Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 20. szám
4 1992. január 24. Szabad ÚJSÁG Mi lesz a „szovjet“ hadiiparral? A Fehér-szigetcsoport A Független Államok Közössége, élén a hajdani szovjet „központ“ vezető szerepét egy sor szempontból kisajátító Oroszországgal, óriási gazdasági kihívás előtt áll. Ezek közül talán az egyik legfontosabb a Gulag ellentételeként „Fehér-szigetcsoportnak“ is nevezett katonai-ipari komplexum sorsa. A Fehér-szigetcsoport lehet a FÁK eljövendő ipari szerkezetének gerince. Néhány héttel Gorbacsov lemondása előtt a katonai-ipari komplexum legjelentősebb üzemeinek vezetői konferenciát tartottak Moszkvában. Napirenden a Fehér-szigetcsoport átformálá-A KATONAI-IPARI KOMPLEXUM A GAZDASÁGBAN A hadiipari tarmaléa részesedése az össztermelésből azázalékban, illetve millió darab Forris: Vestnik Slotisliki n°5, I989 sa szerepelt. Már október óta egész sor terv volt forgalomban, amelyeket Franciaországgal, Németországgal, Olaszországgal elsőként, az Egyesült Államok, Japán és Korea képviselőivel a második lépcsőben ismertettek. A Fehér-szigetcsoport - amelyet Petrakov akadémikus, a neves reformközgazdász nevezett el így, szemben a Gulag „Feketeszigetcsoportjával“, a volt Szovjetunió utolsó mért nemzeti össztermékének 15-18 százalékát és az ipari termelés 60 százalékát adta. Nyugati adatok szerint az iparban foglalkoztatottak 20 százaléka dolgozott a katonai ipari komplexumnak, összesen mintegy 9 millió ember. Ezen belül természetesen gócpontok is kialakultak. Rosztovban és Moszkvában foglalkoztattak fele dolgozott a hadiiparban, Szentpéterváron - Thierry Maileret francia szakértő adatai szerint - „a város ipari tevékenységének 80 százaléka a haditermeléssel volt kapcsolatban“. A szovjet katonai-ipari komplexum, amelyet évtizedeken keresztül egy ma már nem létező különleges bizottság irányított, gazdasági és jövedelmezőségi szempontból abszurd kiváltságokat élvezett. A legmodernabb harci repülőgépekhez és atom-tengeralattjárókhoz felhasznált titánért például az üzemek a világpiaci ár 1 százalékát fizették. A nikkel tonnáját, amely a nemzetközi nyersanyagtőzsdéken 150 dollárt ért, 27 rubelért számlázták. Ezt a komplexumot a „civil“ ipartól átláthatatlan fal választotta el. Ezen a falon semmi nem hatolt keresztül, legkevésbé az információ. Egyetlen példa: Nyikolaj Mihajlov, aki a szovjet-amerikai viszonyt egy időben nagy próbatételnek kitevő krasznojarszki óriásradar konstruktőre volt, 1989 végén kapott először engedélyt arra, hogy életében először nyilatkozzék egy - természetesen szovjet- újságírónak. A Fehér-szigetcsoport számára 1989-ben kezdett véget érni a pénz és az eszközök korlátlan kiáramlásának korszaka. 1992 lesz azonban az első esztendő, amikor a hadiiparnak gyakorlatilag nem lesz megrendelése. Arkagyij Volszkij, Jelcin egyik bizalmas gazdasági tanácsadója szerint a „katonai-ipari komplexum ebben az évben egymillió munkanélkülit fog termelni, s ez csak az első millió lesz“. A zuhanás egyik eleme a fegyverexport összezsugorodása. 1987-ben a szovjet fegyverexport 15 milliárd dollár volt. 1990-ben 6 milliárd, 1991-es becslések 3 milliárd dollár alatti összegről szólnak. Ebben a válsághelyzetben a katonai-ipari komplexum vezetői meglepő lépésekre kényszerültek. így például egy francia üzletembernek 100 tonna titánt ajánlottak fel megvételre - ez kétheti francia fogyasztásnak felel meg - az egyszerű minőségi acél árszintjén. A gomba módra szaporodó vállalatközi tőzsdéken váratlanul megjelentek a hadiipar termékei. Legutóbb például 6 óriási teherszállító repülőgépet kínáltak megvételre. Egy esztendővel ezelőtt a szovjet ipari és energetikai minisztérium megjelent a nemzetközi piacon azzal az ajánlattal, hogy vállalja „békés célú atomrobbantások“ megszervezését. A hadiipar konvertálása során az üzemek egy sor, jóformán végrehajthatatlan feladat előtt állanak. így például nem megoldott a felhalmozott vegyi fegyverek megsemmisítésének problémája. A szovjet vállalatok egy sor nemzetközi - egyebek között francia- cégnek kínálták fel a vegyi fegyverek alapanyagait, mondván, hogy azokat gyógyszergyártásra is fel lehetne használni. Eddig azonban még egyetlen nyugati cég sem fogadott el ilyen ajánlatot. Hasonlóképpen megoldhatatlan problémákat jelent a harckocsik ezreinek felszámolása. Azok a kezdeti érvek, amelyek szerint motorjaikat mezőgazdasági nehézgépek hajtására lehetne felhasználni, abszurdnak bizonyultak. Egy 40 tonnás, 800 lóerős, 45 százalékos lejtőn való mozgásra konstruált motort „civil“ célokra használni gazdasági és pénzügyi abszurdum. Mindez azonban az átállásnak csak a felszíne. Az igazi küzdelem az átállásért nem a késztermékek szintjén bontakozik ki, hanem magukban az üzemekben, amelyeket polgári termelésre próbálnak átállítani. Bizonyos kezdeti eredmények már mutatkoztak. A Vympel-csoport, amely a „csillagháború“ szovjet változatának központja volt, ukrajnai üzemeiben fagyasztógépeket, uráli üzemeiben számítógépeket gyárt. Más nagy hadiüzemek autógyártásra állnak át. Az átállásnak vannak tragikomikus „melléktermékei“. A MIG-29-et gyártó üzem KATONAI KIADÁSOK 1990 Milliárd dollárban Dollár/W * például jelenleg csillárokat és játékokat, a néhány évvel ezelőtt még óriási katonapolitikai problémát okozott SS-20 rakétákat gyártó üzeme jelenleg gyermekkocsikat gyárt. Eredetileg a komplexum átállítását a tervgazdaság legjobb hagyományai szerint utasításos módszerrel dolgozták ki, egészen 1995-ig minden egyes üzemre lebontva a megfelelő tervszámokat. A központi hatalom fokozatos szétforgácsolódása, majd végül az augusztusi puccs ennek véget vetett: jelenleg a hadiipari komplexum átállítása a gyárak vezetőinek kezében van. Volszkij nyilatkozata szerint, aki láthatóan az átállítás „első embere“, Oroszország és az új közösség ipari szervezetének alapja, „csak az lefogyasztott és átstruktúrált katonaiipari komplexum lehet, mert itt koncentrálódnak a legjobb szakértők, a legjobb mérnökök és a legkorszerűbb állóeszközök“. (Figyelő) Tajvan feloldja az aranyexport-tilalmat A tajvani pénzügyi hivatal bejelentése szerint megszületett az elvi döntés a tajvani aranyexport 43 éve fennálló tilalmának feloldásáról. A korlátozást 1949-ben azért léptették érvénybe, mert attól tartottak, hogy az arany kiáramlása miatt összeomlik a sziget gazdasága. A tilalom megszüntetése összhangban van a kormány liberalizációs törekvéseivel. Az export a pénzügyi hiva-tal igazgatója szerint két hónapon belül megkezdődhet, a helyi bankok engedélyt kapnak az arannyal folytatott kereskedelemre. Ez az intézkedés az első lépés a szabad aranypiac felé. A jelenlegi szabályozás szerint csak ékszerüzletek, nemesfémekkel foglalkozó cégek, és néhány állami ügynökség importálhat Tajvanba aranyat. Nemesfém-kereskedők és bankárok véleménye szerint a tilalom feloldássá jelentősen élénkíteni fogja a nemesfém-kereskedelmet, elő fogja segíteni Tajvan regionális pénzügyi központtá válását. A későbbiekben aranytözsde és határidős piac nyitását tervezik. Tajvan 1988-ban a világ legnagyobb aranyimportöre volt 354,7 tonnával. 1989-ben és 1990-ben 160, 22 illetve 103,7 tonnára csökkent, majd 1991-ben 111 tonnára nőt az importált mennyiség. Kereskedők szerint a liberalizáció hatására 1992-ben 160-200 tonna import várható, de Tajvan már nemcsak jelentős importőr lesz az aranypiacon, hanem Ázsia egyik fő kereskedelmi központjává válik. V. G. Ausztriában is lelassul a konjunktúra Nem sok jót ígérnek Ausztria számára a gazdasági előrejelzések: az idei, viszonylag sikeres év után az osztrák belpiaci konjunktúra jövőre már nem tudja ellensúlyozni a kedvezőtlen külső hatásokat. A kedvezőtlen külgazdasági helyzet ellenére Ausztriának erre az évre gazdaságkutató intézetei egyöntetűen 3 százalékos gazdasági növekedést jósolnak. 1991- ben ugyanis a belgazdasági konség növekedésével kapcsolatos aggodalmakat. A ráta az idén feltehetően 5,8 százalékra növekszik a tavalyi 5,4 százalékról, jövőre pedig eléri a 6 százalékot. Súlyos foglalkoztatási problémák vannak a vas- és acéliparban, az alumíniumiparban, sőt a magnezitipari cégeknél is. A külföldiek beáramlása az osztrák munkaerőpiacra az idén a restriktiv intézkedések következményeként lelassult. Újra infláció és munkanélküliség junktúra még sikeresen birkózik az amerikai gazdasági dekonjunktúrával, a német gazdasági fellendülés gyengülésével, a japán piac zavaros fejleményeivel. Az exporttevékenység ugyan lanyhul - ami átragad az ipari termelésre is -, de a belföldi kereslet mind a fogyasztást, mind a beruházást illetően változatlanul élénk. S ami ugyancsak örvendetes: az idén mintegy 5 százalékkal növekszik az idegenforgalmi ágazat. Jövőre azonban a belföldi tényezők már nem tudják ellensúlyozni, a kedvezőtlen külső hatásokat; a WIFO gazdaságkutató intézet 2,5 százalékos növekedést prognosztizál, az IHS pedig 2,8 százalékosat. De mindketten hozzáteszik: ha az amerikai gazdaság tavaszra várt föltámadása elmarad, kénytelenek lesznek lefelé változtatni a számokat. A szakértők egyöntetűen 1992 második felére várnak fellendülést, különösen a beruházásokban, ahol az év egészére 15 százalékos növekedést képzelnek. Az utóbbi hetek vállalati csődjei csak megerősítik a munkanélküli-Az infláció kissé élénkül: az idén még ugyanúgy 3,3 százalékos lesz, mint tavaly, jövőre azonban 3,7-3,9 százalék lehet. Ami korántsem kedvez az exportnak, pedig a kivitel növekedési tempója - 1991 első 9 hónapjában 3 százalékos - máris elmarad az OECD-országok átlagától. A Wl- FO szakértője szerint Ausztria az idén 2 százalékos piacvesztésre áll, s ez a tendencia a következő két évben is érvényes marad. Az elemzések szerint ennek nem strukturális gyengeség az oka, hanem az, hogy a belföldi piac élénksége miatt a vállalatok elhanyagolták külpiaci tevékenységüket. A külkereskedelmi mérleg hiánya az idén 31,4 százalékkal, 28 milliárd schillingre nőhet, a következő két esztendő mindegyikében további 7-8 milliárd schilling rakódhat rá. A magánfogyasztás egyelőre tartja a 3 százalékos reálnövekedési ütemet, a kormány azonban januártól tetemes adóemelésre készül - a konjunktúra lanyhulása szempontjából meglehetősen rosszul időzítve: -, így a fogyasztás visszaesése is elkerülhetetlen. (Napi) Németország: Emelkedő váltóforgalom Bár az optimista előrejelzések is csak 10 milliárd márkára számítottak, 16,85 milliárd márkával ezeket is túlszárnyalta a kereskedelmi váltók (commercial paperc, cp) tavalyi forgalmának alakulása. Ezt a finanszírozási formát az Egyesült Államokban már 150 éve alkalmazzák, ám Németországban csak tavaly kezdett elterjedni, miután a szövetségi kormány 1990 végén megszüntette az addig érvényes engedélyeztetési eljárást. A piac számára az időpont rendkívül kedvezőnek bizonyult, és egy év alatt a német forgalom az európai élvonalba került. Mivel a rövid lejáratú hitelek kamatai meghaladják a hosszabb lejáratúakét, a tőketulajdonosok a rövid távú befektetéseket keresik. A váltók segítenek a vállalatok kelet-németországi beruházásainak finanszírozásában is. Az értékpapírokat úgynevezett cp-programok keretében bocsátják ki. Ezek a programok a kibocsátó (általában egy iparvállalat) és a forgalmazó (bank) közötti keretszerződés formájában öltenek testet. A kibocsátó jogosulttá válik igen rövid lejáratú értékpapírok forgalomba hozatalára, míg a bankok vállalják ezek továbbítását az érdekelt befektető felé. Az eljárás több részletben lebonyolódó, hosszú időszakot átfogó értékpapír- kibocsátáshoz hasonlít. A közelmúltban az első ilyen programot be is vezették a tőzsdére a frankfurti DG-Bank közreműködésével. A cp-kibocsátás nagy sikere ugyanis a befektetési alapok érdeklődését is felkeltette, ám ezek tőkéjüknek legfeljebb 10 százalékát fektethetik tőzsdén kívüli értékpapírokba. DG-Bankszerint a tőzsdei bevezetés a nagy siker ellenére kivétel marad. A kereskedelmi váltók idei forgalomnövekedése is biztosítottnak látszik: a Volkswagen tavaly májusban indított cp-programját például 2 milliárd márkával bővíti. A közintézmények fokozottabb részvételére is számítanak, amelyek közül eddig a német vagyonügynökség jelent meg a piacon több mint 5 milliárd márkás kibocsátással. összességében erre az évre a forgalom megduplázódása várható. A legtöbb papír futamideje egy héttől három hónapig terjed. A legfontosabb banki partnerek a Deutsche Bank és a Dresdner Bank, utánuk a DG-Bank és a Commerzbank következik. A befektetők között a természetes személyeket alig találjuk meg, mivel a váltók legalább félmillió márkára szólnak. A legfontosabb vásárlók a befektetési alapok, biztosítók és nagyobb iparvállalatok. A kibocsátók között eddig 29 nevet találunk, közöttük olyanokat is, mint a Volkswagen, a Daimler- Benz vagy a BMW. A papírok hozamaiban egyelőre nem találunk eltéréseket a kibocsátók hitelképessége szerint, de egyre többen szorgalmazzák hitelképesség-minősítési rendszer (rating) létrehozását. (-9)
