Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-18 / 50. szám
SZABAD FÖLDMŰVES .1982. december 18. 6 Az énekkari )eszituált dr. Szamos László, a Somorjai Városi Nemzeti Bizottság elnöke (baloldalt) és Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke nyitotta meg / Száz évvel ezelőtt született, s 1983 márciusában lesz tizenhat éve, hogy távozott körünkből. Nemzedékünk — tegnap még kortársa, ma már utókora j— jószerivel még fel sem mérte, hogy mit vesztett halálával, s mit nyert hagyatékával. Talán túl közeli még, túlságosan összetett, sémát nem tűrő, egyedülálló jelenség. Ezért nem a véletlen szüleménye, hogy Kodály Zoltán tevékenységének hol az egyitk, hol a másik ága kerül előtérbe, és akarva-akaratlan szem elől tévesztjük az életmű teljességét, megbonthatatlan egységét. Az így kiala kul,t kép azonban nemcsak hiányos, hanem törvényszerűen hamis Is. Az objektív értékítélet talán a következő generációé, de a miénk minden bizonnyal az, hogy emlékké halványuló élményeinket, a magunk szubjektív voltában is hiteles Kodály-képet tisztán, torzítások nélkül örökítsük rájuk. S ez a felelősség csak nő__Ezért minden évforduló számadás is égyúttal. Kodályé különösen az. Nem szimbólium, s nem szónoki fordulat, ha emlékét Idézve a magunk felelősségéről Is szólunk. Legkevésbé a zeneszerző szorul tanúskodásunkra. Hiszen a Psalmus és a Te Deum, a Háry és a Székelyfonó, a Galántai és a Marosszéki táncok, a Fölszállott a páva és a Concerto, akár a dalok, kamaramüvek, vagy a nagyszerű kórusművek ma már az egész emberiség 'kultúrájának kincsei. Stílusa ezekből kifejthető, zenetörténeti helye megállapítható. Van azonban néhány mozzanat, mely több figyelmet érdemel, néhány Jelenség, amely élesebb megvilágítást kíván az eddiginél. PÄLYÄJA KEZDETÉN századunk első évtizedeiben, Kodály szabadon választhatott, hogy melyik, Európa-szerte divatos irányzat követőjéül szegődjék. Az epigonizmus veszélye különösen nagy volt ekkor. Ő azonban nem csatlakozott -4 különböző izmusokhoz. A klaszszicizmust választotta, a legizmosabb izmust, és megteremtette annak népi ihletű, kor-' szerű változatát. Sok forrásból merített — irodalomismerete, tájékozottsága páratlan volt —, mégis már ifjúkori müveiben is egyéni hangon szólt. , „Apám — mondotta a mester — két vonatérkezés között Is föl-fölszaladt szobájába, hogy elhegedüljön egy szonátát. Tele volt a házunk európai magas zenével. S ha nem itt, Galántán — három éves korában került Galántára, majd 1892-től Nagyszombatban (Trnava) járt Iskolába — sejtem meg mezítlábas béresgyerek osztálytársaimtól, hogy a népnek is van külön zenéje, akkor megeshetett volna az Is, hogy húszéves koromig sem álmodhattam volna egy lgazabb magyar zenéről, s legföljebb az európai zenének elkésett utánzója lehettem volna...“ Kodály egyéni hangját tehát a népzene, az általa és a Bartók által feltárt paraszti népdal határozta meg. a másik figyelemre méltó jelenség a bizonyos „hangsúlyeltoló dás“. Az első két évtized tér j mésének túlnyomó többségét a kamaraművek, a dalok teszik. A következő kettő a szimfont kus és oratórikus műveké, va lamint a nagyszabású kórusoké. Az utolsó háromban pedig a könnyű kórusok és az énekgyakorlatok dominálnak. E néhány kivétel ellenére megállapítható, hogy egyenes út vezet a kamaraművek virtuozitásától a nagy alkotások emelkedett egyszerűségén át a kis darabok Kodálycentenáriu szinte eszköztelen, könnyen ért hető világához. Kodályra is érvényes tehát saját, Bartőkrá vonatkozó megállapítása: olyan alkotó ő, akinek fejlődése „a nagy egyszerűség felé tart“, nem pedig a „bonyolultság, mesterkéltség, csillogás felé . költözésével megszűntek. Utána Kodály mindössze háromszor járt Galántán: első népdalgyüjtő útjáról a Galánta környéki falvakban és az út eredményeiről, a rátalálás örömeiről leveleiből tudunk (1905). Második látogatásakor — 1927-ben — mindössze pár órát töltött Galántán. A nagy találkozásra 1943 májusában került sor. A harctereken dörögtek a fegyverek, a háború mészárszékjeln a halál osztogatta hideg lelieletű csókjait, Galántán azonban egy napra a múzsáé lett a sző. A galántai Esterházy-ikastély fái alatt a „mezítlábas nemze A somorjai Híd Vegyeskar tét“ szinte jelképesen ezer mezítlábas gyermek dala képviselte. — Mint a községnek hajdani polgára néha-néha figyelemmel kísérem majd a község zenei életét. Remélem, de kérem is a vezetőket, hogy támogassanak minden zenei törekvést, az énekkarokat, alkalmazzanak megfelelő tanítókat, s mozdítsák elő már az elemi iskolában a kottaolvasás megtanítását, mert nem boszorkányság az, ha jól megtanítják. Amint száz évvel ezelőtt csodálkoztak még Galántán az írni-olvasni tudón, úgy csodálkoznak ma azon, aki egyszeri látásra elénekli a kottát. De amint ma már senki sem akad Galántán, aki írniolvasni ne tudna, úgy ne legyen száz év múlva talán senki se Galántán, aki ne tudna kottából énekelni__“ AZ UTÓDOK, a volt pajtások, a mezítlábas béresgyerekek, örök álmukat alusszák. A bér.esgyereikek és szolgálólányok leszármazottjai, s a 39 évvel ezelőtti nagy találkozás résztvevői azonban pártunk internacionalista politikájának köszönve méltóképpen ápolják Kodály hagyatékát. Erről tanúskodik — a CSEMADOK Központi Bizottsága, a bratislaval Népművelési Intézet, s más társszervek és intézmények által — Somorján (Samorín) rendezett szeminárium és ami a középszerű,, tehetségekre jellemző. De az a hangsúlyeltolódás másról is árulkodik. A kamarazene mindig a kévéseké, a kiválasztottaké volt. A szimfonikus és oratórikus művek már nagyobb, de passzív közönséghez szólnak. A könynyebb kis darabok viszont egy egész népet aktivizáltak. Ebből pedig az tűnik ki, hogy Kodály alkotói pályájának irányát az ösztönös és a tudatos elemek együtt határozták meg. „A zene mindenkié“ — hirdette már 1941-ben, s ezt nem csupán egy mozgalom jelszavának szánta, hanem saját' életprogramjának is vallotta. A GALÄNTAI GYERMEKKORI ÉLMÉNYEK a család Nagyszombatra való A Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Ház gyermekkara A zsérei és a kolonl Zobor Hangja Fotó: Tóth József IDŐRENDBEN TALLÓZVA MÜVEI KÖZÖTT énekkari hangverseny is, amelyen megjelent dr. Zdenko No-? váCek kandidátus, a Csehszlovákiai Zeneszerzők Szövetségé-! nek elnöke és Sídó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke, vaku mint a párt és állami szerveink számos képviselője. A szemináriumon több érté-* kés előadás hangzott el Kodály Zoltán szlovákiai kapcsolatairól, népdalgyüjtő munkásságáról és zenekari műveiről. Az esti énekkari fesztiválon fellépett a helyi művészeti alap« iskola kamarazenekara, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Városi Művelődési Ház gyermekkara, a komáromi (Komárno) énekkar, a somorjai Híd, a zséri (Žirany) és a koloni (Koliűany) Zobor Hangja, a dunaszerdahelyi Bartók Béla Vegyeskar, valamint a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekara. A nagy sikerű énekkari hangverseny záróakkordjaként a mintegy 250 tagú egyesített vegyeskar Eugen Šuchorí Aká sí mi krásna, továbbá Kodály Jelige és a Fények ragyogása című kórusműveit adta elő. A záróakkordként felcsendült Kodály- és Suchoü-kőrusmű hű kifejezője volt a nagy kodályi gondolatnak, a népek testvérré válásának. December 10-től bronz relief hirdeti- Galántán a tiszta forrás, a nagy Harmónia múlhatatlanságát. —csiba— á nagy Harmónia Ilin1 tovább тшЫътЛА GONDOLATOK A K0DÄLY—ÉVFORDULÓN és szerepe a szovjet társadalomban A fiatalok helye Az új társadalom építésének feladatai a szovjet emberek minden nemzedékének közös ügye. Aktívan és felelősségteljesen veszi ki ebből a részét a szovjet ifjúság. A nyugati szovjetszakértők a jelenlegi szovjet ifjúság társadalmi arculatát elemezve megkísérlik szembeállítani a mai fiatalokat a szovjet hatalom első éveinek ifjú nemzedékével. Amellett, hogy elismerik a huszas évek komszomolistáinak őszinte hitét a kommunista eszmékben, valódi és mély munkalelkesedését, szeretnék megalapozni azt őz állítást, miszerint a Komszomol fokozatosan elveszti tekintélyét, a fiatalság „komformistává“ válik. Ennek valótlanságáról még az is könnyen meggyőződhet, aki csak futólag ismerkedik meg a Komszomol XIX. kongresszusán elhangzott felszólalásokkal és a kongresszuson készült statisztikával. Annak cáfolataként, miszerint a jelenlegi szovjet ifjú nemzedékből „hiányzik“ az őszinte és mélyen átérzett munka iránti lelkesedés, elég csak annyit megemlítenünk, hogy az utóbbi 4 évben a Komszomol aktív részvételével az országban 1200 nagyszabású ipari létesítményt helyeztek üzembe. Köztük olyan hatalmas műveit is, mint a 6,4 millió kilowatt teljesítményű Szaján-Szusenszkoje-i vízi erőmű. Az elmúlt években a Komszomol-bizottságok agitatív munkájának eredményeképpen 100 ezer fiatal indult az ország legfontosabb építkezéseire. Mint a szociológiai felmérések mutatják, e fiatalok elhatározását leginkább az motiválja, hogy olyan helyen dolgozzanak, ahol munkájuk a legtöbb hasznot hozza a társadalomnak. A másik döntő motívum, hogy a fiatalok nehéz körülmények között kívánják kipróbálni erejüket, ily módon edzeni akaratukat és jellemüket. A megkérdezettek csupán 3 százaléka válaszolta, hogy a nagyobb jövedelem érdekében vállal ilyen munkát. Nyaranta a Komszomol védnöksége alatt egyetemi hallgatók százezrei utaznak az ország minden táján folyó építkezésekre. 1981-ben például 840 ezren vettek részt egyetemi építőtáborokban. Magától értedődik, hogy a fiatalok nemcsak az építkezés területén járulnak hozzá a szovjet gazdasági élet fejlesztéséhez. jellemző, hogy a Komszomol tagjai közül kerül ki a tudományos-műszaki haladás fejlődését meghatározó ágazatok legtöbb dolgozója, így a vegyiparé, a rádiótechnikai, az elektrotechnikai és a finom gépgyártási iparé. Az ifjúság.aktív részvétele nagyban hozzájárul a korszerű nagyüzemi mező gazdaság fejlődéséhez is. Tényként szögezhető le az is, hogy fokozódik a fiatalság részvétele a szovjet állam irányításában. A Szovjetunió legfelsőbb hatalmi szervében, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsé ban az 1500 küldött közül 317 fiatal ember, míg 4 évvel ez előtt számuk csupán 279 volt. A helyi, járási, megyei stb. ta nácsokban a fiatalok 33,3 százalékban vannak képviselve, tehát kétszer nagyobb arányban, mint az 1970-es években. A fiatalság képviselete az államhatalmi szervekben koránt sem a fiatalok „nyomása“ következtében fokozódik, hanem inkább annak az állampolitikának az eredményeképpen, melynek alapján a fiatalság és a társadalom egészének érdekegysége képezi. E politika következetessége tükröződik az ifjúság jogainak és lehetőségeinek állandó bővülésében Is. így például az új szovjet alkotmány a Komszumol Központi Bizottsága számára törvényhozói kezdeményező jogot biztosított. A Központi Bizottság e joggal élve az elmúlt 5 év alatt közel 200 javaslatot tett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának olyan új irányelvek kidolgozására, amelyek közvetlenül vagy közvetve érintik az ifjúság különböző problémáinak megoldását. E javaslatokat az államhatalmi szervek kivétel nélkül elfogadták és törvényerőre emelték. A szovjet törvényhozás a fiatalok érdekeinek figyelembevételével fogalmazott meg számos állampolgári jogot. A munkához való jog például a jelenlegi körülmények'között nemcsak azt jelenti, hogy mindenkinek munkát kell biztosítani, de azt is, hogy a fiatalok hivatásuk, hajlamuk, képzettségük szerint választhatnak szakmát. Ezt többek között az oktatás valamennyi formájának — beleértve a felsőfokú és a kötelező általános középfokú képzést is — ingyenesssége és mindenki számára elérhető volta biztosítja. Túlzás lenne azt állítani, hogy a fiatalság és a többi generáció közötti viszony a Szovjetunióban teljes mértékben konfliktusmentes. Akadt rá példa, hogy a fiatal dolgozók jogait egyes vállalatok vezetői megsértették, nem teremtették meg számukra a szakmai továbbfejlődés a hivatali elöbbrejutás lehetőségét, nem adtak módot a munka melletti tanulásra, nem gondoskodtak a munka és az életkörülmények javításáról slO. Nem egy esetben az ilyen vezetőket a Komkzomol közbenjárására leváltották. Ez már önmagában is bizonyítja, milyen nagy figyelmet fordít a szovjet társadalom a fiatalok érdekelnek érvényesülésére. (APN) 3» И
