Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-26 / 47. szám

1983. november 26. SZABAD FÖbDMÜVES 7 Barátságunk örök A NAGYKÜRTÖSI (Veľký Krtí*) Jô rásban különös Jelentősége vdn a ba rétsági hónapnak, hiszen közvetlenül utána ünnepük a járás községei, vá rosai (elszabadulásuk évfordulóját. Ez a felejthetetlen esemény nagyszerű napjainkban a bonyolult nemzetközi helyzet, a nyugatról szított fegyver­kezési verseny csak hangsúlyozzák. Az idei barátsági hónap rendezvényei ezért nemcsak a megbonthatatlan ba­rátság erősítői, de a békéért való ki­az egész közép-szlovákiai kerületből érkeznek versenyzők. Egyre népsze­­rőbb az a lövészeti verseny (lég- és kisöbű puska) — amely az alap- és középiskolák tanulúi között kerül megrendezésre. Mindezek a CSSZBSZ járási bizottsága vándorserlegéért folynak és a győzteseket díszoklevél­lel jutalmazzák. A CSSZBSZ helyi szervezeteinek rendezésében járásszerte vetélkedőket, előadásokat rendeznek, amelyeket a Szovjetunióban járt polgárok élmény­­beszámolói tesznek színesebbé. A nagykürtös! „Bányász“ moziban szov­jet filmfesztiválra kerül sor, Nagycsa­­lomiján (Vefká Calomija) és Közép­­palojtán (Stredné Plachtince) szovjet filmhetet, a többi moziban szovjet filmnapokat rendeznek, Ш, rendeztek. A járási székhelyen a Dolina Széné éttermében a „Szovjet konyha hete“ keretében orosz ételkülönlegességek­kel várják az érdeklődőket. t A barátsági hónaphoz méltó gazdag eseménysorozat minden rendezvényé­ben ott van az együvétartozás gon­dolata, a jelen feladatai és a jövő célkitűzései megvalósításának Ígérete. És az elmúlt évtizedekre való emlé­kezés: a második világháborúban vál­lalt közös harc, a felszabadulás utáni országépítő küzdelemben, a szocia­lista gondolkodásmód és életforma kialakításában nyújtott önzetlen se­gítség. v....... у ;. ^ v A nagykürtöst leiszabadulást emlékmű ösztönző erő a barátsági hónap gaz­dag tartalommal való megtöltéséhez. Erről tanúskodnak }án Vaskó­­n a k, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség járási titkárának szavai is, melyekkel a barátsági hónap eddigi rendezvényeiről szólott. — Járásszerte nagy aktivitással ké­szültek az alapszervezetek a barát­sági hónap méltó megünneplésére, minél gazdagabb tartalommal való megtöltésére. A két nép közötti ba­rátság erősítésének szükségességét (A szerző felvétele) állás megnyilvánulásai is. A NOSZF évfordulójának előestéjén megtartott ünnepi üléseket lampionos felvonuló sok, vetélkedők, emlékestek követték szinte minden községben. Számos olyan tömegméretű rendezvényre Is sor került, melyek a felszabadulás óta már hagyományossá váltak a já­rásban. Ezek egyike a járási székhe­lyen megrendezett futóverseny, me­lyen főleg a fiatalok vettek részt. Né­pes mezőnye lesz annak az asztali­­tenisz- és sakktornának is, amelyre A nagykürtöst járásban december 12-én nem fejeződik be a csehszlovák és szovjet nép barátságát hangsúlyo­zó és erősítő eseménygazdag időszak, csak új gondolattal gazdagodik: két hónapon át a felszabadító szovjet har­cosokra emlékeznek a járás közsé­geinek lakói, hiszen 39 éve ezen a napon lépett a járás területére Ipoly­­hldvég (Ipeľské Predmostie) határá­ban az első, szabadságot hozó szov­jet katona. Hosszú tehát a nagykür­tös! járásban a barátsági hónap, mely­nek rendezvényei nemcsak a jelent méltatják, de az új élet, a