Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-19 / 210. szám
1992. szeptember 19. Belföld Szabad ÚJSÁG 5 Népbetegség vagy szépséghiba? Megelőzhető a műtét Nem egy szülő tapasztalta, hogy a nyár folyamán fiából, vagy lányából nyurga kamasz lett. A tanulók a pedagógusok vezetésével már az első hetekben felkeresik az iskolaorvost, aki nagy gonddal vizsgálja a gyors növekedésben lévő gyerekek testtartását. Egy ilyen ellenőrzés során derült ki néhány évvel ezelőtt Kriszti gerincferdülése is. A hétéves kislány ezután nem végezhetett nehezebb tornagyakorlatokat, majd egy idő után a közös tornaórákat önálló rehabilitációs gyakorlatok váltották el. Ezt követték az évenként ismétlődő két hónapos gyógykezelések. Már-már úgy tűnt, sikerül meggátolni a serdülő lány hátgerincének további ferdülését, amikor egy újabb ellenőrzés során az orvosok úgy döntöttek, hogy az amerikai Milwouke típusú gyógyfűző segítségével folytatják a kezelését. A vasak közé szorított hátgerinc a páciens testtartását ugyan javította, de nem tudta megakadályozni annak további ferdülését. Már csak a műtét segíthetett, amelybe a szülők hosszas töprengés után - más kiút nem lévén - végül is beleegyeztek. Az orvosok ekkor már attól tartottak, hogy Kriszti esetében már nemcsak szépséghibáról van szó, hanem a gerincferdülés valamelyik belső szerv működési zavarait is előidézheti. Az akkor hatodikos lány a műtétet követően negyedévig gipszteknőben feküdt, később az egész felsőtestét takaró gipszkötésben járt társaival iskolába. Ma már kitűnően érzi magát, és ugyanúgy jár-kel, úszik és kerékpározik, mint az a közel száz fiatal, akinek gerincferdülése ugyancsak műtéti beavatkozást igényelt. Szlovákiában korábban valamennyi műtétre a mélyúti kórházban, majd a hat évvel ezelőtt a ruzinovi kórházba költözött ortopédián került sor. Előtérben a rehabilitáció Az évek során összeszokott, elismert szakorvosokból álló osztály főorvosa Michal Sterio docens 1959 óta foglalkozik a gerincferdülés (szkoliózis) műtéttel történő gyógyitásával. A szakterületén európai viszonylatban is elismert ortopédsebésszel - Kriszti rríütöorvosával - a szkoliózis keletkezésének lehetséges okairól, rehabilitációjáról, valamint a sebészeti beavatkozások szükségességéről beszélgettünk.- A pozsonyi klinikán végzett munkánk külföldi tapasztalatokra épül. Angliában a gerincferdüléseket kizárólag sebészeti beavatkozással gyógyították - amint arról 1967-ben jómagam is meggyőződhettem. így volt ez másutt és nálunk is. A serdülő korú fiatalokat, gyermekeket gipszfüzöbe helyeztük, majd az így kiegyenesített gerincet rögzítettük. Ekkor azonban még nem alkalmaztuk az implantációt - vagyis nem ültettünk be idegen anyagot a szervezetbe -, ezért előfordult, hogy egy éven át betegeinknek mozdulatlanul kellett feküdniük. Azóta a sebészeti gyógyászat sokat fejlődött, ma már több módszer ismert. Az egyik leggyakrabban alkalmazott sebészeti beavatkozás az amerikai Harrington-műtét, amelyről a főorvos Így beszél: - A hetvenes évek elején mi is megrendeltük a szükséges berendezéseket, műtéteink során a Harrington-csavarok segítségével rögzítettük a kiegyenesített gerincet, s ezáltal lényegesen (három-négy hónapra) lerövidült az az idő, amíg a betegek ágyhoz voltak kötve. (Kriszti