Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-11-14 / 45. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES. 1987. november 13 Az Idén Bratislavában első ízben megrendezett Városi Kulturális Napok sorrendben harmadik rendezvénye az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes fellépése volt, október 16-án. E neves, kiváló színvonalat képviselő együttes műsorai iránt fennállásának bő három évtizede óta mindig nagy volt az érdeklődés, s nem volt ez másként most sem. A dúbravkal új művelődési házban zsúfolt nézőtér előtt kezdődött a Vallomások című összeállítás, amely csaknem valamennyi — néprajzi szempontból számottevő — hazai magyarlakta tájegység dalaiból, táncaiból bemutatott néhányat, amellett ízelítőt adott a szlovák folklórból is. Mindezt már az egyes műsorszámok címei' önmagukban . is bizonyítják: Széki táncok — Hetényi népdalok — Dunántúli táncok — Zoboraljai népdalok - — Szálkái táncok — Méhkeréki férfitánc — Madari böjti leánytánc — Bodrogközi leánytánc — Martosi táncok — Detvai cifrázás — Zempléni szlovák leánytánc... Külön értéket és sajátos színfoltot jelentett a műsorban a — mellesleg kiválóan előadott — Haydau című palackai román hajdútánc. Temperantumával, dinamikájával tűni ki elsősorban, amelyet a táncosoknak kiválóan sikerült érzékeltetni. Enné! a pontnál — tehát a táncosok teljesítményével kapcsolatban — különben Is érdemes elidőznünk egy kicsit. Nem azérl, hogy boncolgatni kezd jünk néhány hibát,, amelyek minden nagyobb lélegzetű műsorban óhatatlanul előfordulnak, és azért sem. hogy a szín„Vallomások” A Ifjú Szivek fellépése Bratislavában vonalat egészében, egyfajta átlagszintre hozva értékeljük. Ogy véljük, másról érdemes itt szólni elsősorban, mégpedig azért, mert az a legörvendetesebb: néhány ■ egészen kiemelkedő egyéni teljesítményről. A Szécsi Margit versének — Sem veled, sem nélküled — címét viselő bodrogközi cigánytáncot például szuggesztív erővel, élményszerűen, s nem utolsósorban kiváló technikával adta elő Főnöd Marianna és Kaiuz Arpád. Öröm volt nézni ezt a produkciót, éspedig nemcsak azért, mert valóban szemet gyönyörködtető volt, hanem azért is, mert ki lehetett sejteni belőle: aki ilyen szenve-A Vallomások című műsor néhány pillanata * (A szerző felvételei) délyesen szereti a népzenét, a néptáncot, és ilyen szinten műveli, abban megvan a lehetőség, hogy alkotó módon is részt vállaljon a közös munkából. S aki ezt megsejtette, igaza volt, mert a két említett fiatal valóban aktívan kiveszi a részét a műsorok készítéséből, főleg ami az egyes önálló blokkok betanítását és begyakorlását illeti; ilyen vonatkozásban feltétlenül meg kell még említenünk a jelenleg katonai alapszolgálatát töltő Morávek Róbert nevét is. Kiváló szólista persze több is akad az i Ifjú Szivek tánccsoportjában, az említett három név azonban j azért kívánkozik feltétlenül | Ide, mert úgy érezzük: olyan i tartalékot jelentenek a csoport j számára, amellyel már a leg- j közelebbi jövőben feltétlenül j élni kell. Végezetül szóljunk néhány szót arról, hogy a közeljövőben — egészen pontosan december 12-én — ismét fellép Bratislavában az Ifjú Szivek Ezúttal régi korok zenéjéből készítettek összeállítást, amely egyben azt is jelzi, hogy ez az előadás inkább kamara-jellegű, amellett egyértelműen zeneközpontú lesz. Egy kicsit már a karácsony előtti ünnepi hangulat jegyében Is készült; tartalmáról egyelőre csak annyit nyilatkoztak, hogy meglepetésnek szánják ... Mindenesetre elmondjuk, hogy az előadásra a Szlovák Filharmónia Moyzes-termében kerül sor —, hogy milyen meglepetést készítettek elő a műsor összeállítói, arról a jelzett helyen és időben ki ki maga meggyőződhet. VASS