boldogabb jövő kezdetét jelentő történelmi idő­szakot is Idézik. BÖJTÖS JANOS „Beszterce ostroma” b.n én nem akarok а XIX. században élni, vissza­megyek a XVlI-íkbe, mert nekem úgy tetszik. Az idő Jöhet, mehet, de engem nem visz, oda állok, ahová aka­rok“ — mondja Pongrácz István gróf, Nedec várának ura és Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma című kis­regényének különc hőse, aki leveleiben „az utolsó vár­­úriként Irta magát alá. Ján Cikker (1911) a szlovák zene már ma klasszikus­nak számító alakja. Eddigi életművében a legtágabb te­ret talán a zenés színpad kapta, ami nem is csoda, hiszen már közvetlenül a felszabadulás után a Szlovák Nemzeti Színház dramaturgjaként működött. Eddig — bár a kilencedik is születőben van már — nyolc operája került színpadra, s közülük a „legfiatalabbnak“, a „Besz­terce ostromáénak ősbemutatójára az idei Bratislava! Zenei Ünnepségek keretében került sor. Végigtekintve a nyolc opera gyökerein, nyomban szembetűnik, hogy a két első, hazai témából merftó mű a Jánošík és a Bég Bajazld után Cikker tekintete a vi­lágirodalom remekel felé fordul. Bátran nyúl a klasszi­kus alkotásokhoz, s belőlük saját dramaturgiai elképze­lésének megfelelően Írja meg szövegkönyveit. Így szü­lettek — Dickens, Tolsztoj, Romain Rolland, Shakespea­re és Kleist művei alapján — a Mister Scrooge, a Fel­támadás, a Szerelem és a halál Játékai, a Coriolanus és az Ítélet című operál. Ezek után a többnyire tragikumba torkolló, súlyos horderejű témák után Cikker figyelme, mintegy felol­dást kívánva, más irányba terelődik. Mikszáth fantázia­­dús elbeszélő művészete keríti hatalmába, s megalkotja — az eredeti szöveg alapján — finoman ironikus művét, a „Beszterce ostromá“-t Cikker pompás színpadi érzékkel rendelkezik és így a leglényegesebbb momentumokat kiemelve, gördülé­keny és a kor atmoszféráját visszaadó szövegkönyvet alkot operái alapjául. Ez történt most is, amikor a mik­­száthl fabulát úgy rövidítette, illetve sűrítette, hogy an­nak az eredetire Jellemző valóságérzete megmaradt Az új opera három felvonása közzenével kapcsolt további három-bárom jelenetre tagozódik, s Így ez a kilenc jele­net elfogadható képet fest egy rögeszméjének élő kü­löncről, erről a nedecl Don Quijotéról, aki rég letűnt századok szokásai szerint él és gondolkozik. S van egy pont, nevezetesen a túszátadási Jelenet, ahol Cikker szö­vegkönyve zseniálisan tapintja ki és viszi színpadra Pongrácz gróf Cervantes hősét idéző egyéniségét; fana­tikus hitét, hogy Beszterce magisztrátusa megkövette őt, az ostromló hadvezért... Túlzás nélkül ez a mű csúcs­pontja. A harmadik felvonásban viszont — a párbaj­­sérülést követően — Pongrácz gróf halálba torkolló éle­tének mlkszáthl vonalvezetése megtörik a színpadon. Cikkeméi ugyanis — derűs optimizmust sugározva — az utolsó várúr nem hal meg, hanem, mintegy „bolondsá­gából“ kigyógyulva, az Estellát visszahozó besztercei kö­vetet várából kikergeti, Apolka és szerelme, Dr. Tar­­nóczy Emil sorsát pedig — aki Cikkeméi, mint Dr. Trnovský Milan szerepel — maga kormányozza boldog heppiendbe. De nemcsak a szövegkönyvlró Cikkért hanem a zene­szerzőt is az egyértelmű elismerés illett. Zenéje ugyanis — bár igényes feladat elé állítja az énekeseket — élve­zetes és jól hallgatható. Atmoszférateremtő ereje külö­nösen Jól érezhető a már