Szabad Sajtó, 1952 (46. évfolyam, 8-51. szám)

1952-04-04 / 14. szám

Page 6. Oldal April 4, 1952 HallO-testvér!... LEVELEK AMERIKÁBÓL HUSVÉT A téli napok végük felé járnak ■cs a tavasz éledése kihat az embe­rek hangulatára is. Megenyhül az emberek egymás közti viszonya s azok. akik a zord idők alatt bezár­kóztak és magukba vonultak, ba­rátságosan integetnek már á szomszédnak, aki kerítésen túlról üdvözli őket. Nem lehetne-e ezt a megenyhü­­lést a világviszonylatba is átvin­ni? Ott is vannak kerítések és ha­tárok, még ha ^ok-sok mértföld választ is el bennünket tengeren­túli szomszédainktól. Ha kezünkbe vesszük a tollat és tanúságot teszünk baráti érzelme­ink felől, felujitjuk a családi érint­kezést, egyszeriben szomszédokká válunk, a politikai határok ellené­re is. Leveleinkben a húsvéti han­gulat és szellem életre kél. Mi legyen a húsvéti üzenetünk­ben? A Feltámadás, természete­sen és mindaz, amit jelent uj élet­ben és reménységben. Keleten, a Vasfüggöny mögött,' az emberek félelmetes elnyomás­ban élnek. Nyugateurópában a drágaság, a támadástól való féle­lem, a bizonytalanság gyötri az emberiséget. Kétségtelen, hogy el kell kerül­nünk minden politikai célzást.' A Husvét vallási jelentőségéről még is írhatunk, hirdetve, hogy a tél után tavasz következik és a halál után feltámadás. Nyugateurópába irt leveleink­ben nyíltabban is kifejezhetjük a gondolatainkat. Beszélhetünk ar­ról, hogy a háború utáni időszak a böjthöz hasonló, amely a Hus­vét örömeit megelőzi. A megújho­dás közeledik már, ahogy a nem­zetek megerősödése és összetartá­sa meghiúsítja a Szovjet támadá­sát. Fogadkozhatunk, hogy Európa mellé állunk, hogy átsegítsük a leközelebbi nehézségeken. "Veletek vagyunk szellemileg”, — írhatjuk nekik — “és fizikailag is, ha arra kerülne a sor, hogy tá­madás érne benneteket. Ha mind­annyian összetartunk és megtesz­­szük a magunkét, uj tavasz, uj Husvét virrad az egész világra!” Mit üzen a vetőmag? Minden levél, amelyet külföldi rokonainknak vagy barátainknak írunk, tanúskodik arról, hogy —• Amerika a közelükben van és ve­lük érez. De ezt a gondolatot, mely az óvilágot az újhoz köti, még jobban kidomboríthatjuk, ha legközelebbi levelünkhöz egy cso­mag vetőmagvat mellékelünk. Ez a csomag nemcsak fizikai küldeményt jelent, hanem az ame­rikai szellem megtestesítését is, a mely hozzásegíti kedveseinket ah­hoz, hogy szenvedéseket és nél­külözéseket könnyebben bírjanak el. Most, a tavasz beköszöntével, mindenütt beszerezhetünk egy csomag vetőmagot, virágot vagy főzeléket, amely alkalmas arra is, hogy az óhazai talajban megfo­ganjon. Mellékeljük ezt a leve­lünkhöz; a csomag ára s a bélyeg­költség néhány centből kikerül. Lehet, hogy olyan vidékre küld­jük, ahol a termés szűkös volt és akkor gyarapodást és változatos­ságot hoz a hazai kertnek. De ha olyan szerencsés helyre jut is el, ahol bőséges a termés, tanúskodni fog arról, hogy Amerika szívesen felajánlja Isten áldását másoknak; nem azért, hogy uralkodjék mások fölött, hanem az ajándékozás fel­emelő érzésével. Amikor a