Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-06 / 9. szám

1982. március б. SZABAD FÖLDMŰVES .11 Szabad utat az újnak Az ntóbbl években és hónapokban több megjegyzést is hallhattunk a szolgáltató szervezetek tevékenységé­ről, munkájuk minőségéről és gazda­ságosságáról. Elsősorban persze a lakosság s ezen belül a dolgozó nők munkáját és életét kellemesebbé, könnyebbé tevő szolgáltatásokról meg arról van szó, hogy a nőknek, társadalmunk teljes jogú polgárainak milyen szerep jut a terciális szférá­ban, hogyan érvényesülnek a társa­dalmi és gazdasági életben, milyen segítséget kapnak ahhoz, hogy jogai­kat érvényesíthessék és kötelességei­ket rugalmasan teljesíthessék. Lavrinc Erzsébet, a Szlovák Nöszö­­vetség komáromi (Komárno) járási bizottságának titkára jó ismerője a termelő és szolgáltató szervezetek te­vékenységének. Azt is tudja, hogy a nőszövetség tagjai a közéleti tisztsé­gekben mennyire érvényesülnek és milyen tekintély övezi munkájukat. 4* Hogyan vélekedik a dolgozó nők helyzetéről, egyenjogúságáról? — kér­deztem Lavrinc elvtársnőt. — Köztudott, hogy az eltelt évtize­dekben a nők egyenjogúsága új tar­talmat kapott. Ebben a tekintetben jelentős fordulatnak lehettünk szem­tanúi. Szövetségünk tagsága a társa­dalmi élet majdnem minden szaka­szán érvényesülhet járásunkban. Így a jogok és a kötelességek kiegyenlí­tődtek. A járási nemzeti bizottság képviselő testületének 24 nőtagja kö­zül például 12 a nőszövetség jelöltje. Szakszervezeti vonalon több mint ezer, a helyi nemzett bizottságok testületéiben pedig négyszáz nő tölt be felelősségteljes tisztséget. Szövet­ségünk helyi választmányaiba az év­záró taggyűlések alkalmával fal­­vainkban és városainkban több mint ötszáz nőt választottak be. így sorol­hatnám a többi társadalmi és tömeg­szervezetek is. Ebből láthtó, hogy számtalan rátermett nő kapcsolódott be a közhasznú tevékenységbe. A já­rás mezőgazdasági üzemeiben létesí­tett szocialista brigádokban összesen 448 nőt számlálunk ,s közülük 296-an nőkből szervezett brigádokban dol­goznak, s mindnyájan a munkaidő és az eszközök gazdaságos hasznosítá­sára, a takarékosságra törekednek. A gútal (Kolárovo) szövetkezetben például négy női szocialista brigádot szerveztek, s ezek a Szlovákiai Nő­szövetség nevet viselik. Csak termé­szetes, hogy a szolgáltató szférában nagyon sok nő dolgozik, s arra töre­kednek, hogy öregbítsék a gyengébb nem jó hírnevét. A kisgyermekes - anyák zavar nélkül bekapcsolódhatnak a terme­lésbe és a közéleti munkába? — Elmondhatom, hogy igen. Fal­­vainkban és városainkban a múlt vá­lasztási idényben tiz új bölcsőde és 27 óvoda létesült. Manapság már több mint 4400 gyermek részesülhet óvodai nevelésben, s közülük 571-en üzemi óvodába járnak. A bölcsődék viszont hatszáz gyereknél többet fo­gadnak be. Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy Karván (Kravany nad Dunajom) a mezőgazdasági szak­tanintézet kötelékében egy miniböl­csődét létesítettek. Az Ilyen bölcsőde befogadóképessége öt-tíz gyerek. Ez Is azt bizonyítja, hogy van lehetőség a gyermekes anyák helyzetének köny­­nyítésére. 