említett, komolysággal, komi­kummal és lírával átszőtt túszátadás Jelenetnél. A zene­kari szöveg fő hordozói pedig a Jeleneteket összekap­csoló közzenék, amelyek Cikker szlnfonizmusának leg­szebb alkotásai közé tartoznak. Ladislav Vychodil ötletes színpadán, Helena Bezáková jellegzetes jelmezeiben Branislav Kriška kidolgozott, lendütes előadást rendezett. Az örvendetesen jól Játszó zenekar élén pedig a „Cikker-szakértő“-nek számító Ondrej Lenard kifogástalan munkát végzett. Végezetül pedig, de nem utolsósorban essék néhány szó az énekesek Jellemformáláséról. A főszerepben Ond­­dej Malachovský koromfekete basszusát halljuk, akt úgy üli meg a Játék gumírádlin gördülő, ötletesen hegesztett fekete vasváz konstrukciót, mintha tényleg Pongrácz gróf vonulna Waterloo nevű fekete kancáján, térdre­­kényszeríteni Beszterce urait. Marta Nitranová Donna Estella-alakltása találóan rikító, s markáns ellentéteként kitűnően érvényesül Elena Hollőková hófehéren bájos­­nalv Apolkája. A nedeci udvartartás jellegzetes figurái közül Holub Mihály udvari káplán szerepében Juraj Hru­­bantot éreztem leginkább mikszáthi figurának, míg Ko­vács János várnagyot és Pruzsinszký Szaniszlót, a len­gyelt, Jozef Špaček, Illetve Pavl Gábor lndoktalanul túl­­karikírozta. Bakra Ferenc Íródeákot pedig furcsa sors érte: a férfi együttesek hangszíntarkítása céljából ugyanis Cikker egy mezzoszopránra Írott és Cuba Barl­­covának szánt „nadrágszerepet“ formált belőle. Len­­geffy, a ripacs szlnidirektor (Vojtech Schrenkel) a besztercei követek vezetőjeként pompás Jellemábrázolás, mely markánsan kidomborítja a túszátadás groteszk ko­molyságát. De a többiek: Juraj Martvoö (Blázy Miklós), Milan Kopačka (Pongrácz honvédparancsnoka), Peter Oswald (báró Behenczy), Štefan Hudec (Dr. Trnovský fiskális) is hozzájárultak, hogy a legújabb szlovák vig­­opera ősbemutatóján Igazi siker szülessen. VARGA JÓZSEF Lőrincz Zsuzsa: Titok (ceruzarajz) Fotó: —vass^> (1883-1941) Amit mindenki tud róla: Szék szárdon született, színésznőt szeretett... Száz éve született, klshíján még ez is beleillik az alliteréclóba, ha már ilyen rendhagyó módon kezdtük a megemlékezést a költőről, aki értelmiségi család sarjaként az 1912 és 1919 közötti Időszakban eljutott előbb a polgári forra­dalom, majd a proletárhatalom szószólójának szerepvállalásáig. Amit otthonról hozott: tekln­­télytiszteleten alapuló patriar­chátus, a polgári liberalizmus eszméi, nemesi, földbirtokosi társadalmi közeg, arisztokrati­kus elszigetelődés a plebstől. Társadalomszemlélete tanulmá­nyi ével alatt sem változott so­kat. Először talán Fogarason, ahová már mint tanár kerül, s ahol értetlenül szemlélte a vegyes ajkú kisváros magyar „szellemi felsőségének“ nacio­nalista megnyilvánulásait, léha, dorbézoló életmödját. Tanltvá - nyal felé fordul: rajtuk keresz­tül látott be először a szegény­ségbe, az elmaradottságba. Csa­ládja és osztálya életszemléle­tének köszönhetően kezdetben még egyfajta „regényességet“ lát a szegény emberek életé­ben, ám nem sokkal később már ezt Írja: ... „De micsoda nyomorba és szennybe kerül ez a regényesség. A házakon nincs kémény. Ajtó-, ablak-résen, s a tető szalmáján tódul a füst, ahol utat talál... Engem érde­kelt, hogyan élnek e barbár zsaluk mögött, e füstölgő ház­kupacokban ...“ Még egy Jelen­tős felismerést köszönhet foga­­rasi tartózkodásának: ráeszmélt az egymás mellett élő, különbö­ző nemzetiségű népek szétvá­­laszihatatlanul összefonódó sorsközösségére, egymásrautalt­ságára, egymáséból táplálkozó kultúrájuk sajátos vonásaira. „Mint a népművészet és a nép­zene gyűjtői, én is megilletőd­­ve pillantottam a gyermeksze­meken át olyan mélységekbe, >» ahol a kultúra még nem vá­­•> lasztja el egymástól a népeket, inkább összeköti: közös dalok­kal, közös mesékkel, közös em­lékekkel; s hol székely és ro­mán szomszédul és testvériesen őriznek valamit, havasaik fél­homályában, amit ml már ré­gen elvesztettünk...“ — val­lotta be egyik írásában. Ezek a felismerések együtte­sen eredményezték, hogy egyre nagyobb figyelemmel követte a társadalmi és politikai változá­sokat. Lehetősége is volt rá, hiszen 1911-ben Budapestre ke­rül. Ekkor már ismert költő, aki több mint egy évtizede Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula barátjának vallhatja ma­gát; főleg ez utóbbi segíti be­illeszkedését a főváros irodalmi és közéletébe. A háború Európa felett gyülekező viharfelhői ál-­­lásfoglalásra késztetik: emberi és Írói felelősségének teljes tu­datában ítéli el. Háborúellenes cikkeket írt, előadásokat vál­lalt, verseiből békevágy áradt. Ebben az időszakban kerül a legközelebb Ady forradalmi eszméihez, és a rövid életű proietárhatalom egyik elkötele­zett hívévé válik. A Tanácsköz­társaság bukása után szükség­szerűen Jött a megtorlás: meg­fosztották tisztségeitől, kizárták az Irodalmi társaságokból, rend­őri felügyelet alá helyezték. Bár feladta forradalmi esz­méit, reakcióssá soha nem vált. Költői tekintélye révén hama­rosan újra bekapcsolódhatott az Irodalmi életbe: átvette a Nyu­gat szerkesztését, kezdetben Móricz Zslgmonddal közösen, később egyedül. Az Európát fenyegető újabb pusztulás rémképe egyre nö­vekvő aggodalomal töltötte el. Féltette tőle népét, az egyete­mes emberi kultúrát. Talán Jel­kép is, hogy nem érte meg: 1941-ben halt meg. VASS GYULA U ten d é le t SÍL Háború volt, most kell ölelni, testet a testtel elkeverni, hogy majd legyen mit újra ölni s sem élet, sem halál ne fogyjon. Mennyi Inger és meztelenség! s gyerekek szaladnak az utcán, mint kis patkányok, egyre többen, egyre többen és rongyosabban. Oly csodálkozva néznek olykor, mintha kérdenék: Mit akartok velünk? avagy milyen örökség vár tőletek reánk e földön? Bankóinkat ki tépte széjjel? Házainkat ki zúzta rommá? Kertünket ki taposta össze? jaj, hát szabad volt ezt csinálni? Hiszen még a föld sincs legyőzve! Most rázza terhét Tokióban. S a bamba Istenek tömérdek kezei még tele nyilakkal. Még a lázak a klinikákon összeterelt vadként vonítanak, és szabad társaik a házak erdejében hallják a hívást. Még a kenyér sincsen elosztva s a testvérek osztályra várván éhen gebednek. Még a titkok vihogva, mint a vámpír apácák, mint veszedelmes szűz hatalmak, lesnek oldatlan övcsomókkal. Szorongva és fénytelen ülnek fő szobrok és ércek a kőben; dalok bújnak a levegőben, s a messze égben csillagok: hány csillag, amit sose láttunk! Szemeitek csillagot kérnek, s legjobb volna, mint rossz adósnak, elbújni már a Végzet-asszony fekete szoknyája mögé; de Jaj, még ostoroz az élet, melynek szolgája a halál is, gyújtanak a sugaras utcák, bokák és mellék, és tavasz van ... Babits Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom