Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-25 / 30. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. július 28. nergiatakarékossóg. So­kan értik, miért van er­re szükség, de alig tesz­nek valamit a cél érde­kében. Talán egy csöpp­nyi gyerek ad választ a miértre, hogyanra. — Miért nem ég a vil­lany az előszobában? — követelődzik az első osztályból hazatérő kis cse­mete. — Ülj ide a térdemre, majd meg­mondom ... — Apu, ne okoskodj. Gyújts vil­lanyt, mert nem látok. — Értsd meg, kicsi fiam, takaré­koskodni kell az árammal. —'Miért? — Szárazság van. Alacsony a fo­lyók szintje, s ezáltal csökken az áramfejlesztés. — Ez nem igaz. A Dunában sok víz van. — Kis fiam, a dunai erőmű még nem készült el, ott még nem fejlesz­tenek áramot. Különben nincs igazad, a vén folyóban is kevés a víz. — Apu, csak be akarsz csapni. A villany nem vízből van. — Értsd meg, a víz hajtja az erő­müveket, amelyek a villanyáramot fejlesztik. De ezt neked hiába ma­gyarázom, úgy sem érted ... — Nem igen értem, és faképnél hagyott. — Hová tűnt el a gyerek — kér­dem kissé később, az oldalbordámtól. — Talán a fürdőszobában pancsol, Mivel soká nem jött elő, utánanéz­tem. A fürdőkádnál állt a legényke, amely csordulásig teli volt, és a csappal bajlódott, amelyet nem sike­rült elzárnia. — Mondtam, hogy van elég víz — húzta ki magát. — Minek kellett annyi vizet en­gedni a kádba — korholtam. — Villanyt akartam csinálni. — Megbolondultál? I A fürdőkád­ban? — Azt mondtad, vízből készítik. — Takarodj azonnal aludni, mert viszket a tenyerem. S hozzáláttam a kicsorgott víz jeltöröléséhez. Alig léptem kt, a csemetém már az any­jával vitatkozott: „Gyújtsd fel a nagy­villanyt“ — hallom. — Minek neked most a villany? — kérdezem. — Olvasni akarok. — De hiszen még az ábécét sem ismered. — Tudok olvasni — felelte. — De hát ott az éjjeli lámpa. — En csak a nagyvillanynál tudok. — Aludj el szépen — kérleli a nejem. — Nem akarok. Ha nem gyújtotok villanyt, juszt sem alszom el. — Lesz csend! — szóltam közbe fenyegetően. — Én csendben fogok olvasat — mondta durcásan. Megsértődött, bőgött, aztán nyö­szörgőit, s lassanként elszenderedett. — Végre elaludt a kisördög — sú­gom a feleségemnek. Tévedtem. — Olvasni akarok — motyogta. — Elhallgass! Nincs villany, és punktum. — Akkor kapcsold be a rádiót. — A rádió is villanyt fogyaszt. — Rádiót akarok hallgatni — csö­­könyösködött. — Most aludnod kell. —Akarok, akarok, akarok... О О О Reggel alig lehetett lelket verni a lurkóba. Felkattintottam a villanyt, hogy ez is segítse kinyitni a csípás szemét. — Oltsd el, de azonnal! —- kiabált Tomi. — Mozgás! Ki az ágyból! Menj a Tena-kftnmka Sokan hódolnak a kézimunka kel­lemes, idegnyugtató, hasznos időtöl­tésének, de van egy bökkenő: hamar elfáradnak. Ml lehet ennek az oka? Rendszerint a helytelen testtartás. Az erőltetett helyzettől görcsösen megfeszül egy-egy izomcsoport vagy egy erősen igénybe vett ízület. így aztán a kézimunkázás igen hamar kínossá, fárasztóvá válik. Ezért arra ügyeljünk, testünk legyen mindig természetes helyzetben. Izmainkat, ízületeinket ne erőltessük feleslege­sen. Lazán, könnyedén tartsuk a hor­jürdőszobába, és mosakodj meg. — Nem szabad, mert kevés a víz. — Azt meg honnét vetted? — Te mondtad. — Ugrás, mert