Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-12-31 / 52. szám

1987. december 31. SZABAD FÖLDMŰVES fáíiff\U ц íi c\aÍ€ut ereje teljében nevelgette őt ke­zes asszonykává. Mondja is min­dig, nem minden az erő. a szí­vósság a fontos, a drága Józsi óta öt férje volt, izomkolosszus valahány, mégis sírba tette mindnyájukat A papa elméleti szakember. Be nem áll a szája a film köz­ben: figyeled ezt a kidolgozást, ezt a logikát, szórja ez a kulcs, a sztori kulcsa a fontos, mond­ja, ha azt megtaláltad, megvan a gyilkos. Valami lehet is a do­logban, mert néhány évtizedes krlminézői ténykedése alatt egyszer fordult elő csupán, hogy két perccel a kezdés után nem tudta megmondani, ki a gyilkos: a Piroska és a farkas című mese modern átdolgozás­ban. A bűnügyi filmet követő szépirodalmi műsor közben vi­szont általában aggályai támad­nak, melyik bandához ta Hozott az a négy véletlen járókelő, akivel a rendező a gyér délutá­nt forgalmat akarta érzékeltet­ni. A mama érzelmileg kötődik gyilkoshoz-rendőrhöz egyaránt. Megvédi azokat a filmeket is, amelyeket a pajta — elég gyak­ran — gyengeséggel vádol Hí­res kijelentése — miszerint a Nobel-dífat Colombo hadnagy érdemelné meg leginkább, mert ötven perc alatt garantáltan ki­derít mindent, tehát zseni — a megfelelő helyen eddig nem talált kellő megértésre A harmadik generációt a ka­maszfiú képviseli. Neki az a vé­leménye az egészről, hogv a cowboyok gyorsabban lőnek, mint a gengszterek, kanyarban viszont lohn Ulcapt vezet a leg­­btztosabban. Amiből az a vég­következtetés. hogy nem érde­mes matematikát tanulni. Szorong a család a szűk szo­bában, és felszabadultan adja magát az egész héten visszafoj­tott borzongásnak, amit csak a •vértől csöpögö csodaláda látvá­nya kénes kiváltani. Kezdődik. Elhagyott, sötét vá rosrész, fiatal lány bukdácsol az utcán. A távolban autő lám­pái sejlenek fel. neki, csavargó! — folytatja a nagymama s olyan lendülettel vett szét a karjait, hogy az még a megvadult Józsit is megriasz­totta volna. Oj kép Egv férfi 01 az asz­talnál. — Pészeg — véli a papa. — Fuj, narkós — így a nagy­mama. — Csend! — lövi le őket a mama. — Normális a hapsi, csak meditál Valaki belép a szobába. — Itt van — szól a pajw — Le­szúrja. — Lövi — véli a mama. — Fojtja — szótagolja lassan a nagymama. A férfi fölkel és Iszonyatos pofont ad a belépőnek. — Szép — mondja a papa. — Tűrhető — találja mama. — Visszaadja — megy a dol­gok elébe a papa. s igaza lett: jóformán ki sem mondta, az in­­zultált félig estében óriási po­fonnal válaszol. — Majdnem, mint a Józsi — rebegi könnyes szemmel a nagy­mama. — Apu, miért nem mentél te meteorológusnak? — kérdi a mama, aztán legyint egyet: ahol víz fölvik vér helvett.' ott a papa előrelátó képessége rend­szerint csődöt mond Oj ‘helyszín. Kgy malom lóg premier plánban a plafonról. — Ez ml? — hitetlenkedik a papa'. — Ezt látja — fgy a nagyi. — A narkós. — Emlékezik — véli a ma­ma Is. — Pszichológia. Freu­dizmus. A kamera közelebb mezv: va­lami van a majom farkán. — Djnamit — találja a papa. — Adó vevő — véli a ma­ma. — Távirányítású bomba — esküszik a nagymama. — A ma­jom ugrik, a bomba felrobban, meglátjátok. A majomnak azonban esze ágában sincs leugranla. — Mire vár? — idegeskedik a papa. Lassan eltelik a két perc és nemhogy gyilkos, de még hulla sincs. — Vár — szól a mama is, sokkal nyugodtabban. — Mire vár? — türelmetlen­kedik a papa. — Hogy jöjjön a lány — vé­li a nagymama. — Milyen lány? — értetlen­kedik a papa, s mindjárt hoz­zá is teszi: — Hülye tilm. — Tudom már, ez a gyilkos lelke — csap a homlokára a nagymama, aki fiatalabb korá­ban spiritiszta szeánszokat is látogatott. — Lélekvándorlás. Majommá változott a gyilkos. — Miket beszélsz itt össze, miiyen gyilkos? Hiszen még :enkit sem öltek meg — szól i papa, akit az említett tény ;zemmelláthat61ag erősen kiho­­:ott a sodrából. Újra a sötét utca. A lány megy, léptei kopognak az asz­falton. A sötét falból kinyúlik egy kéz, valami villan, a lány sikolt(ana), de összeesik. Vér mindenütt. — Végre — szól a papa. — Már azt hittem, elfilozofáljék. — Szúrta — zárta le az ügyet a nagymama. — Vágta — ellenkezik a pa­pa. — Ne vitatkozzatok, az a fő, hogy megvan a hulla — véli a mama. — De ki a gyilkos? — kínoz­za magát a papa. Ojabb kép. A lány egy mar­cona férfi kocsijában ül. — Ez meg mi, föltámadt? — kérdi jogos fölháborodással a papa. — Hülyék ezek? — összecserélték a tekercse­ket — véli nem alaptalanul a nagymama. — Fogadjunk. Fékek csikorognak, a lány ki­ugrik. Rohan fölfelé egy épülő toronyház lépcsőin. A férfi utá­na. — Szent ég, ezek lezuhan­nak — sikolt fel a mama. — Csak azt ne, olyan szim­patikus lány — véleményezi a nagymama. — Egész megsze­rettem. A férfit mutatják közelről. — Az Ilyeneket csak lelőni — mondja a papa. — Kitolom a szemedl — ráz­za öklét a képernyő felé a nagymama. A férfi baltát vesz elő, éle­síti. — Szent ég, ez megöli! >— ijedezlk a mama. Közelkép. Furcsa fény villan a férfi szemében. — Ez megerőszakolja! — jaj­­dul fel a nagymama. — Hej, te ...! Ezt az aranyos kislányt! Lennék csak én ott a helyé­ben. A férfi beteszi a baltát a di­rekt e célbői odakészftett he­gedűtokba. Aztán odalép a lány elé. A szobában vágni lehet a fe­szültséget. A papa is fölhagy a reménnyel, hogy megértse az eddigieket. Fölemelkednek ül­tükből, húzza, vonzza őket a villogó képernyő, hatalmas, föl­döntúli erővel. A gyilkos hirtelen mozdulat­tal átkarolja a lányt, megcsó­kolja. A család megáll a levegőben, aztán^ visszaernyednek a ké­nyelmes fotelokba. — Hát mégiscsak — szól a mama. — De hát kit, mivel, mikor? — kap észbe a papa. Csak a nagymama törölgeti meghatot­­tan a szemét. — Akárcsak szegény Józsim... Szép film volt — csúszik ki aztán belőle. — Szép — bólint rá a ma­ma. — Nagyon. A papa is elégedetten teszi keresztbe a lábét. Maradnak ennyiben. Állati!... _________ Zöld mezőben rozsdavörös majom — akár címernek Is el­menne egy-két intézmény homlokzatán. Ne célogzgassunk azon­ban, mert ez nem egy címeres majom: ez egy lírai lelkületű orángután, egy bozontos széplélek! Amely szereti a virágot, tehát rossz majom nem lehet. Tessék...? Hogy tulajdonkép­pen nem Is szagolgatja, hanem — uram bocsá* — zabálja? Hát ha ő így szereti... Karinthy Frigyes: így írtok ti Somlyó Zoltán Született Atokjalván: apja a