Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-18 / 20. szám
SZABAD FÖLDMŰVES. ,"r Í98l imSjus Ш Három a járás sikeres kultúre söpört jai közül — a Tavaszi szél. . idei járási döntőjén. A (elsőszeli vegyes éneklőcsoport (1), a teüedíkovói „ifi“-citerazenekar (2) és a vágkirályfai női éneklőcsoport (3). (Fotó —vass—} Az 1985-ös év eleje eredmények ben gazdag időszak értékeié sét jelentette a galántai (Ga lanta) járás CSEMADOK alapszerve zeteinek életében. Az évzáró taggyű lések lezajlása után a galántai műve lődési ház nagyterme ünnepien feldí szítve várta azt a 167 küldöttet, akik részt vettek a CSEMADOK XXV. járási konferenciáján, hogy számot adjanak arról, mivel járultak hozzá a CSEMADOK-tagok az elmúlt évben nemzetiségi kultúránk fejlesztéséhez, a haladó hagyományok ápolásához, kulturális értékeink gyarapításához. A konferencia küldötteit a galántai magyar tannyelvű alapiskola pionírjai üdvözölték színvonalas, kedves kultúrműsorukkal, majd Sipos Béla, a CSEMADOK jb elnökének megnyitó beszéde után megkezdődött a tanácskozás. A konferencián a járási pártbizottság, a Nemzeti Front járási bizottsága és a járási nemzeti bizottság képviselte magát, melyeknek egyesített küldöttségét Csömör Lajos, a járási pártbizottság ideológiai titkára vezette. A CSEMADOK Központi Bizottságának küldöttségét dr. Lukács Tibor vezető titkárral áz élen vett részt a konferencián. A járási bizottság hároméves gazdag tevékenységéről Mézes Rudolf titkár tartott beszámolót, melyből a következőket tudhattuk meg: A járási bizottság szervező-irányító munkájában elsősorban a párthatározatokból, valamint a CSEMADOK XIII. országos közgyűléseinek határozataiból eredő feladatok teljesítésére törekedett. A kulturális-nevelő tevékenység leghatékonyabb formáival a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek kölcsönös közeledését igyekeztek elősegíteni, kulturális értékeink cseréjét, testvéri együttműködésünk elmélyítését. A szervezeti élet terén az egyik legfontosabb feladat volt a tagsági igazolványok cseréjének lebonyolítása. A járásban így több mint kétszáz „elveszettnek vélt“ taggal sike-Eredményes időszakot értékeltek citerazenekarok fejlődése érdekében 1984-ben Sládkoviíovón került sor a citerások iskolázására, Príbojszky Mátyás clteraművész közreműködésével. A táncmozgalom terén a három év alatt egy megosztott első (Üj Hajtás, Sládkovičovo) és egy harmadik díjat (a galántai gyermektánccsoport)' szereztek járásunk képviselői a Zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon. Évek óta sikeresen dolgozik a jökai (Jelka) hagyományőrző tánccsoport is. Idén márciusban ők képviselték a hazai magyar folklórt a Zilinán megrendezett országos versenyen. A tešedíkovói fiatal citerások 1983-ban a Tavaszi szél... országos döntőjében megnyerték a gyermekcsoportok kategóriájának versenyét. Összegezve: az értékelt időszakban a különböző országos versenyek döntőiben járásunk képviselőt, három első, öt második és hat harmadik helyezést értek el.“ A néphagyományok egyéb formáiról szólva Mézes Rudolf kiemelte: nagy örömünkre szolgált, hogy tavaly októberben a Galánta melletti Matúškovúban átadhattuk rendeltetésének a tájházat. Itt tett említést arról Is, hogy Gágyor József, á Megy a gyűrű vándorútra című gyűjtemény szerzője több helyütt tartott előadást a galántai járás, régi, gyermekjátékairól. E-. zenkívül a helyi szervezetek további П néprajzi előadást valósítottak meg, mintegy 3000 hallgató részvételével. A tartalmas és gazdag beszámolót §lénk vita követte. A vita után a járási konferencia küldöttei megválasztották a 37 tagú járási és az öttagú ülenőrző bizottságot, valamint jővátiagyták a határozati -javaslatot. A vesetőség a konferenciát követő első gyűlésen a járási bizottság elnökévé ismét Sípos Bélát, titkárává pedig Mézes Rudolfot választotta. Nagy Mihály Sportember) művésznévvel A Ďurdiak név elsősorban a művészelek kedvelői számára jelent valamit; hogy a sporthoz is köze van, azt talán kevesebben tudják. Pedig van, és ez a nemsokára hetvenéves dr. Michal fiurdiaknak köszönhető. Ifjúkorában Magyarországon, az Annavölgyi Bányász színeiben rúgta a bőrt, s itt jegyezte ol magát egy életre a labdarúgással. A háború után Bratislavába költözött, s nyomban élénken érdeklődni kezdett a város sportélete — elsősorban természetesen labdarúgása — iránt. A Slovan csapatának akkor már külföldön is jó neve volt, így érthető, hogy Michal Ďurdiakot elsősorban ez a klub vonzotta. Aktív játékosként a kora miatt már nem jöhetett számításba, viszont közismertek voltak szervezői képességei és tapasztalatai, amelyeket még a magyar munkás sportegyesünkben szerzett. Ezeknek volt köszönhető, hogy hamarosan beválasztották őt a klub vezetőségébe, s első feladatként a sportszervezet munkájának öt évre szóló tervét kellett elkészítenie. Feladatát olyan jól oldotta meg, hogy hamarosan „előbbre lépett“, és kinevezték őt a labdarúgó-szakosztály elnökévé; sőt nemsokára rábízták az ifjúsági, valamint a műszaki albizottság munkájának irányítását is. — Nem lesz ez egy kicsit sok? — szabadkozott szerényen. — Neked nem; te győzni fogod — biztatta őt Štefan Voskár, a klub akkori elnöke. lgv hát az ötvenes évek elején Michal ßurdiak került a Slovan Bratislava labdarúgó-szakosztályának élére. Csaknem három évtizeden keresztül töltötte be ezt a felelős tisztséget, s ez alatt az idő alatt fényes győzelmeket és váratlan vereségeket egyaránt tucatszám megélt. Hiába, a sport — és főleg a labdarúgás — már Ilyen: egyszer megy, máskor kevésbé... A sikertelen szereplésből mindig igyekezett levonni a kellő tanulságot, s közösen beszélték meg, hogyan lehetne mielőbb kiköszörülni a csorbát. i Michal Ďurdiaknak különösen nagy érdemei vannak a ( fiatal tehetségek felfedezése terén. Ő hozta a Slovanhoz — még az ötvenes évek elején — többek között Bílyt, akinek nevét csakhamar megtanulták tisztelni az első ligás csapatok kapusai és védőjátékosai. Most is a szívén viseli a csapat sorsát, annnak ellenére, hogy már évek óta nincs funkcióban; annál is inkább, mivel a csapat helyezése a bajnoki táblázaton nem éppen irigylésre méltó. Rendszeresen látogatja a kisebb városok, ső a falvak futballpályáit is; így fedezte fel például Havrant Léván (Levice), Nociart Rimaszombatban (Rimavská Sobota), vagy Puchert és Lovást, akik falusi csapatoktól kerültek a Slovanhoz. Jelenleg valamennyien az Ifjúsági csapat tagjai, és szorgalmasan készülnek első „felnőtt“ mérkőzésükre. Michal Öurdlak a hetedik X küszöbén is megőrizte frissességét, fiatalosságát. Amint maga mondja, mindezt elsősorban a sportnak köszönheti, amelyet egész életében aktívan művelt. Ma is alig telik el nap, hogy meg ne jelenne a táglamezei stadion zöld gyepén, s olykor még a „kiskapuzásba“ Is bekapcsolódik kedvencei, az ifik edzésén. Két dolgot még nem mondtunk el róla. Az egyik éveken keresztül vezette az SZFSZ Szlovákiai Bizottsá gának jogi osztályát, s e munkáját szintén közmegelé gedésre végezte. A másik egy nagy megtiszteltetés, sok éves sportvezetői munkásságának méltó elismerése Nemrégiben, a Slovan CHZJD Bratislava évzáró konfe renciáján ugyanis átvehette a Miroslav Tyrš Emlékér met dr. Ludnvít Kilártól. a CSSZTSZ Szlovákiai Bízott sága elnökétől. Hogy rászolgált erre a magas szintű el ismerésre, ahhoz kétség nem férhet, hiszen kezdettől fogva sportmozgalmunk aktív tagja, s amint már emlí tettük, ma Is számítani lehet rá, főleg az ifjú tehetségek „felfedezése“ terén. Érdemdús évek állnak tehát Michal Ďurdiak mögött, amelyek alatt azonban viszonylag keveset szerepelt a nyilvánosság előtt. Nem így lánya, Judita és fia, Juraj; ezek a nevek bizonyára sokkal szélesebb körben ismertek. Ez már a filmvászon és a televízió népszerűsítő hatásának köszönhető, ugyanis mindketten a fiatal szlovák színésznemzedék legtehetségesebb képviselői közé tartoznak. Jurajt ráadásul Magyarországon Is jól ismerik, mivel — tekintettel arra, hogy tökéletesen beszél magyarul — ott is gyakran kap fellépési lehetőséget. Egy érdemes sportember és két művész — ez tehát ma a Ďurdiak-ésalád. Vladimír Fapšo Negyven év szabad hazában A közelmúltban került sor Rozsnyón t Rožňava) a „Negyven év szabad hazában“ című országos irodalmi-történelmi vetélkedő Járási fordulójára, amelyen összesen hét, egyenként háromtagú csoport adott számot ismereteiről. Közülük hárman a helyi gimnáziumból, a többiek pedig Jólészről Цоvice), Dernóröl (Drnava), Várhosszúrétről (Krásnohorská Dlhá Lúka) és Rozsnyóról Jelentkeztek a szellemi erőpróbára. A versenyzők, mintegy „házi feladatként", feldolgozták községük felszabadulásának történetét. Az írásban benyújtott dolgozatokban szuggesztiv erővel Jelenítették meg a történelmet, amihez nemcsak az ismert publikációkban fellelhető dokumentumokat használták fel forrásanyagként, hanem a lakosok, a túlélők emlékezetéből is sokat merítettek. A helytörténeti adalékokra támaszkodva, széles történelmi hátiér bemutatásával készített, műfajilag és nyelvileg is értékes történelmi ismertetést méltán foglalhatják bele a falusi krónikákba. A borítékolt kérdésekre adott válaszok alapján a dernői és a várhosszúrétt csoportokat juttatta tovább a zsűri a Kassán /Košice) megrendezendő kerületi elődöntőbe. A versenyzők kifogásolták — se véleményükben a zsűri is osztozott hogy az egyenlőtlen „fajsúlyú“ kérdések rengeteg számadat felsorolására, s nem pedig a történelmi-irodalmi összefüggések feltárására irányultak. Ennek ellenére színvonalas volt a vetélkedő, s a fiatal versenyzők meglepően nagy ismeretgazdagságról tettek tanúbizonyságot. A több órás rendezvényt pezsgő kultúrműsor foglalta ünnepi keretbe. E múltőrző, történelemidéző kulturális akció népszerűsége is igazolja, hogy a hazánk jelszabadulásának negyvenedik évfordulójára emlékező fiatal generáció méltóképpen éli újra és építi magába háborút átélt elődeinek •történelmi örökségét: az elévülhetetlen békevágy-lnleimet. —ki— \ rült újból felvenni a kapcsolatot. A hatékony agitációs munka is pozitívan hatott a taglétszám emelkedésére, mivel az említelt időszakban 1725 taggal sikerült bővíteni a taglétszámot, amely így 1984 végére elérte a 9100-at. A konferencia tiszteletére a helyi szervezetek újabb 400 tagot toboroztak, így a jelenlegi taglétszám 9500 fő. A legtöbb új tagot (255) Deákin (Deáky) „szerezték“. Újjáalakult a vágtornóci (Trnovec nad Váltom) helyi szervezet, melynek jelenleg már 165 tagja van. Kulturális hetilapunkra, a Hétre a három év alatt 310 új előfizetőt sikerült szerezni. Ennek érdekében több találkozót, beszélgetést szerveztek a Hét szerkesztőivel. A járási ellenőrző bizottság rendszeres munkája következtében javult a helyi szervezetek adminisztrációs és gazdasági munkájának színvonala. „A népművelő tevékenység terén — folytatta beszámolóját Mézes Rudolf — hatszázötvennyolc előadás valósult meg, amelyeket több mint nyolcvanezren hallgattak végig. Megemléteztúnk valamennyi Jelentős évforduóról, amelyek ünnepségein tagjaink szrei vettek részt. Ismertettük tagságunkkal a XIII. országos közgyűlésen elfogadott határozatokat. Helyi szervezeteink az elmúlt három év alatt 15 különböző tudományos-ismeretteresztő előadást rendeztek,, összesen it és fél ezer hallgató részvételével. \ 11 jogi témájú előadást 420-an figyelték érdeklődéssel. A három év slatt 65 történelmi-honismereti előidásra került sor, 7800 hallga'tó előtt, lazánk nevezetes helyeire, valamint i a magyarországi kulturális rendezvé- nyekre összesen 112 kirándulást szer- veztünk, amelyeken több mint 5000-ei > vettek részt. Az SZNF 40. és a CSEMA ■ DÓK megalakulásának 35. évfordulója i alkalmából meghirdetett országos iro i dalmi-történelmi vetélkedőkbe 23 alap ■ szervezetünk nevezett be. A népmű i velő munka egyik fontos részét képe zik az Irodalmi előadások, az író-ol 'vasó találkozók éfe az irodalmi emlék estek; ezek rendezésében járásunk or szágos viszonylatban is kiváló ered ményt ért el. A 98 irodalmi előadásor összesen közel 10 ezren vettek részt, f 31 íróval megrendezett 96 íré-olvasf találkozón pedig 9 és fél ezren, fi 112 könyvvásárral egybekötött könyv kiállításon eladott könyvek értéke el érte a 12 és fél ezer koronát. Járásunkban 10 népművelési klub működik, melyek 215 különböző rendezvényt valósítottak meg, 16 ezer látogató előtt. Az öntevékeny művészeti mozgalom mindig jelentős helyet foglalt el a járás CSEMADOK-alapszervezeteinek működésében. Ennek ellenére például a színjátszásról — sajnos — azt kell megállapítanunk, hogy hanyatlóban van; az értékelt időszakban csupán Nagyfödémesen (Veiké Üfany) és Vágán (Váhovce) folyt e téren rendszeres munka. Rajtuk kívül a zsigárdi (Zibarec), a nyárasdi (Topol’níky), a negyedi (Neded), a kosúti (Košúty), a nádszegi (Trstice) és a kajali színjátszók mutattak be egész estét betöltő színdarabot, sőt a negyedi cső port 1982-ben eljutott a Jókai-napokra is. A három év során az amatőr színjátszó ' csoportok által bemutatott darabok látogatottsága meghaladta a 21 ezer fő. A gyermekszin játszás terén a Haraszti Mária vezetésével működő alsószeli (Dolné Saliby) Pejkn gyermekszínpad éri el szép eredményeket: 1984-ben a Dunainenti Tavasz egyik győztese lett. A vers- és a prózamondók az értékelt időszakban két második és három harmadik helyezést értek el az országos verseny döntőjében. Az énekkari mozgalom — Kodály hagyományához híven — talán a legnagyobb tömegeket mozgató ágazat a járásban. A két konferencia között eltelt időszak két legjelentősebb eseménye ezen a téren a Kodály-centenárium (1982), valamint a VI. Kodáty-napok (1984) rendezvénysorozata volt. Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából járási bizottságunk és helyi szervezeteink 28 emlékestet valósítottak meg, 7000 néző előtt, míg a VI. Kodálynapok rendezvénysorozatát több mint háromezren tekintették meg. Az országos döntőn a galántai Kodály Zoltán Daloskör képviselte járásunkat (karnagy: Józsa Mónika), és teljesítményüket a zsűri ezüstkoszorús minősítéssel jutalmazta; a versenysorozatba bekapcsolódott még a nádszegi női kórus is, amely bronzkoszorús minősítést szerzett. A gyermekkarok országos versenyének döntőjében, az érsekújvári (Nové Zámky) Csengő Énekszón három kórus képviselte járásunkat, s közüiük a tešedíkovói az első, a galántai pedig a második helyen végzett. A Melódia táncdalverseny országos döntőjében a királyfai »(Králová nad Váhom) Szarka Gyulát láthattuk járásunk képviseletében. A
