Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-27 / 150. szám
1992. június 27. ___________________________________Szabad ÚJSÁG Az ipolysági Honti Múzeum múltjáról, jelenéről, jövőjérő Szülőhazám, te Hontnak büszke tája A Kárpátok bérceitől körülvett táj már szinte az ősidőktől — kezdve bizonyos rendszerezés keretében — külön-külön tájegységekké tagozódott, ahol nem az ottlakók vallása avagy nemzetisége, sokkal inkább az emberek egymásrautaltsága teremtette meg az egyes régiókat. E régiók viszont a vármegyei rendszer bevezetése után, szinte megerősödtek és felvállalták az egyes tájegységek kialakulásának lehetőségeit. A kultúra és embertársi szeretet egymásrahatása, népművelés, népviselet, népszokások ... mind egy-egy pillér az egyes tájegységek épületei alatt. így kovácsolódott egyetlen tájegységgé az a régió is, ahol északon a schemnitzi — selmeci bányamunkás a saját német identitásával, középen a korponai szlovák erdész a saját mentalitásával, délen pedig a honti, vámosmikoiai, nagymarosi gazda az ő földszeretetével járult hozzá Hont vármegye kialakulásához! A megye földrajzi központjában elterülő megyeszékhely — Ipolyság — a történelem folyamán sokszor élte át saját földrajzi fekvésének áldását és átkait egyaránt! Hosszú, évtizedekig eltartó vita előzte meg a „Nemes és Nemzetes Vármegye” — döntését, vajon ide tegyék-e a megye székhelyét avagy maradjon Kemencén, netán Hfdvégen vagy Visken? És amikor megszületik a döntés, amikor elkezdik az új Megyeháza építését az Ipoly bal partján — a jelenleg „Homok”-nak nevezett városrészben — összeomlik a felépített támfal, és .... átköltöznek az Ipoly jobb partjára, a jelenlegi Főtérre, és megépül a Megyeháza, amifmaga I. Ferencz József király ad át Hont vármegye népének. Ipolyság, az addig álmos, csendes kis mezőváros egyszercsak azt veszi észre, hogy kinőtt a gyermekkorból, hogy gyarapodnak, szaporodnak a város utcái, hogy sorra nyitnak az új üzletek, hogy iparosok tucatjai telepednek meg. Sorra nyílnak az új iskolák, épül az új Városháza, megalakul a Honti Múzeum és Levéltár, megkezdi áldásos működését a Honti Kaszinó, alig pár év telik el, s máris tető alatt van az iparosok, kereskedők székháza, az Iparoskör is. Ekkor tört ki az első világháború, amelynek végén jött Trianon, és a fellendülőben lévő megyeszékhely visszazuhant a poros, sáros, unalmasvidéki kisváros szürkeségébe. A Honti Kaszinó elveszítette patináját, egyre több sebesült érkezett haza a frontokról, és elmaradt a szórakozás ő az, a leleményes dolgozó liverpooli szülők (apja dzsessz-zenészből avanzsált kereskedősegéddé, anyja bába) gyermeke. Első komolyabb zeneszáma egy Zenith gitár volt, amelynek hat húrjába bal kézzel csapott. 1960-ban még csak egyszerű zenekari tag volt egy tinédzserbandában. A többi a század zenetörténetéhez tartozik. Aligha túlzás az összhangzattanban meglehetősen jártas Leonard Bernstein ítélte: „a Beatles a XX. század klasszkusa!” Tény, hogy 1965-ben lábuk előtt hever a világ, és hősünk a Lennőn—McCartney szerzőpárosból a Paul... És az is tény, hogy egyikőjük sincs még *30, amikor a zenekar megszűnik. Hát igen, Lennon, a szeretve gyűlölt ikertestvér. Üzleti vitájuk vezetett a Beatles széthullásához. A szakításért őt okolják, különösen 1980, Lennon lemészárlása óta, mióta John a legendák világába emelkedett. A bűnbak szerepét még csak elvállalná, hiszen maga is elismeri, hogy a szakítást ő kezdeményezte. Ami igazán fájdalmas számára, keresése. A „magyar kommün” alatt viszont a leninfiúk garázdálkodtak a „burzsujoknak készített” kaszinó termeiben, törve—zúzva amit lehetett! Igaz, a Honti Múzeum és Levéltár kiállított és raktározott anyaga ekkor még nem sok kárt szenvedett. Azután jött az első Csehszlovák Köztársaság kikiáltása. A Honti Kaszinó csak romjaiban üzemelt, de még itt-ott összejöttek az emberek, hogy a változó világot megbeszélhessék, de a Honti Múzeum is ekkor még teljes egészében működött! 1923 tavasza volt, s egy szép májusi reggelen teherautók álltak meg a Városháza előtt, és kisvártatva az autókkal jött „fáslisok” (így becézték a cseh légionistákat), s elhordták a Honti Múzeum és Levéltár teljes anyagát, és a déli órákra már teljesen üresen tátongtak a múzeum termei! Hogy ki adott erre parancsot?! Senki sem tudta! Hogy hová vitték a teherautók az anyagot?! Senki sem tudta! Hogy mi célt szolgált mindez?! Még ma sem tudja senki! Éveken, sőt évtizedeken keresztül szálltak a hírek, a valós és pletykaízű információk ... itt láttunk a múzeumból ezt,... ott vettük észre, hogy a múzeumunkból van amaz... De konkrétumot senki sem tudott, s akik tudták, azok mélyen hallgattak! Ez a bizonytalan állapot egészen az ötvenes évek elejéig tartott! 1949—50-ben Ipolyságon a várohogy sokan elvitatják a zenei tehetségét, és sohasem hegedő seb, hogy Lennon is így nyilatkozott róla, persze már viszonyuk elmérgesedése idején... McCartney az USA hanglemeztörténetének legsikeresebb slágergyárosa; 32 ranglistavezető dal fűződik a nevéhez, míg Lennonéhoz „csak” 26. Paul több platina és aranylemezt kapott — szám szerint 75-öt — mint bárki más. Yesterday című nótáját kétezernél(i) több változatban dolgozták fél. És arra is emlékezni kell, hogy az ő zenei ötletében olyan halhatatlan számok bontakoztak ki, mint a Hey Jude, a Penny Lane, az Eleanor Rigby és a Let it be. A „felperes” védelmében az is megemlíthető, hogy a napjainkig tartó postBeatles korszakban 17 aranyalbumot szerkesztett össze, továbbá az is, hogy 13 évig tartó sziesztát követően világkörüli turnéra indult, amelyre 2,5 millióan voltak kíváncsiak. Paul a fanyalgó kritikákra munkával válaszol. Jelenleg saját stúdiójában új albumán dolgozik; a 23-on si és járási közművelődési felügyelői tisztet Juraj Pertzian látta el, aki Jankó Kráf életművének kutatója volt. így került fel egy alkalommal Selmecbányára, ahol a Leányvár alagsorában Ő bukkant rá az ipolysági Honti Múzeum ott, addig szinte titokban tárolt anyagára. Juraj Pertzian volt az, aki nekifogott, hogy Selmecbányáról visszaszerezze a Honti Múzeum jogtalanul elvitt anyagát. Az ő társaságában voltam — mint a város küldöttségének tagja — én is a Leányvárban, de úgy látszik, könynyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a jogtalanul elvitt anyagot újra visszakapni! Az, amit Juraj Pertzian megtett, több volt akkor a lehetségesnél, és mégis... Amikor őt Ipolyságról elhelyezték, utóda e tisztségben Adamovic Pali bácsi, a mindig mosolygó tanító lett, aki ugyancsak teljes erővel azon fáradozott, hogy az anyagot visszaszerezze, de neki sem sikerült. Pali bácsival jártam másodszor Selmecbányán a Leányvárban, de ekkor már alig akartak velünk szóbaállni. Mindenre az volt a válasz: „Mi a csudának lenne ez maguknak?! Ismét semmi eredmény! Ha hűek akarunk lenni az igazsághoz, akkor ki kell jelenteni, hogy az ipolysági Honti Múzeum jogtalanul elvitt anyagát a negyvennyolcas államfordulat után egy kommunista tanárember találta meg, tehát ő, Juraj Pertzian, majd az őt követő utód, Pavol Adamovic is kommunistaként harcolt a múzeumi anyag visszaszerzéséért. De a tény, az tény marad: a Nagy Szakítás óta. „Vannak, akik ha meggazdagodnak, temérdek nemesprém bundát és nagy, drágakövekkel telerakott órákat vesznek — mondja. — Én más utat választottam. Azt szeretném, ha zenészként emlékeznének rám, nem híres emberként.” E célból még a klasszikus zene területére is hajlandó bemerészkedni, noha nem tanult zsonglőré az írott hangjegyeknek. Amikor például a Royal Liverpool Philharmonic vezetői megkérték, hogy segítsen a zenekar 150 éves fennállásának méltó megünneplésében, 90 perces epikus kőrusművet írt: a Paul McCartney’s Liverpool Oratoriot hamarosan bemutatják a Margitszigeten is. 600 millió dollárra becsült vagyona ellenére családjával együtt a vegetáriánusok egyszerű életét éli maga ácsolta sussexi házában. Nemcsak a tanya nehezen megközelíthető, hanem ő maga is. Legjobb barátja az újságokban gyakran szapult ("szőrös lábú antitalentum") amerikai felesége, Linda. Vele, no meg négy gyermekével érzi magát legjobban. A legfiatalabb, a 14 éves James, Paul kislegénykori szőke mása, már játszik apja gitárján. Csak, mivel jobbkezes, „tótágast” állítva. Lehet, hogy a diaszpórában élő Beatles-ivadékok egyszer összeállnak?.. (-lm-) Az ipolysági Honti Múzeum jogtalanul elvitt anyaga, immár csaknem hetven éve ott porosodik, ott megy tönkre a Selmecbányái Leányvár raktáraiban, és ma sem tudni, ki az a „mindenható”, aki minden igyekezet ellenére visszatartja azt. Az időben visszapillantva feltétlenül meg kell állni a hatvanas évek közepén — végén. Jómagam, a Hét 1969. május 11-i számában — „Mikor kapja vissza múzeumát Ipolyság?” — címmel terjedelmes cikkben foglalkoztam azzal a gyűjteménnyel, amelyet egy Ipolyságon letelepedett mesterember — Pesko Lajos gyűjtött össze annak reményében, hogy magva lehet egy városi vagy akár az újjáélesztendő Honti Múzeumnak! És mi lett a vége?! A város mindenható „Elnök Elvtárs Őfelsége” egyetlen helyiséget nem volt hajlandó biztosítani e gyűjtemény részére, és ma már se híre, se hamva a Pesko-féle házimúzeumnak! Mert itt állunk a jövendő kapujában, s a Honti Múzeum és Képtár ma már valóság! Jóakarat is van bőven. A város vezetőségének, az önkormányzatnak, s mellettük az agilis „önkénteseknek” is szívügyük, hogy a Honti Múzeum anyaga visszakerüljön eredeti helyére. A másik oldalon viszont ott a nemtörődömség, a közöny és a „csakazért se” ellenvélemény szinte áthághatatlan burka! Most sem tudjuk, ki az, aki a jogtalanul elvitt múzeumi anyagot Selmecbányán tartja, és inkább hagyja ott tönkremenni, mintsem azt viszszaadná Ipolyságnak! Nem tudjuk, hogy a demokrácia játékszabályaival A gonosz tekintet Amikor azt mondjuk: „Ha a tekintet ölni tudna...” önkéntelenül azt az egykori hitet elevenítjük fel, hogy az emberi szemnek, tekintetnek olyan ereje lehet, amely az ellenséget meg tudja sebezni, sót képes akár meg is ölni. Ezt a rettegést az az őskori szorongás táplálja, amely szerint az embert vadállatok, ellenséges törzsek tagjai, gonosz szellemek, féltékeny istenek lesik, figyelik, akik szerfölött dühösek, nem tudnak napirendre térni sikerein. Amikor az orvostudomány még nem érte el a tudomány rangját, sok betegség és halál okának a gonosz tekintetet tartották. Főleg a testi nyomorékokat gyanúsították, akik „irigy, gonosz” tekintettel mérik végig egészséges szomszédjukat, kárt okozván neki. A leggyanúsabbak a púposok és a törpék voltak. Gyanúsak voltak még azok is, akik kancsítottak, akiknek a két szeme különböző magasságban helyezkedett el, vagy akiknek a szemöldöke összenőtt. Az ugandai lugbanra törzs tagjai szerint az olyan embert, akinek gonosz a tekintete, arról lehet felismerni, hogy kancsít, és mindig rossz kedve van. Ha ilyennel találkozik az ember, sürgősen ajándékozza meg sörrel és dohánnyal, hogy kiengesztelődjék. A 16. és 17. században, amikor a boszorkányok legjellemzőbb tulajdonságának a gonosz tekintet birtoklását tartották, asszonyok ezreit végezték ki, égették meg. Azt állították, ha ezek az aszszonyok valakire dühödten ránéztek, az nemsokára meghalt. A bírák annyira féltek, hogy őket is megfertőzi a boszorkányok tekintete, hogy ítélethirdetéskor a vádlottat háttal vezették be a terembe. Férfiak nagyon gyakran úgy szabadultak megunt feleségüktől, hogy elhíresztelték róla, gonosz a tekintete. Amikor még nyilvánosak voltak a kivégzések, azok a nézők, akik féltek a „boszorkányfertőzéstől”, a hóhértól akasztófakötél-darabkát vásárollak, és azt elégették. A megmaradt hamut hiösszhangban még milyen „Magasságos Instanciát” kellene megjárnunk ahhoz, hogy visszakapjuk azt, ami jogosan minket illet!!! Nincsen viszont kellő egyetértés abban, hová tenné a Város a Honti Múzeum anyagát? A régi Városháza épületét, amelyben eredetileg a múzeumnak helye volt, most tatarozzák, és az nemes célt szolgál: itt nyílik meg szeptembertől a katolikus általános iskola. Igaz, a legjobb, a legeredetibb megoldás máris adva van, csakhogy itt is az emberi gáncsoskodás, az akarnokoskodás az úr. A régi Városháza tőszomszédságában áll Hont vármegye egykori főispánjának és főszolgabírójának rezidenciája. E vastag, komor épületet, az utóbbi 50—60 év során mindig a rendőrség használta. Igaz, most új épületet kaptak. Ám nem értjük, hogy a rendőrség ezt az épületet milyen jogon tartja saját tulajdonának? Viszont ez az épület szinte ideális megoldás lenne az új Honti Múzeum és Képtár székházának! Zárszóként: jövőre lesz immár 70 éve, hogy mindaz, amit eleink gyűjtöttek össze Hont megyéről, ott megy tönkre a Selmecbányái Leányvárban. Ez azonban — úgy tűnik, még ma sem fáj senkinek! Bízom benne, hogy a nagy politikai hullámverések elükével egyszer eljön az ideje annak is, hogy Ipolyság főterén ünnepélyesen fogadják azt a múzeumi anyagot, amit annak idején tolvaj módon, sebtiben raboltak el innen. Ezért küzdenek, ezen dolgoznak ma a ságiak! ROZSNYÓ JÓZSEF deg vízzel keverték össze, s a kapott folyadékot megitták. Aki meg volt győződve arról, hogy szerencsétlenséget gonosz tekintet okozta, vízzel locsolta meg annak a lábnyomát, akit boszorkánysággal, szerencsétlensége okozásával vádolt. A Közel-Keleten és Törökországban Korán-idézetekkel festették tele a ház falát, hogy elhárítsák a gonosz tekintetet. A Földközi-tenger kikötőiben még manapság is láthatók hajók, amelyekre szimbolikus szemek vannak festeve. Ezek is a védekezés „eszközei”. Senki sem volt védett attól, hogy gonosz tekintetet birtokoljon. Még maga IX. Pius pápa is (1792-1878) — természetesen akarata ellenére — rendelkezett olyan képességgel, hogy akon hosszabb ideig nyugattá tekintetét az rövidesen meghalt. Alfonz spanyol királyról is az a legendajárja; rendelkezett „gonosz tekintettel”. 1923-ban hivatalos látogatásra utazott Olaszországba. A fogadására kirendelt flotta matrózai közül jó néhányan egyszerűen, minden különösebb külső hatás nélkül a tengerbe zuhantak. Az egyik tengeralattjáróban robbanás történt, egy régi ágyú, amelyből üdvlövést kellett volna leadni, felrobbant, kezelő személyzete meghalt. Egy tengertiszt, akivel a király kezet fogott, ott helyben elájult, majd röviddel később meghalt. Amikor Alfonz egy tó partján nyaralt, a tó egyik gátja átszakadt, ötvenen meghaltak, ötszázan hajléktalanná váltak. A fentiekhez hasonló félelmek máig fennmaradtak. Az Egyesült Nemzetek több delegátusa elfordul vagy kerülőutat tesz, amikor szemhez hasonló mintával találkozik a falon vagy egyebütt. A gonosz tekintettől való félelemről szól az az anekdota is, amely szerint azokat a pávákat, amelyek az Egyesült Nemzetek gyepét népesítették be, azért távolították el, hogy megszüntessék a gonosz tekintet veszélyét.-RJubiláló sztár Pál apostol sokadik élete Angyalarcú Pauiért bomlottak a csajok. Most, hogy június L8-án fél évszázados lesz, legfeljebb jellegzetes hajkoronája mákosodott meg, de ha nevet, kisfiús grimasz ível a szeme sarkától a szája széléig. Paul McCartney 50 éves! Szinte hihetetlen. Ha visszagondol a daliás időkre, újra és újra elcsodálkozik: „Tényleg én vagyok ez a fickó?” Pokoli hatalom
