Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-27 / 30. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1983. július 27, ALAPOK kulturális Elmélkedés egy falu életéröl — Ugye, jó vastag alapokat csinál­tak? Látom, ezt méregeti... Talán szakember? Ha netalán hibát fede­zett fel az építkezésen, csak szóljon, majd én megmondom a kőműves­nek ... — Nem, nem ... Csak gondolkod­tam. — Mást hirtelen nem is tudtam ' felelni annak a nyolcvan körüli idős bácsinak,' akinek feltűnt: a leendő palásti (Pláštovce) művelődési ház építésének színhelyén tovább álldo­gáltam, mint ahogyan ez egy éppen arra járó idegenhez illik. Ugyanis az alapokról gondolkodtam: Palást nép­hagyományának kulturális életének valamikor erős alapjai voltak, s az e vidékről távolabb élők is szinte a népi kultúra „rezervátumának“ tekin­tették Palástot: találkozhattunk szín­játszó csoportjaival, menyecskekóru­sával, hírt hallottunk tájházáról. Mos­tanában ezek az információk mintha ritkábban érnék utol az embert... A valódi betonalapok előtti meditálás kérdőjeleket szült: vajon a velük együtt születő jelképes alapokra van-e mit, lesz-e mit helyezniük a palástiaknak?----­SZABADTÉRI SZÍNPAD — PADOK NÉLKÜL Sokáig kerestem a helyi nemzeti bizottságot. Mikor végre oda találtam, először is afelől érdeklődtem, vajon miért hiányzik a deszka a kastély melletti szabadtéri színpad padjainak tartóvázairól. A válasz rövid, de ve­lős volt: lopják a deszkát. — S egyáltalán, mi történik és milyen gyakran azon a színpadon? — firtattam tovább. Tanácstalan vállvonás kíséri a vá­laszt: „Semmi. Ha csak az nem, hogy a szüreti felvonuláskor fellép ott né­ha egy-egy folklórcsoport. A szövet­kezet hoz deszkát padoknak, de az­tán el is viszi... Néhány épülettel odébb harmoni­kaszóra lettem figyelmes. A régebbi épület — ahonnan a hangok hallat, szőttek — ajtaja nyitva, a belső te­remben emberek, a színpadon két harmohikázó kislány. A műsor gyor­san pergett, így öt percbe sem tel­lett, hogy megtudjam: a nyugdíjasok ünnepi találkozóját rendezték meg valóban színvonalasan. Gál Magda arcán ez az érzés tükröződött: „Na ez jól sikerült!“ Beszélgetésre invitá­lom a csinos, huszonnégy éves fiatal asszonyt, a járási népművelési lnté zet alkalmazottját, s ő készségesen beleegyezik. — Mit tagadjam: kezdetben elég nehéz volt talpra állnom, hiszen elő­döm Ipolyságról (Sahy) járt be, s hál a hivatalos munkaidőbe nem fér bele egy falu kulturális életének szerve zése. Célom az volt, hogy előszöi kisebb rendezvényekkel csináljuni kedvet a közösségi élethez. Ilyenéi voltak például a bel- és külpolitikai egészségügyi és más jellegű szakelő edások, melyeken általában népe: hallgatótábor volt jelen. — Milyen tanfolyamok valósulta! meg a népművelési intézet rendezé sében? — Ezen a területen némileg lema Egy VIT-küldött portréja Osztálytársai körében vállalkozik a beszélgetésre. Udeség árad belőle, alig tizenhét esztendejével mosolyog rá a mellettünk elhaladókra, sziával, szevasszal vagy ahojjal köszön* visz­­sza az öt üdvözlőknek... Igazi tini 6 is, mint a töb­biek. De azért mégis más ... Össze-összenéz­­nek, s aztán meg­éred a nyelve Ba­­-abits Arlettának, 2 Nagykaposi jVeľ. Kapušany) Gimná­zium harmadikos tanulójának, aki a Tőketerebesi fTre■ !üsovl járás fiataljait képviseli Moszk­vában az ezekben a napokban folyó XII. világifjúsági és diáktalálkozón. — Szavakban nem is tudom kife­lezni azt az érzést, ami halalmába kerített, amikor megtudtam, hogy részt vehetek a VJT-en. Ogy hiszem, 2z osztálytársaim és a tanáraim is őszintén örülnek — mondotta Ariet­ta, majd így folytatta: — Moszkvát képeslapokról és a filmekből isme­rem, most a valóságban is megis­merhetem. Ezzel régi vágyán telje­sül. Minden tudásommal, igyekeze­temmel arra törekszem majd, hogy a lehető legnagyobb méri ékben hozzá­járulhassak én is a találkozó sikeré­hez, céljának megvalósításához. Hogy rá esett a választás, az nem a véletlen műve: ezt a Szocialista Ifjúsági Szövetségben és annak Pio­nírszervezetében végzett eddigi aktív tevékenységével érdemelte ki. Meg­tudtam róla, hogy sikeres munkát fejtett ki a csapat tanácsban, ősz­­táltjelnöki funkciót töltött be, és az alapiskolában számos rendezvény kezdeményezője és szervezője volt. Tanáraitól tudtam meg, hogy hasonló sikeres munkát fejt ki a gimnázium­ban is, ahol az ifjúsági szervezet el­nöki funkciójával bízták meg. Nem kis érdeme van abban is. hogy az iskola diákjai aktívan bekapcsolód­tak a béke- és szolidaritási alaphoz való hozzájárulási akcióba. A gim­názium a legjobbak között volt érté­kelve a járásban. Arlettáról el kell mondani, hogy a ló tanulók közé tartozik. Több nyel­vet beszél. Iskolai tisztségei és a ta­nulás sok szabadidejét elveszi. Vajon jul-e ideje a szórakozásra? — érdek­lődtem. — Jó időbeosztással kell, hogy a szórakozásra is jusson idő, s hogy ezáltal egy fiatal minden tekintetben kiegyensúlyozott legyen — mondotta, majd hozzátette: — Szabadidőmben nagyon szeretek sportolni. Röplabdá­­zom és úszni járok a Tiszára. Tán­colni is szeretek. Arietta tagja a társastáncok nagy­kaposi klubjának. Ott volt a serdülő lányokkal a Csehszlovák Spartakiád országos seregszemléjén is. Moszkvában — immár másodszor találkoznak a világ nemzeteinek fia­­taljai. Azok a fiatalok, akik vala­mennyien egy célért harcolnak — a világbéke megőrzéséért. Barabits Ar­ietta egyike azoknak, bkik részt vesz* nek e nagy jelentőségű eseményen. A VIT után beszélgetésekre, élmény­­beszámolókra kerül majd sor. Bizo­nyára szívesen számol majd be az osztály- és iskolai ársaknak és a töb­bi fiatalnak moszkvai tapasztalatairól, az ott látottakról — hallottakról. Ezúton kívánunk a szimpatikus, mosolygós kislánynak jó utat, élmé­nyekben gazdag perceket, órákat. Illés Bertalan Amikor a Honvédelmi Szövetség légi (Lehnice) alapszervezetének élé­re új vezetőség került, még kevesen hittek abban, hogy sikerül aktivizál­ni a hullámvölgybe került szervezet tagságát. Aggályaik alaptalannak bi­zonyultak, hiszen már az év eleji tag­sági gyűlésen eredményes munkáról számolhattak be a több mint 120 tag előtt. Csölle József elnök -és Nagy László titkár vezetésével ebben az évben Is az előre jól átgondolt mun­katerv szerint dolgozik a vezetőség és a tagság egy­aránt. Munkájukban segítik őket a hnb, a szövetkezet pártszervezete és a Nemzeti Front más tömegszerveze­tei is. Ma már elmondhatjuk, bogy a HSZ légi alapszer­vezetének tagjai mindenütt jelen vannak, ahol társa­dalmi munka végzésére van szükség. A tavaszi műszak­ban nemcsak a falu zöldövezetének gondozását tartot­ták fontosnak, hanem futotta erejükből a községben megrendezett körzeti spartakiád-bemutatő megszervezé­sébe való bekapcsolódásra is. Több HSZ-tag — főleg a fiatalabbak soraiból — a járási spartakiádon is fellé­pett. Felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére a szer­vezet nagyszabású, a falu csaknem minden rétegét meg­mozgató sportnapot rendezett. A versenyszámokban ösz­­szesen 52 versenyző küzdött az értékes jutalmakért. Népes volt a fiatalabb lányok és fiúk mezőnye, de ed­zettségükről és jó felkészülésükről adtak számot az Idősebb lányok és fiúk, valamint az ifjúsági kategóriába tartozó versenyzők is. Ä megnyitó ünnepségen részt vett a HSZ Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizott­ságának elnöke. Pálos Zoltán is, aki rendszeresen figye­lemmel kíséri és segíti a légi alapszervezet munkáját. Megnyitó beszédében hangsúlyozta a HSZ szerepét a haza védelmére való felkészítésben, majd rámutatott a szovjet hadsereg döntő szerepére hazánk felszabadítá­sában. A verseny során az egyes kategóriákban Milka Piros­­ková, Csölle Gergely, Gabriella Vojteková és Tóth Nán­dor bizonyultak a legjobbnak, de a 2. és a 3. helyezet­tek Is értékes jutalmakat vehettek át. Az elért eredmények bizonyították, hogy lövésben, gránátdobásban és futásban jól felkészültek az alap­szervezet versenyzői. Délután a ragyogó májust napsü­tésben a légi és a vajkai (Vojka) öregfiúk csapatai mér­kőztek, akik akaratból, sportszerűségből és kitartásból egyaránt jelesre vizsgáztak. Nem a mindenáron való győzni akarás jellemezte a játékukat, hanem a sport igazi szeretete. A helyi sportpályán a lelkes szurkolók is jól szórakoztak. Nemcsak szép sportélményben lehe­tett részük, hanem a frissen sült halat és az ízletes őzpörköltet is roegízlelhették. A sportnap jól megszer­vezett majálissal ért véget. A jó zenéről a csallóköz­­csü.törtöki (Štvrtok na Ostrove) Pegazus együttes gon­doskodott. Végezetül elmondhatjuk tehát, hogy a HSZ légi alap­szervezete — munkával bizonyított. Fél évi tevékenysé­gük alapján minden okunk megvan remélni, hogy a tagok és a vezetőség aktivitása a jövőben sem lesz ki­sebb. Szitás! Ferenc A meghívott könyvtárosok egy csoportja Gál Magda, a népművelési Intézet alkalmazottja több tettet, lelkesedést vár e, a falu lakóitól, a helyi intézményektől, üzemektől (A szerző felvétele] A „Példás könyvtár” címért radtunk, ám egy-két tanfolyamot megvalósítottunk. Ilyen volt például a téli hónapokban a sütő-főző tanfo­lyam, ami iránt aránylag nagy volt az érdeklődés. A tűzvédelmi oktatás keretén belül tavaszai jól sikerült gyakorlatot szerveztünk, ahol főleg a fiatalok aktivizálódtak. — A „kintről“ jövő kultúrát ké­pes-e a falu befogadni; van-e igény ilyen jellegű rendezvények megvaló­sítására? — Hát igény az még lenne, ám a lehetőségeink korlátozottak. Nagyon hiányzik nekünk egy sok célra fel­használható, több száz személyt be­fogadó terem, ahol bármilyen tömeg­méretű akció lebonyolítható. De hát itt még a kastély is olyan intézmé­nyeknek ad helyet, melyek számára nem szükséges egy ilyen épület elő­kelősége, egyedi hangulata. A jelen­legi színháztermünk elavult, télen a két kályha alig bírja kifűtenl a vas­tag, ódon falakat, a magas helyisé­get. Itt van egyben a mozi is, hetente háromszor van vetítés. Ám télen a hideg elűzi a legvérmesebb moziné­­zőt is. A kastély ... Elgondolkodtam, mi­közben elballagtam mellette: ezt az épületet a kultúra igazi otthonává lehetne változtatni. A belső boltíves helységek kiválóan megfelelnének klubhelyiségeknek, könyvtárnak, s mellettük még egy gyönyörű galéria, sőt forradalmi hagyományok szobája létesülhetne; az udvar i pedig némi rendbehozatal után nyári rendezvé­nyek színhelye lehetne. Mindez átfu­tott rajtam, mielőtt feltettem a kö­vetkező kérdést: — Valamikor messze földön híres volt a palásti színjátszás ... — Ennek a szép hagyománynak ma sem szakadt meg a fonala: a népművelési intézet mellett tíztagú színjátszó csoport tevékenykedik. Az idén márciusban adtuk elő Klimits Lajos Névtelen levél című darabját, amely nemcsak nálunk, hanem a kör­nyező községekben Is nagy sikert aratott. A Csemadok helyi szervezete mellett is működik egy színjátszó együttes, ők tavaly A falu rossza cí­mű' darabot adták elő. Van egy har­madik csoport is, amely a SZISZ fa­lusi alapszervezete mellett tevékeny­kedik. Tavaly a Furfangos szerelmes című darabot adták elő, kiváló ren­dezés mellett, az idén azonban nem sikerült nekik „öszehozni“ a fellé­pést. A csoport egyébként létezik, nem esett szét, ám úgy látszik, pilla­natnyi „áramszünet“ állt be náluk. — A palástiak mindig is szerettek dalolni, táncolni... — Bizony, ez így igaz! A Csemadok helyi szervezetének tagjai sokat tesz­nek azért, hogy az eredeti népdal és a néptánc tovább éljen. Kiválóan mű­ködik a „Nefelejcs“ nevű tizenkét tagú énekcsoport, melyet az alapis­kola igazgatója, Blaskó István vezet nagy-nagy lelkesedéssel. A csoport rendszeresen fellép. Tavaly például a Daloló Ipolyvölgye népművészeti találkozón előkelő helyezést értek el. Szintén jól működik Nagy Pál ve­zetésével a tánccéoport, amely ugyan­csak rendszeresen fellép. Mikor a népművelési intézet helyt munkatervét lapozgattam, sok érde­kes tevékenységre bukkantam. íme — távirati stílusban — egy-két pél­da: rádiós szakkör működik a falu­ban, folyik a harmonikázás elsajátí­tása, s jól működik a nyugdíjasok klubja, ahol havonta több rendez­vényt tartanak. Ha Palást kulturális életével fog­lalkozunk, nem hagyhatjuk említés nélkül azokat a folkiórünnepségeket, melyeken a falu apraja-nagyja rend­szeresen részt vesz. Ilyen például a Csemadok rendezésében a szüreti felvonulás, ahol nem hiányzik a so­­toló, a szamérhúzta cigányfogat és más régi népszokások, -hagyományok sem. Rendszerint nagy sikere van a „batyubálnak“, amely színvonalás kultúrműsorral van tarkítva. S az, aki még nem látott eredeti palásti népviseletet, az ezen a jő hangulatú találkozón többet is láthat. ♦ + Paláston a kultúra tehát végső so­ron mégiscsak él. Gondok, problémák vannak, ám ezek megoldására nem­csak néhány agilis embernek, hanem az egész falu .lakosságának, a szö­vetkezetnek, az iskoláknak s más in­tézményeknek is tel kell sorakoznia Már csak azért is, hogy az új kul­­túrház felépülésekor — néhány é\ múlva — mindjárt a kezdetnél legyer mit helyezni a helyi kultúra szimbo likas alapjaira. . Kalita Gáboi Az alábbiakban a Példás könyvtár cím elnyerésére kiírt országos ver­seny eredményeiről számolunk be. Az évente, immár harmincötödször odaítélt minősítéseket idén Rozsnyón (Rožňava) adták át az ország legjobb könyvtárait vezető dolgozóknak. A háromnapos rendezvénysoroza­ton kétszázötven meghívott könyvtár­­vezető vett részt az ország minden szögletéből. A rozsnyói vendéglátók Igazán kitettek magukért, hogy könyvkultúránk szorgos terjesztőinek maradandó élményekben legyen ré­szük. Az első nap Krasznahorka (Krásnohorské Podhradie) várának udvarán megtekintették a bojnicel Sermarov amatőr folklórcsoport lát­ványos várjáték-bemutatőját, amely­ben felelevenítették e környéken dú­ló háborúk történetét a kilencszázas évek végétől a XVII. századig terje­dően. Ezt követően a város neveze­tességeivel, múzeumaival és a járási népkönyvtárral ismerkedtek meg a vendégek. Másnap a járási nemzeti bizottság elnöke, Pavol Juhás mérnök fogadta őket a városháza dísztermé­ben. Az országos találkozóra érkező könyvtárosok megkoszorúzták a fel­­szabadulást emlékművet. Az ünnepi értékelésre a hrádoki üdülőközpont­ban került sor, magas rangú párt- és állami tisztségviselők jelenlétében. A munkaértekezlet-jellegű értékelő ta­nácskozást František Karas, az SZSZK Kulturális Minisztériuma népművelési osztályának vezetője Irányította. A főbeszámolőt Jozef Mravík, az SZSZK kulturális miniszterének helyettese terjesztette elő. Jelentésében részle­tesen elemezte az ország mintegy tízezer, könyvtárában folyó népműve­lő munka eredményeit és jelentősé­gét. Kiemelten foglalkozott a könyv­táraknak a szocialista ember és a közösségi értéktudat formálásában betöltött szerepéről, a kultúra de­tlsztikal adatokkal bizonyította, hogy az utóbi években bővültek a könyv­­tárak szakirodalom részlegei, illetve azok kihasználtsága. Ugyancsak gya­rapodtak a zenei részlegek. Javult az iskolákkal, az óvodákkal és a mú­zeumokkal való együttműködés. Az Iskolák egyre több Irodalom- és tör­ténelemórát tartanak meg a könyv­tárakban, s az óvodásoknak is ked­venc mesedélután-tanyája lett „betű­ország“. A múzeumiakkal és levéltá­rakkal közös bibliográfiák összeállí­tásában működnek együtt, s egyre több könyvtár élvezi a mezőgazdasági üzemek anyagi támogatását. Növeke­dőben van a eigányszármazású olva­sók száma, de a szakmunkástanulók is kedvező részarányban szerepelnek az olvasókról készített kimutatások­ban. A problémákat Illetően Mravík elvtárs elsősorban a helyiséghiányt említette. Szorgalmazta továbbá a könyvtárak műszaki fejlesztésének meggyorsítását, például a fénymásoló szolgáltatás bevezetésének általános elterjesztését, és külön szólt a mező­­gazdasági szakirodalom részlegeinek bővítéséről. Az értekezlet végén a Szlovák Szo­cialista Köztársaságból 17, a Cseh Szucialista Köztársaságból 28 nép­könyvtár vezető dolgozójának adták át a Példás könyvtár címet, s további negyvennégy „könyvművelő“ munká­ját jutamazták elismerő oklevéllel. Az okleveleket és a tárgyi Jutalma­kat Jozef Mravík és František Karas kezéből vehették át az arra érdeme­sítettek. A színvonalas országos összejövetel eszmeiségét a következő gondolat­mottóval érzékeltethetném a legkife­jezőbben: A könyvbe milliók tapasz­talata sűrűi, évezredek felhalmozott tudása. Ezredévekkel képes meghosz­­szabbítanl e pici létet, ha olvasunk... Korcsmán)* Lászlő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom