Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-09 / 14. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. április 9. A tömegsport alapja: az iskolai testnevelés Most már minden túlzás nélkül állíthatjuk: a tavasz végleg beköszöntött. Miért Is jelent ez a tény sokak számára oly nagy örömet? Elsősorban azért, mert ha nem Is szűnnek meg teljesen, de jócskán fogynak az Iskolai testneveléssel kapcsolatos problémák, főleg azokban az Iskolákban, amelyek nem rendelkeznek tornateremmel. Évek óta járjuk az országot, és nagyon gyakran tapasztalhatjuk, milyen rendkívüli odaadással, hozzáállással szogélják a testnevelők a fiatalok sportját, Igyekeznek még télidőben Is mozgási lehetőséget biztosítani számukra. Pedig ez a legtöbb gonddal Járó tevékenység. Nem Is olyan régen a téli idény kezdetén személyesen Is tapasztal hattuk, amint az egyik vidéki kisváros magyar tanítási nyelvű alapiskolájának legkisebbjeivel a testnevelő a folyosón tartotta meg a tornaórát, de a gyerekek lelkesen, vidáman végezték a gyakorlatokat. Tornateremhez ugyanis csak az 5—9-esek jutnak hetente kétszer a kötelező, kétszer pedig a sportköri foglalkozás keretében. — Amikor a testnevelési órákon klmehetünk a szabadba, nincs probléma — jelentette ki a testnevelő. Ami pedig nemcsak figyelemre, hanem egyúttal dicséretre mélfó: a mostoha körülmények ellenére az atlétikában és a kézilabdában általában jól szerepelnek és a diákok mintegy 90 %-a a rátermettségl Jelvény tulajdonosa. Ezzel el Is Jutottunk az Iskolai testnevelés legfontosabb ágazatához. A rátermettség! jelvény megszerzésére több számban kell felkészülni, amit a tornateremmel rendelkező iskolákban már télen el lehet kezdeni. Az utóbbi években oly közkedveltté és rendszeressé vált síki képzés eléggé rövid lélegzetű esemény, Dél-Szlovákia legnagyobb részén pedig — lásd legutóbb — már évtizedek óta oly rövidek, enyhék és hóban szegények a téli hónapok, hogy pl. sífutó tevékenységet még a legjobb akarattal sem lehet folytatni. A testnevelés kizárólag a teremsportokra szorítkozik, de amint beköszönt a tavasz, egycsapásra minden megváltozik: még ott is aktívakká válnak, ahol hosszabb i,!"n át szinte tétlenségre voltak kárhoztatva. A sokoldalúságot tekintve erre a legalkalmasabb a jelvényszerző versenyekre történő felkészülés. A fenti témával kapcsolatban a napokban hosszasan elbeszélgettünk Dr. FrantiSek Chmalárral. a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Szlovákiai Központi Blzotsáigának osztályvezetőjével, akinek feladatköre éppen a fiatalság sportjának figyelemmel kisérése. — Talán nem Is kellene külön hangsúlyoznom, hogy a sportoló fiatalok — beleértve a legkisebbeket Is — a minél jobb eredmények elérésére törekednek. Akit nem serkent a gyöznlakarás, az sikeres szereplésre ne számítson. Persze csupán ez az egyetlen erény nem elegendő, ha nincs megfelelő tehetség, ha nem veszik komolyan az edzéseket, stb. Tehetségkutatő versenyeket természetesen országszerte rendeznek szinte valamennyi sportágban. Mindez azonban kevés eredménnyel Járna, ha nem előzné meg sokoldalú Iskolai testnevelés, amelyben Jelentős szerepet kap a jelvényszerző versenyekre való felkészülés és annak keretében a rátermettek kiválasztása. — A rátermettségt jelvény elsőrendű küldetése, hogy a szocialista testnevelés adta lehetőségekkel élve fizikailag és erkölcsileg felkészült fiatalokat neveljünk, s közülük a megfelelő adottságokkal rendelkezőket sikeres, eredményes sportolókká képezzük. A szakemberek Jól tudják, ml a teendőjük, hiszen pontos útmutatásban részesülnek. Azért én Is Indokoltnak tartom e helyütt Is elmondani, mit kell tenniük azoknak, akik a rátermeltségi Jelvényt meg akarják szerezni. A fiatalok két kategóriában versengenek egymással. A gyermekek osztályonként az elsőtől a negyedikig a DOZ-ért. Az ifjúságiak pedig (11—12, 13—14, 15—18 és 17—18 korúak) a BPPOV- ért. Korosztályok szerint a következő számok szerepelnek műsoron: 50 ill. 100 m fntás, krikettlabda-, ill. gránátdobás, távolugrás, hosszútávfutfis, kötélmászás, 2—3 őrás természetjárás ill. úszás. — A rátermettségi jelvényszerző versenyekre folyó rendszeres felkészülés az Iskolai testnevelés és sport alapjait képezi. Ezt minden túlzás nélkül állíthatom, hiszen a rendezvényeken, amelyek járási szinten kezdődnek, és az országos döntőkkel érnek véget, számtalan tehetség tűnik fel, ami jócskán hozzájárul az utánpótlás nevelésének megkönnyítéséhez. Erre azért Is volt szükség, mivel a heti két testnevelési óra vajmi kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az arra rátermettek adottságaikat megfelelően továbbfejlesszék. Az illetékes szervek mér évekkel ezelőtt ennek tudatára ébredtek, s ezért nyitották meg 1972-ben az első sportosztályokat, majd egy esztendővel később elkezdtek működni az Iskolai sportközpontok Is. — Tevékenységükről természetesen pontos értesüléseink vannak. Szlovákiában a következők szerepeitek a legsikeresebben: Atlétika: Galánta és Losonc (Lučenec), kézilabda: Naszvad (Nesvady), kosárlabda: Sered és Léva (Levice), kajak-kenu: Somorja (Šamorín) és Komárom (Komárno), vívás: Somorfa. asztalitenisz: Dunaszerdahely (Dunajská Streda), torna: Érsekújvár (Nové Zámky), birkózás: Nitra és Rimaszombat (Rimavská Sobota), súlyemelés: Ogyalla (Hurbanovo) és Nagymegyer (Calovo). A Jő eredmények nem valósulhattak volna meg az Iskolák, sportszervezetek és a CSSZTSZ Járási bizottságainak áldásos együttműködése nélkül. — Hibát követnék el, ha megfeledkeznék azokról — főleg testnevelőkről, edzőkről —, akik a megfelelő felkészüléshez, a figyelemreméltó eredményekhez vezető feltételeket megteremtették. Annál ts Inkább, mivel abban az áldatlan helyzetben vannak, hogy a legtehetségesebb neveltjeiktől el kell búcsúzniuk. Egy részük ugyanis másutt folytatja tanulmányait, a legjobbakat pedig átíratják a Banská Bystrlcában, Trenčínben és Košlcén megnyitott internátusi sportiskolába, amelyet érettségivel végezhetnek. — Dél-Szlovákia eddig galántal, losonci és lévai sportolókkal képviseltette magát, ami bizonyára annak tulajdonítható, hogy a nagyközönséget, így a fiatal sportolók szüleit sem értesítették, tájékoztatták arról, milyen kitűnő körülményeket biztosítanak a bennlakásos sportiskolák — az ellátástól kezdve egészen a sporttevékenységig — valamennyi növendéküknek. A legújabb és sokat Ígérő újítás 1983-től lehetővé teszi sportközpontok létrehozását szaktanlntézetek mellett is. Így ezek tanulói Is, tanulmányaik befejeztélg, tehát 18—19 éves korukig szakirányítással folytathatják sporttevékenységüket. Megköszöntük Dr. František Chmelár osztályvezető részletes tájékoztatóját, amelyhez csupán néhány mondatban szeretnénk hozzászólni. Évtizedeken át nagy figyelmet szenteltünk a vidé..: sport és természetesen az Ifjúsági testnevelés problémáinak, hiszen volt belőlük elég. Az évek múlté val a feltételek Javultak, az új Iskolákhoz tornaterem, sőt az utóbbi években uszoda Is épült. Mivel j szilárd meggyőződésünk, hogy a testnevelők zömének eddigi rendkívül dicséretre méltó hozzáállása nem változott és a fiatalokat sem kell — néhány kivételtől eltekintve — a sporttevékenységre noszogatni, az eredmények a Jövőben még Jócskán javulhatnak. KOLLÁR JÓZSEF Nagymegyer (Calovoj egyik eldugott utcácskájában áll egy alacsony, zsúpfedeles parasztház. Az idegen, aki véletlenül arra vetOdtk, egész biztosan afféle „múltból Itt felejtettnek" nézi, ha ugyan egyáltalán észreveszi. Az alacsony utcakapun belépve azonban kiderül, hogy korántsem véletlenül hagyták meg a terjeszkedő városka építői: falumúzeumot, vagy ha úgy tetszik, táfházat rendeztek be benne. —— Mielőtt az ember belépne egy Ilyen küldetést! épületbe, nagyjából elképzeli, mit lát majd. Egy kissé még mindnyájan emlékszünk nagyanyáink fehérre messzelt falú, barátságos szobácskáira, ahová gyermekkorunk sok sok szép emléke fűz bennünket. Valami ilyes érzés kerített engem Is hatalmába, amint feltárult az ómódá ajtó, és beléptem a döngölt agyagpadlós, aprócska konyhába. Olyan pici, hogy szinte megfordulni is alig lehet benne, mégis, éppen elég nagy volt ahhoz, hogy a ház egykori gazdasszonya a nyitott kéményt! tűzhelyen elkészítse az ebédet, sót: a család valamennyi tagja ttt ts fogyassza el. Igazi közösségteremtő hangulata lehetett ezeknek az étkezéseknek.. -. Régi konyhaeszközöket tartalmazó jallpolc és néhány festett tányér egészíti még ki a konyha képét. Jobbról nyílik az ajtó az „előszobába". A két aprócska ablakon beszűrődő fény bizony kevés a benti félhomály eloszlatására, de a szoba mégsem barátságtalan: a régimódi bútorok gyermekkorunk melegét árasztfák. A puritán egyszerűségű két ágy a paraszti hagyományoknak megfelelően egymás végénél helyezkedik el az egyik fal mellett. Meglepő, hogy milyen kevés helyet foglalnak így el, s éppen ebben rejlik az elrendezés célszerűsége, hiszen ez a helyiség egyszerre volt hálószoba és lakószoba annakidején... A sarokban, az ajtó mögött fényezetlen szekrény sötétlik. mellette az almárium, rajta néhány apróság, felette nagy falitükör. A másik sarokban, a piciny ablak négyszöge egy asztalt világít meg, mellette egyszerű székek. A mestergerendáról lógó villanylámpa burája egy kicsit anakronnak hat ebben a környezetben, mindenesetre jelzi, hogy a technika vívmányai a régi paraszti életformát sem hagyták változatlanul. A kis ház harmadik helyisége a szintén a konyhából nyíló hátulsó szoba. Szinte teljesen kitölti a „mórból", vagyis a szárított vályogból készült tűzhely, és itt található az elmaradhatatlan tulipános láda is. Ezt a helyiséget lakószobának és raktárnak egyaránt használták. —— A nagymegyeri tájház létrehozásának gondolata először 1978-ban merüli fel, éspedig egészen konkrétan a helyi közgazdasági középiskola egyik tanára, Varga László fejében. Két esztendeig tartó szorgalmas gyűjtőmunka következett, amelyből a legnagyobb mértékben az említett középiskola tanulói vették ki a részüket, természetesen Varga László irányítása alatt. 1980 derekára már tekintélyes menylségű anyag gyűlt össze. Éppen ebben az Időszakban vált végleg gazdátlanná a városka egyik legöregebb,, még hamisítatlan falust stílusban épült háza, a múzeum mat otthona. A városi nemzeti bizottsággal történt megegyezés után már hozzá is foghatták az épület rendbehozásához. Túl sok munkát nem igényelt, hiszen a fó szempont éppen az eredetiség megőrzése volt, azonkívül a házat alig néhány hónappal korábban még lakták. Az átalakítók váratlan segítséget kaptak a Nemzeti Front járási bizottsága és a Hazafias Népfront Győr—Sopron megyei bizottsága által itt megrendezett nemzetközi nyári honismereti tábor résztvevőitö1; ennek köszönhető, hogy a munka legnagyobb részét ismét magukra vállaló lelkes középiskolások hazat és magyarországi néprajzi szakemberek avatott irányítása mellen dolgozhattak. A rendbehozás és a berendezés — pontosabban annak kiegészítése, hiszen az eredeti berendezés nagy része ott maradt — szűk fél esztendőt vett igénybe. Az ünnepélyes megnyitás 1980. december elsején volt, több helyi és járási tömegszervezet képviselőinek jelenlétében. A iájház krónikája gazdag látogatottságról tanúskodik. Szervezett formában megtekintették már a város és a legtöbb környékbeli község iskoláinak tanulói, a tömegszervezetek tagjai, és két év alatt minden túlzás nélkül a városka egyik nevezetességévé nőtte kt magát. A sok-sok aláírás között ott találhatjuk a poprádt közgazdasági középiskola huszonnyolc tanulójáét is, csakúgy, mint legutóbb — ez év februári dátummal — hatvan ostravai alapiskolás tanuló közös névjegyét. És még egy, igen gyakori bejegyzés, amely szinte minden oldalon megtalálható legalább egyszer: elismerés és köszönet a naqymegyert tájház létrehozóinak. Csak annyit tehetünk hozzá: teljes joggal. VASS GYULA <* ♦> ♦> *i* •> ♦> ♦> «I« ♦> *;♦ ♦> ♦> ♦> ♦> *j* •> *> ♦> <♦ *»♦ »;• ♦> >|* *i* # ISKOLÁN KÍVÜL: JELES! Kimondhatatlan örömmel tértek haza a mezőgazdasági középiskolák Csécsen (Cečejovce) megtartott kerületi kulturális versenyéről a Szőlőskei (Viničky) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet tanulói. A sok-sok lzga lomnak, szorongásnak, „versenyláznak“, de persze mindenekelőtt a gondos és alapos felkészülésnek nem maradt el az eredménye, mert a bíráló bizottság, amelynek nem volt könnyű dolga a sok-sok szép tánc, ének stb. láttán és hallatán, bőségesen Juttatott az érmekből és helyezésekből a szőlőskei versenyzőknek. Nem kevesebb, mint 10 díjjal tértek haza, ebből hat első helyezés volt. Menjünk végig rajtuk sorjában: в modern tánccsoport Kása Sándorné által betanított Diszkó ’83 táncszáma, az Iskola harminc tagú, három szólamban éneklő kórusa, amely Fábián Ferenc vezeté sével működik, aztán Slekárová Mária és Murin Viktor (tánckettősök), Bohanko József (táncdal — szőlőének), az iskola fényképészeti szakkörének munkái és végül Bernavská Zdena, a prózamondók kategóriájában. Ezek az eredmények meggyőzően bizonyítják, hogy Iskolánkon rendszeres, Jól szervezett és magas szlnvo nalú kulturális tevékenység folyik. Bízunk abban, hogy a most sikeres résztvevőket szép eredményeik még to vább lelkesítik majd, és szépen helytállnak a verseny Zólyomban (Zvolen) sorra kerülő szlovákiai döntőjében is. A honvédelem terén Is van mit mondani a szőlőskel mezőgazdasági Iskoláról. A közelmúltban nagyszabású honvédelmi gyakorlatot rendeztek, amelyen részt vett az iskola minden tanulója. A kitünően sikerült akció lefolyását érdemes részletesebben Is Ismertetni, annak reményében, hogy az ötletek esetleg máshol Is felhasználhatók: A gyakorlat elméleti foglalkozásokkal indult, amelyek témái az egészségügy, a tűzvédelem és a tömegpusztító fegyverek elleni védekezés volt, s amelyeken a tanulók osztályok szerint vettek részt. Utána ugyanilyen beosztásban az elsősegélynyújtás gyakorlati alkalmazása, a gázálarc használata, gránátdobás és lövészet következett, ahol a csapatok tovább gyarapfthatták az első fordulóban szerzett pontjaik számát. A verseny harmadik része a tájékozódási futás volt, amelynek során a csapatoknak a topográfiai alapismeretek és eszközök (iránytű, tájoló, kis léptékű helyrajzi térkép) segítségével kellett megtalálni a kulcspontokat, Illetve az ott elrejtett további utasításokat. A célnál, a „Hatfánál“ tartották meg a verseny végső értékelését, amelynek alapján az első helyet a III. A, a másodikat a III. B, a harmadikat pedig az I. C osztály csapata szerezte meg. Szlamka Ilona Egy dara majdnem történetem.
