Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)
1900-05-13 / 38. szám
XXXII. évfolyam. Szalmár, 1900. vasárnap, május ró 13 38-ijf szám.-tr SZAMOS. # \ s. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÄRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. A szatmári kath. hívek értekezlete és az „egy katholikus.“ Közöltük már, hogy a szatmári kath. hívek április hó 29-én tartott értekezlete majdnem egyhangúlag azt határozta, hogy a püspökhöz feliratot intéz, melyben kéri, hogy az eddigi gyakorlathoz hiven az egész egyházmegyei papságra kiterjedő pályázatot hirdessen. Ez állásponttal szemben „egy hatholi- kus“ a „Szatmár és Vidéke“ 19-ik számában czikkezik s azt állítja, hogy a fenti határozat jórészt tájékozatlanságból eredhetett; az értekezlet elhamarkodta a dolgot s most a város feladata lesz, hogy az ellentéteket kiegyenlítvén a püspöki átirat értelmében határozzon. Nem tudom, mióta tartozik a város feladatai közé, hogy bármely értekezleti határozatot reparáljon, de ha a város ilyen re- parátiókra vállalkoznék is, nem tudom, hogy a nevezett értekezleten öntudatosan s impozánsul megnyilatkozott közvélemény kinek a megbízásából s miért szorult rá a reparation? Az egy katholikus úgy tünteti lel a dolgot, mintha az értekezlet rósz fát tett volna a tűzre, de van egy alkalma, hol el- hamarkodását még jóvá teheti. Holnap városi közgyűlés lesz ; tehát azok, kik az értekezlet tagjai közül a törvényhatóság tagjai, — fogadják el a püspök álláspontját. Az egy katholikus úgy látszik két dolgot feltételez arról az értekezletről. Először azt, hogy szellemi kiskorúságban leledzik, mely egy jogos alapon hozott határozatát az „egy katholikus“ erőszakolt okoskodása kedvéért egyszerűen félredobja: másfelől tájékozatlanságot föltételez, mely mi itt a fentebbi határozatot hozta. Hogy az ilyen föltevések mennyire önkényesek és erőszakoltak, azt bizonyltja már az a beható eszmecsere is, melylyel a püspö c és a hívek álláspontja az értekezleten meg- világittatott. Az „egy katholikus“ a békés megoldás expediensét látja abban, ha a püspök elismeri a város választó jogát, de korlátozza oly módon, hogy a város a plébánost csak a káptalan tagjai közül választhatja. Ez az expediens, amint azt mindenki láthatja, nem egyéb, mint u. azon czélnak más oldalról való megkerülése. Ezt a kath. hívek jól látják s e részben is nagyon tájékozottak. A város választási jogának a püspöktől való elismertetése olyan jogi követelmény, melyet, mint koncessiót hangsúlyozni teljesen lölösleges, de nem is szabad. Mert ez, ismétlem, nem engedmény, hanem követelmény, melyet a város kegyuraságának a ténye önként magában foglal. Ezt kétségbevonni nem is lehet, mert a patronátusi jognak olyan sine qua non-ja, mely csakis a patronatusi intézménynyel együtt szűnhetnék meg. Erre lelesleges szót is vesztegetni. Ami pedig a püspök azon kívánságát illeti, hogy a szatmári plébános csakis a káptalan tagjai közül legyen választható, világos, hogy oly merész korlátozása volna a választásnak, mely az egész választási jogot iiluzóriussá tenné. E szerint ugyanis a város a pályázatra jogosultak közül nem választhatna szabad választási joga szerint. Szóval ez a gyakorlatban ezt tenné : „Ám válasszatok, de csak azt, a kit én akarok!“ — Ut figura docet. Ez az, ami sem a kath. hívek önérzetes álláspontjával, sem a város patronátusi jogának tekintélyével és komolyságával ösz- sze nem egyeztethető. S ha ezt a kath. hívek belátják s ennek kifejezést adnak, azt tájékozatlanságnak, vagy elhamarkodottságnak minősitni nem lehet. Egyébként, hogy az eddigi gyakorlattól eltérő jogelvnek egész fölvetése, a mint hangsúlyoztam is, tisztán a püspök egyéni akaratának érvényesítésére történt és történik, azt azok a kik tájékozódni merészkednek, nagyon is jól tudják. Igazolja ezt a püspök minden idevonatkozó ténykedésével, de világosan elárulja az „egy katholikus“ is, midőn p. o. a papi erényeket mintegy a kanonokok részére igyekszik monopolizálni. Mert az „egy katholikus“ szerint ez erények meglétét úgy fogná biztosítani a város, ha a plébánost a káptalan tagjai közül választják. Nem tudom, mit szólnak ehhez a nem kanonok papok; nem tudom, mit szólnának ehhez az ország számos kiváló, de nem A felhős égbolt . A felhős égbolt ketté szakadt S oda láttam, hol az angyalok Serege van, ... és úgy éreztem, hogy Megint boldog vagyok. Tán álom volt, ... de mit bánom ón Ha az volt is csakhogy láttalak, Te énnekem édes üdvösséget ígérő szép alak. Ha az volt is: mért nem ily álom Szakadatlan egész életem, Hogy gyönyörben vígan úszva jutnék Át ez életen ! ? 1900. május 9. F. Varga Lajos. Emlékezés a mi Rózsánkról, — Karczolat a családi életből. — Folytatás. Nagyon szolid, becsülettudó fiatal ember! biztosított Rózsa. Mikor „jó estét!“ köszönt olyan szépen hajlongott, úgy hátra húzta a lábát, mint az ifjú ur szokta. Ez tehát biztos jele Bátorkeszi ur jónevelósóuek, igy nevezték a boldogot, kinek a legújabb finom társadalmi formákban Rózsa elbeszélése szerint, igen jártasnak kellett lenni. Természetes, óhajtva vártuk a napot, melyben személyes ismeretséget köthetünk vele, ... de bizony elég soká várhattunk reá Egyelőre Rózsát erős mulatság szenvedély lepte meg s az ő csodálatos módja szerint ki is nyilatkoztatta : nem látja be, „miért kellene neki ezt a kis fiatalságát eltemetni.“ Minthogy pe dig ezt mi sem láthattuk be, tehát Rózsa minden vasárnap délután sétára indult „eltemetetlen fiatalságával“ és Bátorkeszi úrral, kivel valahol az utczán akadhatott össze s ki igy reánk nézve nagyon sokáig csak mithologiai alak volt. Egy vasárnap borzasztó rósz idő volt. Rózsa egész nap ingerült hangulatban ; délután nagy- csudálkozásunkra otthon maradt, s mi már csendes boldogsággal valami fiatal emberrel való szakítás féléről kezdtünk ábrándozni, ... de nagyon csalódtunk. Mint a mésében a szellemek füst és menydörgés közt szoktak megjelenni, úgy jelzé Bátorkeszi ur érkezését is azon iszonyú dohány illat, mely a pincze konyhából a föld felszíne felé tolulván, az egész lakást igénybe szándékozott venni. A gyermekek velük született találékonyságuknál fogva, a dolgok mibenlétét megsejdit- vón, nehezen visszafojtott ujjongással lökdösődve, taszigálózva rohantak a konyha lépcsőn az ajtóig s onnét egymást megelőzni akarván nagy zajjal vissza a szobába : Itt van Bátorkeszi ur! Én már láttam is !! De már erre a házi asszony sem tűrhető tovább a kíváncsiság kínjait : „Mondjátok meg Rózsának hozza föl, adá ki a parancsot. Párpercz múlva meg is jelent Rózsa úgy látszott egyedül, csak pontosabb szemlélés után lehetett árnyékában egy kicsiny, nagyon kicsiny kiéhezettnek látszó, szőke emberkét megpillantani; úgy másfél fejjel lehetett kisebb óriási választottjánál; talán végtelen boldogsága alatt esett igy össze ? Rózsa, nála szokásos gyöngédséggel taszi- gálta szive választottját az előtérbe. Reménységünk, hogy most egy „finom“ meghajlást fogunk látni, romba dőlt; ngy látszik az ujmódi pukkedlit csak hóditó hadjáratainál használja! Most csak zavartan, némán mosolygott, s végtelen megkönyebbültnek látszott, midőn engedélyt nyert az eltávozásra. Mi ezentúl Bátorkeszi urat, magunk közt csak Rózsa sétapálczájának neveztük. Mint előre képzelhető, Rózsa nemsokára felmondott „féi’jhezmenés czéljából.“ Minthogy a Ferencz József keserű viz, Kizárólagos raktár LŐVINGER JÓZSEFNÉL. lsem csaK íviagyarorszagon legelterjedtebb hanem a világkereskedelemben is virágzó kiviteli czikk helyét foglalja el a bevásárlásnál nagyon ajánlatos csak is ,Ferencz József keserüviz“ elnevezést használni, nehogy más csekélyebb értékű vizet kapjunk.
