Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-21 / 38. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES, Í98Í. ízeptemHer ÍL Amikor & zene a tömegek ügyivé válik KÖZÖSSÉG NÉGY SZÓLAMBAN ľ ' v; -Eljött az Ideje, hogy pontosabban feltérképezzük távsadaU műnk szükségrendszerét. Nemcsak a tények rögzítését, a fokozatos és szükséges aránymódosításokét is. Szükségreodszerünkben, mint eddig, ezután is első az anyagi ellátottság. Más szóval a megszerezhető javak mennyisége és választéka, az azonban már nem mindegy, mennyire általános jelenség a jobb élethez elengedhetetlen, az életet könnyítő, annak minőségét emelő javak rendeltetésszerű — természetes — használata, s hol, mekkora kiterjedésben válik életcéllá maga a szerzés. Az sem mindegy, hogy a fogyasztás összetevői közül az anyagiak mellé mennyire nyomulnak fel a szellemi-kulturális erkölcsi értékek. Яг utóbbi szempontot figyelembe véve az ember képében sok minden elfér. Pozitív értelemben jellemző rá a teljességigény, a jól végzett munka tudatával párosuló életigénylés, életöröm. Íz tölti meg a művészeteket szociális küldetéssel, társadalomformáló feladattal, emberhez méltó eszmei tartalommal. A somorjai ISomarín/ Híd vegyeskor hittel vállalta és eképpen teljesíti is ezt a küldetését. A városban különben hagyományai vannak a karéneknek. A kultúrát szerető és támogató iparosoknak köszönve már az 1030-as években is működött dalárda. melynek a háború utáni újjáalakulására a Csemadok megalakulásáig kellgtt várni. Ez a kórus azonban az évek múltával fokozatosan vesztett az „elsőszülölt gyermek“ ösztönösen szerzett-kapott kiváltságaiból. Tehet is róla, nem is, közrejátszottak ebben szubjektív okok, meg objektív tényezők is. Több éves pangás után a kórus ■—■a helyi pedagógusok jóvoltából — 1970-ben szerveződött újjá.hogy a legősibb közösségi alkotás, a társaséneklés művészetével lépjen a közösséggé nevelés szolgálatába. Az első fellépésre — Pokstaller László vezényletével — 1972- ben került sor. • • • Я Híd vegyeskar — túljutva az útkeresés és a profilkialakítás nehéz évein — a hetvenes évek közepén jutott el a sikerhez vezető út első mérföldkövéhez, a Kodálynapokon való részvételéhez. A karnagy és a kórus anyagismerete, technikai jelkészültsége és repertoárja szerencsésen találkozott a sallangtalanság, egyszerűség, friss hang követelményeivel. A Híd vegyeskar a magáratalálás pillanatától kezdve félretett minden egyéb „külső" célt, s Pokstaller Lászlónak is egyetlen lémája maradt — a Kárpát-medence „kórusnyelve“. Csodálatosan gazdag, alig kiismerhető még sok ismeretlen árnyalatot rejtő kincsesbánya e „kórusnyelj:“, melyből némelyik félig elfeledett, sokáig mellőzött, dialektus reverálő hatású újrafelfedezését éppen a Híd vegyeskarnak köszönhetjük. A kórus előadói stílusát elsősorban a folklórktncs alapos Ismerete és az átélt, sajáttá vált előadásmód jellemzi. Előadásmódjukban a látszólagos természetesség mögött ott rejtőzik a hallgatót vezető zenei rend, a különvált hallgató-előadó viszonylatot tudomásul vevő alkotó altitűd. A felsoroltaknak, valamint a kórusmozgalom kettős követelményének — a megőrzésnek és a továbbfejlesztésnek eleget téve — a kórus 1975 óta megszakítás nélkül részt pesz a Kodály-napokon, s háromszor részesült Aranykoszorús minősítésben. • • • Pokstaller László Pokstaller Lászlót a kórustagok igényes karnagynak tartják. Azt mondják róla, hogy fanatikus ember, kitűnő pedagógus. Ha lankadni kezd a társaság, azonnal észreveszi. Anekdotázik, bíztat, megfedd. Rendívü közvetlen. — Alig várom a hétfőt, a próba napját. A legnagyobb élményt számomra azonban a fellépések jelentik, amikor magától jön az éneklés, a szünetjel, a pianó, a forte. Nincs csodálatosabb és varázslatosabb annál, mint amikor ötven torok ugyanazt énekli. Az maga a gyönyörűség — mondja a karnagy, majd hozzáfűzi. — A még naplóinkban is aktív alapító tagok — pálinkás Lászlóné, Kotiers Romanné, Jávorka Lászlómé, jakusik Lajosné, Ürge Ipzsef, Molnár Károly, Cséfalvay György, Péder Oszkár, Német Zoltán — mellett a kórustagok gyakran cserélődnek. A távozók helyébe azonban újak lépnek, s köztük szép számmal akadnak fiatalok. Számomra külön örömöt jelent, hogy a helyi gimnáziumban dr. Hecht Tamásné vezetésével énekkar alakult, s így a Híd vegyeskarban ma már a fiatalos hang is képviselve van. Kórusunkat egyébként — a demokratikus Irányítás szellemének megfelelően — szükebb vezetőség Irányítja, melynek elnöke Pálinkás Lászlómé, a titkári leendőket pedig Nagy Péter látja el. Szakmai vonalon főleg Ürge Mária támogatását kell kiemelnem. kórusunk egyébként vegyes öszszetételű. Nemcsak zenei értelemben, hanem a munkahelyük szerint is. A város különböző helyeiről érkeznek, különféle beosztásból, megannyi gonddal. • • • "A Híd vegyeskar egyébként gyümölcsöző együttműködést tart fenn a székesfehérvári, a soproni és a jánossomorjai kórusokkal. Somorján is gyakran szervez kórustalálkozókat, a nyáron pedig kórusláborban vettek részt Magyarországon. — Kapocs az emberi hang, s ez nemesíti, balzsamozza a társaséneklést egy szilárd és megingathatatlan ideológia hordozójává, amely vezérszólamot képvisel a baráti népek és nemzetek egyre erősödő kardalában, s amely kisugározza környezetére az internacionalizmus egyre erősödő harmóniáját, a szoeiaiista hazaszeretet és humanizmus eszményének diadalát. A kórustalálkozók résztvevői a fellépések elolt, közben —* amikor kánonokba ölelkeznek öszsze, több baráti nemzet fiai-lányal — és utána a zene szeretettbe egyesülve barátságból, emberségből, egymás megbecsüléséből is vizsgáznak, — fogalmaz jelképesen a karnagy, majd így folytatja a gondolatmenet et. — Az énekkari mozgalomban —> mint a többi amatőr együttes életében — kitüntetett hely illeti azt a területet, amelyet a mindennapokban mecénást tevékenységként szoktunk emlegetni. Ebből a szempontból köszönet jár a somorjai Kék Duna Efsz-nek a sokoldalú támogatásért. A szövetkezet vezetősége, Písch László agrármérnök elnökkel az élen, felismerte az énekkari mozgalom azon pozitívumait, melyekkel részt vállal a szakmai, a mozgalmi, a politikai és a hazafias nevelésből, programot szervez a fiataloknak, lehetőséget teremt az esztétikai nevelésre, az ízlésformálásra. A Híd vegyeskar viszontszolgáltatását — a felsoroltakon kívül —talán Mára Ferenc sorainak az idézésével lehetne legélethűbben kifejezni: „Nem vagyok падугеgiszterü orgona, kolompszó vagyok a mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallgatni néha, nem vagyok csillag, csak rőzsetűz, de az, ami ég, meleget tud adni egyszerű embereknek." Csillagos nuárestén ballagok haza a Híd vegyeskar próbájáról, közben Kodály Zoltán szavait idézem önmagámnak: „Ha majd az éneklő tömegek megszerzik azt a kultúrát, amqly a legmagasabb rangú karénekhez kell, akkor lesz csak termékenyítő hálásuk az egész országra.“ CSIBA.LÁSZLÓ Ürge József Pálinkás Lászióná Molnár Károly Fotó: Tóth József Bácskái lila Ha közöttünk lenne, ezen a nyáron, ünnepelte volna 50. születésnapját. 1935. július 2G-án született Persérf (Prša), a Losonci (Lučenec) járásban, de, sajnos, immár öt éve annak, hogy a sors váratlanul s végleg kivette kezéből az ecsetet. 1980. november 7-én halt meg Guszonán (Husina, Losonci járás). Füleki (Fifakovo) vasmunkás második fiaként Jött a világra, 5 hároméves kora óta édesanyja egyedül, özvegyként nevelte, nagyon nehéz körülmények között. Még segélyben sem részesült a csonka család, mert a jegyző úr kijelentette: „Piszok kommunistáknak nem adunk!“ (Az idősebb Bácskái ugyanis részt vett a munkásmozgalomban.) Bácskái Béla vasöntőként kezdett dolgozni Füleken. Közben szorgalmasan járt Szabó Gyula magánóráira, aki nagy hatással volt életének további alakulására. Egyenesen a zománcedénygyárból került a bratislavai Képzőművészeti Főiskolára, ahol Csemiczky László, Zelibský, Hložník és Matejba professzorok voltak- a mesterei. Persze, csak fizikai értelemben távozott pályája zenitjén, a munkássága nem maradt torzó; teljes életművet alkotott. Alkotása felöleli a mun-i kát — bánya, Ipar, mezőgazdaság —, láttatja az emberi akaratot, meghitt környezete a természet. Hű a szülőföldhöz, Nógrádhoz, Gömörhöz. Olajképei, akvarelljei inkább az élet árnyasabb oldalát mutatják, itt Adyval rokon vonások lelhetők fel nála. Nagyobbára a sötét szín és -a küzdelem dominál Bácskáinál; az egyedüllét, a magány is gyakori témája, ebben lényegében önmagát adja. ♦ ♦♦ 1985. július 26-tól tart nyitva а losoncí Nógrádi Galériában a gyűjteményes Bacskai-kiállítás, amely 1985- október 13-ig várja a látogatókat,hogy betekintést adjon a művész mozgalmas életének utolsó két évébe. — A válogatásban régebbi képek is helyet kaptak — tájékoztatja a látogatót Kovácsné Amié Mária, tárlatvezető —, mint a Lukvai dombok (1977), a Magányos arató (1976) és az Őszi szántás című akvarellek. Tudni kell, hogy a fenti kópék tavaly —’ mint a hazai festészet remekei —> Kubába és Mexikóba is eljutottak, hogy az ottani emberek megismerjék hazánk képzőművészetét, főleg ami az 1920 és 1980 közötti időszakot illeti. A tengerentúli tárlatnak nagy sikere volt. — A mostani kiállításon mintegy nyolcvan olajfestmény' és akvareli, valamint néhány rajz kapót helyet. Galériánk ízléses elrendezéssel, szakavatott válogatással kívánt tisztelegni a művész emlékének. A belépőt Bácskái Önarcképe fogadja, harcsabajusza, kék salja, svájcisapkája tagadhatatlanul idézi föl utolsó beszélgetésünk emlékét. Szinte ráköszön az emberre, annyira élethű alkotás. A Nógrádi Galéria 1816-ban