Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-14 / 15. szám
1984. április 14. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A MAGYAR NÉP ÜNNEPELT ÜJ KORSZAK HAJNALÁN ESEMÉNYEK MARGŐJARA Őrségváltás Conakryban A szovjetország laboratóriumaiban „— ól ÍV így oldjnk meg leginkább az ellentéteket és viszályokat — minél nagyobb a nyomás, annál engedékenyebbek a partnerek (Kukrinyikszi rajza) Ä Cseszlovákiánál kétszer nagyobb Guineái Köztársaság hosszú idő múltán hallatott magáról. Katonai hatalomátvétel folytán terelődött a figyelem az országra, mely éppen Ahmed Sekou Tourét gyászolta. Sekou Touré az ország államfője és kormányzó pártjának, a Guinea! Demokrata Pártnak alapítója és elnöke volt. Sekou Touré az afrikai poltikusoknak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amely az ötvenes és hatvanas években szilárdan kiállt az afrikai népek függetlenségének elnyerése mellett, következetes antiimperialista útra tért, s a nemzeti demokrácia rendszerében vezette országát a jobb jövő felé. Örökre emlékezetes marad Sekou Touré 1958-as magatartása, amikor a francia kormány cseleként felkínált homályos önállósági ajánlatot viszszautasltotta és ezzel úgy feldühítette De Gaulle tábornok francia elnököt, hogy az lábbal tiporta csákóját, melyet aztán, hivatalos autójában felejtett. Sekou Touré nem kért látszatfüggetlenséggel járó önállóságot. Azt az utat választotta, melyet előtte már a ghanai Kwame Nkrumah is követett. Életpályáját befejezve ma tehát Sekou Touré méltán sorolható az új Afrika nagy és úttörő politikusai közé. Sekou Touré hű maradt elveihez, melyeket az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet alapokmánya is rögzít. A szocialista országok, a felszabadult népeket pártfogoló Szovjetunió hű barátja volt, következetesen bírálta és ostorozta az imperializmus anakronisztikus rendszerét, mely megannyi cselt szőtt az afrikai népek ellen. Az imperialisták bérencei gyakran törtek Sekou Touré életére, számtalan' merényletkísérletük hiúsult meg. Ám Sekou Touré útja sem volt egészen töretlen, mert az utóbbi években elsősorban gazdasági téren és okokból bizonyos jobbra nyitás mutatkozott politikájában. A halál szívműtét közben érte egy amerikai kórházban. Röviddel Sekou Touré temetése után katoftai hatalomátvétel zajlott le Guineában. Az elnök hagyatékába lépett 18-tagú „Rendteremtés Katonai Bizottsága“ első intézkedéseként felfüggesztette az alkotmányt, és feloszlatta a közigazgatási és törvényhozási intézményeket. Rövidesen megalakították az új kormányt. Az államfő Lusane Comte ezredes, a puccsot végrehajtó katonai bizottság vezetője lett, Diara Traore ezredes pedig a miniszterelnöki tisztség birtokosa lett a 32-tagú kormányban, melynek 28 katonai és 8 polgári személy a tagja. A demokratikus közvéleményt megnyugtatta az új kormánynak az az állásfoglal|sa, hogy hű marad az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet alapokmányaiban rögzített elvekhez és Sekou Touré halála után is biztosítja a politika folytonosságát. Valamelyest* azonban zavaró momentum egyes nyugati hírforrások közlése, hogy Conakry új urai kiváló kapcsolatokat kívánnak teremteni Washingtonnal és ilyen irányú mozgolódás tapasztalható diplomáciai téren. Déli szomszédunk, a Magyar Népköztársaság április 4-én ünnepelte annak 39. évfordulóját, hogy az ország felszabadult a fasiszta megszállás és a Horthy-korszak elnyomása alól. Magyarország népe hálás szívvel gondol felszabadítóira, a dicső szovjet hadsereg harcosaira, akik internacionalista felszabadító küldetésüket teljesítve megnyitották az utat a magyar dolgozók előtt, hogy megvalósítsák a dicső Magyar Tanácsköztársaság örökét. A felszabadulás eredményeként munkás-paraszt állam született Magyarországon, s örökre megszűnt a kapitalista kizsákmányolás. Magyarországon a dolgozó nép pártjának, a kommunista pártnak vezetésével szocialista rendszer született. Az új népi demokratikus, majd szocialista állam szilárd barátságban és szövetségben a felszabadító Szovjetunióval, a szocialista világrendszerhez tartozó országok családjának erős tagja, a Varsói Szerződés védelmi szövetségének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának aktív résztvevője. A háború utáni új Magyarország politikájának sarkalatos elve lett a Szovjetunióval való barátság és szövetség folyamatos ápolása, baráti kapcsolatok teremtése és kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés folytatása a szocialista testvérországokkal. különösen Magyarország szomszédaival. Ennek bizonysága volt az is. hogy a közelmúltban Budapesten tanácskozott a KGST országainak tervegyeztetási bizottsága, amely a testvéri szolidáris együttműködés szellemében egyezett meg a soron következő teendőkben. Hazánk dolgozói a szocialista internacionalizmus szellemében köszöntötték a testvér magyar dolgozókat. Ä felszabadulás óta különösen szívélyes baráti kapcsolatok alakultak ki a szocializmust építő két ország népe között. A második világháború után a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását követően eredményes gazdasági és műszaki együttműködés kezdődött országaink között, melyek oszlopos tagjai a KGST-tagországok közösségének. Kapcsolataink egyre szilárdulnak, barátságunk elmélyül, amit vezető államférfiaink gyakori látogatásai is elősegítenek és bizonyítanak. Ezt tanúsította nemrégen Ľubomír Š t r o u g a 1 szövetségi miniszterelnökünk budapesti látogatása és a magyar vezetőkkel folytatott megbeszélése is. Štrougal elvtárs látogatásáról Prágába hazatérve kijelentette: kapcsolatainkban két szomszédos baráti szocialista ország viszonyáról van szó. Annál nagyobb jelentősége van mindannak, amit bármelyik területen, kulturális, műszaki-tudományos téren, vagy a tömegtájékoztatási eszközök együttműködésében teszünk. A szocialista Magyarország ma a szomszédos Csehszlovákia egyik legnagyobb partnere. A két ország kereskedelmi árucsereforgalma 39 százalékban szakosodási és kooperációs megállapodások alapján zajlik. Mint miniszterelnökünk mondotta, az 1985- ben lejáró szerződések egy részét meghosszabbítjuk, s aláírunk néhány új szerződést is. Országaink barátságának és kölcsönösen hasznos együttműködésének közös alapja az, hogy a szocialista közösség vezető ereje, a Szovjetunió szabadította fel őket, s a marxista-leninista politika, a szocialista internacionalizmus szellemében alakítják kapcsolataikat, politikai és gazdasági életüket. —in Amikor 1961. április 12-én a rádió jelentette, hogy a Szovjetunióban űrhajót lőttek fel emberrel a fedélzetén, akkor talán még nem mindenki gondolt arra, hogy új korszak kezdődött az emberiség történetében. Az ember első ízben rugaszkodott el az anyaföldtől, s leküzdve a Föld nehézkedési törvényét, irányt vett a világűr más égitestei felé. Jurij Alekszejevics Gagarin volt az első űrhajós, aki a légkör határain túl mintegy másfél őrás sikeres űrrepülést tett, majd szerencsésen visszatérve befejezetté tette az ember kozmikus repülését. Gagarin munkásszülők gyermeke, a munkásosztály, a pionírszervezet neveltje, majd a párt hű fia hitte és vallotta, hogy kezdeményezésével hozzájárult az emberiség kulturális és műszaki haladásához. Visszatérve a világűrből, a párt és a szovjet vezetőség útmutatásainak megfelelően szorgalmasan folytatta kozmikus edzését, újabb repülésekre készült fel és egy ilyen gyakorló repülés közben vesztette életét baleset következtében. Gagarin 1939. március 9-én születő a Szmolenszki terület Klusino községében, a gzsatszki kerületben. Az általános iskola elvégzése után Ljubercibe került és egy mezőgépgyárban öntőnek tanult ki. Közben elvégezte az ipari iskolát es,az aerukörben megismerkedett a sportrepüléssel. Így érthető, hogy katonai tényleges szolgálatát a légierőknél kezdte, hiszen a pilótakiképzésben már megkapta az alapokat. Már a háború idején gyermekkorában megtanulta az ellenség gyűlölését, amikor szemtanúja volt a nácik garázdálkodásának, szívvel-lélekkel teljesítette szolgálati kötelességeit. A lelkes katonára, öntudatos komszomolistára felfigyeltek elöljárói, s nem volt véletlen, hogy az elsők között reá esett az űrhajósokat kiszemezó állami bizottság választása. Jurij Gagarin a szovjet fiatalok példaképeként él tovább a kortársakban és a következő nemzedékekben. Az ő példája nyomán indultak űrbéli útjukra más szocialista országok űrhajós pilótái Is, elsők között a csehszlovák Vladimír Remek, majd őt követte a Lengyel Népköztársaság, az NDK űrhajósa, aztán következett a magyar Farkas Bertalan, és még mások. akiknek hazájával a Szovjetunió szolidárisán megosztva tapasztalatait, elősegítette közös űrrepülésüket. Manapság is annak vagyunk a tanúi, hogy a Szovjetunió a szocialista tJlVöiUJtJZ Híven ciiiucuacg úgóuj érdekeit szolgáló nemes ügynek tart. ja a világűr tudományos meghódítását. Éppen a közelmúltban került sor indiai űrhajósnak, Rakes Sarmának a szovjet Szojuz T-ll-es űrrepülőgépen végzett közös kozmikus repülésére. A szovjet tudomány és technika már a közelmúltban nagy sikereket ért el és hírneveket szerzett a világűrben elhelyezett űrállomásokon végzett kísérletekkel, melyeket biológiai, egészségügyi, meteorológiai és egyéb gyakorlati, gazdasági irányban végeztek. Gagarin elévülhetetlen dicső' hőstette volt az ember első űrrepülése, mellyel az emberiség előtt egy új tudományos korszakot nyitott meg. Azok, akik Gagarin nyomában következtek, nemes ügyet, az emberiség boldogulásának ügyét szolgálták és mindenkor példamutatók maradnak. A szovjet világűrkutatás példája szöges ellentétben van az amerikai imperialisták gálád kozmikus terveivel, melyek a világűr nagyon költséges, dollármilliárdokat felemésztő militarizálását célozzák, és ezzel nagyon fenyegetik a világ emberiségé, nek békéjét. - —II— Ä szovjet egészségügyi intézményekben évente mintegy 15 millió vérátömlesztést hajtanak végre. Az esetek felében vérpótlőt alkalmaznak. Donoroktól származó vér ugyanis nem áll korlátlan mennyiségben rendelkezésre, ezért érthető, hogy a tudósok az egész világon Intenzíven kutatják a mesterséges vér létrehozásának lehetőségeit. Ezen az úton az első lépést a plazmahelyettesítő anyagok előállítása jelentette. Ezek ugyan teljes egészében nem helyettesítik a vér tulajdonságait, hanem olyan oldatok, amelyek csak a plazma funkcióit látják el. Az érrendszert plazmahelyettesítőkkel feltöltve megmenthető a beteg élete súlyos vérveszteség, mérgezés és sokk esetében, amikor fokozzák a kritikusan lecsökkent artériás nyomást. A szovjet tudósok külföldi kollégáikhoz hasonlóan három iránybaD dolgoznak annak a feladatnak a megoldásán, hogy mesterséges úton hozzák létre a vérplazmában található olyan fontos elemeket, mint a leukociták, eritrociták és frombociták, ezek a szervezet oxigénellátását és a szén-dioxid elvezetését végzik. A sokéves vizsgálatok alapján a tudósok arra a meggyőződésre jutottak, hogy a hemoglobin hatékony helyettesítője lehet. A vegyészek által szintetizált fluoro-karbónlumot vízzel együtt színtelen folyadék legalább három éven át meg tudja őrizni sajátos eredeti tulajdonságait. Vízben nem oldódik, következésképpen intravénában nem alkalmazható. Ha azonban a flouoro-karbóniumot vízzel együtt egy szitához hasonló berendezésen (500—600 atmoszféra nyomással) átpaszírozzák, akkor néhány tizednyi mikron átmérőjű cseppeket tartalmazó emulziót nyernek, melyhez növényi olajokból nyert foszfát-tartalmú természetes zsírokat, tojássárgáját adagolnak. Ezeket az eritrocitákat a tudósok a plazmahelyettesítővel kiegészítenék, s így megkapták a mesterséges vér prototípusát. Ennek tulajdonságait állatkísérleteken vizsgálták. A kutyák vérét például ‘ teljes egészében mesterséges vérrel helyettesítették. A közeljövőben a szovjet orvosok majomkísérleteket terveznek, és bíznak abban, hogy hamarosan megkapják az engedélyt a mesterséges vérrel való klinikai kísérletek megkezdéséhez is. A kísérletek során szerzett fontos felismerés, hogy miután mesterségesen súlyos vérveszteséget Idéztek elő kutyáknál — a mesterséges vér minden esetben megmentette az állatok életét. A 11. napon teljesen újratsrmelődtek a természetes eritrociták, egy hónap múltával pedig normalizálódtak a csontvelő funkciói. (APN) latin-amerikai, főként a középamerikai térség mostanában különösen zajos események színtere. Az általános helyzetet röviden jellemezve megállapíthatjuk, hogy bealkonyodik a parancsnralmi rendszereknek, melyek megátatkodottan szembehelyezkednek a demokratizálódás legelemibb követeléseivel is. Igen forró helyzetben van az immár tíz éve parancsuralmi tekintélyrendszer élén álló Augusta Pinochet chilei diktátor. Pinochet — Salvador Allende népi kormányának az amerikai hírszerző szolgálat segítségével történt megdöntése után — népének hóhéraként és amerikai védnökei óhajának engedelmes kiszolgálójaként mutatkozott be. Uralmának tíz éve alatt gazdasági katasztrófa szélére sodorta az országot, zsúfolásig megtöltötte a börtönöket és koncentrációs táborokat. Már évek óta a néptömegek óriási nyomása nehezedik Pinochet rendszerére, de a diktátor csak ígérget valamilyen homályos demokratikus könnyítéseket, a tényleges demokrácia megadásáról hallani sem akar* Így egészen logikus, tíogy a tömegek harca is új formákat ölt, amit az is indokol, hogy a dolgozó tömegek és a demokratikus rétegek újabb szövetségeseket keresnek. A harc élén az illegalitásba hajszolt Chilei Kommunista Párt áll. Az utóbbi években jól bevált módszerként érvényesült a Pinochettel szembeni ellenséges erők általában évente megrendezett nemzeti tiltakozási napja. Tavaly augusztusban például 18 ezer rendőrből ás katonából állá katonai egység vonult ki a demokráciát követelő, jelszavakat hangoztató munkások és diákok tömegei ellen. A brutális támadásnak halálos áldozatai is voltak. Az idén februárban zajlott le egy Pinochet-ellenes tiltakozási mozgalom, majd március 27-én megrendezték a nyolcadik országos tiltakozási napot, amelyen megbénult az élet. A chilei dolgozók országos központja felhívta a dolgozókat, kövessék az ellenzéki mozgalomnak azt a felhívását, hogy békés eszközökkel jutassák kifejezésre szembenállásukat a diktatúrával. Am ennek ellenére előfordultak erőszakos cselekmények, amelyekért a hatóságokat terheli a felelősség. A Dolgozók Országos Parancsnoksága elnevezésű chilei szakszervezeti szövetség kezdeményezte, hogy szervezzék meg a „nemzeti megbékélés hazafias bizottságát“. Ez a testület arra lenne hivatott, hogy tanulmányozza a demokrácia helyreállításának módozatait Chilében és munká-Pinochet— tűzhányón jóban politikusok mellett jogászok, tudások, művészek, vallási vezetők, valamint a hadsereg liberális képviselői is részt vennének. A szakszervezet jelentős szerepet szán a katolikus egyháznak, mely kezdetben ugyan támogatta Pinochet kormányát, ám a diktatúra rémuralmától felháborodva mindinkább ellenzéki erővé válik. Ennek jelével találkozhattak Punta Arenas városban is, ahol a püspöki székhelyre látogató Pinochetet tiltakozó tömeg fogadta. A karhatalom közbelépése után az üldözöttek a katedrálisba menekültek. A március 27-i országos tiltakozási nap akciói Santiagóból más városokba is átterjedtek, Valparaisoban például hatalmas diáktömeg vonult fel, követelte a diktátor távozását. Az ' ellenzék vezérének elismert kommunista párt központi bizottsága az eseményekkel kapcsolatban kiáltványt adott ki és általános sztrájk előkészítésére szólított fel. A kiáltványban hangoztatta, hogy Pinochet elmozdítása a hatalomból az első lépés volna a demokrácia felé, s ezt természetesen egy ideiglenes demokratikus kormány létrehozása követné. A Pinochet-rendszer önszépítő törekvései meddők maradnak, hiszen nem is olyan régen szolgálatában álló bankrabló, gyilkos fasiszta titkosrendőröket fogtak el, állítattak bíróság elé és végeztek ki. Pinochet alibikeresése azonban hiábavaló volt, rendszere kozmetikázatlan marad, amitől Washingtonban fintorognak, de a diktátor bőven kárpótolja védnökeit egyrészt a nemzeti vagyon kiárusításával, például több mint négyszáz nagyvállalatot juttattak amerikai magánkézbe, meg azzal is, hogy a Kon-Tiki-utazásból ismert Húsvát-szigetet amerikai támaszponttá nyilvánítják. Pinochet tehát harcban áll mindenkivel. Szembekerült a munkássággal, a diáksággal, az egyszerű polgári lakosság tömegeivel, van már ellenzéke a hadsereg kötelékében is, sőt a rendszer ellenségévé tette a klérust is. Pinochet már évek óta érzi a reá nehezedő erősödő nyomást, helyzete úgy fest, mintha egy diktátori hatalmához görcsösen ragaszkodó despota vulkánon ülne. Ez a vulkán a nép haragja, mely a véreskezű diktátort elsöpréssel fenyegeti. Pinochet azonban fogalomzavarban szenved, a munkanélküliség fokozódását előidéző intézkedéseit a nép javáról való gondoskodásnak, a terrort pedig demokráciának nevezi. Távozásra azonban nem gondol, mint kijelentette, 1989-ig kíván hivatalában maradni. Am ezt nehezen tudjuk elképzelni, nemcsak azért, mert nőttön-nő az ellenzék ereje és határozottsága, hanem azért is. mert a Pinochet-rendszer már a Chilében akkreditált diplomaták körében is felforgatókat keres és „talál“. LÖRINCZ LÄSZLÖ