magvakból növény lesz a távoli mezőn, különös kül­detése lesz. Gazdájuk mutogatni fogja majd szomszédainak: “Eze­ket a magvakat Amerikából kap­tuk az öcsénktől; majd meglátjuk, milyen ize van az amerikai aján­déknak!” Mit írjunk mi a levelünkben? “Küldjük a magvakat, hogy re­ánk gondoljatok és a napra, ami­kor a föld minden népe békében s nyugalomban élvezheti kerte gyü­mölcseit”. Nem nagy munkát és nem sok pénzt fektetünk e vállalkozásba, de a szeretet melegét és a remény csiráit terjesszük vele a világon. Terjesszük, hogy a demokrácia és szabadság eszméje mindenütt nőjjön és terebélyesedjen és gyü­mölcsüket az egész emberiség él­vezhesse. Common Council Mindenkivel meg akarjuk ismertetni lapunkat, ezért szeretettel kérjük a helyi s környékbeli igen tisztelt magyarságot, hogy bará­tainak, rokonainak és ismerőseinek cí­mét szíveskedjék velünk közölni. A jó­indulatért ezúton köszönetét mondunk. Egyben arra is kérjük a magyarságot, hogy rendelései vagy vásárlásai alkal­mával említse meg pár szóval lapunkat. Egyleteink kalauzai Ulti IIMl SUPREME FOREST WOODMEN CIRCLE NO. 2. KOSSUTH NŐI OSZTÁLY Elnök: Mrs. Mary Timko, 103 Fox St.; telefon 3-0736. Alelnök: Mrs. Elizabeth Varga. — Titkár: Mrs. Elizabeth M. Johnston, 103 Fox St.: telefon 67-3332; ugyan, csak a titkárnő a betegsegélyző ügykezelője. — Pénztárnok: Mrs. E. Kulcsár. —Jegyző: Mrs. Mary Bayer. —Trustee: Mrs. Stephen Mák. Számvizsgálók: Gáspár Pi­roska, Paul Istvánná. Az osztály­nak 24 tagból álló Igazgató Taná­csa van. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján, a Rákó­czi Hall oldaltermében. BRIDGEPORTI ELSŐ 1848-AS függ .mag y ar bs. egylet Csordás Ferenc. Hattagú bizott­ság, Fairfielden: Szajkó János, Somogyi András, Kovács Pál, Kis József, Takács János, Halász Mi­hály. Hivatalos lap: az “Amerikai Magyarság”. * ELSŐ OSZTÁLY. NEW HAVEN, CONN. Elnök, pénztárnok, ügykezelő s levelező titkár Mayer Ignaz, kihez minden levél cimzendő, 180 Rowe 'St., New Haven, Conn.; alelnök: Sülök János; beteglátogató: Lik­­vár András, 133 View St.: ellen­őr: Sülök János; számvizsgálók: Sülök János, Barta István és ifjú Csapkovics János. Gyűléseit tart­ja minden hó második vasárnap­ján, délután 2 órakor a Magyar Házban, 142 Humphrey Street. Az egylet székhelye 429 Hallett Street. Az egylet tagja lehet min­den magyar férfi 60 éves korig és minden magyar nő 55 éves korig. Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján az egylet saját termé­ben, 429 Hallett St. és Fairfielden minden hó harmadik vasárnapján a Kálvin Hallban, 901 Kings High way. Mindkét gyűlés délután két órakor kezdődik. Elnök Bridgeporton Simon La­jos; Fairfielden Rivnyák János. Alelnök Bridgeporton Horváth Miklós; Fairfielden Szaszák Ist­ván. - Központi jegyző Szemetkó István. Központi titkár: Borsi Jó­zsef, kihez az egyletet érdeklő le­velek küldendők. Cime: 528 Black RockTurnpike, Bridgeport, Conn, telefon: 6-0917. Központi pénztár­nok Juhász József. Pénzügyi titkár BridgeportonTakács István; Fair­fielden Scsavnyiczky József. Be­teglátogató