GYULA Ella meg a Bella A tévedések elkerülése végett tisztázzuk mindjárt az elején: nem két macskáról, hanem két emberről — két nőről — van sző a címben ... Hogy akkor nem szabad lett volna kiírni a Bella sző elé az ,,a“ névelőt? Hát igen. Nem téved a kedves olvasó- az iskolában ezt valóban így tanítják... Ettől függetlenül azonban a különböző tájakon — mint pl. a Csallóközben ts — használatos. Bizonyos alkalmakkor használja azonban a köznyelv is. Például akkor ha valakiről lekicsinylőén, lenézően vagy megvetően vélekedünk, de akkor is, ha valakitől el akarjuk határolni magunkat, mert úgy véljük: mások — kiváltságosabbak, tisztábbak, jobbak, igazabba k, humánusabbak stb. — vagyunk, mint az éppen szóban forgó személy. Ilyenkor azzal, hogy névelőt biggyesztünk a személynév elé, szinte megfosztjuk az illetőt a személyiségétől (szélsőséges esetekben még emberi mivoltát is kérdésessé tesszük). Így lesz bizonyos — nem éppen az egekig magasztalt — embertípus „a Józsi“, „a Pista“, „a Pali“, „az Ella“ meg „a Bella“. Ez utóbbi nevével még jétszadozi is szokás: „De Bellám...!)" (Olvassuk csak egybe a két szót!) A címben tehát ne keressen a kedves olvasó sem sajtó-., sem nyelvhelyességi hibát. Keressük inkább azt — most már közösen —, hogy miként is Szolgált rá Ella meg a Bella erre a rosszallást kifejező névelőre? A Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulata ez év november 20-án mutatja be azt a groteszk színjátékot, amelynek ők a főszereplői. (Innen a cím: Ella meg a Bella.) Két közékerú asszonyról — feleségről, családanyáról, háziasszonyról, dolgozó nőról és még mi minden egyébről! — van szó. Fiatalabb korukban barátnők voltak, talán iskolába is együtt jártak ... Ma naponta kétszer találkoznak: munkába menet meg munkából jövet, degeszre tömött táskákkal — és rendre szó nélkül elmellőzik egymást. Reggel azért ntnes Idejük egymásra se nézni, mert loholnak a munkahelyükre, hogy el ne késsenek. Délután meg azért, mert szinte holtfáradtan vonszolják magukat hazafelé — a következő műszakba —, cipelve a hatalmas bevásárlótáskákat. Ilyenkor annyira elbambult az ember, hogy szinte se hall, se lát... Egy nap azonban mégis csak megtörténik a csoda: a munkából hazafelé vánszorogva Bella megszólítja Ellát... Ella nem akar hinni a fülének: Hogy őt megszólította (uram, bocsá’: leszólftotta) volna valaki az utcán? Ez utoljára talán húsz évvel ezelőtt történt meg vele. de akkor nem nőnemű volt az illető, és nem is azzal állítottta meg.hogy „állj!“... Most tehát fáradtan, unottan, morcosán és hitetlenkedve vissszafordul, és — csodák csodája! —• kiderül, hogy tényleg őt szólították meg.,. Leteszik maguk mellé a bevásárlótáskákat a földre, és hihetetlenül rövid idő alatt vtlágmegváltá ötletük támad: „Erre inni kell!“ Mielőtt azzal vádolna meg a kedves olvasó, hogy alkoholreklámot csempészek a lap hasábjaira, sietek elárulni: a két hölgy azt a termoszüveget veszi elő a táskájából, amelyben reggel a kávét vitte a munkahelyére, 's amivel „koccintanak“ — legalábbis jelképesen —, az nem más, mint egy kis maradék hideg kávé... A magyarországi Herman Ottó Múzeum numizmatikai gyűjteményének legjelentősebb része a pénzgyűjtemény, amelyben a pénzverés kezdeteiből napjainkig találhatók érmék. A görög városállamok és a kisázsiai birodalmak pénzeit mintegy 200 darab arany, ezüst és bronz érme reprezentálja. Л görög hatásra létrejött kelre törzsi pénzverést a legnagyobb számban a Bükk hegységben éló Cotlnus néptörzs teljesen elbarbarizálódott éremképű veretéi képviselik. Az antik világ másik nagy pénzforgalmi területét, a Római Birodalmat a köztársaság idejéből mintegy 500, a császárság korából pedig 2 ezer darab érme képviseli gyűjteményükben. A köztársaság idején a pénzforgalomra a dénárok voltak jellemzők; leggyakoribb éremképük a sisakos római fej, mögötte X értékjelzés, a hátlapon pedig quadriga a pénzverő família nevével. A császárság korában a pénzverés joga a császár és családtagjainak monopóliuma lett, a szenátus csak a rézpénzek veretése felett rendelkezhetett. A Római Birodalom kettészakadása és a Nyugat-római Birodalom bukása után Bizánc folytatta az ókori pénzverés hagyományait. E korból 80 darab érmét tudnak bemutatni. Az első magyar pénzt Szent István, államalapító királyunk jó ezüstből, fél dénár súlyban verette. Pénzei oly közkedveltek lettek, hogy a kereskedelem révén még Svédországig is eljutottak. Arpádhází uralkodóink azonban a XI. századtól kezdve egyre gyakrabban nyúltak — kincstáruk feltűnése érdekébei — a pénzrontós kétes értékű eszközéhez. A súlyában és finomságában egyre romló magyar pénzek helyét a ke reskedelemben a szomszédos Salzburg friesachi dénárjai és a bécsi dénárok vették át. Az Árpád-ház kihalása után a nápolyi Anjou-családból szár mazó Károly Róbert került a magyar trónra. 1825 ben megreformálta a pénzverést. Firenzei mintára aranyforintot veretett, fellendítette a kereskedelmet és a bányászatot. Az országot pénzverő kamarákra osztotta. A magyar aranyforint veretése egész ideje alatt megőrizte súlyát és finomságát, az aprópénzek azonban egyre silányabbak lettek. Hunyadi Mátyás 1467. évi pénzreformjával eltörölte a kereskedelem fejlődését akadályozó évenkénti pénzbeváltást; állandó értékű, jó pénzt veretett, Madonnás éremképpel. A középkori magyar pénzek közül gyűjteményük ritkasága Albert (1437—1439) úgynevezett királyfejes dénárja. Á középkori magyar pénzverés Buda török megszállása után, az ország három részre szakadásával ért véget. Amerika felfedezése után az Európába áramlő nagy mennyiségű arany és ezüst megszüntette Magyarország nemesfém-monopóiiumát. Európában kezdetét vette a tallérkor szak, mely nálunk U. Ulászló „guldinereivel" kezdődött. Ezek a guldinerek azonban még nem voltak forgalmi pénzek. I. Ferdinánd 1533-ban készíteti tallérjai nyitották meg Magyarországon a tallérok több száz éves forgalmát . A királyi Magyarországot forgalmi pénzzel a nagy múltú Körmöcbánya és Nagybánya látta el. Az aprópénzek közül a dénárok megtartották magyaros jellegüket. a tallérok éremképe — egy -két kivételtől eltekintve — azonban a Habsburg birodalmi veretek mintájára készült. Magyarország pénzverésének egy külön kis fejezete II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának egyedülálló rézpénzverése. A gyűjtemény érdekes darabjai Eperjes (1704), Lipótvúr (1705j és. Nagyvárad (1708) szilkségpénzei, valamint Batytyány Károly és Lajos hercegek 1764—1792 között vert magánpénzét. Az Erdélyt Fejedelemség (rendkívül változatos, művészi kidolgozású) pénzverésére az aranybányák gazdag hozama következtében az aranydukátok verése volt a jellemző. Az erdélyi fejedelmek pénzei Kolozsvárott, Nagyszebenben, Gyulafehérváron, Nagybányán, Körmöcbányán, Brassóban és Bogarason készültek. A múzeum gyűjteménye felöleli az egész erdélyi pénzverést, kevés számú, de annál értékesebb darabbal tudják bemutatni történelmünknek ezt a viharos időszakát. A gyűjtemény kb. 50 darab — a XVI. és a XIX. század között használt — bányapénzt tartalmaz a történelmi Magyarország területéről, melyek közül legnagyobb számban Selmecbánya 1690—1703 közötti időszakból származó rézpoltúrásai szerepelnek. A Hermán Otfó Múzeum numizmaikai gyűjteménye a múzeum alapításával egyidős. Az 1899-ben alapított Borsod Miskolci Múzeumot 1901-től vezette Leszih Andor, aki 1951-tg igazgatója is volt a múzeumnak. Az ő tevékenységének köszönhető a mai gyűjtemény gerincének kialakítása. Az alapot több jelentős magángyűjtemény megszerzése teremtette meg. Egyedülálló görög, római, bizánci pénzsorozatai, unikáli példányai ma is a gyűjtemény legértékesebb darabjai. + + + ... Ebből a gazdag anyagból rendezett reprezentatív ván dorkiállítást a rozsnyói (Rožňava) Bányászmúzeum a miskolci Herman Ottó Múzeummal közösen „Két évezred érmei“ címmel. A mintegy 600 darab érme válogatásakor nem törekedtek — nem törekedhettek — teljességre., csupán ízelítőt adtak a történelmi kor-körképet reprezentáló magyarországi éremgyűjteményböl. Közülük legrégibbek a görög, kisázsiai, egyiptomi pénzek és a kelta városállamok fizetési eszközei. Bemutatásra került a Római Birodalomban használt érmék gyűjteménye. A látogatók időrendi sorrendben tekinhették át a magyar és a cseh uralkodók pénzérmeit és a bányászvidékeken vert fizetési eszközöket. A legértékesebb és legjelentősebb érmék közül hadd említsük meg az 1577-ből való ötdukátost; a zborói aspremont uradalom ritka, üvegből készített robotjegyeit; az 1570-es tábori tallért; a Báthori kristályt stb. Az emlékérmek közül a Széchenyi István, gróf Tisza István, Deák Ferenc, Kossuth és Bem, Csokonai Vitéz Mihály, Körösi Csorna Sándor halálának emlékére, az akadémia centenáriumára; a MHleneumra; továbbá az Érsekújvár, Buda, Nádorfehérvár felszabadításának tiszteletére, az aradi vértanúk emlékére, a Ferenc fózsef koronázására, a pozsonyi béke megszegésére, a Rákóczi-szabadságharc megkezdésére készített arany-eziist-réz ötvözetek emlékeztetnek bennünket leginkább a történelmi múlt jelenvalóságára. Lejegyezte: (korcsmaros) 1 „Hát enné! mélyebbre már nem lehet süllyedni!" — szinte hallom a feleségeink feddését. — „Hideg kávét szürcsölgetni az utcaszélen!“ Világosítsuk fel őket, mert ók még nem tudják,, hogy a maradék hideg kávénak varázsereje ván: aki belékortyol, az forradalmárrá, de legalábbis lázadóvá válik... A mi két hősünk ts fellázad „a sorsa — a családi rabszolgasors — ellen. Tulajdonképpen erről szól ez a vígjátéki, sőt bohózati elemekkel átszőtt furcsa (groteszk) játék. Az előadást az a Miro Procházka rendezi, akt a többi között Bertolt Brecht Koldusoperáját állította színre a Matesz komáromi társulatában. A két főszereplőt Tóth Erzsébet (Ella), és Német Ica (Bella) személyesíti meg. A férjüket Boráros Imre (Robi) és Holocsy István (Tobi) alakítja. Ella gyermekeit (Karcsit meg Marcsit) Varsányi Mária és Mák Ildikó jelenítik meg. Natasa Tanská szinjátékát a Matesz mutatja be először színpadon, 1987. november 19-én, Komáromban. Kmeczkó Mihály A Matesz műsora nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov. nov nov. 13. Nádszeg (Trstice) 16. Bratislava 19. Komárom (Komárno) Ella 20. Komárom 21. Komárom 22. Csenke iCenkovce) 23. Gúta (Kolárovo) 25. Érsekújvár (N. Zámky) 26. Dunaszerdahely (D. Streda) 27. Komárom 28. Komárom 29. Gabéíkovo Fácia Negra A Doktor úr meg a Bella (bem.) Ella meg a Bella Ella meg a Bella A Doktor úr Egy szabad ember Fácia Negra Fácia Negra Egy szabad ember Ella meg a Bella Fácia Negra 19.00 19.00 19.30 19.30 19.30 19.00 19.00 19 00 19100 19.30 19.30 19.00 A Thália műsora 13. Lice (Licince) 14. Klstárkány |M. Trakany) 19. Kassa (Košice) 21. Borsi (Borsa) 24. Ipolyság (Šahy) 25. Zseliz (Želiezovce) 28. Ipolynagyfalu (V. Vés n/I.) 27. fpoiynyék (Vinica) • 28. Lukanénye (Nenince) 29. Deménd (Dcmandice) 30. Léva (Levice) Liliomfi 19.00 A vén szerelmes 19.00 Fenomének (bem.) 19.00 Fenomének 19 00 Liliomfi 10.00, 19.00 Liliomfi 13.00, 19.00 Liliomfi 19 00 Liliomfi 13.00, 19 П0 Liliomfi 19 ПО Liliomfi 18 00 Liliomfi 19.00 4
