Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-15 / 11. szám
6 Г SZABAD FÖLDMŰVES, 1986. március IS. A Honvédelmi Szövetség jubileuma elé Äí 1988-08 év jelentős mérföldkőnek számit a Honvédelmi Szövetség életében: immár három és fél évtizedes múltra tekinthet vissza, fennállásának 35. évfordulóját ünnepelheti. A szövetség ez alatt az Idő alatt számtalanszor bebizonyította, hogy működésére és létére társadalmi igény van, és szőkébb céljain — a honvédelemre való sokoldalú felkészítésen — kívül tevékenységével egész sor más társadalmi és érdekszervezet munkáját segíti. A közelgő jubilaci . 40 о «.ileum alkalmából IVÓI ľsdv.« azonban most olyan oldaláról vizsgáljuk meg a Honvédelmi Szövetségben folyó munkát, amely tár; j sadalmi szempontig ból is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Ez pedig nem más, mint a fiatal nemzedék politikai és honvédelmi nevelésében "való részvétele. „A jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzet megköveteli, hogy a fiatalok aktívan vegyék ki részüket a szocialista társadalom védelmének feladataiból. Ennek megvalósítása elsősorban a hatékonv honvédelmi nevelés feladata. ... A Honvédelmi Szövetséggel, a Csehszlovák Vöröskereszttel, a Csehszlovák Tűzoltószövetséggel, valamint más társadalmi szervezetekkel együttműködve szorgalmazni fogjuk a honvédelmi-műszaki és a honvédelmi sporttevékenység minél szélesebb körben való kibontakoztatását. Ezáltal kívánjuk elmélyíteni a fiatalok szakismeretét és erkölcsi-politikai tulajdonságaikat, amelyek segítségével hatékonyan kivehetik részöket a szocialista haza építéséből és védelméből.“ jaroslav Jenerálnak, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága elnökének Idézeti .szaval a szövetség III. országos kongresszusán hangzottak el, 1982. október elsején. Egyértelműen kicseng belőlük annak a feladatnak a fontossága, amely a fiatalok hatékony honvédelmi nevelésében testesül meg, s amelynek fö eszköze — a SZISZ különböző szintű szervezeteivel együttműködésben — éppen a Honvédelmi Szövetség. A problémakört' részeire bontva elsősorban Is azt kell szem előtt tartanunk, hogy a honvédelmi nevelés a kommunista nevelés szerves és elválaszthatatlan része. Ilyen minőségében hatékonyan részt kell vállalnia a szocialista embereszmény formálásából, kamatoztatva sajátos lehetőségeit és formáit. Tevékenységének másik meghatározó Irányelve egyenesen következik a CSKP katonapolitikájából, amely egyebek között kimondja, hogy elsősorban éppen a Honvédelmi Szövetség feladata a lakosságra, azon belül Is mindenekelőtt a fiatal nemzedékre való honvédelmi-nevelő és eszmei-politikai hatás elmélyítése. Ezeket a feladatokat részletesen élemezte a szövetség 1983-ban lezajlott VII. országos kongresszusa, amelyen egyben meghatározták azok megvalósításának konkrét formáit is. Ezt követően — a kongresszus utáni aktivitás jegyében — széles körű, gazdag és sokrétű munka bontakozott ki a Honvédelmi Szövetség valamennyi szintű szervezetében. Új tevékenység formák, szakkörök, ágazatok születtek, amit elsősorban azért könyvelhetünk e! rendkívül pozitív tényként, mert művelőik döntő többségben éppen a fiatalok voltak, és természetesen ők azok ma is. Nem kell külön bizonygatni, milyen vonzerőt jelent például a Hi-Fi klubban folyó munka egy olyan fiatal száfnára, akit érdekel a rádiótechnika, de A Honvédelmi Szövetségben folyó munka legérdekesebb területei közé tartozik a modellezés (fent) az amatőr rádiózás (lent) (A szerző felvételei) ugyanígy megemlíthetnénk a motorizmus témakörébe eső tevékenység rendkívül széles skáláját, a modellezést, a búvár-, a kinológiai vagy a rádióamatőr szakköröket, sőt, egy valóban újkeletű, világszerte egyre népszerűbbé váló sportágat, a sárkányrepülést. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a felsorolt tevékenységek bármelyikébe való szervezett bekapcsolódáshoz éppen a Honvédelmi Szövetség biztosítja a legkedvezőbb — gyakran az egyedüli — lehetőséget. Mindenekelőtt megfelelő anyagi bázist nyújt, ami már csak azért is nélkülözhetetlen, mert az említett szakkörök legtöbbjében folyó munka kimondottan költséges, és meghaladná az egyén lehetőségeit; másrészt viszont magas szinten garantálja a szakmai irányítást, kézikönyvek és brosúrák kiadásával, különböző tanfolyamok, módszertani napok stb. rendezésével. A felsoroltakkal együtt a Honvédelmi Szövetség első számú feladata a fiatalok körében végzett munka területén továbbra is a katonai alapszolgálatra való felkészítés marad. Olyan feladatról van szó, amely közvetlenül függ össze a szocialista haza védelmével, hiszen a hadsereg ütőképessége szempontjából rengeteg múlik azon, hogy az újoncok milyen eszmei-politikai, illetve katonai-szakmai ismeretek birtokában kezdik meg legmagasabb rendű hazafias .kötelességük teljesítését. El kell ismernünk — a szövetség vezetői is tisztában vannak vele —, hogy ezen a téren a mai napig komoly hiányosságok állnak fenn. Általános jelenség a sorköteles fiatalok gyenge fizikuma, edzetlensége, ami óhatatlanul a civilizáció egyik nem kívánatos velejárója. Mindehhez — tanuló fiatalok esetében, márpedig döntö többségben Ilyenekről van szó — az Iskolai túlterheltség is hozzájárul, amely szükségszerűen a sport, a testmozgás további háttérbe szorulását vonja maga után. Szinte riasztó például az úszni nem tudók aránya a bevonuló fiatalok között, amt szintén az idő és a lehetőségek hiányát mutatja. E fogyatékosságok felszámolásában a Honvédelmi Szövetségre sem menynyiségileg, sem minőségileg semmilyen más szervezethez nem hasonlítható munka vár. Tevékenységformáinak sokrétűségével mindenekelőtt a fiatalok minél szélesebb rétegét kell megnyernie az ott folyó munka számára, s ez tulajdonképpen az a lépés, amelynek eredményessége önmagában is a siker Záloga. Ha valaki ugyanis tagjává — aktiv, tevékeny tagjává! — válik a Honvédelmi Szövetségnek, minden lehetőség megteremtődik a számára, hogy politikailag és szakmailag egyaránt felkészülten kezdje meg kétéves katonai alapszolgálatát, sőt, hogy a felkészítés során szerzett ismereteit később a polgári életben is hasznosítani tudja. VASS GYULA Több megértést Vajon hányszor villan át fejünkben a fenti „fohász“ a hétköznapok forgatagában? Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, ha például autóbuszon vagy villamoson tolakodunk, esetleg utcán vagy üzletben egymásra förmedünk. Az egyes csoportok, szervezetek tagjaitól is gyakran hallani ilynemű fellélegzést, ha úgy érzik, hogy munkájuk kibontakoztatása folyamán nem élvezhetik a hathatós segítségnyújtást. Szó, ami szó, a fenti kívánság többször fogalmazódott meg azon a taggyűlésen is, amelyen a Csemadok Magyarbéli (Verký Biel) Helyi Szervezete értékelte tavalyi tevékenységét, illetve hagyta jóvá az idei évi tervét. A több mint háromezer lakost számláló, a Bratislava-vidéki (Bratlslava-vidiek] járáshoz tartozó falu bizony ' nem büszkélkedhet nagy létszámú Cseroadok-szer.vezettel: mindössze 175 tagja van a helyi kulturális szervezetnek. A falu lakossága passzivitásának okaira e vonatkazásban — úgy gondolom — nem lehet egy kisebb terjedelmű írás keretein belül egyértelműen rámutatni. Azonban minden bizonnyal közelében járok az igazságnak, ha aképpen fontolgatok — s gondolatmenetemmel bizonyára egyetért a helyi szervezet valamennyi tagja —, hogy a faluban a Csemadok-tevékenység alapköve hiányzik: a magyar tannyelvű alapiskola. Közismert ugyanis, hogy a magyar iskolák istápolják a legodaadóbban (és vajon kik is támogathatnák hatékonyabban?) a nemzetiségi kulturális szervezet létezését-működését. A Csemadok-vezetöség fájó pontként könyvelte el azt a tényt is, hogy az évvégi falugyűlések folyamán valamennyi helybeli szervezet munkájáról szót ejtettek — csak éppen a Csemadokéról nem. Tehát a szóban forgó szervezet tevékenységének köruiményfí nem nevezhetők éppen rózsásnak. Éppen ezért hatványozódott a meglepetésem, amikor az 1985-ös év értékelésére került a sor. A Sikula László vezette szervezet valóban nem tétlenkedett az elmúlt év folyamán. Előadásokat, író-olvaső találkozókat szerveztek. Nagy “érdeklődés közepette zajlott le például dr. Bauer Győző előadása Alvás és álom címmel. Somorjáról (Samorín) Kovács László látogatta meg a magyarbélieket, s tartott értékes előadást az István, a klrály-ról. Nem hiányzott a már több éves hagyománynak Örvendő farsangi felvonulás, illetve a bál sem. A szlovák nemzeti felkelés tisztele-KALO UHRlK: — Gyerekek — mondta az apuka és nagypapa egy személyben —, ha már ilyen szépen összejöttünk, lenne hozzátok egy kérésem. A „gyerekek" vagyis a három fid és az öt unoka, éppen befalták a bö zsirú disznótoros levest, és vágyakozva pillantottak a sütő felé, ahonnan a frissen stilt pecsenye és hurka csábos illata áradt. Közben valamennyien lelkesen bólogattak: , persze, apuka, megteszünk mindent, amit csak kérsz, sőt többet is. Az apa (nagypapa) egészen meghatódott ekkora készségtől. A jóérzéstől átmelegedett hangon mondta: — Egy gödröt kéne kiásni... — Építeni akarsz valamit? — kérdezte építész fia, János. — No, építeni... ez azért túlzás... — válaszolta szerényen az apa. — Egy olyan bódét akarok csinálni... olyat, tudjátok, ahová, úgymond, a király is gyalog jár.,. Tudjátok, mi-Farsangbúcsúztató Ä néphagyományok szerint a farsangot a vidámság, a mókázás, a bálozás jellemezte. A Csemado'k Ipolynyéki (Vinica) Helyi Szervezete, mintegy a régt farsangok hangulatát idézve, farsang • szombatjára és vasárnapjára Időzítette azt a mindvégig vidám hangulatú összeállítást, amelyben hatvannál több szereplő lépett a színpadra. A műsort a helyi népművelési központ tizenéves fiúkból álló Maratón zenekarának és két szólóénekesének fellépése vezette be. A Mícs Károly pedagógus által betanított négy vidám színpadi jelenet közé jól illeszkedett be az a két vidám, kedves vers, amelyet Balík Judit és Oroszlány Mária adott elő. Korcsog László fáradhatatlan nyugdíjas pedagógus állította össze a Pásztorpihenő című nagyszerű folklórműsort. A juhászoknak, a kanászoknak, a csikósoknak az állatok delettetésl ideje alatt űzött szórakozásait elevenítették fel a csoport tagjai. Ezt a műsorrészt a nyolctagú gyermektáncsoport pásztortáncai tették élvezetesebbé. A több mint kétórás összeállításban helyet kapott még a Hont táncegyüttes és a huszonöt tagú vegyes éneklöcsoport műsora is. Az összeállítást Antalfi Ottó, a helyi művelődési központ igazgatója konferálta, szellemesen. Bodzsár Gyula re gondolok, nemde? lAlig egy köbméteres gödörről lenne szó ... A háziasszony (a mama, illetve a nagymamaJ közben fettálalta az étvágygerjesztőn illatozó friss hurkát. A fiúk és az unokák sóvárgó szemekkel meredtek a tányérra, miközben fogadkoztak: kiásnak ők akármit, ha kell, egy százméteres kutat is. Előbb azonban el kell fogyasztani a hurkát, mert ha kihűl, már nem az igazi. Az ebéd után az apa (nagypapa f előhúzott egy üveg föféle kisüstit. Olajozzatok egy kicsit a munka előtt, kacsintott rájuk. Kocintott velük az első pohárral, aztán kiment a fészerbe, előkészíteni a szerszámokat. Gondosan ellenőrizte az ásókat, lapátokat, jól illeszkednek-e a nyélre, hiszen jó munkát csak fó szerszámmal lehet végezni. Még szerencse, hogy ilyen készséges fiaim és unokáim vannak, gondolta közben, megcsinálnak mindent, nem kell mesterembereket hívnom és hetekig várni rájuk, mint a szomszédomnak. Nekifogunk, és egy-kettőre megvan az egész... Felnyalábolta a szerszámokat és kiballagott velük az udvar végébe. Türelmesen várt egy darabig, de a készséges fiúk és unokák csak nem jöttek. Tanácstalanul ücsörgött még egy ideig, aztán fogta magát és viszszaballagott a házikóba, hol késnek ennyi ideig? A fiúk és az unokák az asztal körül ültek és élénken vitatkoztak. Éppen az építész János vitte a szót: — Ásni,' azt a legkönnyebb. A dolog azonban nem ilyen egyszerű: gondosan mérlegelni kell valamennyi számbajöhető alternatívát. Először is: mit jelent az, hogy „egy köbméteres gödör"? Keskeny és mély, széles és sekély, esetleg egyenlő oldalú? Tervpályázatot kell kiírni, gondolom ezzel egyetértetek. A gazdasági szempontok figyelembevételével, természetesen. Ez már a Gyuri szakterülete, ő a közgazdász téré külön műsort állítottak össze á csemadokosok. Szintén hagyománynak számít már az augusztus végén megrendezésre kerülő békeünnepéiy, amelyen mindig ott találjuk a fellépők között a lelkes Csemadok-tagokat. A múltat felidézve kiviláglik, hogy valóban nincs miért szégyenkezniük a magyarbéli kultúrszervezet tagjainak. S mit ígér a jövendő? Az évi tervet lapozgatva egyértelműen leszögezhető, hogy hozzáértő vezetők dugták össze a fejüket. Tényleg sokrétű és tartalmas a választék. Már januárban volt egy jelentős rendezvény: Kovács László Erdélyről tartott előadást. Február 9-én ismét színes farsangi felvonulást láthatott a falu lakossága. A széles látókörű, nagy tudású történész, Püspöki Nagy Péter február 23-án párizsi útjáról tartott diavetítéssel egybekötött élménybeszámolót. A több országot megjárt neves tudós előadásait a közelmúltban már többször kísérhették figyelemmel a magyarbéll kultúrbarátok. Március sem „röppenhet“ el program nélkül: anyanyevünkről és annak ápolásáról lesz előadás. S persze a nemzetközi nőnapot is megünnepel he.tték a csemadokosok. A terY következő érdekesnek ígérkező pontja egy magyarországi színházlátogatás — minden valószínűség szerint május kilencedikén. S már Javában készülődnek egy színes esztrádműsorra. Ezt szeptember-október táján szeretnék bemutatni a közönségnek. A Csemadok Magyarbéll Helyi Szervezete mellett Jelenleg csupán egy táncegyüttes működik — tizennégy taggal. Ez ideig főképpen a néptáncokra összpontosítottak. A tavalyi étf végén szakítottak a hagyománnyal —■ most már a klasszikus és a modern táncok kerültek előtérbe. Tették mindezt annak reményében, hogy hátha nagyobb érdeklődést tanúsítanak majd a táncolni kedvelő fiatalok. Mert ugyebár a néptánc ma már nem divat. Legalábbis Magyarbélen nem ... Fülöp Julianna vezetésével egyébként a helyi kultúrház nagytermében hetente kétszer próbálhatnak a tánccsoport tagjai. Persze, e vonatkozásban az is ide kívánkozik, hogy nem problémamentes a táncosok munkája sem. Ä régóta áhított magnetofont végre sikerült „kiharcolniuk“, de továbra Is gondot okoz a ruhák beszerzése egy-egy fellépés folyamán. A fellépés napjára azon. ban mindig előkerül az éppen szükséges kellék. Mert a vezetők valójában szívügyüknek tekintik, amit csinálnak. Csakhogy... És most újfent az írás címében kifejtett óhajjal kellene folytatnom a félbeszakított gondolatot. SUSLA BÉLfl — Ez kizárólag a felépítménytől függ — vette át a szót Gyuri. — Tisztáznunk kell előbb, hogy a felszínt objektum négyzet vagy téglalap alapú lesz-e? Milyen anyagból készül? Illeszkedik-e majd a környezetbe? Északi vagy déli fekvésű lesz-e? Hogyan hatnak majd rá az uralkodó széljárások? Feri, igazán hozzászólhatnál, elvégre ez már a te reszortod ... Az apa és nagyapa még hallgatta őket egy darabig. De mivel hovatovább egyre kevesebbet értett az egészből, bizonytalan léptekkel kthátrált a helyiségből. Bement a konyhába, ahol a lányai és a menyei mosogatták szorgalmasan a disznótoros ebéd után felhalmozódott edényhegyet. — Gyertek csak ide! — mondta nekik, egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve. ... Beköszöntött az este. Az apa és nagyapa éppen a lezöttyent a nagyszoba foteljébe, és kezébe vette az újságot, amikor elébe járult a fiúk és az unokák küldöttsége. — Elkészült a terv, apa — mondta János fia, az építész. — Gondosan mérlegeltünk valamennyi körülményt, és ezek ismeretében, valamint a lehetőségek,gt figyelembe véve vállaljuk, hogy a szóban forgó objektumot három hónapon belül felépítjük. Normális körülmények között ennyi idő alatt nem lenne realizálható, de elvégre a családunkról van szó ... — Micsodát...? — kérdezte értetlenül az apa. — fa persze... a bódéról beszélsz? Arra már ne legyen gondotok. Délután kiástuk és összeácsoltuk a menyeimmel meg a lányaimmal. Megtartott vagy két Óráig, de már áll. Ha szükségetek lenne rá, már nyugodtan mehettek.., Igaz is, papírt elfelejtettünk kivinni... Mindegy, vihetitek a terveiteket, legalább nem vesznek kárba ... (Vass Gyula fordításai