4* A kereskedelem és a járási kommunális üzem milyen szolgálta­tásokat nyújt a nők helyzetének könnyítése céljából? — A kereskedelem részéről meg­van a jó szándék. A Prior Aruház például többféle szolgáltatást Is nyújthat. Ezirányú tevékenysége ki­terjed a szabászatra, a készruha ad­jusztálására, az áru hazaszállítására, az ajándékáru ízléses csomagolására, függöny és fehérnemű varrására stb. Az élelmiszerboltok szintén készsége­sen segítenek. Többfajta konyhakész ételt készítenek. Komáromban pél­dául a diétás étkezde a konyhakész ételek egész sorát kínálja a nőknek. Megrendelésre bármilyen friss étel­különlegesség elkészítését vállalja. Ez azonban főleg a városokban, élő nők kiváltsága. A konyhakész áru a vidéki nőket még nem hódította meg. A kommunális üzem szintén több­féle szolgáltatásra rendezkedett be. Bevezette például a pelenkacserét. A mama leadja a piszkos pelenkacso­magot és kap helyébe tisztát, s alig fizet érte pár koronát. Ezt a szolgál­tatást sajnos kevesen veszik igénybe. Nemrégen vezették be az otthon mo­sott ruha vasalását. Ezt a szolgálta­tást a múlt évben csupán 177 család használta ki. Az üzem ebből eredő bevétele csak 3500 korona volt. Szin­tén hasznos törekvésnek számít a gyermekruhák jutányos áron történő gyorstisztítása. A kommunális üzem a ruha összegyűjtésére 27 központot létesített, s az eredmény? Csak tíz­ezer-száz korona forgalmat ért el. Hasonló sorsra jutott az üzem sző­nyegtisztító szolgáltató törekvése Is, pedig a házaknál is vállalták a tisz­títást. Ezen a szakaszon mindössze 24 ezer 200 korona forgalmat bonyo­lítottak le, A fenntlek azt mutatják, hogy hiábavaló a törekvés, ha az üzem szolgáltató tevékenységét nem igénylik. A Mi a legnagyobb segítség a dol­gozó nőnek? — Rendkívül nagyra értékelik az iskolás gyermekek közös étkezteté­sét. Járásunk 59 alapiskolájából 25- nek van étkezdéje, ahol 7500-náI több gyermek kap ellátást. Ezenkívül a Jednota Fogyasztási Szövetkezet vendéglői több alapiskola tanulóit el­látják. Ezekben az éttermekben kö­rülbelül ötszázan ebédelnek. Gútán és Ifjúságfalván (Dedina Mládeže) az ifjúsági otthonban 220 személy étkezik, s az óvodákban összesen 4425 gyermek kap teljes ellátást. Ugyanakkor az ipart és mezőgazda­sági üzemek többségének üzemi konyhája van. Ez mind-mind könnyíti a nők helyzetét. Leveszi vállukról a főzés gondjait. A család nem éhesen, hanem jóllakottan tér haza. Legfel­jebb csak vacsorát kell készíteni, s erre már helyenként vannak kony­hakész ételek. Pozitív és negativ Jelenségek? — Ma már nem okoz gondot az asszonyok foglalkoztatása, bekapcso­lódása a közéletbe. Ezt egész sor könnyítő törekvés elősegíti. Az óvo­dák száma tekintetében azonban Ko­márom, vagyis a járási székhely még kivétel. A rohamos ütemű lakásépítés s a régi építmények felszámolása miatt bizonyos aránytalanságok ke­letkeztek. A járulékos beruházások létesítése ugyanis nem tartott lépést a lakótelepek növekedésével. Az egyensúly helyrebillentése a jelenle­gi ötéves tervidőszakban esedékes. A most készülő hetedik lakótelepen például napirendi feladat egy kor­szerű óvoda és egy bölcsőde felépí­tése. Ugyanakkor az autóközlekedési vállalat és a kisipart szövetkezet kö­zös beruázási keretéből egy üzemi óvodát épít. Ez enyhíteni fog a járási székhely ínséges helyzetén. • •• Nemesócea (Zemianska Olfca j a járás egyik nagyközsége. Milyen szolgáltatásokkal könnyítik itt a nők helyzetét? — kérdeztem Laky Osz­kárt, a helyi nemzeti bizottság veze­tő dolgozóját. — Községünkben van egy cipőgyár, ahol két műszakban naponta több mint ötszáz személy dolgozik. Az al­kalmazottak nagy többsége nő. A munkafolyamat zavartalanságának biztosítása céljából az üzemben mi­nibölcsődét létesítettek. Az anya mü­­szakkezdéskor átadja a bölcsődében gyermekét, váltóskor pedig hazavi­szi. Nyugodtan dolgozhat, mert a gyermek biztonságban van. Nálunk a dolgozó nők a legnagyobb segítség­nek tartják az óvodás és az iskolás gyermekek szervezett étkeztetését. Alapiskolánk étkezdéjében 350—380, az óvodában pedig 110 gyermek ellá­tása biztosított. Mi arra törekedünk, hogy az iskolai étkezdét minél előbb négyszáz gyermek ellátására klbővít­­sük, s még ebben az évben újabb ki­lencven gyermeknek óvodát, húsz gyermek részére pedig bölcsödét építsünk. A létesítmény elkészítése után községünkben 200 gyermek ré­szesülhet teljes óvodai ellátásban. A szövetkezet aktív segítségével és la­kosságunk társadalmi hozzájárulásá­val egy korszerű egészségügyi köz­pontot Is építünk. A négymillió-hat­százezer koronát meghaladó létesít­mény teljes értékéből a lakosság tár­sadalmi hozzájárulása eléri az egy­millió-négyszázezer koronát. Csak természetes, hogy a többi közhasznú beruházási akciókban Is számolunk lakosságunk aktív segítségével. 4» Valaki említette, hogy valaha a községben volt egy kitűnő kenyeret sütő pékség. Mi van most ebben ez épületben? — Az Illetékesek a pékség felépí­tésére és fenntartására tekintélyes összegeket fordítottak. Tény azonban, hogy ma az építmény üresen, elha­nyagoltan áll és várja, hogy valami történjen. Amióta itt felszámolták a pékséget, tehát leállították a kenyér­sütést, alig ettünk a korábbihoz ha­sonló jó kenyeret. Amíg Komáromból eljut ide a kenyér, sok fölösleges kilométert tesz meg, szállítása tö­ménytelen üzemanyagot igényel. Mi pedig soha nem tudjuk, hogy mikor érkezik a szállítmány. Mindig lesni kell, hogy a kenyeret megvehessük. Ha azonban lehetőséget kapnánk a helybeli pékség ismételt üzembe he­lyezésére, akkor megszűnnének a kenyérvásárlási gondok, rugalmasab­bá válna az ellátás, és nem kellene a kenyér ideszállítására üzemanyagot pocsékolni. •f* Mi erről a véleménye Kovács Imrének, a szövetkezet üzemgazdá­szának? ■— Szövetkezetünk kész az ócsal pékség átvételére, üzembe helyezésé­re. Képesek lennénk rá, hogy annyi kenyeret süssünk, amennyi a környe­ző falvak lakosságát is bőségesen ki­elégítené. Szövetkezetünk tagjai so­rából erre jő szakembereket biztosít­hatunk. Olyanokat, akik értenek a kenyérsütés mesterségéhez. Ehhez azonban a járási nemzeti bizottság­nak segitenie kellene. Talán monda­nom sem kell, hogy ezzel szintén a dolgozó nők helyzetén enyhítenénk, hiszen a kenyérért főleg ők állnak sorban, a várakozás tehát az ő Ide­jüket rabolja el. Mi még úgy is segí­tünk nőtagjaink helyzetén, hogy olyan üzemi étkezdét hoztunk létre, mely naponként nyolcszáz személy­nek biztosít ételt. Számolunk persze azzal is, hogy a mintegy 250 létszá­mú nyugdíjazott szövetkezeti tag is nálunk fog étkezni. Üzemi étkezdénk beindulásával szövetkezetünk nődol­gozó! jól járnak. Megszabadulnak az ebédfózés gondjatlól és nyugodtan dolgozhatnak. HOKSZA ISTVÁN A közelmúltban Prágában tudomá­nyos-műszaki tanácskozáson vázolták fel azokat a feladatokat, amelyek a CSKP XVI. kongresszusa irányelvei­ből a mezőgazdasági tudomány dol­gozóira hárulnak. František Pitra elvtárs ,a CSKP Központi Bizottságá­nak titkára hangsúlyozta, hogy tár­sadalmunkban a mezőgazdaságnak pótolhatatlan, stabilizáló s egyben ösztönző szerepe van. Pártunk tehát nagyra értékeli a mezőgazdaság tár­­sadalom-stabilizálá funkcióját. A továbbiakban Pitra elvtárs arról tájékoztatta a tanácskozás részvevőit, hogy napirenden van a mezőgazda­ság és az ipar aránytalanságainak felszámolása. A tapasztalatok ugyan­is azt mutatták, hogy a mezőgazda­ság és közélelmezés fejlesztése egyre inkább a hazai tartalékok feltárásá­val esedékes. így válhat lehetségessé az élelmiszer-behozatal csökkentése. A hazai természeti adottságok opti­mális kihasználásával, s a KGST-tag­­országokkal való szorosabb együtt­működéssel kell megoldani az élelmi­­szeripari problémákat. Köztudottá vált, hogy a húsfogyasz­tás kielégítése nemcsak a mezőgaz­daságot, hanem az importot is ter­heli, tehát meghatározza a behozatal szerkezetét. Az önellátás tehát nem kimondottan termelési, hanem egy­ben fogyasztási kérdés is. A fogyasz­tás pedig csak az erőforrások, vagyis az eszközök és az ésszerűség lehető­ségein belül növekedhet. A CSKP Központi Bizottságának 4. ülése részletesen elemezte a kong­resszus Irányelveinek megvalósítását. Az idei tervfeladatokkal kapcsolat­ban tehát a mezőgazdaság területén két rendkívül igényes lépést kellett megtenni. A szocialista mezőgazda­ság gyakorlatában eddig erre még nem volt példa. Csökkenteni kellett a takarmánygabona behozatalát, más­részt a fűtőanyag- és energiafagyasz­tást. Az Intézkedések szükségszerűségé­re a Központi Bizottság legutóbbi ülései mutattak rá. A gabonabehoza­tal az előző évihez képest egymillió tonnával csökken. Ez a sertésállo­mány szabályozását tette szükséges­sé. Korlátozni kellett továbbá az ál­lattenyésztés idei árutermelését is. Ez és több tényező tette szükséges­sé az élelmiszerek, különösen a hús és húsáruk ármódosítását. Csökkenteni kellett továbbá a ffltő- és üzemanyagfogyasztást, ami nagyon igényes ésszerűsítési intézkedést igé­nyel a mezőgazdasági termelés szer­vezésében és irányításában. Nem hagyható szó nélkül, hogy a kntatástól a gyakorlatig vezető űt sok esetben hosszadalmas. Az önellá­tás és a mezőgazdaság belterjesítésé­­nek sürgető követelménye indokolttá teszi, hogy minden reálisat megte­­gyünk az elméleti ismeretek gyakor­lati felhasználása érdekében, s ezt az utat lerövidítsük. Tagadhatatlanul pozitív eredmé­nyeink vannak az új búza- és árpa­fajták nemesítésében. Sikereket ér­tünk el a talaj termőerefének növe­lésével kapcsolatos feladatok teljesí­tésében is. A kutatási eredmények gyorsított megvalósításának példája­ként keli említeni egyes zöldségfaj­ták nemesítését követő azonnali ter­mesztését, valamint több baromfi­tenyésztési eljárás gyorsított alkal­mazását. Pozitív eredményeink van­nak az olajnövények termesztésében, az állatgyógyászatban, a gazdasági állatok genetikájában és törzste­nyésztésében, valamint az élelmiszer­­ipari termékfejlesztésben. Sok helyütt azonban a tudományos kutatás nem érte el a várt ered­ményt, és még mindig nem adott vá­laszt a mezőgazdasági gyakorlat sür­gős kérdéseire. A mezőgazdaságban joggal elégedetlenek amiatt, hogy nam kapnak átfogó képet azokról a dolgokról, amelyek minőségi változói sokat eredményeznének a termelés­ben. Fogyatékosság észlelhető a ku­tatás és a fejlesztés irányításában, egyes intézetek tevékenységének egy­behangolásában. Haladást értünk el ugyan a cukorrépa, a burgonya, a hüvelyesek és a takarmánynövények új fajtáinak nemesítésében, nem si­került azonban kevés ráfordítással megoldani a szerves trágyákkal való komplex gazdálkodást, és megtalálni a talajjavítás hatékony módszereit. Nem sikerült összegyűjteni a mező­gazdasági nagyüzemek munkaszerve­zésének és irányításának kellő isme­reteit. Nem ismerik az illetékesek, és nem is tudják kellőképpen irányítani a termelés összpontosítását és szako­sítását. Nem foglalkoznak például az állami gazdaságok és a szolgáltató ipar tevékenységének szervezésével és irányításával. Nem merítették ki a gyártásszakosítás összes lehetősé­gét. Az állattenyésztés egyik égető problémája a nagyüzemi tenyésztés technológiájának kimunkálása. Ennek ugyanis nagy hatása van a gazdál­kodásra, a munkatermelékenységre, a környezetre, de az állatok hasz­nosságára is. Ezen a szakaszon már sokat fordítottunk a kutatásra és tervezésre, mégsem sikerült megol­dani a problémákat. Nem megfelelő a szerves trágyákkal való gazdálko­dás sem. Nem használjuk ki eléggé a tápanyagokat, az ásványi anyago­kat, amelyek vizeinket szennyezik. Mezőgazdasági nagyüzemi termelé­sünk a tudományos kutatás aktív se­gítségével figyelemre méltó eredmé­nyeket ért el a múlt években. Erra büszkék vagyunk. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a dinamikus fejlő­désnek számos kedvezőtlen kitérő je­lensége van, amelyeket nem sikerűit eddig felszámolni. A növénytermesztést jelenleg első­sorban az anyag- és energiaráfordí­tás fokozásával növeljük. A múlt évi hozamok elemzéséből kitűnt, hogy meg kell teremteni a növénytermesz­tési termékek stabilizáló tartalékait. Összhangba hozni a ráfordítások mértékét az intézkedésekkel, s így megakadályozni a pocsékolást. Nagyra értékelhető a tudományos intézetek tevékenysége. Számos kuta­tási problémát oldottak meg, és je­lentősen hozzájárultak állattenyészté­sünk fejlesztéséhez. Jelenleg a ku­tatóktól elvárjuk, hogy gondot fordít­sanak a nyitott problémák megoldá­sára, főleg az állatállomány felújítá­sára, a takarmányozásra, az ésszerű takarmánygazdálkodásra. A kutatási *és fejlesztési alap mun­kájának gyengéje a 6. ötéves tervidő­szakban a tudományos-műszaki ered­mények gyakorlatba való átültetése volt. A tevékenységből ma is hiány­olt 8 rendszeresésg, a tervszerűség. A mezőgazdasági gyakorlatban ugyan­is csak azok az ismeretek érvénye­sülhetnek, amelyek konkrétak, meg­valósíthatók, nem növelik túlzottan a munkaerőszükségletet, a beruházá­si igényességet és az energiafogyasz­tást. Ha tehát azt akarjuk, hogy a tudományos kutatás tevékenysége hatékonyabb legyen, megfeleljen a mai követelményeknek, szükséges, hogy a kutatók elé tükröt állítsunk, hadd lássák, mit végeztek eddig, és mit kell végezniük a soron levő öt­éves tervidőszak további éveiben. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom