Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)

1900-05-13 / 38. szám

kanonok plébánosai; annyi bizonyos, hogy az argumentálás e módját az ő hátaikon keresztül csakis az érvekben megszorult embernek fogják megbocsátani. Szomorú dolog volna, ha a szatmári kath. plébánosnak egyházi, szónoki s társadalmi kiválósága csupán a kanonoki jelvényekhez fűződhetnék!

Ezt az elvet maga a püspök sem vallja, mert a megboldogult plébánost a közvéle- vélemény sürgetésére sem volt hajlandó kanonokká kineveztetni.

Az „egy katholikus“ következetlenséget lát abban, hogy ugyanaz a közvélemény most meg nem akarja az állásnak kanonokkal való betöltését. Hát e részben is több oka van az „egy katolikusnak“ a maga következetessége felől aggódni. Mert a közvélemény akkor sem akarta kanonokkal betölteni az állást; azzal akarta s töltötte is be, kihez legszebb reményeit fűzte s e reményében nem is csalatkozott. Hanem igen is akarta, hogy már mint plébános, szerzett érdemeiért kanonokká neveztessék ki.

Senki sem állítja, hogy a plébános nem lehet kanonok is; a jogos közóhajtás csak az, hogy a plebánosi állás ne csupán kanonokok számára monopolizáltassék.

A békét a kath. hívek épenugy, mint az„ egy katholikus“ mindnyájan óhajtják, de nem — jogsérelmek árán.

A ki békét akar, leteszi a fegyvert; annak kell pedig letennie, aki fölemelte azt. ____________________________________________(P.)

Fu

rcsa dolgok városunkban.

A Kossuth-kerti kioszk. Mindnyájan azt hittük, hogy a pavilion megnyitása május 1-én lesz, de hát a hol 20—30 munkás helyett 2—3 dolgozik, ott persze késik a befejezés. Különben e pavilion 30 év múlva is azt a benyomást fogja tenni, hogy nincs befejezve. Kár volt az eredeti tervezettől egy pár forint miatt eltérni. — Az egész épület azt a benyomást teszi, mintha valami befejezetlen orosz zárda lenne, két harang- toronynyal; különösen azzal a tarkabarka Ízlés télén színezéssé]. Hanem, hogy ezt zárdának ne tekintsék, erről gondoskodott a vállalkozó — amennyiben a pavillon-front tetejébe két részeg alakot — és pedig egy németet és egy magyart — tett, akik brudersaftot isznak, ezek alá pedig két hatalmas habzó sőrkancsót festetett. — Most már mindenki láthatja, hogy ez egy közönséges falusi korcsma. — Ajánlanám a portáléra ezen felírást tenni : „Hó megállj ! Itt a jó bor, itt igyál!“ — A belső termek elég csinosak, csakhogy a tánezterem festészete — sárga,

sárgával — ízléstelen Itt hiányzik egy karzat a zenekar részére, amit okvetlenül pótolni kel- j lene, mert igy a zenekar a terem negyedrészét elfoglalja.

A park. A világon mindenütt, a hol valami helyet parkíroznak, azt legelőször is bekerítik, j aztán megcsinálják az utakat, felállítják a jelző táblákat — nem papirosból, hanem vasból — és végre elhelyezik az ültetvényeket. — Nálunk az utakon járni nem lehet, ezért mindenki tetszése szerint a gyepen jár. Elől a keiitést megcsinálták, de ezen is nyílást hagyva. A kapu oszlopai már egy fél év óta állanak, de hát a kapu hol van?! — A park hátsó része pedig szabadon áll és ottan a czigányok csoportosan bejönnek, keresztül gázolva az ültetvényeken. A kert ezen részét is okvetlenül, ha máskép nem lehet, hát léczkeritéssel kellene elzárni. A vasútról jövő utasoknak egy része, különösen vásárkor tömegesen bemegy a kertbe piszkolni.

Vasárnapokon mindenki, akit érdekel, láthatja, hogyan tépik meg a fenyőfákat. Az úgynevezett májusfákról a virágokat ágastól letör ték, az orgonabokrokról a virágokat leszedték, sőt kissebb fenyőfácskákat gyökerestől kihuz- gáltak ; egy szóval van kertész, vannak segédjei, de felügyelet nincsen. — Egy ösmerősöm azzal biztatott, hogy ha a bérlő szép kasszírnőket fog tartani, akkor okvetlenül lesz ott rendőrség, hogy a kasszírnő valamikép a tóba ne ugorjók.

A jelző táblákat azonnal fel kellene állítani, és ezeken nemcsak figyelmezr.etui a kő zönséget, de bárkit is, aki kárt tesz, szigorúan meg kell büntetni, különben soha sem lesz itt rend.

A tavat okvetlenül ki kellene bővíteni, nemcsak a csolnakázás, de télen a korcsolyázás I miatt is. — Ki lett mondva, hogy vizi állatokat, mint p. o. hattyúkat kell beszerezni, mi ' által a viz színe tiszta maradna, holott ez most el van lepve bókanyállal.

A park nem kaszáló, tehát ezt minden hónapban egyszer kellene kaszálni s már ideje lenne ezt megtenni.

Az Attila utcza. Városunknak ez a legszebb és legtisztább utczája, de egy utczára sem for- dittatik oly kevés gond, mint erre.

Ezen utczának az egyik oldalán a fák majdnem az utcza közepére vannak ültetve. — Ezért a fáknak nagy része ki van törve, a megmaradt része a fiatal fákuak karók nélkül áll, vagjr hozzákötve nincs. Pedig úgy tudom, hogy a múlt évben a tanács azon utasítást adta, hogy ez idén a fák a déli oldalon szintén a járdához legyenek átültetve. De sem ez, sem a pótlás nem történt meg, holott a mellék utczákon a kiveszett fák helyett újak lettek ültetve.

A teherrel járó szekereknek meg van tiltva az aszfalton való járás, de hiába való a rendőr figyelmeztetése és az utkaparók kiabálása, bizony mindenki csak az aszfalton jár. — Nem lehetne-e az illetőket pénzbüntetéssel sújtani? — Tessék csak egy-kettőt megbüntetni, tudom vége

lesz a rendetlenségnek! — Ezen utczáu történik a lovak etetése, itatása és patkoltatása ; ezt pedig rendezett városban sehol sem tűrnék meg.

Továbbá van ezen utczának még egy spe- czialitása s ez az, hogy majdnem minden házban van egy pálinkás putik ; ami egy idegenben, aki városunkba jön, nem valami kedvező véleményt gerjeszt.

Egy német tudós azt mondta : „Égj' város olyan, mint a fa; gyökereit a munkás osztály képezi; a pálinkás putikok pedig megannyi polyp, melyek a gyökerek nedvét elszívják.

Kulturképes országokban mindent elkövetnek, hogy a pálinka ivást megnehezitsók, sőt vaunak államok, melyek e végett a szeszt monopolizálták és olyan árt szabtak a pálinkár a, hogy a nagyobb fogyasztást lehetetlenné tegyék. Nálunk, különösen városunkban, aki csak kéri, megkapja a jogot a pálinka mérésre. Most már az Attila utczában niucsen hely, tehát putikok már a piacz felé is terjednek. — A színházzal szemben van p. o. egy bolt; az ajtó fölött egy táblácska hirdeti a dohány és szivar eladást de ha az ember benéz, csak pálinkás üvegeket lát. A koronáját képezi aztán a Deáktéren a Rothbart-fóle pálinkás nagycsarnok, mely beillatozza az egész tért. Meddig fogja ezt a város megtűrni ? — Mindnyájan igen jól tudjuk, hogy a pálinka valódi méreg, mely az embereket el- butitja, bolonddá és beteggé teszi; tehát köz- egészségi szempontból is gátat kellene valahára a nagy fogyasztásnak vetni.

Kovács Leó.

hírrovat.

* Személyi liir. Gróf Hugonnai Béla főis- | pán a f. é. május havi közgyűlésen való megjelenésben akadályozva lévén, a közgyűlést a főjegyző fogja vezetni. E miatt a délelőtt 10 órára kitűzött közigazgatási bizottsági ülés elmarad s f. hó 17-ón d. e. 10 órakor fog megtartatni.

* Városi közgyűlés. Holnap hétfőn délután az alábbi tárgysorozattal rendes havi közgyűlés fog tartatni: Hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének meghatározása. — Polgármester havi jelentése intézkedéseiről és a törvényhatóság állapotáról. — M. kir. belügyministeri jóváhagyó leirat a házi pénztár és a hozzátartozó alapod 1898 évi zárszámadásaira nézve. — Tanácsi előterjesztések : A házi pénztár és függelékét képező alapok 1899. évi zárszámadása tárgyában. — Az ecsedi láp lecsapoló társulat által a városra kivetett árj téri költség fedezete ügyében. — A Kossuth- kerti kertószlaknál szükséges javítások elrende- j lése iránt. A városi közkórház pénztárának meg- I vizsgálásáról. — Gazdasági szakbizottsági előterjesztések: A szatmárhegyi gazda tanács kérelmére a csonkaerdön a legelőterület visszaállítása és a legelőbór mérséklése iránt. — S. Va- szil János és társainak a Cser erdőn a legelöbér mérséklése iránti kérelmére. — Hatósági átirat.

„fiatal ember“ 48 éves s mennyaszonya — val- juk be — egy nappal sem vala ifjabb, ok nem forgott fenn, hogy „azt a kis fiatalságukat eltemessék“, s igy a lakadalom rövid időre kitü- zetett. A gyermekek könnyei, melyet a válás miatt voltak hullatandók, felszáradtak azon kilátásra, hogy Rózsa esküvője nálunk lészen ünnepelve és a ház összes aprósága benne részt vehet.

Nagy szorgalommal fogott — az ifjú mennyasszony — házi tűzhelyének berendezéséhez : még a „borzasztó“ csipke is fői lön használva.

Mi mindnyájan adtunk valami csekélységet a jövő háztartás számára. S hogy a kor kívánalmai szerint legyen elrendezkedve, egy árverésen Rózsa még egjr zongorát is vett 16 mond tizenhat koronáért, mely árból a hangszer mübecsét s a hang finomságát körülbelöl megítélhetjük. A háziasszony meglepett kórdezős- ködésóre : De Rózsa mire maguknak a zongora ? a kérdezett nagy lelki nyugalommal válaszolt: „Ha nem egyébbre, majd jó lesz asztalnak ! Erre pedig nem volt mit válaszolni.

A lakadalom igazán pompás volt, a nagy nap májusra esett s Bátorkeszi ur, mint boldog vőlegény indltványozá, hogy esküvő után a ligetbe kisebb kirándulást tegyenek.

„Olyan szépen tervezte ki,“ — mondá a szende menyaszony — „velem a zöld fák alatt szeretne suttogni ; de ón mégis csak úgy határoztam, jobb lesz ha szépen itthon maradunk s

lesz drága jó csuklódé kávé ozsonnára“. Mert Rózsa ismeretlen okokból mindig csukládékávét mondott csokolád helyet, mazslát mazsola és zoldát szóda helyett.

Egy lagzi „csuklódé“ kávéval, mindenki előtt kedvelt lehet, hát még ha az ifjú mennyasszony saját kezűleg aranygaluskát süt hozzá „mazslával.“ — A házi ur is járult valamivel a sikerhez t. i. egy pár üveg ó bort küldött, az erős nem számára s igy aztán mindnyájan megelégedve ültünk a lakadalmi asztal körül : a gyermekek, Bátorkeszi egy néhány barátja, s a mosónőók. Mindnyájan kifejezést adtunk abbeli véleményünknek, hogy Rózsa ismét a legszebb mennyasszony, kit valaha láttunk s ő hódolatunkat kegyes leereszkedéssel fogadó.

A társalgás hamarosan megakadt, ami bizony ily különféle elemekből álló vendégseregnél másutt is megtörténik. Mindenki némán s boldogan ivá „csukladéját“ s annyira átadtuk magunkat a merengésnek, hogy még a borra sem akartak a nyelvek föloldódni. Csak a boldog vőlegény zavarta meg az ünnepélyes csendet, midőn a jelenlevőknek de talán saját magánakis meglepetésére, egyszerre fájdalmas zokogásban tört ki, máig is bizonytalanságban hagyván bennünket affelől, hogy vájjon az óbor vagy uj „óriás“ boldogságának hatása allatt engedett érzelmeinek szabad folyást.

A gyermekek ez eljárás által fölbátoritva — sirás és nevetés tudjuk mily ragadós —

elkezdenek könnyezni, minthogy elközelgett az óla is, melyben drága Rózsájoktól meg kell válniok. Erre fölemelkedék a mennj'asszony s ily szavakkal fordult a közönséghez : „Na, ugyan gyermekek, ne sírjatok, kitudja mit hoz a jövendő ? Á jó Isten egyikünket mihamar magához veheti, akkor ón megint vissza jövök, nálatok fogok lakni ugy-e bár Bátorkeszi ? Hogy a vőlegény e fényes jövendőbeli kilátásokat nem valami különös lelkesedéssel, hanem ezen semmire sem kötelező megjegyzéssel fogadta: „Na majd meglátjuk!“ nem lehet tőle rossz néven venni.

Mi többiek végtelen el voltunk ragadtatva e különös toaszton, mely ismét siri csendet idézett elé a lakadalmi asztal körül. S ez volt egyszersmint befejezője a lélekemelő ünnepélynek.

Pár hétre az esküvő után levelező lapot kaptunk Rózsától, melyben az összes gyermek- sereget ozsonnára meghívja Micsoda, nagy volt az izgatottság, elképzelhető. Sonka, vaj, túró stb.-vel ellátva, hogy Bátorkesziók uj ház tartása túlságosan ne terheltessék, indult útnak a díszes társaság s érkezett ugyancsak későn vissza, legnagyobb fokban megelégedve a szerzett tapasztalatokkal.

„Bátorkeszióknél pompásan lehet ám mulatni, olyan nagyszerű ott minden !“ A zongora — mely csakugyan asztallá lett degredálva — be volt terítve, azon ozsonnáztak, Rózsa kürtő