is ilyen műtéten esett át.) A Harrington-műtétet már ritkábban alkalmazzuk, általában kéthavonta egy-két műtétre kerül csak sor. Ezeket a műtéteket Pozsonyon kívül még Brünnben végzik - ahol a tizenöt évvel ezelőtt létrehozott klinikán kizárólag a szkoliózis gyógyitásával foglalkoztak -, valamint néha Prágában. Az, hogy kevesebb a műtét, nem azt jelenti, hogy ritkábban fordul elő ez a betegség. Időközben azonban rájöttünk, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a rehabilitációval történő gyógyításra, mivel ez kevésbé veszélyes, és a betegség korai stádiumában hatékonyabb is. Őteno docenstől megtudtuk továbbá, hogy a szkoliózis lehet vele született betegség, de kiválthatja idegi fáradtság, illetve az izomzat gyengülése. A legnagyobb gondot mégis a hátgerinc fejlődési rendellenességei okozzák. Világviszonylatban óriási fejlődést jelentett az amerikai Milwouke típusú gyógyfűzö felfedezése, azonban csak kevésbé súlyos esetekben eredményes. Francia sebész Szlovákiában A gerincferdülést fokokban mérik- tudjuk meg beszélgetésünk során, továbbá azt is, hogy az ülőmunkát végző felnőtteknél is előfordulhat a még optikailag nem észlelhető- akár 20 fokos - elváltozás, ötven fokos ferdülés észlelése esetén elkerülhetetlen a sebészeti beavatkozás. Óriási felfedezést tett a francia Cotrel Debussi, aki újszerű sebészeti beavatkozással képes a súlyosan sérült gerincet egy hosszantartó műtéttel tökéletesen kiegyenesíteni. A pozsonyi szakorvosoktól azt is megtudtuk, hogy ez év októberében tervbe vettek két komoly műtétet, amelyen ott lesz a francia szakember is. A megelőzésre összpontosítva Ma már - világviszonylatban - egyre inkább a megelőzés kerül előtérbe. Jelentősége a rehabilitációs gyakorlatokban, valamint az emberek életformájának teljes megváltoztatásában rejlik. Az ortopéd sebész, gyermekgyógyász és rehabilitációs szakemberek szoros együttműködésével mindez érthetővé válik. Munkájukat nemzetközi szemináriumok segítik. Ma már nem tekinthető hóbortnak ha egy nagyobb vállalatnál olyan szakembert is alkalmaznak, aki előírja, hogy időközönként milyen tornagyakorlatokat végezzenek a dolgozók. Minden munkaeszközt úgy kell elhelyezni, hogy munka közben testtartásunk a legjobb legyen. Lehet, hogy több munkaadó szemében ez felesleges kiadásnak tűnik, de lényegesen olcsóbb, mint a sérült gerinc gyógyítása. SZÁZ ILDIKÓ • A szkoliózis ma már százszázalékos mértékben gyógyítható-magyarázza dr. Michal Steho docens. (Zolczer László felvétele) • A boldogtalan szerelmesek tava Emléktábla a víz alatt Boldogtalan szerelmesek tava A Csorba-tó déli partjától alig negyedórányi járásra található egy - a fák között alig észrevehető - kis tavacska, melynek szomorú legendáját egy idős nénikétől hallottam. Úgy hívják: Boldogtalan szerelmesek tava. Ennek a partján találkozott egyszer egy fiú és egy lány. Itt nyaraltak, itt ismerték, itt szerették meg egymást, és itt döntötték el, hogy összeházasodnak. A szülök nem egyeztek bele a házasságba, de a két fiatal nem tágított. Amikor látták, hogy a szülői tilalom ellen nincs orvosság, kisétáltak a tó partjára és a vízbe vetették magukat. Ott találtak rájuk a nyaralók, még holtukban is szorították egymás derekát. A tóban márványtábla őrzi emléküket. Hogy ki állíttatta, azt nem tudta megmondani a nénike, mint ahogy azt sem: miért a szlovák címert ábrázolja az emléktábla. Csak sejteni véli, hogy azért, mert a fiú katona volt. Valószínű, mert mindez 1940-ben történt. (tt) 0 Márványtábla a tó fenekén Vegyészek a kaptafánál Kemény az „új világ“ Béres József és felesége, Éva kitanult vegyészek. Két éve költöztek el Gömörből a Tátra alá, ahol - nyilván szakmájukban megfelelő állást nem találtak - a Fatra Ruzomberok cipőjavító műhelyében vállaltak munkát. Alig tanulták ki az új szakmát, az üzemet bezárták. Pontosabban a cipészek önállósultak, minden dolgozó vásárolhatott gépet magának, és magánvállalkozásban folytathatta a munkát. Béresék is vásároltak gépeket, néhány hónap után azonban hazaköltöztek. Úgy döntöttek, gyűjtőhelyeket létesítenek Rimaszombatban és lakóhelyükön, Péterfalán, a műhelyt pedig Feledre helyezik, mivel ennek a községnek nagy a vonzáskörzete és nagyon jól megközelíthető. A vállalkozás ígéretesen indult. Rimaszombatban ugyan működött már egy cipőjavító, ennek ellenére hetente rengeteg javítanivaló gyűlt össze náluk is. Nem győzték a munkát, tehát további alkalmazottakat vettek fel. A járási székhelyen úgy oldották meg a lábbeli begyűjtését, hogy egy magánvállalkozó megfelelő fizetség ellenében - a forgalomból 10 százalékot kapott - beszedte a cipőket, inkasszált és a megjavított lábbelit kiadta. Sajnos azonban a butikos csődbe jutott - nem tudta kifizetni a városi önkormányzat által megszabott bérleti díjat -, s a gyűjtőhely megszűnt. Az új tulajdonos egy darabig még folytatta a cipók begyűjtését, de hamarosan ő is elődje sorsára jutott. Béresék vállalkozását nagyon nehezítette a gyűjtőhely felszámolása, s mivel az alkalmazottakat nem tudták tovább fizetni, el kellett őket bocsátanak. Később már a műhely bérleti diját - havi 1400 korona - sem tudták kifizetni. Józsi - más megoldás nem lévén - beállt favágónak, Éva pedig odahaza dolgozott, a környéken összegyűjtött cipőket javítgatta, foltozgatta. Közben azért szervezkedtek is. Új gyűjtőhelyeket létesítettek; Tiszolcon, Nyústán, Ajnácskön találtak olyan vállalkozókat, akik 10 százalék részesedés ellenében összegyűjtik a lábbelit. Feled polgármestere is felére csökkentette a műhely bérleti díját, így a Béres család két hónapos szünet után újra kinyitotta a cipőjavítót.- Egy hónap alatt hatszáz pár cipőt is megjavítunk - mondja Béres József de így is alig tudunk megélni belőle. Drága a bőr, a cipősarok és szinte minden alapanyag. Magas a szállítási költség, a szolgáltatás árát pedig már nem emelhetjük, mert akkor nem lesz kinek dolgozni. így is már csak akkor adják javítóba lábbelijeiket az emberek, amikor már teljesen elkoptatták a sarkát. Ha sikerülne egy javítóhálózatot kiépíteni, kifizetődőbb lenne az új gépek vásárlása és az anyagvásárlás is, sőt további munkaerőt is alkalmazhatnánk. A környéken kevés a cipőjavító, heteket is kell várni, amíg egy pár cipó elkészül. Mi huszonnégy órás határidőre is vállalunk talpalást, sarkalást stb. Szemfelszedést is vállalnánk, de egyelőre nincs rá elég időnk a gép bérbevételére pedig nem mutatkozott igény. „Kemény az új világ“ - mondja búcsúzóul Béres József, és csak reménykedik, hogy ez már nem lesz rosszabb... FARKAS OTTÓ Béres Éva (A szerző felvétele)