épüli, XVI. századi alapokra, barokk stílusú. Az 1848/49-es szabadságharcban teljesen leégett városnak csupán két épülete maradt meg, ezek egyike a Galéria (a múzeumnak is ez ad ideális otthont). Előtte bíróság székeli benne, majd lakóházként hasznosították, s mintegy öt éve a galéria otthona. További néhány kép a kiállítás anyagából: Téli alkony (akvareli, 1979), Kukoricatörő fakvarell, 1977], Éltető nap (akvareli, 1979), Mátrapusztai völgy (olaj, 1973), Öntők (olaj, 1979), Csiszoló I. ^olaj, 1979], Tóth László: LY1JK AZ ÉGEN „Igaz és kitalált történetek versben és prózában elbeszélve“, — mondja meséskönyvéről Tóth László, aki mint meseírő már évek óta ismert az olvasók körében. 0) meséiben kipróbál a gyermekeknek szinte minden kipróbálható játékot: ír apró lírai darabokat, szójátékokra épülő humoros verseket és meséket, monda- és mesefeldolgozásokat, csalimesét, stb. A meséskönyvet Jaksics Ferenc illusztrálta színes rajzokkal. (Ara 22,— Kčs)' Tőzsér Árpád: KÖRÖK Válogatott versek 1953—1982 Méltó összegezése ez a könyv az ötvenéves Tőzsér Árpád eddigi költői életművének. A három évtizedes pályaszakasz, amely az egyes verseskötetek egyre tágabb horizontú köreiből épült fel, egyenletesen magas színvonalú verseket mutat fel. A „létezés“ köre Tőzsér költészetében a szülőhelytől Közép-Eurőpáig, majd Európáig tágul. (Ara 20,- Kčs’]' Ozsvald Árpád: VALAHOL OTTHON Az emberi élet ősi, egyszerű dolgai — ezek Ozsvald Árpád legújabb verseinek Is fő ihlet- és erőforrásai. Akkor is, amikor az emberiség legújabb kori létproblémáit vizsgálja az antik mitológia prizmáján át, s akkor is, amikor saját élete gyökereihez nyúl Vissza. Ozsvald Árpád új kötetének versel tartalmilag és formailag egyaránt magas színvonalúak. (Ara 8,— Kčsj] Fábry Zoltán ÖSSZEGVtíJTÖTT ÍRÁSAI 5 Méltó tisztelgés a több mint egy évtizede elhunyt író emléke előtt az életmű sorozat, melynek az előző években már négy kötete napvilágot látott. Az ötödik kötet Fábry kritikai és publicisztikai munkásságának 1938 és 1949 közti termését adja közre. Antifasiszta írásain kívül a kötet tartalmazza a hazai magyar Irodalmat figyelemmel kísérő munkáit is. (Ara 35,— Kčs)' Juraj Zvara: NEMZET, NEMZETISÉG, NEMZETI TUDAT A szerző, a bratislavai pártfőiskola professzora • ma az egyik legismertebb nemzetiségkutatónknak és a magyar nemzetiségi kérdés szakértőjének számít. Ebben a monográfiájában főképpen az osztály (elsősorban a munkásosztály), a nemzet és a nemzeti tudat összefüggéseit vizsgálja. Részletesen foglalkozik a magyar, és az ukrán nemzetiség helyzetével s kimutatja, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása a szocializmus győzelmével függ össze. (Ara 15,— Kčs) Jaroslav Šikl: AZ UTOLSÖ MÉRKŐZÉS Az izgalmas történeti"! regény bizonyos mértékig folytatása a magyarul tavaly megjelent Zuhanás c. műnek. A szerző ezúttal az európai labdarúgóvilág kulisszái mögé vezet bennünket. A BEK elődöntőjének visszavágó mérkőzésére készül a Hispánia Madrid és a Spartacus Athén, s a mérkőzés délutánján halva találják szobájában a kijelölt svájci játékvezetőt, A váratlan fordulatokban gazdag nyomozást egy madridi rendőrfelügyelő vezeti. (Ara 14,— Kčs)1
