Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-20 / 20. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. május 26. VADÄSZAT • HORGÁSZAT • VADÁSZAT • HORGÁSZAT • VADÄSZAT • HORGÁSZAT • VADÁSZAT • HORGÁSZAT • VADÁSZAT Ä krónika szerint Rimaszombatban (Rimavská Sobota) már 1912- ben volt horgászszervezet. Jelenleg kilencszázötven felnőtt (hetven százalékuk munkás) és kétszázhetven if|fi pionírtagja van a horgász-alapszervezetnek. Az utóbbi években állandósult a taglétszám. A halállományban rendkívül gazdag körzet az ország minden részéről vonzza a horgászokat. A szervezetnek nem kevés gondot okoz ez az öjkori „vizes“ népvándorlás. A kiadott napijegyek alapján számolva, évente átlagban ötnyolcezer sátoros vendég érkezik a horgászvizekhez. Legtöbben Kassa (Košice) és Bratislava környékéről, valamint a cseh országrészekből jönnek. Az Invázió méreteit az alapszervezet horgászaira Jutó éves átlagfogás is hűen tükrözi. Míg 1979-ben 28; 1981-ben 24; 1987-ben már csak 12 kilogramm volt az egy főre Jutó kifogott halmennyiség, vagyis fordított arányban csökkent a vendéghorgászok növekvő számával. S ha már itt tartunk, ejtsünk szót a gyakori rekordfogásokról Is, amelyek a szakértelemmel és gondos munkával való haltelepítést bizonyítják. Nem megy ritkaságszámba a 10—14 kilós csuka vagy ponty sem. Pisztrángból Is fogtak már másfél kilós példányokat, de az eddigi rekord a* közel háromkilogrammos volt. Horgászvizeken (Kalita Gábor felvétele) Négy víztárolóban, összesen 39 hektárnyi területen, valamint a Rima folyó és a Balog-patak mintegy 45, illetve 30 kilnmé.teres szakaszán foglalkoznak halgazdálkodással. Л Rima az Htvenes-hatvanas évek tá|án még gyönyörű plsztrángos folyó volt. A Hnúšťai Vegyi Üzem. a Rimaszombati Cukor- és Konzervgyár, valamint a húskombinát és az antómosó nagymérvű szennyezése miatt a horgászoknak január 21-ig már csak a rimaszécsi (Rimavská Чей) és a lénártfalvi (Lenártovcel folyamszakaszon volt érdemes bevetni a horgot. Az említett időponttól számítva azonban már ott sem, ugyanis a HnfiS- fai Vegyi Üzem nagy mennyiségű fenolszármazék kiereszlésével beszenynyezte az egész Rimát, mintegy 300 ezer korona értékű veszteséget okozván ezzel a halállományban. A vegyi és az élelmsizer-lparl üzemeken kívül a mezőgnzd'ságl üzemek is sok bosszúságot és kárt okoznak a fel szfnl vizek erős szennyezésével: a műtrágya, az istállótrágya és a trágyáié helytelen tárolásával, valamint a növényvédő szerek szakszerűtlen, a vízfelületekhez közel eső táblákon történő figyelmetlen alkalmazásával (például a légi permetezések során). 'A' mesterséges tavakban — víztárolókban — pontyot, csukát, fogast és angolnát tenyésztenek. A halasílásra rendkívül nagy gondot fordítanak. A 2ilinai Állami Halgazdaságtól a horgászjegvek árának nyolcvan százalékát „alapanyagban“ kellene visszakapniuk, ám e kötelezel (ségüknek a iilinaiak csak ritkán tódnak eleget tenni. Tavaly például két és fél millió Ikrát kellett volna adniuk a rimaszombatiak részére, de ennek ef mennyiségnek csupán a töredékét szállították le. A hiányzó mennyiséget készpénzért szerezték (szerzik) he más kerületek halgazdaságaiból és a testvérszervezetektől, hogy ezzel pótolják a kifogott mennyiséget, arányosan elosztva azt a négy víztárolóban. A Rimaszombat melletti huszonhét hektáros Kűrinél tó van a legjobban behalasítva. Az elmúlt évben 6 ezer kilogramm ponttyal tízezer egyéves fogással és egymillió csuka- Ikrával gazdagították az állományt, ahol már megkezdődött az Idegenforgalmi fóldénv. Az első nagy eseményt hagyományosan a májusi horgászverseny lelentl Említést érdemel, hogy a tő partján, érdekes vonalú, rusztikus jellegű épületben van a horgászok pihenést és kikapcsolódást nyújtó tanyája A beruházás költségeihez az alapszervezeten kívül hozzájárult az SZVSZ Szlovákiai Bizottsága Is. Az oždanyi (öntözésre szolgál: 17.6 hektáros) víztárolóba az előbb említett halfajokon kívül még angolnát Is tenyésztenek. Az ennél valamivel kisebb — tavaly lehalászott «— csízl (Ciž) mesterséges vízgyűjtőt május végére remélhetőleg újratelepítik. A másfél hektárnyi vízfelületű Vyšný Skálnik-i tavacskában — kizárólag a tagok részére — 1987-ben féltonnányi pisztrángot telepítettek. A teljes hosszában behalasított Balog-patak alsó szakasza pisztrángtenyésztésre nem alkalmas, .zsupán a melegvizű, váztároló fölötti szakaszán adottak eme lehetőségek. Bár itt is adódtak problémák (mindaddig, amíg gátakat nem építettek) ugyanis a tároló vízéből felvonuló-felúszó ragadozó halak felfalták a kis pisztrángokat és a lerakott ikrákat. Jelenleg a Balog-patak mellékágába telepítik át az egyéves pisztrángivadékokat. Már enyhülőiéiben van a szervezet egyik legnagyobb gondja, azáltal, hogy a jövő esztendőben Lénártfalván és Nemesradnóton (Radnovce) két kisvizfeliiletn tavacskában végre megkezdhetik a halkeltetést, a csuka és ponty tenyésztését. A tárolók rendszertelen — nyolctíasévenkénti — tisztítása miatt a természetes tápanyagforrások eliszaposodnak. ezért az állományt etetni kell. Kora tavasszal és a telelés előtt sepradékgabonát. kukoricát, vagy burgonyát etetnek д halakkal Az egész-Sajnos, gyakoriak a halmérgezések séges állomány betegségmegelőzését szolgálja a Rupin gyógyszerrel való tavaszi kezelés. A halak gondozása a halörök feladata. A tómedrek tisztítását a szervezet tagjai — az üzemek segítségével — önkéntes alapun végzik. A horgászok azonban nemcsak itt állnak helyt. Társadalmi munkában segítik a mezőgazdasági üzemeket. Valamenyiük kötelessége a környezetvédelmi előírások betart fát lása és ellenőrzése. Arra is volt már példa, hogy a vízparton eldobált hulladékok miatt, egyik-másik tetten ért szemetednek bevonták a horgászengedélyét. Az utánpótlást jelentő píonfrhorgászok oktatásáról az idős, tapasztalt horgászok gondoskodnak a Rimaszombati Píonírbázban és kinn a terepen. A horgászok sokat panaszkodnak a felszerelés hiánya miatt. A rimaszombati üzletben |óformán semmit sem tehet kapni. Hiánycikk például a horog, az olcsó csörlő, a villantó, a fűzötű és még sok egyéb. Az orvhalászokról majdnem megfeledkeztünk, pedig bóven van belőlük. Az ellenőröknek sikerült is közülük sokat lefülelni, azonban a legtöbb esetben iskolás gyerekek a „tettesek“, akik gilisztával „igyekeznek" pisztrángot fogni. A súlyosabb törvényszegők ügyével a bíróság foglalkozik. Az SZVSE Rimaszombati Alapszervezetének mintegy hatvan százaléka magyar nemzetiségű. A tagság hiányolja a magyarnyelvű horgász-szaklapot. — Ha erre nincs- esélyünk, lehetőségünk — mondták —, legalább a Szabad Földművesben bővítsék a szakrovatot! A közelmúltban őrségváltás történt az alapszervezet vezetőségének néhány posztján. Az új vezetőség — Bauer Elemér mérnök, elnökkel, Igor Ко len ifik a mérnök, titkárral és Varga Gábor halgazdával az élen — jövőre vonatkozó fő célkitűzése, hogy a halasitáshoz szükséges alapanyagokból néhány év múltával önellátók legyenek. Ehhez azonban újabb és újabb halkeltető és nevelőtavak létesítését tervezik. A következőt például Almágyon (Gemerský Jablonec). A horgászat sport jellegének kifejezőbbé és az utánpótlás nevelésének színvonalasabbá tételével is számolnak. Nagyobb gondot kívánnak fordítani az önkéntes alapon szerveződő társadalmi munkavégzésre. a horgászvizek környékének tisztén tartására és a horgászfegyelem, vagyis a szervezet alapszabályzatának példásabb betartására. KORCSMÄROS LÁSZLÓ (Fotó: Andrejkovlcs Pál) Hagyományos kiállítás A Szlovákiai Vadászuk Szövetségének Lévai (Lavice) Járási Bicottsága minden évben hagyományosan megszervezi a trófeakiáliltást. A korábbi éveknek megfelelően az idén is a Barsi Múzeummal és a Járási erdőgazdasági Igazgatósággal közösen a lévai Barátság Művelődési Házban rendezték meg a tárlatot. Ä látogatók négy napig tekinthették meg az 1987-ben puskavégre kapott vadak trófeáit. A szervezők öszszesen 450 trófeát állítottak ki. Az értékelőbizottság M á r t o s! Róbert elnökletével a legszebb trófea tulajdonosát aranyéremmel, két vadászt ezüst-, kilencet pedig bronzéremmel tüntetett ki. Az elmúlt évben a vadászok 275 szarvast, 607 ózet. 565 vaddisznót és többek között 166 muflont ejtettek el. Közellátási célokra 26 ezer 736 kilogramm vadhúst értékesítettek, s Igv előirányzott tervüket 17 százalékkal túlteljesítették. A kiállításon, melynek nagy sikere volt, közel ezer látogatót könyvelhettek el a szervezők. A vadászok a látogatók kérdéseire is szívesen válaszoltak. s szükség esetén felvilágosítást Is adtak. Az SZVSZ Lévai (érési Bizottsága 1275 tagot tart nyilván, a vadásztársaságok száma pedig negyvenkettő. Amint azt a tárlat anyaga is bizonyította, a Járás vadászai rendszeresen bekapcsolódnak a Nemzeti Front választási programjának teljesítésébe. Tavaly például több mint 16 ezer órát dolgoztak le társadalmi munkában. Az idei kongresszusra Is fokozott aktivitással készülnek a járás nimródjai. Császár Ernő Sikeres hód-visszatelepítés A hód jellegzetes rágása a Duna árterében A hód (Castor fiber) Európában manapság csak a Skandináv-félszigeten, a Szovjetunió északi részein. Lengyelországban, az NDK-ban, az NSZK-ban és Franciaországban a Rhrtne deltájában fordul elő. Az autochton populációt Finnországban Kanadából importált példányokkal is bővítették. A hód, ha védelmet élvez, szaporodik, ezáltal terjeszkedik is. A Duna felső szakaszán — az NSZK- ban és Ausztriában — telepített egyedek vándorlásának eredménye, hogy Szlovákia területén újra megjelentek a hódok, több mint százéves „szünidő“ után. Kezdjük azonban az elején. Szlovákiában a hód néhai elterjedésére utalnak az árvái és liptói falvak elnevezései (Bobrov, Bobrovček, Bobro* vec, Bobrovník), valamint a csallóközi Hodos (Vydrany). Petényi Salamon János volt az első hazai zoológus, aki a hódok érdekében azok védelmét szorgalmazta. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1843-ban Temesváron tartott nagygyűlésén, előadása során megemlítette, hogy „folyó év április 17-én Pozsonynál egy hím-darab, július 18-án Esztergom közelében egy nőstény (hód) lövetett meg.“ Petényi megragadta a lehetőséget, hogy a sok ottlevő természetbúvárt felkérje „kinyomozzák, valljon egyébb magyarhoni folyamoknál is nem lakozik-e a hód? Melynek természete s tartózkodási helyei annyival szorgalmas!) vizsgálatra veendők, mivel félő, hogy kevés év múlva hazánkból Is tellyesen kipusztűl". Petényi három év elteltével a Kassán és Eperjesen 1846-ban tartott természetvizsgálók hetedik nagygyűlésén újra felszólalt az „elenyészés örvényében forgó hódok ügyében“. Sajnos, fáradozása már későinek bizonyult. A néhai Magyarország területén, a múlt század második felében a hód kipusztult. Kornhuber. pozsonyi professzor 1857-ben még azt írta, hogy a hód szórványosan előfordul a Duna, Dráva és Száva árterületein. Chernél István szerint az utolsó csallóközi hódot 1858-ban ejtették el. A hőd Európa legnagyobb rágcsálója. Testhnssza eléri a 130 centimétert. Súlya 30 kg fölött van. Elpusztítása a prémje és az lllatmírigyváladék, a „hódpézsma“ megszerzése végett történt. Éjszakai életet éi, növényi eredetű a tápláléka. Főleg fakéreggel táplálkozik. Tartózkodását elárulják ' a jellegzetesen megrágott fűz és nyárfák (lásd a fotót). Téli álmot nem alszik. Télen főleg az általa készített parti járatokban, vagy a „hódvárban“ tartózkodik, ahol előre elraktározott fakéreg- és ágkészletből táplálkozik. Évente egyszer 2—4 kölyköt fial, ezek csak hároméves koruk után tvarérettek. Ezekből kerülnek ki a terjeszkedő példányok. A Duna ausztriai szakaszán — Bécsi alatt — 1978-ban kezdték meg a hádok mesterséges visszatelepítését. A' reakklimatizáció Svédországból importált egyedekkel eredményesen sikerült. Feltételezésünk szerint a visszatelepftett példányokból, illetve ezek utódaiból kerültek szem elé példányok a csehszlovák Duna-szakaszón. Az első hírt Somogyi Józseftől tudtuk meg, aki a Duna jobb parti árterében Ligetfalu (Petržalka) és Oroszvár fRusovce) térségében „figyelte meg a hódofaft. A második hód-hír Csóka István gabríkovói erdésztől származik, aki 1986 szeptemberétől a mai napig szemmel tartja a hódok „munkáját“ a megrágott és részben ledöntött fák alapján az úgynevezett „Kalapszigeten“. Azóta a Dunán »agy a vízjárás, ezért a hódok további észlelése nehézségekbe ütközik. Minden bizonnyal azonban számolni lehet a jövőbeli azzal, hogy a hűd — 100 óv után — újra beilleszkedik régi feladott élőhelyén. STOLLMANN ANDRÄS Kérjük olvasóinkat, amennyiben észlelik a hódok előfordulását, jelezzék azt a szerkesztőségnek! A bátovcei Rakyta Vadásztársaság vezetői a kiállításon (A szerző felvétele)' Zsákmányra várva
