ezt, kiknek másik főérvük az volt, hogy azért jobb 12000 holdon szerteszéjjel hagyni az egyesek birtokát, mert igy nem veri el a jég egyszerre minden földüket. Ha csak ennyit tartalmazna a czikk, nem is lett volna miért azzal polemizálni. Hanem a A szatmári tagositási ügyről. Dr. Nagy Elek ur a Szamos 7-ik számában a szatmári tagosításhoz bámulatos járatlansággal fűz kritikai megjegyzéseket s a kisbirto- kosságot, kik, mint országszerte, úgy itt is ellenezték a tagosítást, azzal izgatja, hogy a sajtó nem fogja pártjukat, hogy ügyvédjük helytelenül védte őket, s hogy úgy a város, mint a törvényszék, a kir tábla s a kir. kúria a jogérzetet megingató törvénysértések lánczolatát követték el az ő megrontásukra. Megvallom, csodálom, hogy a Szamos helyt adott egy ilyen közleménynek, meljmek semmi egyéb czólzata s eredménye nem lehet, mint a jogilag iskolázatlan köznép előtt a közhatóságok tekintélyének lerombolása.*) Szükségét látom, nehogy a czáfolat elmaradása a tények s a tagositási ügyek ismeretének legteljesebb hiányát eláruló kritikai megjegyzéseket az igazság sziliében tüntesse fel, helyreigazítani a tendentiosus közlemény legkirívóbb tévedéseit. A szatmári sajtót nem szükséges czikkiró támadásával szemben védelmembe vennem; egészen helyesen tette a sajtó, hogy midőn a bíróságok előtt az ügy a tagositani kívánók javára eldőlt, tartózkodott a bírói döntésben köz’tudomásulag megnyugodott kedélyeket izgatni, s egyszerűen registrálja a munkálatok mindenkori stádiumát. A tagosítást ellenzők perbeli ügyvédjét se kell védenem, egyrészt mert ha erre szükség lenne, nem szorulva reám, másrészt mert, a ki ismeri az ügyet, tudja, hogy példás buzgalommal és erélylyel megtett mindent arra nézve, *) A szóban forgó czikk közlésének okát a hozzáfűzött megjegyzésben adtuk. A nyilvános kritika jogát elvi álláspontból meg nem tagadhattuk. Szerk. hogy a per megbizói előnyére dűljön el. Érvényesítette a határ talajának felette eltérő minőségét és értékét is; természetes, hogy erre különösebb súlyt nem fektetett, mert aki a törvényt ismeri, az tisztában van azzal, hogy ez nem törvényes érv a megengedhetőség ellen. Czikkiró most, midőn az osztályozás megtörtént, nagy diadallal hangoztatja, hogy ime 1896-ban igaza volt, midőn megírta, hogy Szatmáron lehetetlen az igazságos tagositás, mert a határon a földminőség rendkívül különböző. S hogy miért lehetetlen az igazságos tagositás, arra azzal felel czikkiró, hogy ime 12 osztályba soroztattak a földek, s az első osztály 1200 négyszögölévei, a 12-ik osztály 14400 négyszögöle egyenlő értékű. Teljesen igaz, hogy az osztályozásnak ez az eredménye, s hozzáteszem, hogy a" osztályozó küldöttség munkálata egészen b es Mert az való, hogy mig a laukán egy köbios legjobb minőségű föld 600 irtot ér, addig a várostól távol fekvő részen egy köblös sásas, kákás vizfészek nem ér többet 50 frtnál. Csakhogy ebből nem lehet a mellett fegyvert kovácsolni, hogy ily viszonyok közepette lehetetlenség az igazságos tagositás. Ellenkezőleg, annál igazságosabb a Tagositás, minél jobban simul az osztályozás a valódi értékekhez, mert igy érhető az el, mit igazságos tagosításnak nevezünk, hogy ugyanis, mindenki oly értékű földet kapjon, mint amennyit rendezés előtti birtoka ért. Számos határon — vegyük csak a nyírt, hol futó homokból elsőrangú fekete televényig számtalan különböző minőségű föld található, vagy az Avast és Kővárvidékót, hol kopár dombtetőkkel együtt fordul elő a kövér völgyi talaj — sokkal nagyobbak a minőség és értékkülönbségek, s az igazságos tagositás azért mindenütt Poétái malheur. A tévedések vígjátékén Jó Sekszpir én is átesem, Dehogy ily furán, mondom néked, Előre nem is képzelem így még nem érzem magam, Mester! Roppant kaczaghatnám már ma------Ej fiú, tán csak nem aluszol ? . . Bort a pohárba ! r . . t O, nincs semmi, semmi komoly baj, Csak itt bent sajog valami, Hogy a szivem : azt nem akarnám Nagy őszintén bevallani ; Mert hát a szívvel, édes Mester, Ugyan ki törődnek már ma ! — — Ej fiú, tán csak nem aluszol ? ... Bort a pohárba ! Fura eset, már csak elmondom, Hadd könnyitek a lelkemen ; Talán sokaknak tanulságul, Vagy mi a patvarul ieszen. Fura .. . Azt mondám ? . . Nem jól mondám, Mert bolondnak is megjárja — — Ej fiú, tán csak nem aluszol ? . . Bort a pohárba ! Történt . . . Igen . . . Ah, hol is kezdjem, A bogszálát hol lelem meg ? . . Heüréka ! Már megtaláltam: Kapok egy rózsás levelet. Bontom, nyitom s O, ég, mit látok: Ö reám gondol imádva! — — Ej fiú, tán csak nem aluszol ? . . Bort a pohárba! Kell e több szegény poétának Rózsás levélnél meg Ő-nél ? Enyim vagy angyal s ón a Tied, Bár karjaimba repülnél ! . . És száll az ének, repül a dal, Mint a víg pacsirta szárnya — — Ej fiú, tán csak nem aluszol ? . . . Bort a pohárba ! S mig száll az ének, repül a dal Pacsirtaként fent a légben. Lázas szemekkel az éjfélt is Ragyogó nappalnak nézem. Mit nekem a rögös, durva föld, Lelkem csak a mennyet járja — — Ej fiú, tán csak nem aluszol ? . . Bort a pohárba! Király lettem s koldus mellettem A paloták minden ura, Kivált midőn más-más levélke Köszöntött bé hozzám újra. Hogyne, hiszen Őt meg úgy hittem : Tündér ország király lánya — — Ej fiú, tán csak nem aluszol ? . . Bort a pohárba! Mily édes volt csak gondolni is É szivbéli szép viszonyra ! Nem is voltam rest: szállni, szállni Mindig magasb régiókba. Kihitte vón, hogy olyan prózán Lehulljak a föld porába ? — — Ej fiú, tán csak nem aluszol ? . . Bort a pohárba! Mert úgy esett, már csak elmondom, — Égek rám ne szakadjatok! — Hogy egy versem a kis biránknak Lánya kezébe akadott, S Ő küldő a kis levélkéket — — De hát ki gondolt vón rája ? — — Ej fiú, tán csak nem aluszol? . . Bort a pohárba ! Fura eset, vagy tán bolond is ; Tanulság a poétáknak, Ha ugyan ez ábrándos lelkek Valaha még tanulnának. Én? . . Kaczagok, hogy a szememet Elfutja a könyek árja — — Ej fiú, tán csak nem aluszol ? . . Bort a pohárba! Hajrá! . . Igyuuk . . Hisz úgy sincsen más, Mi a malőrt feledtesse ; A Szamaritán is habzó bort Töltött a vérző sebekbe. No rajta hát! . . mig el nem múlik Rólunk a kaczagás láza — — Ej fiú, tán csak nem aluszol ? . . Bort a pohárba ! (M.ajtis, 1900.) F. Varga Lajos.
