Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-30 / 39. szám

1988. szeptember 30. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Színház, társasom, átalakítás Nem tudtam megszabadulni e cikk megírásának gondolatától. Annál ke­vésbé, mert ha nem keltjük üf életre a szó igazi értelmében a kulturális értékeket, a kulturális légkört dolgo­­lókollektloáinkban és az egész tár­sadalomban, akkor nem tudunk meg­birkózni a művészeti problémákkal — különösen az átalakítás időszakában. Meghatározó lelentöségD az erkölcsi nézőpont. Mindenképpen gyógyulás­nak kell bekövetkeznie a szocializ­mus erkölcsi kultúrál is értékeinek ér­vényesítése terén. Az emberi ténye­zőt azzal is aktivizálni kell, hogy egészségesebbé kell tenni a morális légkört a társadalomban és tökélete­síteni kell az ideológiát munkát. És ma rendkívül fontos, hogy meg tud­tuk magyarázni a dolgokat. S itt a színháznak van a legfontosabb társa­dalmi funkció fa, hiszen küldetése: szórakoztatva nevelni, illetve nevelve szórakoztatni. A jelenlegi időszakban a színház­művészetnek is az a feladata, hogy minél kevesebbet beszélni az átala­kításról és minél többet tenni érte. Tehát nem az a lényeg, hogy az em­ber mit mond, hanem hogy mit cse­lekszik. A színház a népért, a nép művészi és kulturális értékeinek gaz­dagításáért dolgozik. • • • A kultúra, a színház nevében be­szélek: a béke elkötelezettjeként. A béke mindenekelőtt a kultúra ügye. Na van egymást kiegészítő, meghatá­rozó fogalompár, akkor a kultúra és a béke az. Béke és kultúra egyje­­lentőségű fogalmak: a béke védelme e kultúra tudata nélkül elképzelhe­tetlen. Végső fokon mindkettő egy­azon erkölcsi elkötelezettség. A bé­ke: a legnagyobb morális teljesség, a kultúra: a szellem erkölcsi felelős­sége. A béke egy és oszthatatlan: mindenkié. Akt kizárja magát áram­köréből, kollektív elkötelezettségéből, az magának akar mindent, de béke és kultúra nélkül: hatalmat, önző ha­­rácsolást, háborút. • • •' A színház: emberszolgálat. Hivatá­sa az emberből embert csinálni, há­­borúellenes lényt, békepolgárt, béke­atomot. Éppen ezért a színház tol­mácsolja, a színész — kiválasztott ember A művész színész nem politi­kus. Soha nem szónokol politikát a színpadon. Csinálja művészetét a ka­mera előtt, a színpadon az emberek előtt — a politikát saját lényével csi­nálta. A színész lelkesen teljesíti sa­ját szociális küldetését és nem in­gyenélő. Éppen ezért reszketnie és aggódnia kell országa, népe lelki és erkölcsi állapotáért, mert ez az alap­vető közege a színész művészi lété­nek és igazságának. Az a művész, aki erről nem gondoskodik, a társa­dalom számára nem ér sokat. Latinovlts Zoltán ts ezt vallotta: ,,Minden sznlház közös céllá: mun­kálkodás az emberért, az ember által mindenkiért, a nagy közösségért: a társadalomért!“. 'A színész a közönséggel dolgozik, tehát „élő emberekkel“, akik az adott korban élnek. Velük kell dolgoznia, velük kell párbeszédet folytatnia. Iga­zi párbeszédet: titokzatosság, kétér­telműség és szándékos célzások nél­kül. Senki sem tudja jobban, mint a színész, hogy miben él a közönség, mi égeti, ml izgatja, szorítja, alacso­nyttja le, vagy minek örül, mi eme­li fel és mi erősíti, mi okoz neki örömet és mi csinál kedvet az élet­hez, a tevékenységhez. A színész kéznyújtásnyira, néhány lépésre van a nemzettől, ö egyenesen a nép sze­mébe néz. Tudja jól, hogy milyen ke­veset jvagy éppen milyen sokat j elég tenni, megjegyezni vagy mondani — Az avantgarde metafizikusa 100 ÉVE SZÜLETETT THOMAS STEARNUS ELIOT Azon költők közé tartozik, akikről profetikus éleslátás nélkül elmond­ható, hogy aligha lesznek valaha Is tömegek kedvencei. Eliot zavarbaeltő, meghökkentő, titokzatos költő, aki páratlan szuggesztlvltással Jelenítette meg a századunkban oly hétköznapi­vá vált bomlást, pusztulást, a min­dennapossá lett káoszt. Költészete a szeriem nagy kalandja: merész kísér­let a vers és a próza közötti határ­vonal áttörésére, a líra, az epika s a dráma alapelvetnek szintetizálásá­ra. Ez a különös művész nem volt irányzatok zászlóvivője, iskolák ve­zéralakja — nem más 6, mint a XX. század egyik nagy tanúja, aki szem­besít bennünket önmagunkkal és ko­runkkal. Müvei a történelem katak­lizmáinak lenyomatai, melyekben fel­tárul a század emberének döbbene­tes élményvilága: a mindenütt jelen­lévő széthullás, az élet elslvárosndá­­sa. tartalmatlanná válása, az elidege­nedés. a társadalom atomizálódása, az eluralkodó zűrzavar, az elmélyülő értékválság. Végzetesen pesszimista lett volna hát? Korántsem: müvei­ben mindvégig kimutatható a meg­tisztulás, a megnyugvás lehetőségei­re való törekvés ts; Irányt keres a kuszaságban, a zűrzavarban, reményt, mely dacol az értelmetlenséggel, az ürességgel, a sivársággal. 1888. szeptember 26-án született az USA-ban, a Missouri állambeli St. Louls-ban. 1915-től Londonban élt, ahol az egyik legelőkelőbb Iskolában lett tanár. 1948 ban Nobel-díjjal tün­tették ki. ez volt életének leglátvá­nyosabb eseménye. Amikor 1965. ja­nuár 4-én Londonban meghalt, világ­szerte úgy búcsúztatták, mint korunk egyik legnagyobb szellemét. Eliot „nehéz" költő. Látnoki erejű, mély Igazságot kifejező képei sokszor csupán több megközelítési kísérlet után ragyogpak fel teljes szépségük­ben, metafizikája elvonttá teszi a gondolatait, a részletek pontosságát gyakran az összkép homálya „ellen­súlyozza“. Ez már első kötetében, a J. Alfred Prufrock szerelmes éneké­ben érezhető, amely 1917-ben látott napvilágot. Az 1922-ben megjelent Atokföldje mintegy összegzi Eliot költői törekvéseit: ez a mű voltakép­pen különböző stílusú és hangvételű szövegek kollázsa, melyben egyfor­mán megtalálhatók az expresszio­­nizmus, a szürrealizmus és a konst­ruktivizmus jellemző vonásai; az al­kotó mesteri kézzel ötvözi a líra, a dráma s az epika elemeit s ennek eredményeként egy nagy hatású drá­mai monológfüzér születik az avant­garde egyik legkiemelkedőbb teljesít­­ménve. Következő kötete az Üres em­berek már címében Is jelzi Eliot té­maválasztását és kritikus felfogás­módját a Hamvazószerda pedig a költő kiútkeresésének irányát mutat­ja: a korabeli polgári társadalomból kiábrándult Eliot a kereszténység etikai normálnak érvényesülésétől a vpllásos hit megszilárdulásától vár­ja a majdani belső megújulást a lel­ki újjászületést. E szellemben szüle­tett utolsó verseskötete az 1943-ban megjelent Négy kvartett, mely egy­aránt tekinthető az elioti líra ki­­teljesedésének és összegezésének.---------------Az üresek---------­(részlet) EGY GARAST A SZEGÉNY NYOMORULTNAK l Ml vagyunk az üresek A kitömött emberek faji összehajtunk Összehajlik szalmabélű kobakunk. Száraz hangunk Mikor össze sugdosunk Halk és nincs értelme semmi sem Mint a szél száraz gyepen Vagy patkányláb tört üvegen Száraz pincékben odalenn Formátlan alak, árnyék színtelen. Megbénult erő, gesztus mozdulatlan. Azoknak, akik átkeltek nyitott Szemmel a halál másik országába Ha emlékeznek még ránk — nem Is kárhozott Vad lelkek vagyunk ml, csupáncsak Az üresek A kitömött emberek. mozgás, gesztus, arckifejezés, szó —• ahhoz, hogy a nézőtér nevetése ki­robbanjon, vagy csodálata, megdöbbe­nése érezhető legyen. Ugyanilyen jól tudja, mivel fagyasztja meg a néző­közönséget és mi képez „üvegfalat" a színpad és a nézőtér között. Ezt mindet jől tudja a színész és ezért valódinak kell lennie. S a közönség reagálásából, visszajelzéséből új erőt gyűjt, fejlődik. E fejlődéshez azonban szabadság kell. A művész szabadságot Igényel. Nem azért, hogy azt csinálja, amit akar, hanem azért, hogy az legyen: aki. A szabadságot létfontosság szem­pontjából igényli; gondjai tehát a lét1 tel kapcsolatosak. A színész „tár­gyai" a publikum, a nyilvánosság, a közösség, a nemzet, a nép. A közön­ség egyes dolgokra olyan érzékeny, mint a mimóza, néha pedig olyan, mint a túlfűtött kazán. A közönség bizalommal érkezik a színházba, re­ménnyel és várakozva, kiéhezve ai igaz szóra. S ezt a bizalmat nem sza­rod soha elvenni a nézőtől. Ez igen nagy kötelezettség. Ezt a színész tud­ja a legjobban, aki a közönséggel együtt él, vele együtt lélegzik, S itt van a színművészet óriási és helyet­­tesíthetetlen ereje. Ezek az emberek nyitott szemmel mennek előre, ahol a valóságról, lelkiismeretességről, eayenességről, Igazságról van szó. S ahol nem a szavakon van a hang­súly, hanem e szavak tartalmán. S éppen ez a csodálatos a színművé­szeiben: az emberek hallgatnak ezek­re a szavakra! Ezek foglalkoztatják a ma emberét. Meghatározó tényező, hogu kt ezeknek az ideáknak ^a hor­dozója. S ez mind természetesen a kultúra tárgya, szükebb értelemben a művészeté és még szőkébben véve a színházé. Ebben az értelmezésben a színház ma fontosabb mint valaha. Hiszen a színházművészet célja tulaf? donképpen nemzetépítés. Küldetése szerves része, lényegi és meghatáro­zó eleme a társadalmi építésnek. TARICS PÉTER Eliot munkásságában már a har­mincas évektől kezdődően egyre fon­tosabb szerephez jutott a dráma s költői pályájának lezárása után pedig a színpad vonzásában alkotott. Szín­művei — Gyilkosság a székesegyház­ban, Családi összejövetel, Koktél hat­kor Az idős államférfi — arról ta­núskodnak hogy Eliot par excellen­ce költö maradt ekkor Is; a minden­napi élet konfliktusait a hétközna­pok s a hit világának ellentmondá­sát feltáró drámák lírai hangja vál­tozatlan tehetségről tesz tanúbizony­ságot. S nem lenne teljes a legszeré­nyebb méltatás sem. ha nem ejtenénk szót az eleven szellemű széles látó­körű kritikusról és esszéíróról: Eliot e téren Is figyelemreméltót alkotott vitatható megállapításait éppúgy nem lehet megkerülni, mint lényeglátásról tanúskodó pontos értékítéleteit. Egy nyugtalan, fürkésző szellem gazdag örökségének a részese lehet az az olvasó, aki az elioti életmű fel­fedezésére szánja el magát. Alkotá­sait olvasva megérint bennünket az időtlenség igézete, a múlhatatlanság varázsa. Halhatatlanságához — alig negyedszázaddal a halála után — Immár nem férhet kétség. G. KOVÁCS LÄSZLÖ Szüreti ünnepély - képekben Szeptember második hetének verő fényes vasárnapján valóban „dúskál­hattak“ a kultúrában a Dunaszerdahalyi (Dun. Streda) járás lakói. Mint arról majd a következő számunkban olvashatnak, ekkor zajlott Nagy­­abonyban (Veiké Blahovo) a Bihari-napok nagyszabású gálaműsora, s a közeli Somorján (Samorfn) szintén ekkor rendezték meg a hagyományos szüreti ünnepélyt. A gazdag és változatos műsorcsokor két főpontja két­ségtelenül Kabos László és az ugyancsak magyarországi szili hagyomány­őrző néptáncegyüttes fellépése volt. Kabos László (1) újra bebizonyította, hogy sokkal „ellenállhatatlanabb“ élőben, mint a televízió képernyőjén, az idén nívó-díjat nyert, spanyolországi turnéjáról csak pár nappal ko­rábban hazatért Győr-Sporon megyei együttes (2) pedig egyszerűen elbű­völte a közönséget sodró lendületű, rendkívül magas színvonalú műsorá­val. A nézőközönség, melynek soraiban prominens személyiségek is he­lyet foglaltak (3), a ,Kabos-show“ egy pillanatában lett lencsevégre kap­va, de ez nyilván kiderül az arcokról... (Kép és szöveg: —ss) A A nyári kánikula után megérkezett a gyümölcsöt ér­lelő, asztalt telítő, éléskamrát megtöltő ősz. A természet készülődik a pihenőre, hogy a tél után új erőt merít­ve ébredjen ismét. Másként van ez a kultúrában. Éppen ősszel élénkül meg, ébred pihenéséből, hogy a hosszú téli estéken szórakoztasson, megfelelő mennyiségű és minőségű szellemi táplálékot adjon. Nem lesz másként ez az idén sem. Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy kezdődnek a kulturális ren­dezvények. Mégis szeretném felkelteni az olvasók fi­gyelmét és érdeklődését a főváros kulturális élete lránt. Nincsen szándékomban valamennyi kulturális rendezvényt felsorolni, mert annak nem lenne vége. A RENDEZVÉNYSOROZAT RÉSZLETES MŰSORA' Október 5.: Steiner Gábor emléktáb­láiénak megkoszorúzása (15.00). Október 11.: Szakszervezetek Háza; A Magyar Néphadsereg Művészegyüt­tesének ünnepi műsora. (19.00). Gktóber 16.: Két ifjúsági előadás. A nagymegyeri (Calnvo) Csigabiga és a Dnnaszerdahelyi (Dun. Streda) Fókusz gyermekcsoport műsora (Darnica Művelődési Ház. 16.00). Október 25.: Hol van az a nyár? — operett az érsekújvári (Nové Zám­ky) amatőr színjátszók előadásá­ban (Ružinov Művelődési Ház, 19.00). Október 31.: Lovicsek Béla: Végállo­más. A Magyar Területi Színház Napok elé Ellenben egy olyan hagyományra hívom fel az olvasók figyelmét, amelyet a Csemadok Bratislava! Városi Bi­zottsága az elmúlt évben indfott el. Október 5-től december 4-lg tartanak idén a II. Vá­rosi Kulturális Napok. Igyekeztünk olvan műsort össze­állítani, hogy abban mindenki megtalálja a szórakozá­sát. Lesz képzőművészeti kiállítás, csipkeverő népmű­vész kiállítása, katonai egvüttes fellépése, rendhagyó irodalmi est nyilvános rádiófelvétellel, operett, vígjáték, ifjúsági előadás, folklór: Egyszóval válogathat kf-kl a maga kedvére Célunk egy hagyomány meghonosítása, az élenjáró amatőr együttesek fővárosi szerepeltetése A Csemadok Bratislava! Várost Bizottsága mindenkit szeretettel invitál és vár valamennyi rendezvényére. előadása (Szakszervezetek Háza, 19.80). November 7.: A múzsák testvérisége — összeállítás a csehszlovákiai magyar költők verseiből, amatőr és hivatásos művészek közreműködé­sével (nyilvános rádiófelvétel). Színhely: a Strknveci Darnica Mű­velődési Ház, 18.00. November 22.: A Csemedok Szőttes Népművészeti Együttesének és ven­dégeinek műsora (Ružinov Művelő­dési Ház, 18,00). December 4.: Rockzenészek az élet­ről — a Zendi Rockszínpad és vendégeinek műsora (Darnica Mű­velődési Ház, 18.00). Október 13-ától október 25-éig a Csemadok KB nagytermében (Május 1-je tér 10—12) naponta 10.00—18.00 óráig Sümeghné Szabó Vilma lévai (Levice j cslpkeverő népművész kiál­lítása tekinthető meg, november 3-á­­tól 7-lg pedig ugyanitt Lörlncz Zsu­zsa grafikus munkáiból lesz kiállí­tás. Információk és (egyelővétel: A Cse­madok Városi Bizottsága, Máfus l-)e tér 10—12. telefonszámok: 534—31, 528—07, naponta 8.00—10.00 és 14,00 —16.00 óráig, Tégh Izabella, a városi bizottság titkára IS. Városi Kulturális у u X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom