Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 1. szám

nutria prémes állat, tehát különösebb nehézség nélkül átvészeli a telet. Sőt! Megfelelő tenyésztői gondoskodás esetén télen sem szünetel a szaporodás.

A hidegebb napokon az állatok kevesebbet mozognak és többnyire a meleg ólban tartózkodnak. Bebizonyosodott, hogy a nutriának a nagyobb fagyok sem ártanak, mert testüket védi a jó hőszabályozó tulajdonságú prém. Viszont a csupasz végtagok és a farok sokat szenved a hidegtől, főleg akkor, ha hideg padozattal (beton, fém), jéggel vagy hóval érintkezik. Ezeken a testrészeken gyakran fagydaganatok keletkeznek, melyek nehezen gyógyulnak és komoly egészségi zavarokat okozhatnak. A baj megelőzése céljából almozni kell.

A medencékbe kisebb fagyok idején is engedjünk vizet, de rendszeresen távolítsuk el a jégpáncélt, mert a fürdés közben jég alá kerülő növendékállatok megfulladhatnak. Kemény fagyok idején engedjük ki a vizet a medencéből, a lefolyónyílást hagyjuk nyitva s a medencét töltsük meg szalmával.

A kifutót borító, vékony hóréteget nem kell azonnal eltakarítani, mert az állatok ezzel csillapítják a szomjukat. Később a vizelet és az ürülék beszenynyezi, csúszóssá változtatja a havat, ilyenkor már feltétlenül ki kell takarítani a kifutót. Okosan teszi, aki télre megfelelő anyagból tetőt emel a kifutó fölé, mert így valamivel melegebb lesz a kifutó, és a víz sem fagy be olyan gyorsan a medencékben.

A hagyományos kifutós állatszállások általában téglából épülnek, így aránylag kellemes életkörnyezet biztosítható az állatok részére. Persze az elmosást itt sem szabad elhanyagolni. Télen az almot ritkábban cseréljük, mint más évszakokban. Ha az állatok már legyúrták az almot, újabb réteg szalmát terítünk rá. Az aloni alsó, tömörített és átnedvesedett rétegében kezdetét veszi a bomlási folyamat, amitől az egész alom fölmelegszik és kiváló pihenőhelyet nyújt a nutriáknak. A szálláshelyet még melegebbé tehetjük, ha a padló ól 50 cm magasan elhelyezett, drótszövetes keretre szénát vagy szalmát teszünk.

Sokkal több gondot okoz a teleltetés azoknak, akik ketrecekben tartják állataikat. Ha van szabad épületünk, istállónk, szárítónk stb., a ketreceket vigyük tető alá és védett helyre. Ha ez nem áll módunkban, a ketrecek fölé emelünk tetőt, és oldalról is deszkafallal óvjuk az állatszállásokat. Az építmény falait tavasszal eltávolíthatjuk, hogy biztosítsuk a légmozgást. Télen viszont gondoskodjunk a ketrecek szigeteléséről (deszka, gyékény stb.), mert az állatokat nem csupán a hótól kell óvni, de a hideg széltől is.

Mihelyt beköszöntenek a fagyok, át kell térni a téli takarmányozásra. Az áttérés mindig fokozatos legyen, hogy mire elfogy a zöld, az állatok megszokják az új eleséget. A napi adag egyre több szénát tartalmazzon, s a friss zöldet lédás kapásokkal (répa, sárgarépa,

burgonya) pótoljuk, mégpedig egyre növekvő mennyiségben. Könnyű a téli takarmányozásra való áttérés, ha van takarmánykáposztánk. Ez jól tűri a kisebb fagyokat is, jelentős víztartalma pedig kedvezően hat a zöld helyett egyre több szénát fogyasztó állat emésztésére. Roszszul szárított, penészes szénát még véletlenül se kínáljunk az állatoknak, mert emésztési zavarokat okozhat.

A széna táplálóértéke attól függ, milyen növényzetből készült. Legértékesebb a here- és a lucernaszéna, a hüvelyes keverékek szénája, illetve a réti széna. Ne feledjük, hogy kizárólag szénával és kapásokkal nem etethetjük a nutriát. A napi adagot ki kell egészíteni szemesekkel. Az áztatott szemeseket, illetve a főtt burgonyával, áztatott kenyérrel készített, szemeseket is tartalmazó lágyeleséget megfelelő fémetetőkben kell kínálni, és kiegészítő készítményeket is kell hozzá keverni (Konvit, Plastin, Roboran, Combinál stb.). A kiegészítők biztosítják az állat szervezete számára szükséges ásványi anyagokat, vitaminokat és nyomelemeket.

