Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-22 / 51. szám

4

.SZABAD FÖLDMŰVES

1984. 'december 22.

Rangjához és küldetéséhez méltón zárult az idei barátsági hónap a dunaszerdabelyl (Dun. Streda) Járásban. A CSSZBSZ Járási bizottsága úgy szervezte a rendezvények egész sorozatát, hogy — hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása közelgő 40. évfordulója alkalmából — kidomborodjék, sőt elmélyüljön a csehszlovák—szovjet barátság. S feltétlenül kifejezésre Jusson az az önzetlen segítségnyújtás, melyet a sokoldalú és dinamikus gazdaságfejlesztéshez, a tudományos-műszaki fejlesztéshez kapunk. Amellett a szovjet módszerek és tapasztalatok gyakorlati felhasználásának Jelentősége Is megmutatkozzék.

A barátsági hónap igen Jelentős rendezvény-sorozata volt a Szovjet tudomány és technika napjai, mely a Járási székhelyen, Somorján (Samorfn), valamint Ipari és mezőgazdasági

A barátság

jegyében

üzemekben zajlott le, előadások, szemináriumok, kiállítások, barátsági estek formájában. Ezen kívül beszélgetésekre Is sor került az ellenállás harcosaival, valamint a hazánkban Ideiglenesen állomásozó szovjet katonai alakulatok képviselőivel. A szocialista brigádok által kezdeményezett „Ki tud többet a Szovjetunióról?“ szellemi vetélkedők is népszerűek és sikeresek voltak.

A dunaszerdabelyl, galántal és a komáromi (Komárno) Járás középiskolásainak bevonásával „Orosz nyelv a béke és я haladás nyelve“ címen versenyt rendeztek. Ezen kívül a Járás 15 szovjetbarát-szervezetében Indítottak orosz nyelvtanfolyamot, kezdők, valamint haladók számára. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a szovjet film hete lránt, a járási székhelyen, Somorján, valamint Nagymegyeren (Calovo). A turisztika kedvelői felkeresték azokat a helyeket, ahol a Járásban szovjet hősök emlékműve van, hogy leróják kegyeletüket, klfdejezzék hálájukat, felszabadítóink lránt.

A mezőgazdasági üzemek szovjetbarát-szervezetel mindenütt hangot adtak annak, hogy Járásunk a Szovjetunióval való együttműködés 35 éve alatt, éppen a szovjet búzafajták termesztése kapcsán Jutott a Köztársasági Érdemrend birtokába, s az idén csúcstermést ért el. Rámutattak arra is, hogy a szovjet tudósok, szakemberek önzetlen segítségnyújtása hozzájárult Csallóköz mezőgazdaságának rohamos fellendüléséhez.

A szovjetbarát-szervezetek taglétszáma rendszeresen gyarapodik. A Csehszlovák—Szovjet Barátság megtisztelő nevet viselő Gabéikovői és a Dunatőkési (Dunajský Klatov) Állami Gazdaságban, valamint a vásárúti (Trhové Mýto) és a hrobofíovól szövetkezetben szinte 100 százalékos a CSSZBSZ-tagság. Az említett mezőgazdasági üzemek a járás élenjárói, példát mutatnak a korszerű termelési, jutalmazási, üzemszervezési módszerek, eljárások alkalmazásában, a dolgozókról való sokoldalú gondoskodásban, a kezdeményezőkészségben, a szocialista brtgádmozgalomban stb. Az említett négy mezőgazdasági üzem Is résztvett a CSSZBSZ KB által szervezett vetélkedőn. A vetélkedő győztesei, a legjobbak résztvesznek majd szovjetunlőbell taiiulmányúton, jutalomüdülésen, s hazánk nevezetes üdülőközpontjaiban.

Az Idei barátsági hőnap keretében több ezren győződhettek meg arról személyesen, milyen egyszerűek és nagyszerű, nemes tulajdonságokkal bírnak a szovjet emberek, akik járásunkban, vendégként megfordultak, s hamis pátosz nélkül, Igaz barátokként, segítőtársakként beszélgettek el a Járásunk dolgozóival, nagyra becsülve elért Jő eredményeinket.

Svlnger István

A komáromi (Komárno) Járás lzsat (Iža) szövetkezetében öttagú a szociális-kulturális bizottság, Szabó Ferenc elnökkel az élen.

A bizottság éves cselekvési, terv szerint munkálkodik. Havonta aránylag egyszer ülésezik, de ha a helyzet úgy kívánja, akkor szükség szerint. A cselekvési tervet természetesen a gazdaság vezetősége hagyja Jóvá.

Az 1984-es évben összesen 400 ezer koronát fordítottak szociális-kulturális célra. Kiváncsi voltam, vajon miként sáfárkodtak a tagság pénzével?

A Szabó Márta könyvelővel, a bizottság egyik tagjával folytatott röpke beszélgetésből kitűnt, hogy helyesen mérték fel a lehetőségeket, sok mindenre Jutott a pénzalapból.

Nos, mire? Többek között az idén adták át rendeltetésének az üzemi konyhát és az étkezőt (az utóbbi eléggé tágas helyiség, így gyűlések, összejövetelek megtartására is alkalmas.). Erre, mármint a közétkeztetésre 40 ezer koronát fordítottak. Naponta mintegy 120—150 dolgozó kosztol itt, legtöbben az aratáskor és az őszi termésbetakarftáskor.

A szövetkezeti demokrácia elveinek a gyakorlat nyelvére fordítását Jól oldották meg. Valamennyi szövetkezeti tagot (az összes 530 fő) felszólította a szociális-kulturális bizottság, írásban közölje, miként képzeli el az étkeztetést s tegyen javaslatot erre vonatkozóan. A vártnál jobb eredmény született. így azután a Javaslatokat figyelembe véve, a napi étrendet a konyha-személyzet állítja össze, s a szövetkezet üzemi orvosa felülbírálja, majd Jóváhagyja.

Felhasznált pénz, mely

KAMATOSTÓL VISSZATERÜL

Általában a nyíltság érvényesül a szociális-kulturális gondoskodást illetően .A tagok közlík, ha hiányosságot észlelnek, tapasztalnak. Sértődöttség persze, emiatt nincs. Például az idén egy házaspár üdült Tátralomnícon (Tatranská Lomnica) a „Tatranec“ üdülőben, s bizony hazajövet közölte, hogy gyönge volt a koszt, s a higiénia sem a legpéidásabbnak bizonyult, amellett a szállás sem volt megfelelő.

Ha már az üdülés került szóba, hadd említsük meg, hogy társasutazásra, üdülésre összesen 60 ezer, a szövetkezeti tagok gyermekeinek nyári, bel- és külföldi táborozására 70 ezer koronát fordítottak. így azután a felnőttek Jugoszláviában (29) és Vietnamban (3) tölthettek élménydús, felejthetetlen napokat. A pionírok közül 17-en hazai, 15-en pedig külföldi üdülőhelyeken táborozhattak.

Gyógyfürdői kezelésen hárman vettek részt. Négyen Jutottak szövetkezet által lakáshoz. Tizenhármán kapnak — a nyugdíjasok közül Járadékkiegészítést. A különböző életjubíleumokra 25 ezer, szakmai-politikai ísmeretgyarapításra (újságok stb.) 34 ezer korona, sporttevékenységre 2( ezer korona fordítódott.

Mindehhez még hozzá kell tenni hogy a bizottság gondoskodik a tag ság kulturális igényeinek a kielégítő

séről ts: erre a célra 30 ezer koronát költött (MATESZ-bérlet, szakszervezetek háza rendezvényei stb.].

S még egy jelentős összeg: a legjobban rászorulók lakberendezésre — összesen 110 ezer korona kamatmentes kölcsönhöz Jutottak.

Hadd egészítsük még ki azzal, hogy szakközépiskolán nyolcán, főiskolán ketten folytatják tanulmányaikat. S az üzemi oktatás (szövetkezeti munkaiskola) ugyancsak több mint 300 efsztagnak nyújt szakmai-politikai ismeretgyarapítási lehetőséget.

Fejezzük be az üzemegészségügyi gondoskodással: a tervezett 226 főből 210-en estek át megelőző orvosi vizsgálaton.

Tehát, mint az elmondottakból Is messzemenően kitűnik: az tzsal szövetkezetben nem panaszkodhatnak a dolgozók szociális-kulturális Igényeik kielégítésére, mivel az eléggé sokoldalú.

Az e célokra fordított anyagi eszköz kamatostól visszatérül. Hiszen az üdülésen résztvevők erőfelfrissítése a tervfeladatok példásabb teljesítéséhez s Jobb munkakedvhez Járul hozzá. Ä lakásprobléma megdldása, a kamatmentes kölcsön Juttatása, az egészségügyi gondoskodás, a sportélet fejlesztése, a kulturális igény-kielégítés ugyancsak a jobb munkavégzésben, a nagyobb teljesítményekben jut legfőképp kifejezésre.

Tehát a jobbra, többre, gazdaságosabbra és a minőségre törekvést szolgálja az említett pénzeszköz, amivel Jól sáfárkodott a szociális-kulturális bizottság. (kov)

Egy mesterség becsülete

Beszélgetés során hallottam egy járási vezető szájából: „Ha valaki ad nekem egy susztert, adok neki öt munkaerőt“. A mosolykeltőnek szánt mondat mögött a kemény valóság rejtőzik.

Fogytán a cipészmesterek.

Lám-lám ez a mesterség mennyire megfakult, s most újfent fényesedőben. De hadd szóljon erről egy olyan mester, aki nem „gyorstalpaló“ tanfolyampt végzett.

— Tessék csak körülnézni, mennyi itt a cipő... Ki sem látszom jóformán belőle — mutat körbe egy betyáros mosoly kíséretében Pint István, a csallőközaranyosl (Zlatná na Ostrove) helyt gazdálkodási üzem cipészmestere, aki nem volt rest még hozzáfűzni: — Az ember három helyett Is dolgozik csak azért, hogy a körzetben ne legyen fennakadás.

— Tehát, nemcsak a falu lakosainak Javít?

— Hoznak lábbelit a környező falvakból is annyit, csak győzzem csinálni. De még így Is egy hétnél tovább sosem kell várnia a megrendelőnek.

Pint cipészmester munkájával mind

cipészmester munka

közben

(A szerző felvétele)

az üzemvezető, mind a lakosság elégedett. Épp ezért Illik valamivel többet tudni egy olyan emberről, akt nyugdíjasként is a köz javát szolgálja.

— Mint szegény ember gyerekének,

csak annyi volt a kívánságom, hogy mesterséget tanuljak, bármilyent is... Komáromban Zsemlovics cipészmester műhelyében megüresedett egy suszterszék, így kerültem oda inasnak.

— Milyen ember volt a mestere?

— Amellett, hogy szigorú volt, emberséges és pontos Is. Ha történetesen a faszögek nem úgy helyezkedtek el a talpban, ahogy azt a szakma becsülete megkívánta, azért bizony nem dicsért meg. Deltát így tanulta meg az ember a mesterséget.

— Aki a cipészt lábbeüjavítás közben látja, azt hiszi, csupán ebből áll az 6 „tudománya“.

— Nem éppen. Egy cipő fazonjának a megtervezésétől egészen a kivitelezéséig mindenhez kell értenie. Jómagam, még ma ts bármilyen típusú cipőt képes vagyok elkészíteni, ami nemcsak mesterségbeli tudást, hanem képzelőtehetséget is igényel. Persze, ma már a cipőgyárak képesek ellátni az országot lábbelivel, sőt még külföldre Is jut belőle bőven.

— A mester miként néz a cipőgyári lábbelik minőségére?

— Sok jő minőségű lábbelivel találkozik manapság az ember. Persze, akad még, nem kevés rossz minőségű cipő is. Miből adódik ez? Szerintem abból, hogy a tervezők elfelejtettek „térképezni“.

— Hogy értsem ezt?

— Ügy, hogy a jó cipész a tervezés során „feltérképezi“ a cipót, hol lesz kitéve nagyobb megpróbáltatásoknak. A sarkakra gondolok, ide időtállóbb, Jobb minőségű anyag szükségeltetik.

Vagy a nagyobb kopásnak kitett helyre betét kerül, azért, hogy a talp és a felsőrész között ne repedjen meg időnapelőtt az anyag. Persze, ez nemcsak a mi cipőiparunkra Jellemző. A múltkoriban egy olasz gyártmányú cipőt javítottam, s azt tapasztaltam, hogy a gyártó végképp nem gondolt arra, hogy szép cipőjét használni is fogják.

— Ogy tudom, a komáromi (Komárno) cipőgyár illetékeset Is felszólították: legyen a munkatársuk.

— Engem több helyre is hívtak, de nem mentem. Az 1969-es évig Komáromban dolgoztam, aztán meg a szülőfalumban. A cipőgyáriak minőségi ellenőrként kívántak alkalmazni, ami szaktanácsadással is )árt volna. Én itthon maradtam. A cipészár nélkül már nem is tudom elképzelni az életemet.

Beszélgetünk. Közben jönnek és mennek a kuncsaftok.

— Pista bácsi újjávarázsolta a szakadt cipőmet. Köszönöml — ezt az elismerést Dzol Ildikó mondta, aki kifejezésre Juttatta elégedettségét. — Nagyon jó, hogy a falunkban van cipész, nem kell a városba menni, a kicsivel is eljöhetek Ide, mert a műhely közel van. Pint mester munkája aranyatérő, ezt nemcsak én mondom ...

Hadd kívánjuk a helyi gazdálkodási üzemnek, hogy még sokáig legyen Ilyen kiváló cipészmestere, mint a Pista bácsi. Ugyanis, utánpótlásra semmi kilátás.

(kalita)’

BOSNYÁK LAJOS vagyok, 57 éves 6s 42 éve molnár a nagybalogl tVeľký Blh/ malomban, melyet 1946-ban egy Július Takáö nevű molnár vásárolt meg az izraelita tulajdonostól, aki mellett 14 éves koromtól inaskodtam. A mesteremtől ügy kellett ellesnem a tudományát, emellett szorgos ember volt, A malmot 1952-ben államosították, s akkor neveztek kt engem főmolnárnak. A négy hengerszékes berendezéssel megháromszoroztam a termelést... Mqst ts a régi gépekkel dolgozunk, csupán a faszéngázos masinát váltotta fel 1960-ban a villanymotor. Nemrégiben 100 tonna befogadóképességű gabonatároló épült a malom mellé. Már 12 éve, hogy szabadságon sem voltam, mert nincs aki helyettesítsen. Az utánpótlást meg noszogatni kell a munkára. Nekem viszont a molnárság: életforma...

Élvezet nézni, ahogy a mindenes főmolnár dolgozik. Állandó mozgásban van. Járja az emeleteket, ellenőrzi, kezeli a gépeket, irányítja a segédeket, ügyel a rendre.

jómagam, valahogy mindig úgy képképzeltem el a malmokat, hogy ott bokáig járnak a lisztben, száll a fehér por, mindenütt zsákok heverésznek... Mindezen előképnek“ itt nyomát sem lelem. Tapasztalom viszont, hogy a hengerszékek fénylenek a tisztaságtól. Á padlózat liszttelen. A kétemeletnyl bonyolult berendezés, immár közel háromnegyed évszázada, olajozottan működik.

Bosnyák Lajos bácsi egy kiveszőben levő szakma, mesterség utolsó képviselője. A tökéletességbe vetett hite megingathatatlan. Munkáját alkotás-A főmolnár

Én sosem nézem munka közben az órámat — vallja Bosnyák Lajos fómolnár

(A szerző felvétele)

пак fogja föl. önmaga főnöke, beosztottja, önmaga serkentője. Szigorú főnők, Igyekvő beosztott és kérlelhetetlen noszogató.

Az Ilyen malmokból már kevés van. Egyre kevesebb. A régi mesterek Is kikopnak lassan világunkból. A helyükre újak jönnek. Fiatalok, műveltek, de valahogy mégis mások, mint a régt, öreg szakik. Ök sem dolgoznak rosszul, csak másképpen. A munka nem az egyedüli életcéljuk. Már nem mesteremberek a mesterségek régt értelmében. Az új kor, az új technika manapság egészen másfajta követelmények elé állítja a szakmák utódait. A fejlődéssel az is együtt jár, hogy az ember és a munka tárgya fokozatosan eltávolodik egymástól. Mind több gép közreműködésével születik meg a végtermék. így aztán a termékekben kt-kt tnind nehezebben fedezi fel a saját tevékenysége eredményét, mind kevésbé vallhatja saját alkotásának azt. A dologhoz gazdasági érdekek is fűződnek, mert a szívesen, őrömmel végzett munka sokkal termelékenyebb és jobb minőségű.

— Ml'a véleménye a mat ifjú szakmunkásokról, a leendő mesteremberekről?

— Véleményem az, hogy a szakiskolából kikerülök alapvető dolgot nem tudnak: dolgozni. Az iskolában nem ébresztették rá őket a jól végzett munka szépségére és örömére. Az iskolában képleteket tanultak, alapvető szakmai fogásokat, de nem szívtak igazi munkahelyt levegőt, nem Ismerkedtek meg a munkáshagyományokkal. Nekik a gép, a munkaeszköz nem segítőtárs, hanem idegen, lelketlen termelőeszköz. Persze, az iskolát tanulmányok befe/eztével is sok mindent meg lehet tanulni. Am ha az embernek az éleiében a munka előszőne mindjárt teherként, nyűgként mutatkozott be, akkor már meg ette a fene az egészet.

— Ezeket az ellentmondásokat miként lehetne feloldani?

— Válasz helyett hadd hozakodjak elő еду-két múltbéli, intő tapasztalással. Hátha a nálam hozzáértőbbekben magvas gondolatokat szül... Az idősebbek még a régi mesterektől tanulták becsülni a munkát — a jó munkát. Ezt a nézőpontot átvették tőlük az akkori fiatalok, akik jelenleg már középkorúak. Így dolgoztak: egy idősebb, egy fiatalabb, egy Idősebb, egy fiatalabb. így aztán valóban elsajátíthatták a legjobbb fortélyokat, mesterfogásokat, a kincsetérő tapasztalatokat. Nem fogadták el a lélektelenül végzett, összecsapott munkát,

■ Néha nagyon fárasztó és kegyetlennek tűnő volt ez a ráncbaszedő gyakoroltatás, dehát az öreg molnárok sosem tanultak pedagógiát. Azt viszont nagyon jól tudták, hogy a leghatásosabb nevelési mód a személyes példamutatás.

így azután a fiatalok a mesterfogások elsajátításán túl szakmaszeretetei ts tanultak a közösen eltöltött évek alatt. Talán manapság a munkára nevelésnek, a szakmaszeretetnek ezt a formáját elvetjük, elavultnak tartjuk. Mégis úgy érzem, a fejlődés mámo-. rában itt-ott a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük. Éppen ezért, többet kellene eltűnődnünk azon, hogy a jól végzett munkának ma ts tudjon örülni a fiatal. Juttassuk őket gyakrabban sikerélményekhez! Ezzel talán egy lépéssel előbbre juthatnánk.

—korcsmáros—*

\

1 Az év derekán nyílt üzemi konytu személyzete igyekszik a tagság ked vében járni

(A szerző felvétele