kalocsai érsek, tizenhárom éves korában a barmiévá alkalmából elkergette hazulról. Erre megátkozta születését, a világot, apját, anyját, s a Va­gyunk című lap főszerkesztőiét. Pece Andort. Végleg sza­kítva az Irodalommal, a Független Magyarország táncrovatába merült, melyben évekig fuldoklóit, míg végre felszínre került. Később Balzac példáján lelkesülve vakmerő financiális spekulációba kezdett. „Mea, a vödör“ c. versét N. Bélának, a New York fizetőpincérének adta bizományba, de a vállalkozás nem sikerült, ötvenéves korában tisztelőinek nagy meglepetésére szakított régebbi irodalmi és költői meg­győződésével, és megadta az öt koronámat. Szilveszter estén a kávéházban És hazamentem és nem volt vacsor S szóltam a szívemnek: Te beteg fasor. Mint régi, mázas emlékek csorognak Emlékei kihamvadt vacsoroknak. Vacsor, vacsor, te rokokó ftcsúr, Mea szobájában porló régi csűr. Emlékeim kútján úgy ülsz le mostan, Mint ferde luk egy eldobott hatosban. A hold. e négyszögű vas, énekel, Oly messze a közel, nem érem el, Jöjj, gallérom, te fekete madár, Mea, keringő úton szent batár. Mea, te bég, leggazdagabb nyomor, Most az agyam szorong, mint egy gyomor Ö, lábam, te szörnyű, ferde kar, Nadrágom rongyos... De nemes szívet takar. A krimi álekne­­mesítő és értelem­­csiszoló hatásáról ugyanezeken a ha­sábokon már ol­vashattak egy tu­dományos igényű eszmefuttatást. Hogy az abban foglaltak mennyi­re igazak, azt ez a kép Is bizonyít­ja: lám, szabadide­jében még a plüss­­maci is krimit ol­vas. Igaz, könnyű neki: velünk, em­berekkel ellentét­ben ő nem hülyül­het el tőle ... í— ss) Imádom EmesétI Ezért ud­varolok nyolc lánynak. Nem tetszenek érteni? Hogy miért udvarolok nyolc lánynak, ha csak egyetlenegyet Imádok, az Emesét? Hát ké­rem, megpróbálom elmagyaráz­ni. Ügy kezdődött, hogy Emese tudtomra adta: imádja a Bon amit. Igen, azt a finom cukor­kát. Természetes, hogy elhatá­roztam: kerítek Emesének Bon amit, ha törik, ha szakad. Ak­koriban ugyanis ez még pult alatti áru volt. Az önkiszolgáló élelmiszerboltban kiszemeltem egy szép, magas, göndör fürtű kislányt, Hajnalkát, aki a cu­­korkás részlegen szolgált ki. Megdicsértem a frizuráját, tet­tem egy két udvarias megjegy­zést a jó alakjára, majd a ko­saramba dobtam egy zacskó pe­metefű-cukorkát. Attól kezdve mindig szánt rám egy mo­solyt, egy hét múlva este nyolc­kor találkoztam vele az Azúr étteremben. „Udvarlásomnak“ meglett az eredménye: másnap három csomag Bon amit csúsz­tatott a bevásárlókosaramba, Amikor este átadtam a cukor­kát Emesének, ugrált örömé­ben. — Táncra perdülnék — mondta boldogan — de, sajnos nem tehetem. — Ibolyakék sze­meire a gond felhője kúszott. — Kiégtek a táskarádióm ceru­zaelemei — mondta szomorúan. Csilla, az elektromos árucikk-----------------------:------------­boltjának csinos, szőke elárusí­­tónöje megértőnek bizonyult. Féltucat bókomat féltucatnyi ceruzaelemmel honorálta. Este már együtt hallgattuk a táskará-Amikor elbúcsúztam szívem szerelmétől, Emese pironkodva visszatartott: — A női divatáruboltba kül­földi harisnyanadrágok érkez­tek. Azt nem tudnál szerezni? Olyan lágyan és mégis izga­­tóan tapasztotta ajkát az enyémre, hogy eltökéltem ma­gamban: ha a hétjejü sárkány­nyal kell megküzdenem, akkor is megszerzem Emesének a külföldi harisnyanadrágot. Melitta, a divatárubolt hol­lófekete hajú elárusítónője nem hasonlított a hétjejü sárkány­ra. Kedves, csicsergős, feltű­nően szép lány volt. Csodálkoz­tam is, hogy rögtön ráállt: este 6 órakor, zárás után megvár az autóbuszmegállónál. Vidéki kis­lány volt ugyanis, az autóbu­sza fél hétkor indult, addig jól elszórakoztunk az Üstökös esz­presszóban. Három, bókokkal bélelt beszélgetés az Üstökös­ben meghozta az eredményt: a hét végén két gyönyörű kül­földi harisnyanadrággal ked­­keskedhettem Emesének. Persze Emese most is mon­dott valamit, ami tüstént szö­get ütött a fejembe. Elpana­szolta, hogy nem tudja minden héten megvásárolni a regény­­újságot, mert amint megérke­zik a lap az újságárushoz, rög­tön szét is kapkodják. — Tudod, Jenő, a múltkor sem tudtam meg. hogy ki volt Mr. Salisbury gyilkosa — mondta szemrehányóan. Miután Zsuzsával, a csinos újságárussal is megismerked­tem, s megtudtam, hogy igen kedveli a dobostortát, néhány­szor meghívtam a Búzavirág cukrászdába, ahol pillanatok alatt valóságos dobostorta-he-Sági Tóth Tibor: Imádom gyeket volt képes elfogyaszta­ni. Persze, ez részemről sem volt passzív befektetés, hiszen attól kezdve Zsuzsától minden héten megkaptam a regényúj­­ságot. Emese boldogan mutogatta nekem a lap egyik számát: — Nézd, Jenő, micsoda muris fotók vannak ebben a számban. Látod, milyen emberi grimaszt vág például ez a banánt hámo­zó majom? Távolba révedö tekintettel tet­te hozzá: — Nem is tudom, mikor et­tem utoljára banánt... Amália, a gyümölcs- és zöld­ségbolt igen szemrevaló eláru­­sítónője megoldotta ezt a prob­lémát is. Mivel imádott moziba járni, egy hétig minden este együtt ücsörögtünk a moziban. Imádott Emesém ettől kezdve dúskált a banánban, citromban és narancsban. Egyik este éppen citromos teát szürcsölgettünk Emesével, amikor imádott egyetlenem így szólt hozzám: — Jenő, ismered azt a re­mek; számot, amelynek az a cí­me, hogy Tea kettesben? Egy most megjelent lemezen is, de képtelen vagyok megszerezni. A hanglemezbolt elárusítónő­je — őszintén szólva — nem volt a zsánerem. De mit meg Emesét... nem tesz az ember a szerelmé­ért? Az elárusítónőt Euláliá­­nak hívták, förtelmes ízléssel öltözködött, zenei ízlése és mű­veltsége is sok kívánnivalót hagyott maga után. De én nem róttam meg őt ezekért a hiá­nyosságaiért. Így aztán rövi­desen együtt gyönyörködtünk Emesével az új lemezben, mely a Tea kettesben című számon kívül még sok gyönyörű világ­számot is tartalmazott James Last világhírű zenekarának előadásában. Andreával akkor ismerked­tem meg, amikor Emese kinyil­vánította abbeli óhaját, hogy aranypántos báli cipőt szeret­ne, Szilviát pedig azóta kísér­­getem, amióta mint a könyves­bolt rendkívül kedves és előzé­keny elárusítónője elteszi szá­momra, azaz Emese számára az összes Berkest- és Szilvási­­könyvet. E két utolsó „szerel­mem" a legkevésbé befektetés­igényes. Andreának lepecsételt bélyegeket hordok ellenszolgál­tatásként az öccse bélyeggyüf­­teménye számára, Szilviának pedig szalvétákat a kishúga részére. A napokban különös kaland­ban volt részem. Üldögéltem az Üstökös eszpresszóban, amikor hirtelen csodaszép, angyalarcú szőke leány penderült mellém. — Elnézést — mondta lá­gyan muzsikáló hangján. — Nem fizetné ki a kólámat? Arcát enyhe pír borította el. — Nehogy félreértse a hely­zetet. En nem vagyok afféle nő. De itteni pénzem nincs. Nem vagyok ugyanis idevaló. Egyébként Angyalka a nevem. — Nem idevaló? — kérdez­tem bambán. — Nem — mosolygott An­gyalka. — Hát honnét jött? — ér­deklődtem. — Onnét — és kecses ujjacs­­kájával felfelé mutatott. — Csak nem ... csak nem .. — hebegtem. — Angyalka — angyalka — csaptam a homlo­komra. — Mindjárt gyanús volt nekem a dolog. Nahát, ez nagyszerű — vil­lant át agyamon a gondolat. Hiszen előfordulhat, hogy Eme­se egyszer azt fogja kívánni: hozzam le neki a csillagokat az égről... — Mondja csak, Angyalka, nem tudna nekem szerezni egy­két... tétováztam, hogy foly­tassam-e. — Csillagot? — kérdezte ül* diman. — Eltalálta. Csak egyet vagy kettőt..-. — Szerencséje van. Így, ka­rácsony táján nálunk nagyta­karítás van, s kicserélünk né­hány elöregedett, hunyorgó csillagot. Ezeket kiselejtezzük, de néha egészen jók is vannak még köztük... — Hozna nekem belőlük? —< kérdeztem reménykedve. ... Felberregett az ébresztő­órám. Angyalka, az álomkép —* tovatűnt. „Ejnye — korholtam magam. — Már túlzásba viszed ezt a sok barátságkötést és ud­­varolgatást Emese miatt. Slussz, ennek véget kell vetni!“ Sajnos, még mindig nem le­hetett. Emese tegnap este ugyanis így fogadott: — fenőI Itt lenne az ideje, hogy jeleségül vegyél. Éppen ma hallottam, hogy mostanában sokat forgolódsz mindenféle boltoskisasszonyok körül. Az egyikkel állítólag még a cuk­rászdában is láttak téged. Hát ennek vége! Ha a vőlegényem vagy, házasodjunk össze. Kará­csonykor esküszünk! Holnap rendeld meg a nyomdában az értesítéseketI Most Mónikával randeoúzga* tok mindennap. Emese ugyan* is valami egészen különleges házassági értesítést eszelt ki, Mön'ka rendkívül bájos, ked* vés szőke kislány. Talán mon* danom sem kell, hogy itt dől* gozik —« a nyomdában... •i « m ombat este kigyulla XT a képernyő és kihún a fény az agyakbar Szombat este az otthon ölén krl mit néz a család. A szűk szobában három, kri min edzett nemzedék szívja íz gatottan egymás elől a ievegőt A nagymama régi Idők tanúja nagy gyakorlati szakember: az mondják, viharos lánykora volt tény viszont, hogy szakszerűéi megbírál minden pofont, rúgást elhajlást, mindegyiket a drágí Józsi mozdulataival hasonlítv; össze, egyszersmind fiatalkoré ra Is emlékezve, amikor sze gény megboldogult ura még CSÄKY PÄL: 1 — Világos — szól a papa. — i Géppisztoly, hangtompítóval. — Fenét — sipít közbe a - nagymama. — Erőszak, nemi erőszak! A kamaszflű izgatottan húzza maga alá a lábait erre a hlr­­. re. , — Váltságdíj — szól közbe : higgadtan a mama. — Félmil­lió Kloroformmal kábítják el. Az autó közelebb ér és le­­. fröcsköli a lányt. — Neveletlen gazemberi — ordít fel a nagy­mama. A papa Is csalódottan rágja a szája szélét. — Lennék csak én a szegény ártatlanság i helyében, majd megmutatnám :

Next

/
Oldalképek
Tartalom