elkésel az iskolá­ból. — Oltsd el a villanyt. — Vigyen el az ördög — kattintot­tam el dühösen. — Gyorsan mosakodni — vette ke­zelésbe az anyja. — Nem megyek. — Miért? — Tudod, hogy nincs víz. — Annyi azért akad, hogy megmo­sakodjál. — Nincs. Ami van, az kell villany­áramra. — Ne beszélj butaságot. — Ez nem butaság, apu — mondta. — A kölyök mindenségedet avat­koztam be, és a csap alá nyomtam a lurkó fejét. О О О Estefelé ballagtam haza a kisle­­génykével. Az asszonyom vacsorát készített. Hol ide, hol oda szalad­gált, és ezért nem csak a konyhá­ban, hanem az éléskamrában is, sőt még a teraszon is égett a villany. — Anyu, miért ég mindenütt a vil­lany? — támadt rá Tomi a szülőkre. — Talán inkább köszötenél? mon­dom. — Csókolom, mami. De azért tud­hatnád, hogy takarékoskodni kell az árammal. — Tudom, de ... — Akkor oltsd el, ha nincs rá szükség. A fürdőszobába siettem kezet mos­ni. Alig engedtem meg a csapot, megjelent a csemetém. goló-, kötőtűket. Időnként lazító ujj- és csuklómozgatást is végezzünk. Ha mégis elfáradnánk, frissítsük fel magunkat egy kis könnyű lazító tornával. Szánjunk rá időt, megéri. 1. sz. gyakorlat: Ülőhelyzetben vé­gezzünk laza fejforgatást, jobbra majd balra kezdve. 2. sz. gyakorlat: Forgassuk meg vállunkat nagyon lazán elölről hátra­felé haladva. 3. sz. gyakorlat: Álljunk fel ter­peszállásba, emeljük karunkat oldalt vállmagasságba, majd keresztezzük mellkasunk előtt. 4. sz. gyakorlat: Zárjuk össze lá­bunkat és végezzünk páros karkör­­zést elölről hátrafelé haladva. 5. sz. gyakorlat. Zárt lábakkal nyújtsuk karjainkat a magasba, laza Ízületekkel (térd, gerinc) lendüljünk törzsünkkel előre, miközben karjaink hátunk mögé kerülnek, majd emelked­jünk ismét a magasba és végezzünk páros karkörzést az előbbi gyakor­latnál leírt módon. c É c m m €■ SZÉCSI M.: tttNo Egyszer volt, hol nem volt, túl a nagyvilágon, volt egyszer egy va­kond, akit úgy hívtak, hogy Áron. Arról volt híres ez az Áron, hogy félt mindentől. Így szólt egyszer Áron: — Pénzem nem sajnálom, keresek egy orvost, aki segít rajtam. Egy két nap sem telt el, Áron or­vosra lelt. . — Mi a bajod, Áron, tán kerül az álom? — Nem az kerül drága doktor, csak a bátorságom! — Bátorságod. Áron? No, majd megtalálom! De mondj el mindent sorjában, hogy a bajod meglássam! Nagyot sóhajtott Áron: — Egy reggel felkeltem, s papu­csomban békát leltem. Azóta is ott van, ott az ágy alatt, fel nem ve­szem én már azt, semmi szín alatt! Szól az orvos: — Tovább, tovább Áron, a végén megvizsgálom azt a furcsa papucsot. Nagyot sóhajt Áron: — Egy este lefeküdtem, s jaj, csu­rom víz lettem. Ügy megijedtem, hogy a párnám meg sem leltem. Az­óta sem fekszem ágyban, kint szun­dítok a konyhában. Szól az orvos: — Tovább, tovább Áron, a végén megvizsgálom azt a furcsa ágyat. Nagyot sóhajt Áron: — Ma reggel történt velem, ez az eset. A tükörbe lesek, de reszket a kezem, ha hiszi, ha nem, eltűnt a fe­jem. Szól az orvos: — Ejnye Áron, ne reszkess már, jót mondok: nem a bátorságod volt az, ami fölmondott. De először, vizs­gáljuk meg sorjában a dolgokat: — Itt e papucs, ebben nincsen bé­ka, csupán egy zöld ingnek leszakadt gallérja. Áron csak áll, s nem győzi mon­dani, hogy „nohát, nahát...“ — Az ágy száraz, víznek nyoma sincs, de nicsak, a párna a kád al­ján aluszik. Egyszerű az eset Áron, a fürdőkádadat nézted meleg ágy­nak. De most nézzük a fejedet. Sze­rintem ott ül a nyakadon, de ha nem hiszed, tessék kaptál egy barackot. No látod, hogy megvan, nem tűnhet csak úgy el hirtelen! — Akkor nekem semmi bajom! — kiált nagyot Áron vakond. у — Nem úgy van az! — inti le az orvos, és elővesz táskájából egy szép piros szemüveget: — Tedd csak jel az orrodra, és mindjárt látni fogod, hogy a zöld gallér nem a béka, a kád nem ágy és hogy a fejem is a helyén van. Áron felteszi a szemüveget, és ámul-bámul. Bizony, így már szebb­nek látja a világot Áron, és képzel­jétek gyerekek, úgy megszerette pi­ros szemüvegét, hogy még alváshoz sem veszi le! Ez így történt, én is ott voltam és láttam! SzöGskeugras Ejnye, te szöcske, nem látod? összetaposod a virágot, könnyű a léptem, fürge a szárnyam, átugrom most a világotl Ejnye, te szöcske, rtem járja! Ez itt nagyapó pipája! Dehogy is pipa: tűzhányó! Izzik a gyomra, pöffen a füstje, én vagyok a nagy hegymászó! Ejnye, te szöcske, tudsz úszni? A pocsolyából hogy jutsz ki? Nem pocsolya, ez óceán! Felkap a hullám, messze sodor tán, kiköthetek a túlpartján! — Apu, miért kell a csap alatt mosni a kezed, annyi vizet elpocsé­kolni — kötött belém. Hát hol mossam? — Engedj a mosdó kagylójába, és ott kevesebb vízben is pancsolhatsz. — Engem te ne tanítsI — Te mondtad. — Tűnj el, mert kihúzod a rövt­­debbet. Kisvártatva a szobában lapozgat­tam az újságot. A fiam rámszólt: ,APU faiért ég a nagyvillany?“ — Hogy jól lássak olvasni. — És az éjjeli lámpánál nem le­het? — Még nincs éjszaka, csak este­felé. — De áram ilyenkor sincs. — Ne szemtelenkedj, te kölyök — ugrottam fel indulatosan, erre ő gyorsan eliszkolt a konyhába. — Anyu, miért bömböl a rádió, — hallom fél füllel. — Nem bömböl, — válaszolt az anyja — operaáriákat énekelnek. — Igenis ordít. Pedig tudhatnád, milyen kevés az áram. — A rádió kévését fogyaszt. — Éppen eleget. — Honnan tudod? — Apu mondta. Mit mondtam én, te csibész? s elő­vettem a nadrágszíjat. Figyelem! Figyelem! — szakította meg a rádió a zenei műsort. Felkér­jük a lakosságot, hogy legmesszebb­­menően takarékoskodjon a villany­árammal. Ne kapcsolják be fölösle­gesen, s ne hagyják égve a villany­­égőketö Kapcsolják ki a rádió,t a tévét, ha senki nem hallgatja, illetve nem nézi azt. A több millió rádió, tévé is sok áramot fogyaszt. — No, nem megmondtam, — né­zett rám diadalmasan Tomi. A nadrágszíjat szorongató kezem lehanyatlott. — Hajaj, nehéz ma apának lennt — sóhajtottam félhangosan. Azóta esténként alig van rádiózás, tévénézés, az éjjeli lámpa pislog es­ténként, s reggel vizes ronggyal tö­rüljük ki a csipát a szemünkből, s rendszerint hideg felvágott a va­csora, mert a „rezsó“ sok áramot fogyaszt. De azért bosszút állok, mert amikor a házi ellenőr végre elszen­­derül, felgyújtom az összes villanyt, bekapcsolom a tévét, a rádiót. Kávét készítek a villanyjőzön s élvezem a fényt, a zenét, a meleg löttyöt, és csak attól rettegek, hogy a jövő- re­ménysége véletlenül felébred. —tt—. A szabadban A szabadban, nyílt tűzön vagy pa­rázson sütnl-főzni nagyon jó kikap­csolódás. Táborhelyet keresni, előké­szíteni a tüzet, megfelelő állványt eszkábálni, táplálni a parazsat, kel­lemes élmény. A bográcsban főzhető ételek jól ismertek, a rostsütő titkai kevésbé. Pedig süthetünk rajta ba­romfit, halat, marhabélszínt, sertés­bordát, gombát, alufóliába pakolva pedig burgonyát és más ikörítésnek való zöldséget, de még almát is. Egytől egyig finom csemege. Rablőhús: Kis szegeteket vágunk marhabélszínből és sertéscombból, bedörzsöljük sóval, fűszerekkel, és állni hagyjuk. Szalonnát, hagymát és burgonyát szeletelünk, a burgonyát Is megsózzuk. Sütés előtt váltakozva nyársra húzzuk a hozzávalókat, és a parázs fölé helyezve, lassan, folya­matosan, forgatjuk. A kicsöpögő zsír alá dugjunk kenyérszeieteket. Körül­belül 40—45 perc alatt készül el. Finom falatok: A vékonyra szelt, kiklopfolt marhabélszínt besózzuk, megfűszerezzük, és állni hagyjuk. Sü­tés előtt májszeleteket csomagolunk beléje, 'és fóliából hajlított tepsibe helyezzük. Mikor már valamennyi májas húsunk a tepsibe került, az egészet leborltjuk fóliával, és így he­lyezzük a rostsütőre. Fóliában süt­hetjük meg a kockára vágott, besó­zott, megfűszerezett marha- és ser­téshús kockákat is, amelyeket alma­szeletekre helyezünk, és paradicsom­­szeletekkel fedünk be. Sütés után a húsfalatkákat hurkapálcára fűzzük, így tálaljuk. Mindkettő mellé süthe­tünk fóliában burgonyát, zöldbabot, karfiolt, borsót. iEBESZTHEJTYÉHY VÍZSZINTES: 1. Formai. 5. Gyer­mekem. 8. Korhol. 10. Testrésze. 12. Verskellék. 14. Üt­legel. 16. Indulat­szó. 17. Kíván. 19. Zavar. 21. Ötven százaléka. 23. Len­dület. 25. Tömb. 27. Rizsa németül (REIS). 29. AIA. 30. Augusztus 18- án ünnepeljük. 32. Nagyképű, nyegle ang. 34. Azonosak. 35. A Mura folyó német neve. 36. Muzsikál. 38. Álló­víz. 40. Útvonal szlovákul. 42. Jó­modor. 44. Osztás­ban vanl 45. Égtáj névelővel. 47. Női hangnem. 48. Nagy Lajos. 50. Vas út névelővel. 52. Al­bán pénzegység. 54. Semmikor. 57. Felvesz. 59. A nö­vényszár alsó vé­ge. 60. Battéria. 62. Az erődítmény. 63. Japán nemzeti játék. 65. Nem sok, nem kevés. 67. Ékezettel esztendő. 68. Varrunk vele. 69. Kínai hosszmérték. 71. Város Al­gériában. 73. Magyarországi lóver­senypálya. 75. A bor, sör is az. 76. Inni ad. 77. Foghús. FÜGGŐLEGES: 1 .Az idézet első része. 2. Americium vegyjele. 3. Ká­­poszteféleség. 4. Olasz névelő. 5. Az idézet 2. része. 6. Mátka. 7. Kis Mik­lós. 9. Sertéslak. 11. Üres németül (LEER). 13. Női becenév. 15. Csipke­anyag. 18. Rajtaütés angolul. 20. Szo­ba angolul. 22. Egy németül. 24. Asszonyom ideg. szóval. 26........Ham­sun, norvég író. 28........boy. 31. Oda. 33. Több magyar király neve. 37. Azo­nosak. 39. Európai főváros. 41. ... Kaié sziget az Aldunán. 43. Enni ad. 46. Peru fővárosa. 49. Színültig. 51. Megnevezése. 53. Az idézet 3. része. 55. Tiltószó. 56. Munka jassznyelven. 58. Megolvadt kőzet. 61. Mázsálja. 64. Folyó Erdélyben. 66. Akadály. 68. Tudomány. 70. Csacsibeszéd. 72. Nát­rium vegyjele. 74. Római ötvenegy. Beküldendő a függőleges 1., 5. és 53. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 27. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: „Senki sem elég nagy ahhoz, hogy ne szoruljon másokra.“ Nyertesek: Kása Krisztina, Duna­­szerdahely (Dunajská Streda], Tóth Gyöngyi, Lőkösháza (Levkuška), Bodó Róbert, Bős (Gabőikovo).

Next

/
Oldalképek
Tartalom