A lédüs takarmányok, melyek közül elsősorban a répa és a sárgarépa etetése jön számításba, igen kevés tápanyagot tartalmaznak. Adagolásukat mégsem szabad elhanyagolni, hiszen kedvezően hatnak az

emésztésre, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az állatok szervezete tökéletesen kihasználja a tömegtakarmányokat és az abrakot. Az állatoknak mindig egészséges gyökereket, gumókat kínáljunk, melyekről eitávolítottuk a szennyeződést és az esetleges beteg részeket. A lédús kapásokat kisebb darabokra vágva tegyük az állatok elé (enyhébb napokon a kifutóba, később az ólba), a burgonyát pedig főzve adagoljuk. A csírákat mindig főzés előtt kell eltávolítani a gumókról. A nutria elfogadja a nyers burgonyát is, de a főtt eleség könnyebben emészthető és nagyobb a táplálóértéke. A szétnyomkodott, főtt burgonya jól megköti a darát, a lisztszerű tápokat, a széna- és csontlisztet, valamint az ásványi és vitaminos kiegészítőket.

A zimankós téli időszakban a felnőtt állatokat naponta egyszer etetjük. Az eleséget általában déltájban kínáljuk, amikor a legmelegebb van, mert ilyenkor az állatok is fürgébbek. Előbb a szemest vagy a lágyeleséget tesszük eléjük, majd szénát és kapást kínálunk. A növendékállatokat kétszer kell etetni, hogy kielégíthessük szervezetük fokozott tápanyagigényét.

Etetéskor jól figyeljük meg az állatokat, ellenőrizzük a környezet tisztaságát, valamint azt is, hogy kiürült-e az etető. A sérüléseket és fagydaganatokat megfelelően fertőtlenítjük, a komolyabb sérülést szenvedett állatokat inkább leöljük. A nutria télen nyújt legjobb minőségű gereznát, tehát a prémérett állatok leölését ne halogassuk fölöslegesen, hiszen azzal növeljük a takarmányozási költségeket.

ТОСКА IMRICH agrármérnök,

a mezőgazdasági tudományok

kandidátusa. Mezőgazdasági

főiskola, Nyitra

TÉL

a nutriatenyésztésben

A szövetkezet támogatja a kezdeményezést

Felsőtúron (Horné Türovce) hetvenben alakult meg a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének alapszervezete, mégpedig elsősorban Annus Mihály, Rnzsík László, Moravcsík Péter, Mintái István és Gubás János

fáradozásának eredményeként. Kezdetben hatvanan voltak, ma kilencvenhat aktív kistenyésztőt tartanak nyilván a községben, ahol mindenekelőtt a tyúktenyésztés iránt érdeklődnék az emberek. A fehér plimut és a szöszeksz általános közkedveltségnek örvend. A faluban két elismert A- tenyészet van, melyek évente körülbelül ötszáz tojást adnak a szövetség járási bizottsága által üzemeltetett keltetőnek.

A felsőlúriak újabban nagy érdeklődést mutatnak a juhtenyésztés iránt. Ehhez a palásti (Plášťovce) székhellyel működő Béke Efsz hatékony támogatása is nagyban hozzájárult. A szövetkezetnek ugyanis volt egy kihasználatlan juhakolja, amit tavasszal a kisállattenyésztők rendelkezésére bocsájtott. Stígel János nyugalmazott szövetkezeti juhász elszegődött községi juhásznak, így a százötven darabos háztáji juhállomány jó kezekbe került.

Az árokpartok és egyéb elfekvő földterületek ffitermésének hasznosításához a nyulászok egyre gyarapodó tábora is hozzájárul. Tőlük évente közel negyven mázsa pecsenyenyulat kap a nyitrai (Nitra) BRANKO vállalat. A házi nyúlvágások számának gyarapodására a hivatalosan értékesített négyszáz nyúlgereznából következtethetünk. Húsért egyébként is kevesen sorakoznak a boltban, hiszen még a falu kínál megvételre több mint négy tonna juhhúst, no meg 15 ezer darab tojást.

Az önellátásra törekvés sikerét a tavasszal vásárolt százötven fajtatiszta lúd és háromezer pekingi kacsa is szavatolja. (bj)

9 Annus Mihály, a szövetség felsőtúri alapszervezetének elnöke nyűi-, galamb- és sertéstenyésztéssel hasznosítja szabad perceit. ч

Tél van, de aki szeretné elejét venni a későbbi kapkodásnak, ne szemlélje tétlenül az idő múlását. A fákról rázogassuk le a havat és a zúzmarát, szövetbe burkolt bottal ütögessük le a jégpáncélt. Szenteljünk időt a pocokirtásnak, a nyúlrágta vagy fagy okozta sebek kezelésének. Okosan teszi, aki most szedi meg az oltővesszőt (cseresznye, szilva, meggy, ringló, egres, ribiszke). A növény déli vagy délnyugati oldalérői vágott vesszőket kötegelve, címkézve, nedves homokba ágyazva, pincében tárolhatjuk. Az egres és a ribiszke aranyribiszkére oltása már most elvégezhető.

Ha enyhébbre fordul az idő, máris megkezdhetjük az alma, körte, birs, naspolya«- egres, ribiszke, valamint a 15 évesnél öregebb mogyoróbokrok ritkítását, az idős fák általános tisztogatását. A kaparékot gyűjtsük össze, és a gyümölcsmúmiákkal, hernyófészkekkel együtt égessük el. Ha a metszést és tisztogatást befejeztük, vegyük elő a permetezőt, és 5 C-fokosnál melegebb időben végezzük el a lemosó permetezést. Ha tavaly Nitrosan-oldattal dolgoztunk (3 %), akkor most az Arborol jöhet számításba. A javasolt töménység 2 vagy 4 százalék, attól függően, hogy találtunk-e takácsatkákat? Az észszerű takarékosság jövedelmezőbbé teszi a termelést. A kajszit és az őszibarackot 5 százalékos mésztejjel (meszelés,

Mindent a maga idejében

permetezés) óvjuk a kései fagyok kártételétől.

Aki szőlőt tervez telepíteni, mielőbb küldjön talajmintát a

mihelyt az idő engedi — esetleg már január végén —, konkrét ismeretek birtokában végezhesse a trágyázást és a talajforgását. Az előkészített karók

végét egy hétig 5 százalékos kékkő-oldatban áztatva impregnáljuk. A tárolt oltványokat rendszeresen ellenőrizzük; penészedés esetén használjunk kénport vagy 0,12 százalékos Fundazol-oldatot. Ha házilag akarunk oltványt készíteni, haladéktalanul készítsük be az alanyvesszőt és a rügyeket. Ezeket a kész oltványokhoz hasonlóan lehet tárolni.

Ha az ünnepek előtt nem futotta rá az időnkből, most már feltétlenül fejtsük le az újbort. A megüresedett hordót öblítsük ki, állítsuk csurgóra, majd száradás után kénezzük be. Az üres hordót havonta kell kénezni. A lopót és a gumitömlőt használatbavétel előtt és után alaposan öblítsük ki.

A bor soha ne álljon darabban, töltögetéshez mindig tartsunk kéznél egy demizson bort. Időnként végezzünk töréspróbát s szükség szerint kénezzük (hektoliterenként 1—3 dkg borkén) vagy derítsük a bort. A hordót néha töröljük át lenolajba mártott szövettel, a pincében pedig égessük kénszeletet.

Aki kedvtelésből termeli a zöldséget, most még javában tervezget. Olykor körülnéz a kertben, a telelő növényeket (saláta, sóska, metélőhagyma) megszórja szalmával, falevéllel, hogy elejét vegye a száraz fagyok kártételének. Ha a föld

fagya engedi, vegyünk föl egyegy csomó metélőhagymái, ültessük cserépbe. Ha meleg szobában az ablak közelébe teszszük és enyhén locsoigatjuk, ugyanolyan sikerrel hajlatbaiő, mint a petrezselyem vagy a zeller. Aki szereti a különleges ízeket, friss zöldjéért virágládában dughagymát is hajtathat.

Aki árutermelésre rendezkedett be, annak már több dolga akad. Uvegházban, fütött vagy vizfüggönyös fóliaházban elvethetjük a retket, kiültethetjük a salátát, s lassan megkezdhetjük a második szakaszba szánt paprika és paradicsom palántanevelését. Ha hideghajtatásra készülünk, szaporítóládába vetjük a salátát, karalábét és karfiolt. Akinek melegágya van, készítse elő az ablakokat, a kereteket kenje be kencefestékkel. Így a fát is védi meg a takácsatkákat is elpusztítja.

A szakboltokban ilyenkor még kicsi a forgalom, de tűrhető a kínálat, tehát érdemes beszerző útra indulni. Mielőbb vegyük meg a vetőmagot, ültetőanyagot, műtrágyát, és persze a vegyszereket. A későbbi boszszankodást megelőzendő, ellenőrizzük a vetőmag csíraképességét. Ez főleg a házilag termelt vagy tavalyról megmaradt magvaknál elengedhetetlen, Az őszi kiállításokon különleges zöldségeket is láttunk. Vetőmagjukhoz általában nehéz hozzájutni, ezért szakrovatunk ismét szívesen vállalja a közvetítő szerepet (Keresik — kínálják). (kr)

ŕ

3

A ribiszke

A fekete gyümölcsű fajtáknál a bokrot mintegy tizenöt különböző korú ág, hajtás képezi. A termőre fordult ágak nem hosszú életűek, egy-két termés után általában elszáradnak. A fajtákat a növekedés és a termőképesség alapján három csoportba soroljuk. Az egyik fajtacsoportra jellemző, hogy sok új hajtást nevel, viszont kevés oldalágat fejleszt. A másik csoport fajtái ritkán hoznak új hajtást, de azokon több az elágazódás. S végül a harmadik csopont, amelynél az új hajtások nevelése és az elágazódős is közepes mértékűnek mondható.

Az alakító metszéskor az a feladatunk, hogy megfelelő számú, különböző korú hajtásokból alakítsuk ki a bokrot. Hogy hány hajtásra alapozunk, az elsősorban attól függ, hogy milyen térállásban telepítettünk. Minél sűrűbb a telepítés, annál kevesebb hajtással dolgozhatunk, és megfordítva.

Aki metszőollót fog, soha ne tévessze szem elől, hogy a feketeribiszke inkább a fiatal hajtáson terem. Ebből következik, hogy a kiöregedett, letermett hajtásokat új vesszőkkel kell pótolni. A bokrok terebélyesek,

előtt és után

szellősek legyenek, tehát mindig külső rügyre szükséges metszeni. A bokrot ne engedjük besűrűsödni, s szakszerű metszéssel szabályozzuk a terméshozamot.

Telepítéskor a hajtásokat 3—4 fejlett rügyre kell bekurtltani. A bokor kialakítása négy-öt évig tart. A helyesen alakított bokor legfeljebb három különböző korú oldalágból áll. A vázágakat negyedével- felével bekurtltjuk, így serkentjük őket oldalágak nevelésére. A többi hajtást tulajdonképpen csak akkor kell visszavágni, ha nem érnek be, esetleg megsérülnek.

Ha már kialakítottuk a bokrot, a következő években csupán a kiöregedett, gyengén növekedő, illetve elszáradt ágakat kell eltávolítanunk.

A házikertekben többnyire magányos bokorként, esetleg az út vagy a kerítés mentén sorba ültetve nevelik a ribiszkét. Aki szakít a hagyománnyal és ültetvényt létesít, lehetőleg 2,5—3X 1,25 méteres kötésben telepítsen.

A piros vagy fehér gyümölcsű ribiszkék ágainak élettartama lényegesen hosszabb, körülbelül 7—8 év. Ezzel természetesen összefügg a bokor élettartama és termőképessége is. Tehát a metszéskor csupán annyi fiatal

hajtást kell meghagyni, amenynyi kiöregedett, letermett ágat kivágunk. A meghagyott fiatal hajtásokat bekurtítjuk, vagyis levágjuk a fejletlen rügyeket tartalmazó hajtásvégeket. Viszont az oldalhajtásokat nem bántjuk, mert ha visszavágjuk őket, kevesebb lesz a termés.

Ha észrevesszük, hogy a bokor a szokásosnál kevesebb új hajtást nevel és a meglévő ágak évi hajtásnövekedése nem éri el a tizenöt .centimétert, a vastagabb ágrészekig visszametszéseket végzünk.

VLADIMIR TRUBAO, agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa