Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-15 / 50. szám
6 szabad földműves 1984. йесетйег 15. A Vox Humana szószólójának szellemében BESZÁMOLÓ a FABRY ZOLTÁN IRODALMI ÉS KULTURÁLIS NAPOKRÓL Ä CSEMADOK Központi Bizottsága a szövetség Kassai [Košice] Járási Bizottságával együttműködésben rendezte meg november 15—18-án Kassán és a Kassa-vidéki Járásban a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat. A rendezvénysorozat első két napjának programját a városban, illetve a járásban szervezett író-olvasó találkozók alkották, amelyeken Gál Sándorral, Duba Gyulával és Zalabai Zsigmonddal találkozhattak az olvasók. Ezt követően, szombaton és vasárnap, a Kassai Barátság Háza adott otthont annak a mintegy félszáz érdeklődőnek, akik Szlovákia különböző részéről jöttek el, hogy részt vegyenek az eseménysorozat tulajdonképpeni magvát alkotó- két nap rendezvényein. Az alábbiakban tehát e két nap rövid krónikája következik. Már a szombat reggeli megnyitón nyilvánvalóvá vált, hogy az esemény túlnőtte az eddigi „házirendezvénykereteket“, kilépett a kevésbé attraktív, inkább tudományos ismeretterjesztő rendezvények szükségszerű zártkörűségéből. A résztvevők puszta száma első pillantásra talán ellentmond mindennek, mellette szól viszont az a spontán érdeklődés, amely nemcsak a hivatalosan meghívottak, de általában az irodalom- és történelemkedvelők részéről a földrajzilag távoli tájegységeken — például a nyugat-szlovákiai járásokban — is megnyilvánult. Nemzetiségi kultúránk országos mércével is jelentős eseménysorozata vette tehát kezdetét Viliam Plevza akadémikusnak a CSKP nemzetiségi politikájával foglalkozó előadásával, amelyet Kiss József kandidátus Történelmi elemek Fábry Zoltán életművében című előadása követett. Viliam Plevza, az egyik legismertebb szlovák történész példák sokaságával, történelmi összefüggések felvillantásával illusztrálta hazánk magyar nemzetiségű lakosságának politikai, gazdasági és társadalmi szerepét a felszabadulástól napjainkig, rámutatva egyúttal a lenini nemzetiségi politika következetes érvényesítésére a szocialista Csehszlovákiában. Kiss József előadását szükségszerűen a nagymérvű sűrítés jellemezte, hiszen Fábry Zoltánnak nemcsak hatalmas terjedelmű irodalmi munkássága, de egész életútja elválaszthatatlanul ötvöződik egybe korának leghaladóbb történelemszemléletével. Bármely, akár tetszés szerint kiragadott Fábry-mfl — mint az előadó is hangsúlyozta — ezt igazolja: az egyik legillusztrisabb példa erre a közvetlenül a felszabadulás után kiadott könyve, A gondolat igaza, de ugyanígy megemlíthetnénk az általa szerkesztett Az út című folyóiratot. A két előadást vita követte, olyan vita, amelyet termékenységében, nyíltságában és közvetlenségében túlzás nélkül párját rítkítónak nevezhetünk. A jelenlevők éltek a lehetőséggel, hogy Viliam Plevza személyében legújabb kori történelmünk nemegyszer ellentmondásos fejezetei legjobb ismerőjének tehetik fel kérdéseiket; s ezek a kérdések nyíltan érintették nemzetiségi életünk mindmáig kényes pontként kezelt, ám kétségkívül valós történelmi tényeket képviselő eseményeit is. Ä vélemények ilyen őszinte konfrontációjából — melynek nyíltságát az jellemzi a legjobban, hogy a problémákra nemegyszer munkahelyi, sőt családi vonatkozásokban világítottak rá — végül is szükségszerűen az a mélyen humánus alapelv került ki győztesen, amely egyben szocialista alkotmányunk egyik alaptétele, nevezetesen, hogy társadalmunk építése és a nemzetiségek harmonikus egymás mellett élése elképzelhetetlen jogaik kölcsönös tiszteletben tartása nélkül. A délutáni program első napirendi pontja Bŕetislav Truhlár irodalomkritikus előadása volt, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésnek a szlovák irodalomban való visszatükröződéséről adott keresztmetszetet. Az ismert alkotások — Jašík, Mináč, Jilemnický müvei — mellett több kortárs szerzőt emelt ki, akik egyrészt szintén átfogóan ugyan, de az időközben eltelt évtizedek távlatából mélyebb összefüggéseiben ábrázolják a felkelés eseményeit, másrészt az azóta feltárt dokumentumok nyomán eddig ismeretlen epizódokat, sorsokat villantanak fel műveikben. Jlyen összefüggésekben az előadó külön kiemelte Bohuslav Chüoupek A pecsétek feltörése [Lámanie pečatí) című kitűnő dokumentumregényét és Peter Kováčik Amíg megvirrad (Čas do úsvitu) című könyvét. A rendezvénysorozat ideje alatt vásárlással egybekötött könyvkiállítás várta a résztvevőket (A szerző felvételei^ Viliam Plevza a CSKP nemzetiségi politikájáról tartott előadást Szervesen kapcsolódott a témához, egyben sajátosan kibővítette azt Szeberényi Zoltán ezután következő előadása, melynek témáját így lehetne sommázni: Az antifasizmus ábrázolása és a békevágy kifejeződése a csehszlovákiai magyar irodalomban. Minthogy Fábry Zoltán életművével ilyen összefüggésben már egy korábbi előadás foglalkozott, a mostani központi témáját két költő: Győry Dezső és Forbáth Imre munkássága alkotta. Az előadó imponáló ismeretanyag birtokában, a kor társadalmi viszonyainak összefüggéseiben elemezte Győry és Forbáth líráját, számos versidézettel illusztrálva haladó állásfoglalásukat és békevágyukat. Utána ismét élénk vita következett, amelyben az elhangzott témákon túl ismét gyakran szóba került Fábry Zoltán személye, Külön említést érdemel Szőke József hozzászólása, aki Szeberényi Zoltán Gyôťy Dezső és Forbáth Imre munkásságát taglalta előadásában — kutatásainak eredményeként — ez író eddig még nem publikált levél hagyatékáról beszélt. Elmondotta, hogy eddig mintegy 6400 levélről tud az irodalomtörténet, amelyeket Fábry kb. 850 személynek, intézménynek stb. küldött. Néhány ilyen levelet alkalmunk volt teljes terjedelmében, illetve részleteiben meghallgatni; talán még műveinél is szenvedélyesebben kitűnik belőlük Fábry mély humanizmusa, békevágya, az életfilozófiájaként hirdetett Vox Humana. Szőke József hangsúlyozta, hogy a hagyaték még korántsem teljes, és folynak a kutatások újabb Fábry-levelek után, s a gyűjtemény előreláthatólag a Madách Könyvkiadó Fábry-sorozata egyik köteteként lát majd napvilágot. Az igényes témák megkövetelte több órás szellemi összpontosítás ellensúlyozására is gondoltak a szervezők. Mégpedig nem is akárhogyan: csupa „legyet láthattunk este héttől a Kuzmány lakótelepi körzeti művelődési házban. Köztudott, hogy az idei országos kulturális versenyek csaknem minden „aranyérme“ Kelet- Szlovákíába, pontosabban Kassára vándorolt:, említsük csak meg a Pinceszínpadot, Gágyor Bédát, az Új Nemzedék ténccsoportot, vagy a Csermely kórust... Valamennyiüket láthattuk ezen az estén, újra tapsolhattunk a Jókai-napokon győztes Piroskának, a zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon legjobbnak bizonyult Űj Nemzedéknek; hallhattuk a Kodály-napokon idén harmadszor első helyezett Csermely kórus felújított műsorát... Felfrissülve gyülekeztek hát másnap reggel a résztvevők, hogy meghallgassák elsőként Márkus Mihálynak a szlovákiai néprajzkutatás legújabb eredményeiről szóló előadását, amelyet a délelőtt folyamán még további kettő követett. Ag Tibor a szlovákiai magyar népdalvilágről és népköltészetről tartott előadást, Méry Margit pedig a Bódva völgyének néphagyományaiből tárt elénk egy csokorravalót. Megtudhattuk például, hogy ezen a vidéken a hagyományos húsvéti locsolkodás éjszaka „dukált“, hallhattunk « Szent Iván-éji tűzgyújtás eredetéről, a rendkívül érdekes lakodalmi szokásokról és még sok-sok egyébről. Mint ahogy lényegében nem a megnyitóval kezdődött, úgy nem Is a vasárnap déli zárszóval ért véget az idei Fábry-napok rendezvénysorozata. A résztvevők délután kettőkor mégegyszer találkoztak, ezúttal a CSEMADOK Kassai Járási Bizottságának épülete előtt, ahonnan autóbusz vitte őket Stőszra, Fábry Zoltán szülőházához és sírjához. Az eredeti állapotában hagyott lakóház meglátogatása és európai szellemiségű, halhatatlan örökű író sírjának megkoszorúzása méltó záróakkordja volt a négy nap tartalmas eseménysorozatának. VASS GYULA SEGÍTSÉGRE LENNE SZÜKSÉG! Iskola a színvonal peremen A Kövecsesi (Strkovec) Mezőgazdasági Szaktanintézetben 1966-ban kezdődött az oktatás. Önálló iskolaként 1981-ig létezett, ekkor egy minisztériumi rendelet alapján a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Mezőgazdasági Középiskolához csatolták. Másfél „önálló“ évtizede alatt ezerkétszáz szakképzett dolgozót adott a mezőgazdaságnak. Arról, hogy előnyös volt-e a „házasítás“ — megoszlanak a vélemények ... Megszűnt az önállóság, s vele elsekélyesedett a helyi problémamegoldó készség, mozdulatlanságba tespedt a tanerő-toborzás; várakozásba merevedett jövőképük ... Milyen volt, s mivé „fejlődött“ a járás egyetlen magyar tannyelvű mezőgazdasági szaktanintézete? Agócs Béla — a kezdettől nyolcvanegyig iskolaigazgató — visszaemlékezését Lóczy György iskolavezető helyzetelemzésével összevetve kirajzolódik egy kép, amelyet az alábbiakban igyekszem valósághűen reprodukálni. Sokáig járásszerte jól csengő neve volt a kövecsesi iskolának. Aztán a hetvenes évek második felében jött a hullámvölgy. Az iskola megszűnéséről szóló hírek kaptak szárnyra. Csökkent a jelentkezők száma, ami tanerőcsökkenést vont maga után. A kedvezőtlenné vált körülmények előítéleteket szültek, amelyek szilárdan befészkelték magukat az embérek tudatába. Bár napjainkig némileg javult a helyzet, jónak — vagy akár elfogadhatónak — korántsem mondható. A miértekre Íme a ténybizonyság: A növendékek különböző színvonalú iskolákból kerülnek. A kétéves mezőgazdasági termelés szakra az alapiskola 6—7. osztályából, a hároméves mezőgazdasági gépész szakra pedig a nyolcadikból lehet jelentkezni. Akik jönnek: a leggyengébb előmenetelű tanulók. Az új tanévben a két szakon harminc elsőssel, öszszesen pedig 92 tanulóval kezdődött meg az oktatás. Általában népes, deviáns családok egyik gyermekeként kerültek ide, magukkal hozván az otthoni — a legtöbbször hamis — értékrendet, s megannyi magatartásbeli zavart, rendellenességet. Nehéz őket közös nevezőre hozni, nehéz érdektelenségüket fogékonyságra változtatni. Többségük az alapműveltség minimumát tengeti csupán magában. Olyanok is akadnak, akik még a nevüket is alig, vagy egyáltalán nem tudják leírni... Számbini, fogalmazni, definiálni, minősíteni, elemezni, megérteni és reprodukálni?... Óriási nehézségekkel kell megbirkózniuk a kövecsesi tanítóknak, nevelőknek, szakoktatóknak. Hogyan tudják, s mennyire sikerül felkészíteni, szakmai ismeretekkel feltölteni az ennyire nívőtlan „alapanyagot“? ... A tanítók, nevelők, mesterek szerint az egyik feltétel: alkalmazkodni kell a tanulók tudásszintjéhez. Le ooo Kitűnően sikerült, kacagtató műsoros estet köszönhettek nemrég Lekér (Hronovce) lakosai a Magyar Területi Színház művészeinek. A „Hacca-Cára“ című műsorban Varsányi Marika, Boráros Imre, Cs. Tóth Erzsébet, Nagy látogatottságnak örvend az pßthe István, Petrées Anna, Bugár idén megnyílt palásti (Pláäťovce) táj- Gáspár ás Tarics János lépett a kőház. Csaknem másfél évtizedes gyüj- zönség elé, rövid bohózatokkal, trétő munka eredményeit tekinthetik itt fás ének- és táncszámokkal. A szemeg az érdeklődők, s hogy a váloga- replők játékát végig ütemes taps kitás és gyűjtés szakértelemmel folyt, sérte, s a műsor után szívélyesen elbizonyítja, hogy a palásti gyűjteményt beszélgettek a közönséggel, értékelték legjobban az ipolysági (Sa- PARÄK ENDRE hy) néprajzi kiállításon. A dunaszerooo dahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi A CSEMADOK lévai (Levice) helyi Múzeum által rendezett bemutatón szervezetének színjátszó csoportja szintén a palásti néprajzosok nyer- november végén ismét nagy sikerrel ték meg az első díjat. Ezek a sikerek mutatta be Örkény István Tóték című indokolják, hogy név szerint is meg- darabját, amellyel az idei Jékai-naemlítsünk néhányat a lelkes gyűjtők pokon is sikeresen szerepeltek. Az közül, elsősorban Pásztor Józsefet, Üjváry László vezette társulat ezút- Berecz Kiss Istvánt, Oroszlán Jázse- tál a barátsági hónap alkalmából léiét, Velebný Margitot és Gál Jánost, pett tel, nemcsaka Léván, de a járás BELÄNYI JÄNOS más községeiben is. (bj) MATESZ: December 14, Komárom (Komárno): A Noszty fiú esete Túth Marival 19.30 December 10, Komárom: A Noszty fiú esete Tóth Marival 19.30 December 19, Nagymegyer (Calovo): A Noszty fiú... íg.oo December 20. Somorja (Samorín): A Noszty fiú... 14 00 és 19 00 THÄLIA: December 14, Gömöraimágy (Gern. Jablonec): Egy ember, aki megunta' a bőrét 19.00 December 15, Tajti (Tachty): Egy ember, aki... 19.00 December 18, Serke (Sirkovce): Egy ember, aki... 19.00 December 17, Rimaszombat (Rimavská Sobota): Egy ember, aki... 19 00 kell ereszkedni hozzájuk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy először is meg kell őket tanítani rendesen írni, olvasni és — az alapműveletek szintjén — számolni. Azt hiszem, az érthető is. Az előírt tananyagot nem lehet nem létező alapokra építeni. Ami pedig a módszereket illeti: rengeteg beszéd, Információ- és intelemismétlések, a tananyag humorossá, érdekessé tétele, olykor szinte meseszerű előadása ... Alapos pedagógiai rátermettséget, makarenkói fortélyt és türelmet igényel ez a munka; a nevelők, a tanítók és a szakoktatók összehangolt türelemprőbával mindent megtesznek annak érdekében, hogy elfogadtassák magukat a nebulókkal, bogy emberileg is közelebb kerüljenek hozzájuk, hogy megtanítsák őket alkotó módon gondolkodni. Kulcsmódszerünk: állandó ráhatással való figyelemfelkeltés ... Azok a fiatalok, akik nem tudnak beilleszkedni — lemorzsolódnak. De ha kibírják a két vagy három évet, már nem volt hiábavaló az iskola törekvése: a végzősök a mezőgazdaság számára alkalmazható, fontos munkaerővé, egyszóval a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak. Sajnos a családi háttérben sok a visszahúzó erő, az iskola törekvéseit semlegesítő ellenhatás. A lehetőségekhez képest igyekeznek ezeket ellensúlyozni: ízlésesen berendezett internátusbán lakhatnak, különféle (műszaki, sport, zene, fényképészeti, stb.) szakkörökbe jelentkezhetnek, zsebpénzt kapnak, munkaruhát, az iskolában étkeznek. üdültetést vehetnek igénybe ... Az oktató-nevelő munka hatékonyságának szempontjából előnyös, hogy egy helyen, egy épületben található az iskola, az internátus, valamint a gyakorlati oktatás színhelye. így mindenki szem előtt van, s ahogy hallottam: „itt a szakácsnőtől a mesterig, mindenki oktat és nevel...“ A gyakorlati oktatás egy része a klráyi (Kral) szövetkezetben történik. Sajnos kevés a szakoktató: két mesterre kilencvenkét tanuló jut... Ennek egyik oka, bogy az iskola jövőjét újra bizonytalanság lengi körül, s így nehéz kiépíteni, összeverbuválni egy erős tantestületet. Ezekhez a gyerekekhez elhivatottsággal, emberszeretettel, végtelen türelemmel és együttérzéssel rendelkező pedagógusok kellenek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kövecsesi pedagógusokban nincsenek meg ezek, de még erősebb,/ népesebb tanerőgárdára, s (újra) nagyobb önállóságra volna szükségük ahhoz, hogy a szaktanintézet visszanyerhesse hajdani patináját, ne csupán a leggyengébb képességű tanulók „menhelye1' legyen. Hiszen bizonyíthatóan nagy szükség van erre az iskolára. A járás mezőgazdasági üzemeinek munkaerő-utánpótlása érdekében az illetékeseknek sem lehet közömbös a kövecsesi mezőgazdasági szaktantintézet sorsa. KORCSMÄROS LÁSZLÓ
