Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-20 / 7. szám

1882. február 28. SZABAD FÖLDMŰVES .11 Ä termelőerők rohamos fejlődése szocialista mezőgazdaságunkban is előtérbe helyezte a termelés összpon­tosításának, szakosításának, a terme­lési folyamatok racionalizálásának, s a munkafeltételek szüntelen javí­tásának a szükségszerűségét, a haté­konyság növelését. Ennek velejárója­ként többek között a mezőgépjavító vállalatok és üzemek munkaközössé­gének a feladata, illetve társadal­munkkal szembeni felelőssége is hat­­ványozódott. Népgazdaságunk törekvése arra Irányult, hogy egy-egy mezógépjavító vállalat keretében szakosított üzemek létesüljenek, amelyek képesek a leg­fontosabb erő- és munkagépek nagy szériában történő főjavításának az elvégzésére, s ugyanúgy a hiánycikk­nek számító pótalkatrészek saját ha­táskörben való elkészítésére, vala­mint a meghíbásodottak renoválásá­ra is. Szlovákia első mezőgépjavltő üze­mét 1946-ban Dunaivánkán (Ivánka pri Dunaji) létesítették. Itt az 1946—i 1951-es években egyéb fémipari mun­kálatokon kívül a Farmall, a Fergus­­son, az Oliver majd a Skoda 30 és a Zetor 25 erőgépeket javították. Az üzem dolgozói 1952-ben a szakosított szerkezet keretében az S-80 és a S-100 lánctalpas traktorok generálja­vítását vállalták, s azóta is ezeket javítják. Tény azonban, hogy 1949 januárjától kezdve Szlovákiában a szakosított mezőgépjavító üzemek sokaságát alakították meg, a gazda azonban aránylag gyakran változott, s közülük néhány nem sokat segített a mezőgazdaságnak a növekvő fel­adatok megvalósításában. Mintegy 14 évvel ezelőtt a Prága—« Vinor-i Mezőgépjavító Vállalat hatás­köréből Szlovákiában öt üzemet, a Nitrai Mezőgépjavító nemzeti válla­latnak adtak át. Ezen üzemek közé tartozik a nitrai, a dunaivánkai, a galántaif Galanta), a vráblel és a kassal (Košice) üzem. A vállalat üzemegységei kezdettől fogva egyen­letesen teljesítették a tervfeladatot, úgyszólván minden téren kielégítet­ték a mezőgazdaság igényelt. A‘ mi­nőségi gépjavítás kapcsán javult az üzemképesség és a termelő munka hatékonysága. A Galántai Mezőgépjavító Üzem 1965 januárjában vált ki a gép- és traktorállomás kötelékéből csatlakoz­va a nitrai vállalathoz. Ebben az üzemben 1976-ig a DT-54-es és DT- 55-ös, 1977-től pedig a DT-75, S-80/100 és más lánctalpas erőgépeket gene­­rálozták. Itt javítják továbbá a D-100/8 jelű bulldőzerokat, és újab­ban itt végzik a ST-180-as nagytelje­sítményű kerekestraktorok főjavítá­sát, továbbá a DT-75 lánctalpasok és a T-100/M bulldózerek aggregátumait, tehát segédmotorjait, öninditóit, üzemanyagpumpáit is Itt generáloz­­zák. Vojtech ORlSKÖ és Vojtech KRAj- ČOVIČ részlegvezető említette, hogy ez az üzem rendkívül igényes felada­tok megvalósítója. Az egyes számú részleg munkaközössége az említett erőgépeket és aggregátumokat javít­ja, a kettes számú részlegen pedig hiánycikknek számító pótalkatrészek gyártásával és felújításával foglal­koznak, hogy semlegesítsék a gene­­ráljavltást az ingadozó, vagyis a nem biztonságos pótalkatrész-juttatástól. A DT-75-ös lánctalpas traktorok fntómüveire csillagkerekeket és kü­lönböző tömítő karikákat készítenek. A brnói Zetor Művek és a martini ZTS részére pedig apró préselt alkat­részeket gyártanak. Az üzem dolgo­zói a múlt évben százhúsz DT-75-ös és háromszázhetven D-100/8 bulldó­zert generálozott összesen huszonegy millió korona értékben. Ugyanakkor 30 millió korona értékű pótalkatrészt gyártottak. Az üzem tizenegy szocialista bri­gádjának mindegyike megszerezte már a bronzérmet, s ebben az évben három brigád az eznstfokozat meg­szerzésére törekedik, örvendetes, hogy a mezőgépjavító üzem dolgo­zóinak nyolcvan százaléka aktívan részt vesz a szocialista brigádmozga­lomban. A Szövetségi Arhivatal közleménye A vendéglátóipar! árak módosításá­val kapcsolatban a Szövetségi Arhi­vatal az alábbiakban részletesebb tá­jékoztatást ad. Egyes hástajták, húsipari termé­kek, a baromfi, a vadhús, a balhús, a halkészítmények, a borok, egyes szeszes italok és dohányipari termé­kek fogyasztói árának emelésével párhuzamosan úgy döntöttek, hogy ez új fogyasztói árakat a vendéglátó­ipari árakba, tehát az éttermek ár­jegyzékeibe is beleveszik. A vendéglátóipari árakba ezenkívül beleszámították a zöldségfélék és a gyümölcs 1982. évi fogyasztói árát is, mivel az ételek árának megállapítása során a gyümölcsöt és a zöldséget 1973 óta változatlan áron számítot­ták be. Ezek az árak alacsonyabbak voltak annál az árnál, amelyért a vendéglátóipari üzemek a zöldséget és a gyümölcsöt felvásárolják. Az ntőbbi években azt is gyakran bírálták, hogy az éttermekben egyre kevesebb hústalan étel kapható, a­­melyek iránt van érdeklődés. Ennek oka a hústalan ételek készítésének nagy munkaigényessége és az, hogy a zöldséget és gyümölcsöt tartalma­zó ételek előállításának költségeit nem fedezték megfelelő árakkal. E- zért olyan döntés született, hogy ezen ételek új fogyasztói áraihoz 40 százalékig terjedő különpótlékot szá­mítanak. Ezt a pótlékot differenciál­tan határozzák meg, főként a nagy mnnkaigényességű hústalan ételeknél és azoknál, amelyek alapanyagai iránt nagy a kereslet. így például a nem önkiszolgáló negyedosztályú ét­termekben: i— a szilvásgombéc 7 korona 30 fil­lérbe, *— a szilvalekváros párolt bukta 6,90- be. *- a lekváros palacsinta 6 koronába, — a mákostészta 4,50-be, «— a juhtúrós galuska 5,90-be, >— a krumplilángos 1,80-ba kerül. Egyes hústalan ételeknél nem szá­mítanak fel többletdíjat, tehát: i— a tojásos gombóc 4,80-ba, i— a rántott sajt 4,40-be kerül válto­­zatlannl. Mindenfajta étel — főként a főéte­lek, a levesk és a tésztafélék — új fogyasztói áraiba a friss zöldség és gyümölcs árát azon a szinten szá­mítják be, amelyen a vendéglátéiparl vállalatok felvásárolják. Emiatt emel­kedik egyes zöldségkörítések, például a káposzta, a paprika, az uborka, va­lamint a levesek fogyasztói ára, s a húson kívül egyes ételek árába >— például a bélszín&zelet és a znojmói marhaszelet — a zöldségár-többletet is beszámítják. A vendéglátóipari árak változása az ún. hidegkonyhós ételeket is érin­ti, például a szendvics, a kaszinóto­jás vagy a saláták árát. Ezeket a ké­szítményeket vendéglátóipari üze­mekben is a negyedik osztálynak megfelelő áron, az élelmiszerüzletek csemegeosztályain árusítják. Az ételeknek ebben a csoportjában emelkedik azon készítmények fo­gyasztói ára, amelyek a január 30- ával életbe léptetett ármódosítás ál­tal érintett élelmiszereket tartalmaz­nak, tehát húst, füstöltárut, szardí­niát, szardellapasztát és más halkü­­lönlegességeket. A többi csemegeké­­szftmény fogyasztói ára nem válto­zik. Ha az áremelést követő első na­pokban bárhol felemelték ezen ké­szítmények árát, vissza fognak térni a 29.i előtti árhoz. A vállalati receptek alapján a ke­reskedelmi és a szövetkezeti szerve­zetek ételkészítő központjaiban ké­szült egyes tej- és cukrászipari ter­mékek esetében is felemelték az ára­kat. Ebben az esetben is az eredeti árszintre kell visszaállni. Egyúttal intézkedés született er­ről, hogy a nemzeti bizottságok el­lenőrző szervei, a kereskedelmi fel­ügyelőségek és az árellenőrző szer­vek figyelemmel kísérjék az érvény­ben maradó és az újonnan megsza­bott árak megtartását, s fellépjenek az árak megszegői ellen. Az aránylag kis, a múlt évben mindössze 202 létszámú munkakö­zösség a tervfeladatokat a fö muta­tókban sikeresen teljesítette. A gép­javító részleg az összteljesítménye­ket 102 százalékra teljesítette. A részleg legeredményesebb szocialista brigádjaként HORVÁTH Ede munka­közösségét emlegették. Természete­sen a pőtalkatrészgyártók is felzár­kóztak. Itt TÖTH Pál és KISS László szocialista brigádja tűnt ki legjob­ban. Mindannyian példásan teljesí­tették a feladatokat. Figyelmet ér­demel persze az is, hogy a múlt év­ben összesen 2,5 millió korona érté­kű hiánycikknek számító pótalkat­részt újítottak fel, és ezeket besze­relték a meghibásodott gépekbe. Így egy-egy termelési dolgozó 480 ezer korona termelékenységet ért el. Az üzem újítói is hasznos tevé­kenységet fejtenek ki. A múlt évben például 16 újítási javaslatot valósí­tottak meg. TAKÄCS Imre gépjavító például három újítással gazdagította az üzemet. Ezek megvalósítása során főleg a munkaidő ésszerű kihaszná­lására és az anyagtakarékosságra tö­rekedett. Ez dicséretes, hiszen a ta­karékosság a hatékonyság szoros tartozéka, a gazdaságosság alapfelté­tele. A Galántai Mezőgépjavltó Üzem termelési szerkezete alapjában ebben az évben Is hasonló tervekből indult ki, mint tavaly. Némi változás mégis esedékes, hiszen a mezőgazdasági üzemek a DT-75-ös lánctalpas trakto­rokat egyre kevesebben adják gene­­ráljavitásra. Ezek igencsak lefutot­ták magukat, nem mozgékonyak, és sok üzemanyagot fogyasztanak. A gépjavító üzem közössége ennek tudatában az ŠT-180-as traktomoto­­rok generáljavítására veszi a fő irányt. Az idén ebből 100 darab ke­rül a javítócsarnokokba, s így a részleg pénzügyi tervét 18 millió 500 ezer korona összteljesítményben ha­tározták meg, ugyanakkor a pótal­katrészt gyártó részleg továbbra Is számol a harmincmilliós forgalom­mal. Természetesen ideértve a meg­hibásodott, nehezen beszerezhető pót­­alkatrészek felújítását Is. Az üzem a tervezett 48,5 millió ko­rona összteljesítményt 197 dolgozó­val éri el, s a fokozatosság elve sze­rint a 7. ötéves tervidőszak végére olyan feltételeket hoz létre, hogy egyre több ŠT-180-as erőgépet javít­hasson ki a mezőgazdasági üzemek részére. Még talán annyit, hogy a nyugat­­szlovákiai kerületben ez a mezőgép­­javító üzem gondoskodik az új ŠT- 180-as kerekestraktorok Jótállási időn belüli ellenőrzéséről. Több mint száz új erőgép sorsa függ a gépjavítók lelkiismeretes ellenőrző szerviztevé­kenységétől Arra törekednek, hogy partnereik, a mezőgazdasági üzemek elégedettek legyenek munkájukkal. HOKSZA 1STVÄN Bveszetteek litt nyersanyagait, lel miéért .Nagykabátos, idős bácsi álldogál a Hulladékanyag gyűjtő Vállalat somor­­jal (Samorin) telepének kapujában. — Talán nincs itt a jelvásárló? — kérdezem, és magam is fölhajtóm a kabát gallérját, mert az udvar felöl süvít a szél. — Mjt hozott, papírt, vasat? A bácsi elmosolyodik: — Semmit. Ёп lennék a felvásárló — mondja, és a kezét nyújtja. — Duducz László vagyok. Hát maga, mi járatban? Merthogy csomagja magá­nak sincsen. —‘ Csomagom nincsen, viszont van egy cédulám. A kislányom hozott pár kiló papírt, még valamikor ősszel, de pénzt nem kapott érte, csak igazo­lást az átvételről. Merthogy nem volt pénze a bácsinak. — Az bizony előfordul, hogy nem tudom azonnal kifizetni az embere­ket. Ki tudja előre kiszámítani, mi­lyen lesz a forgalom. Sok pénzt nem merek mggamnál tartani. Ha elfogy, amit találomra hozok, adok egy iga­zolást, nos utólag kifizetem a pénzt. — Elég unalmas lehet itt a szol­gálat. — Tavasztól őszig olyan nagy Itt a sürgés-forgás, hogy nem is gondol­ná. A gyerekek, meg persze a nyug­díjasok rengeteg papírt, textíliát és vasat összegyűjtenek a városban. Meg a városszélt szeméttelepen. Té­len sivár itt az élet. Napjában legfel­jebb hárman-négyen ha rám nyitják az ajtót. De az előírás az előírás; rendszeres szolgálatot kell tartani. ■— Mit vásárolnak fel? ■— Mindenféle hulladékanyagot. Konkrétan papírt, textíliát, vasat, szí­nes fémet, kiselejtezett akkumuláto­rokat. SőtI A lefutott gumiabroncso­kat is átvennénk, de nem nagyon kl­­nálgatfa senki. Pedig már az árát is fölemelték, most kilenc fillér kilója. Tavasszal megkezdjük a fényképek előhívásánál használt rögzítő-oldat felvásárlását. A tartályokat és mérő­műszereket már meghozták, de télen nem vehetem át az oldatot, mert megfagyna az udvaron ^zétrepeszte­­né a hordókat. — Milyen forgalmat bonyolít le a telep egy évben? — Ez az úf telep két éve üzemel. Évi forgalma megközelíti a fél mil­lió koronát. Havi átlagban 30—35 tonna hulladékvasat, 16—18 tonna papírt veszek át. A textília nagyon kevés. Ólomból tavaly hat tonnát, rézből kettőt, alumíniumból hat má­zsát vásároltam fel, az аккищиШо­­rok pedig körülbelül tizenhét mázsát tettek. — A nagyvárosokban már komoly lépéseket tettek a háztartásokban felgyülemlő, úgynevezett nem tipizált palackok gyűjtésének megszervezé­sére. A lakótelepeken színes konté­nereket helyeztek el, s a lakosok zöme már valóban ezekbe dobja az üveget, nem a kukába. Somorján vl­­szont még nincsen ilyen lehetőség. — Gyakran kérdezik az emberek, mtért nem vásárolom fel az üvege­ket? Ёп szívesen átvenném, de az üzem nem tud konténereket biztosi­­ta, másként pedig nem lehet megol­dani a tárolást és elszállítást. Ha megoldódna ez a kérdés, mindenki jól járna: az állam is, mert az ipar visszakapná a sok-sok üveget, ami egyébként a szemétbe kerül; meg az embereknek is megérné összegyűjte­ni az üveget, hiszen kilójáért har-Duducz László: Télen unalmas itt as élet, de jöjjön el tavasszal vagy nyá­ron, majd meglátja, milyen mozgal­masak a napjaim Fotó: -dek mine, Illetve negyven fillért kapná­nak. Ugyanis a színes üveg olcsóbb, — Hát, köszönöm a felvilágosítást, Duducz bácsi. Jó szolgálatot, és mi­előbbi tavaszt. Hogy ne fagyoskod­­fon, ne unatkozzon itt egyedül. — Megszoktam, kérem, az unalmas Órákat. Húsz évig hivatásos tűzoltó voltam, sok szolgálat van mögöttem* Meg egyébként is ráérek, már a nyugdíjasok kenyerét eszem. (k á d e k) A piac választékát gazdagítják Hazánkban a konzerviparnak jelentős szerepe van a rugalmas közélelmezésben. A családok felnőtt tagjai manapság az esetek többségében valamilyen üzemben, vállalatban, esetleg intézményben műszakra dolgoznak. A munkából hazatérő háziasszony tehát a második, vagyis az otthoni műszakban készíti el az ételt a csa­ládnak. Eközben sokszor a fejét töri, hogy mit főzzön. Peisze számításba veszi, hogy milyen alapanyag áll otthon rendelkezésére. Időbe telik tehát, amíg az étel asztalra kerül, s a család végre jóllakhat. Ha azonban néhány konzervipari termék kéznél van, akkor nem okoz fejtörést a főzés, hiszen ezen ételek legtöbbje konyhakész, melegítés után tálalható és fo­gyasztható. , Gál Dezső mérnök, az immár 75 éves dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) konzervgyár vezető dolgozója a kö­zelmúltban arról tájékoztatta a sajtó munkatársait, hogy munkaközösségük a vállalati szerkezet keretében ho­gyan biztosítja a termékválaszték bővítését, hogyan elégfti ki a fogyasztók igényeit. A hajdanában kemé­nyítőt, majd szárított zöldséget gyártó, Illetve forgal­mazó üzem ma már számtalan ismert élelmezési cikkel gazdagítja a boltok választékát. Sok konzervborsót, paradicsompürét, zöldbabkonzer­­vet, különféle salátát és egyebeket készít a kereskede­lem részére. Húsból a Májka krémet, továbbá a jól is mert utazási konzerveket gyártják Itt, s a konzerv­gyár évi termelési értéke 58 millió korona körüli. A múlt évben például külföldre több mint 5 millió korona értékű terméket szállítottak, az idei terv azonban a vállalati irányszámok alapján csak kétmilliós exporttal számol. A nyersanyagként hasznosított zöldség háromnegye­dét szerződésre a járásból, tehát az Agrofrigor üzem­közi vállalattól kapják. A konzervgyár vezetőségének jó kapcsolata van a járási mezőgazdasági igazgatóság­gal, de a kertészkedők szervezetével is. A minőségi, vagyis az első- és a másodosztályú elraknlvaló uborka teljes mennyiségéit a kertészkedőktől vásárolták fel, s az ebből készült konzervek exportképesek A gyár laboratóriumának dolgozói szigorúan ügyelnek a végtermékek minőségének megtartására, hiszen az árut a vállalat, de az Állami Minőségellenőrző Hivatal Is minősíti. A gyártmányok minősége miatt alig érke­zett hozzájuk reklamáció. Az üzemlátogatás alkalmából betekintést nyertünk a részlegek berkeibe. Az egyik gépsor éppen a legújabb' terméket, vagyis a kolbásszal és gombával dúsított félkilós csomagolású Dunai káposzta konzerveket on­totta. Ezekből az első félévben százötven tonnát adnak a boltokba. A csomagoló részlegen a látvány nem volt szívderítő. Köztudott ugyanis, hogy a gyárba az utóbbi években néhány gépen kívül mást nem szereltek be. Talán ez az oka annak, hogy a konzervek címkéinek a felragasztása és csomagolása ma az új technika vilá­gában itt kézi erővel történik. Izemár Gabriellának például ahhoz, hogy hatvan ko­ronát kereshessen naponta, ötezer konzervdobozra kell felragasztania a címkét. A csomagolóknak viszont hat­ezer konzervet kell berakniuk a kartonokba, hatvan­három koronás napi bérért. Olyan szaporán mozogtak a kezet, hogy alig bírtuk szemmel kísérni. A gyár ve­zetői persze ezért nem bibáztathatók, mert nem tőlük függ az emberi erőt kímélő korszerű berendezések be­szerzése és üzembe helyezése. A termelőkapacitás fel­újítását a vállalatnál többször is sürgették, mert pél­dául a paradicsomvonal is tizenhét éve működik, és idényben tiz vagon paradicsomot dolgoz fel. Az előze­tes Ígéretek alapján állítólag a közeljövőben 38 vagon napi kapacitást elbíró paradicsomvonal üzembehelye­zése esedékes. Az elképzelések alapján ez a vonal az 1983—85-ös években elkészül, s állítólag a kereskede­lem megrendelésére kecsup készítésére is alkalmas lesz. A gyártmányfejlesztés keretében az üzem újabb ké­szítményei is forgalomba, vagyis a boltokba kerülnek. Ezek között említhetők az éretlen dinnyéből készített ízletes szeletek, a szójával dúsított pástétom, a cékla, a káposzta és egyéb nyersanyagok keverékéből készí­tett saláta és egyebek. A konzervgyőár munkaközössége derekasan megküzd a rá háruló feladatokkal. Szükséges, hogy az illetéke­sek a 75 éves üzemelő konzervgyár termelési kapaci­tását korszerűsítsék. Figyelembe véve természtesen azt a nagy előnyt, hogy a feldolgozáshoz szükséges nyers­anyagok túlnyomó többsége a járásban beszerezhető, tehát a szállítás nem annyira energiaigényes, mintha a nyersanyagok többségét más körzetekből kellene ide szállítani. Ne feledjük el, hogy manapság az energiahordozók gazdaságos .takarékos felhasználása is életszínvonalunk függvénye. fc-hai—< I

Next

/
Oldalképek
Tartalom