Bridgeporton: Juhász József, 1207 North Ave., telefon: 4-3892. Beteglátogató Fairfielden: Török János, cime: 99 Fiske St., Fairfield. Trustek: Juhász József, Leskó István. Házgondnok: Csor­ba Gyula. — Hivatalos orvos: dr. Orosz Lajos, cime: 555 Clinton Ave., telefon: 6-2279. — Hattagú bizottság, Bridgeporton: Takács István, Horváth Miklós. Gombos György, Kálmán János, Tóth Pál, AMERIKAI ÉLETBIZTOSÍTÓ SZÖVETSÉG “Bridgeporti Szövetség” 1. Oszt. Elnök és beteglátogató: Árva János, cime 564 Kossuth St., tele­fon 4-2267. Ügykezelő: Grega M. Dániel, Holland Hill Road, Fair­­field, Conn. tel. 9-9751. - Jegyző: Keresi János, 756 North Benson Rd., Fairfield, Conn. tel. 9-3970, akihez minden levelezés külden­dő. Gyűléseit tartja minden hónap negyedik vasárnapján, a Rákóczi Hallban. RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET 147-IK NŐI OSZTÁLYA Bridgeport, Conn. Gyűléseit tartja minden hó má­sodik vasárnapját követő kedden, este 7 órakor, a Rákóczi Hall ol­daltermében. Elnök Messenger Károlyné; al­elnök Norton Ferencnél jegyző özv. Matzonkai Jánosné, titkár­­pénztárnok és pénzszedő Magyar Viktória (cime: 624 Bostwick Ave., tel. 3-8375 vagy 89 Round Hill Rd., Fairfield, Conn., telefon: 9-4175); ellenőrök: Máté Jánosné, Páll Imréné; — főbeteglátogató és tagszerző Kucsera Jánosné (cime: 309 Berwick Avenue, tel. 5-9514); beteglátogatók (Bridgeporton): Máté Jánosné; (So. Enden): Pav­­liscsák József; (Stratfordon) :Tóth Pálné; (Fairfielden): Páll Imréné. A számvizsgáló bizottság tagjai: Nagy Józsefné, Norton Ferencné, Kish Mihályné, Kucsera Jánosné. A vigalmi bizottság tagjai: Walsh Edwardné, Lázai Lászlóné, Vigh Mariska, Máté Jánosné, Páll Im­réné, Nagy Józsefné, MagyarVik­­tória. Lengyel Istvánné, Melkó Jánosné, Kish Mihályné és Tóth Pálné. RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET 69. Osztálya, Fairfield, Conn. Gyűléseit tartja minden hónap második vasárnapján, délután két órakor a Kálvin Hallban (901 Kings Highway. Elnök Szabó Ferenc; — alelnök Török János; pénztárnok Soltész János; titkár id.Straborny András, 861 Iranistan Avenue, Bridgeport 5, Conn., telefon 68-1141; jegyző Borona István; — pénzszedő Ma­gyar Viktória; beteglátogató s az Ifjúsági Osztály ügykezelője Sol­tész János, 375 South Benson Rd., Fairfield, Conn., telefon 9-1485; vigalmi bizottság: Somogyi And­rás, Porch János, Kiss Imre, Mol­nár Miklós. Orvas: Dr. Ralph J. Szűr. cime: 815 Clinton Avenue, tel. 4-2422. — Hivatalos lap az “Amerikai Magyarság”. RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET 14-IK OSZTÁLYA Wallingford, Connecticut Gyűléseit tartja minden hó má­sodik vasárnapján, a Magyar Ott­honban, 147 Ward Street. Elnök Wigh János; — alelnök Koch Sándor; jegyző Porczio Já­nos; titkár Wigh István, cime: 95 So. Cherry St., telefon 9-5332; — pénztárnok Mushinszky István; pénzügyi titkár Szegedi Miklós; pénztári ellenőr Grúz István: az Ifj. Osztály ügykezelője K. Cse­­hovics István; beteglátogató Sze­les József, cime: 94 South Cherry Street, telefon 9-5209;— ajtóőrök: Koch Sándor és Novák József; — tagszerző és kollektor Szilágyi Jó­zsef, cime: 361 Center St., telefon­­száma 9-6359. — Hivatalos lap az "Amerikai Magyarság”. Herderné jóízűen kacagott: — Ugyan, Falkner kisasszony, mondja el ezt al­kalmilag az uramnak, akkor talán majd nem nevet ki a délutáni kávémmal. — Meg is teszem, — nevetett Daniela. XXI. FEJEZET Daniela hamar megszokott a Herder-házban...... Anélkül, hogy észrevette volna, Katóval egyformán középpontjává lett a családnak. Daniela kisasszony nélkül egyszerűen nem történt semmi. Mindenütt ott kellett lennie. Véleményt kellett mondania, ha Kató vagy az édesanyja ruhát rendelt, ha a háziúr nyak­kendőt vásárolt, ha valamelyik szoba átrendezését határozták el. És az ő ízlését követték mindenben... A leánykák valósággal felüdültek egymás társasá­géban. Daniela újra megismerte a kacagás gyönyö­­hüségét, melyben két korábbi állásában alig volt ré­sze, Kató pedig boldog volt, hogy magához illő társ­sal cseveghetett és tréfálkozhatott. Közben pedig készültek a decembereleji nagy ün­nepségre. A meghívókat máris szétküldték. Kap­tak meghívót természetesen Busso és István is. A családfőt üzleti ügyei Münchenbe szólították s igy a rendezés minden terhe és gondja a két leánykára hárult. De vállalták és végezték annyi készséggel, biztossággal és örömmel, hogv Herderné is bátran nézett már a “nagy est” elé. Egyszer délben Herderné a városba kocsizott, hogy még néhány bevásárlást végezzen. A leányok egyedül ültek Kató kicsiny szolónjában és kézimun­káztak .amikor váratlan vendéget jelentettek be: Falkner dr.-t. — Kisérje ide a doktor urat, — rendelkezett Kató gyorsan. Erre aztán elpirult és bizonytalanul nézett Da­­nielára: Bocsásson meg, hogy elsiettem a dolgot és a fivérét ide kérettem. Biztoson négyszemközt akar vele maradni. Azonnal visszavonulok. De Daniela visszatartotta. Tudta, hogy szívessé­get tesz vele Bussonak és talán Katónak is. — Maradjon csak itt, Katóka, nincs titkunk, ami­ről beszélnünk kellene. A leányka maradt és szívdobogással várta Busso belépését. A fiatalember szeme boldogan villant meg, mikor nővére mellett meglátta ideálját. — Remélem, nem zavarom? — kérdezte. — Bo­csásson meg, kisasszony, hogy alkalmatlan időben jövök, de olyan levelet kell kézbesítenem nővérem- ‘ nek, amelyet már izgatottan várt. — Egyáltalán nem zavar, doktor ur. Ha szó le­het arról, hogy valaki itt fölösleges, az a valaki csak én lehetek. Kérem, ilyet ne is mondjon, kisasszony, — ije­­dezett Busso. — Talán Lentikoffné irt nekem? — kérdezte most. Daniela. — Valószínű. Legalább is Nizzából jön a levél.... Éppen most vettem át a levélhordótól. Utánam küld­ték uj lakásomba..... És nem akartam, hogy sokáig kelljen rá várnod. Itt a levél és most már megyek is. Nem akarok tovább terhűkre lenni. De doktor ur, nem szép, hogy ilyen rövidre szabja látogatását, — hirtelenkedett Kató. A fiatalember meghajtotta magát és égő szemmel nézett a leánykára. — Szívesen maradnék, ha megengedné, de Kol­­niko barátom lenn vár ream. Kató elpirult az égető tekintet alatt, de azért bát­ran válaszolt: — Micsoda? Künn hagyta a barátját ebben a der­mesztő hidegben? Ezt igazán nem jól tette. Busso nevetett: — De hiszen magam is úgy tolakodtam be, ho­gyan hozhattam volna magammal még valakit? — De én nem akarom, hogy szegény továbbra is künn fagyoskodjék. Szólt és már nyúlt is a csengő gombja után. Az inasnak aztán nyugodtan és határozottan adta ki a parancsot: — Kolniko mérnök ur künn vár Falkner dr. urra. Kérem, menjen ki hozzá és kérje meg, hogy fárad­jon be. Kisérje ide. Most Danielán volt a pirulás sora. Busso megfogta Kató kezét és nagy hódolattal megcsókolta: — Jó és szeretetreméltó, mint mindig. — Elolvashatom gyorsan a levelemet? — kérdez­te Daniela. — Természetesen, Daniela. Jöjjön velem, doktor ur, a kandalló sarkába. Beszélgessünk, mig a nővére elkészül az olvasással. Busso nem várt újabb felszólításra..... Leült Kató mellé és mialatt közömbös dolgokról beszélgetett ve­le, le nem vette róla a szemét. Lentikoffné ezeket irta Danielának: “Kedves Daniela! Csak mára lett annyi erőm, hogy a levelére, melyet pedig már napok előtt megkaptam, vá-i faszolhassak.... Biztosan tudja, hogyan érzem magamat. Hisz Ön megért engemet. Nem ha­ragszom magára, Ön nem oka semminek. Csak eszköz volt a gonosz sors kezében, amely földre sújtott és elrabolta tőlem silány életem utolsó örömét is. Ereklyém elvesztése végképpen bol­dogtalanná tett..... Fáradozásaim, amelyekkel visszaszerzése érdekében nem takarékoskod­tam, eredménytelenek maradtak. Ha a tolvaj sejtené, hogy mindenemet odaadnám cserébe fiam képéért, talán megkönyörülne rajtam és visszaadná. De vagy nem olvasta hirdetései­met vagy darabokra törte már az ereklyét.Ugy, ahogyan van, nem igen adhatta el. Az ereklye nagyon is feltűnő, úgyhogy okvetlenül kérdőre vonják az eladóját. Tovább folytatom pihenés és megnyugvás nélkül zarándoklásomat a világban, most már azzal a céllal, hogy fiam képét megkeressein... Addig nincs megállás a számomra..... Benézek minden aranyműveshez, kereskedőhöz és háza­lóhoz; felkutatok mindenütt, mindent. Csak ez az egy célja van az életemnek. Sajnos, ezidő­­szerint még annyira erőtlen vagyok, hogy a vándorlást nem kezdhetem meg. Mihelyt any­­nyira összeszedem magam, hogy utazásra gon­dolhassak, néhány hétre a comói tóhoz utazom, ahol egy villám van. Kissé kipihenem magam, mielőtt a nagy útra elindulok. Most nem akarom viszontlátni, Daniela. Szi­vem, lelkem csupa fájó seb. Látását, hangját, nem bírnám el. Natasának nincs könnyű dolga velem. Tudom, hogy igazságtalan vagyok Ön iránt, de nem tehetek másként. Ha fájdalmamat nem tudnám némán elviselni, az eget kellene megrendíteni jajveszékelésemmel. Ezért ne kö­zelítsen hozzám. Akit a sors boldogtalanságra kárhoztatott, vonuljon félre, nehogy másokat is boldogtalanná tegyen. Ha megtalálom erek­lyémet, hall majd rólam, ha pedig nem — akkor ez az utolsó hir rólam az Ön számára. Lentikoffné”. Daniela felsóhajtott és könny gyűlt a szemébe. .. Lentikoffné megbocsátott neki, de azért nem köny­nyebült meg..... Vele érzett a boldogtalan anyával; tudta, hogy addig nem pihen meg, amig fia képét vissza nem szerezte. Még egyre sötét gondolatai foglalkoztatták, ami­kor Kolniko István belépett. A fiú szeme azonnal őt kereste. Kató ezalatt Bussoval beszélgetett, Jóformán nem is tudta, miket mondott neki a fiatalember, csak a hangját hallotta, a szemét nézte s bágyadt boldog­sággal érezte szive melegedését. István belépésére föleszmélt. Gyorsan felugrott és eléje sietett. — A nagyságos kisasszonynak meg kell bocsáta­nia — hajolt meg előtte a fiatalember, — hogy nem illő öltözetben jelenek meg önöknél, de, csak úgy, mint Busso barátom, munkából jöttem és nem akar­tam, hogy Falkner kisasszony annyival később kap­ja meg izgatottan várt levelét, amennyi ideig az át­öltözés tartott volna. Kató kedvesen mosolygott: — Nem kell mentegetőznie, Kolniko ur„ hiszen én kérettem be. Nem engedhetem, hogy künn fagyos­kodjék a kerítésnél. — Nagyon kegyes, bár én ennél sokkal nagyobb hideget is könnyen elviselek. Ebből azonban ne tes­sék arra következtetni, hogy szives hívásának nem örömmel tettem eleget. — Ezért megjutalmazom. Forralt bort kap..... Jó lesz? Ne is szabadkozzék. Addig innen nem mehet el. Kató elsiethetett, hogy rendelkezéseit megtegye, mert közben odalépett hozzájuk Daniela. A fiatalem­ber nagy aggodalommal nézett a leányka nedvesen csillogó szemébe. — Örülök, — mondta, — hogy üdvözölhetem, de levertnek látszik. Rossz hirt kapott? Daniela kissé nehezen lélekzett az elfojtott felin­dulástól: — Lentikoffné megbocsátott, de jóságos szavain boldogtalanság és kétségbeesés reszketését érzem. .. Nagyon is megértem szegényt..... Képzelje csak el, Kolniko ur, mit tenne az ön édesanyja ennek a bol­dogtalan asszonynak a helyében, ha a képet, amely egyetlen emléke volna önről, valaki elrabolná tőle.’ — El tudom képzelni, — válaszolta sötéten a fiú, — hogy a boldogtalan asszony emberfölötti módon szenved. Vannak anyák, akik meghalnak, ha elve­szik tőlük gyermeküket. — Ez a szegény anya a maga nagy fájdalmára él és én reszkető részvéttel vagyok iránta. — Részvétét méltányolom, — fogta meg Kolniko a leány kezét, — de ön szenved is vele. Ennek pe­dig nincs értelme, hiszen ném segíthet rajta. Kató lépett ekkor újra hozzájuk és belekarolt Danielába: Kolniko urnák igaza van, Daniela. Én is ezt mondtam önnek. — Hugóm egészen fölösleges módon gyötri ma­gát ezzel a dologgal. Igazán nem tehetett róla, hogy mialatt ájult úrnőjével foglalatoskodott, valaki be­surrant a szobájába és elemelte a táskát. — Természetesen nem. Körmönfont gazember le­hetett, aki erre a kockázatos lopásra vállalkozott. — Bizonyosan valami hivatásos szálloda-tolvaj volt, azok közül való, akik a nagyvilági fürdőben garázdálkodnak, — vélte István. Az inas nagy tálcán behozta a füszeresiliatu for­ralt bort és töltött belőle az urak számára. Kató most a készülő ünnepségre terelte a beszél­getést: — Remélem, uraim, derekasan nekilátnak majd a táncnak is? — Tánc is lesz? — kérdezte Busso. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom