Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-19 / 29. szám

1980. Július 1? SZABAD FÖLDMŰVES —------­MYÁRIKÖRKÉP Dologtevő emberek .» , U • ». 1 « » « < ... J. ...» ~ •• •« * 4 *— Ez aztán a finom, húsos, vitamindús paprika ...! Fotó: Matis Pavel, Nyitra Jó ügyért csatázva... Június kevés meleggel, sok csapa­dékkal, s jelentős anyagi kárt maga mögöt hagyva búcsúzott Kelet-Szlo­­vákiában. Persze, egyoldalúan hely­telen lenne meglténi a helyzetet. Mert a gabona- és más növények fel-, erősödtek. Szép a búza (ott, ahol le nem hengerelte a vihar), a tavaszt árpa, a cukorrépa, a kukorica. Leg­alább Is ez a helyzet a Királyhelmecl (Kráľovský Chlmec) Állami Gazdaság­ban. Pontosabban: ez volt ottjártam­­kor. Persze, kár is akadt azért jócs­kán. Juhász Lajos, a gazdaság főmér­nöke épp rendelkezett: — Húzz csizmát, s ki a mezőrei Fel kell a kárt becsülni... I Kinek is szólt ez a rendelkezés? Máig sem tudom. Azt viszont már Kopasz Viktor gépüzemelési ágazat­vezető újságolta, hogy jégverést szen­vedett a gazdaság határa, 2239 hek­tárnyi területet elborított a víz, s et­től jóval nagyobb terület erősen fel­ázott. Hétszáz hektár búzát, s 200 hektár olajosrepcét a vihar ledöntött. Belén József, növénytermesztési ágazatvezető a Tisza-part felé tartott. Csak úgy, kutyafuttában mondta: — Az állami gazdaság 8 faluban lakó dolgozói, különösen az asszo­nyok, kora tavasztól serényen dolgoz­nak, elismerést érdemelnek. A jó munka persze annak is kö­szönhető, hogy a gazdaság izgazgató­­sága idejében mozgósít a soronlevő tennivalók gyors és jó minőségben történő elvégzésére. Például már a cukorrépát másodszor is megkapál-Az első kombájnt — éppen há­rom évtizede — csodálkozva vették körül az emberek a festőt nógrádi hegyek között megbúvó falu­ban. Nézegették, mustrálgatták, mint ahogy a vásári lovat szokás. — Jókora masina — jegyezte meg egy idősebb ember. — Elég felnézni rá. Bizakodó és kétkedő szavak röp­ködtek. Idegen volt még sokaknak a gép. — Letapossa a földet — szóltak az aggályoskodók. — Hogyan szántunk utána? — Mi lesz, ha elakad? — A tehe­nek megsem mozdíthatják. A kombáfnos — fiatal ember —j csak csendesen mosolygott. Ö már tudta, mire képes a gép. Mégsem szólt: érezte, hogy minden szó feles­leges. Csak a tettek beszélnek. Az emberek látni akarják, mit tud a gép. Ünnepélyes csend támadt, amikor a kombájn az érett búzatáblába állt. Еду-két Idősebb asszony még keresz­tet is vetett, amikor a gép feldübör­­gött. Keresztet karcoltak a kenyérre is mindig, amikor felszelték. A testes szovjet kombájn zúgva gá­zolt bele a szőke gabonába. Az érett kalászok engedelmesen hajoltak meg előte. Az újdonsült szövetkezeti tagok a gép nyomát figyelték. Nézték a tarlót és a kicsépelt kalászokat: va­jon mennyi szem maradt el? — Tisztán arat — ujjongtak fel néhányon. — Szegre akaszthatjuk a kaszáin­kat. — Csak el ne siessük. Közben dicséretesen dolgozott a kombáfnos azon a napon, s a rákö­vetkezőn is. Megérezte az emberekben vibráló érzelmi hangulatot, tudta, az ták, kézi erővel, s befejezték a kuko­rica gépi kapálásét is. A takarmAnybetakaritasrol A szóbanlevő gazdaságban a nö­vényápolással párhuzamosan haladt a szálastakarmányok betakarítása is. Ezzel kapcsolatban Koleszár János, növénytermesztési főágazatvezető . aki ugyancsak az áradó Tisza irányába tartott, hogy a közvetlen veszélyben forgó zöldségkertészetet megtekintse — olyasmit mondott, hogy az 1190 hektárnyi évelőtakarmány első termé­sét (100 hektár kivételével) jó minő­ségben begyűjtötték. Ebben a kéthe­tes zuhogó eső akadályozta meg őket. A másik kaszálat idejében történő betakarítására is nagy gondot fordí­tanak, még az aratás előtt, hogy le­gyen bőségesen szálastakarmányuk, ugyanakkor a gabonabetakarítást se fékezze. INDULHATNAK A KOMBÁJNOK Miután Kopasz Viktor visszatért, arról tájékoztatott, hogy a kombáj­nok üzemképesek. A gépszemlét meg­tartották. A javítóműhelyek dolgozói jól felkészültek arra, hogy a gabona­betakarítás idején előforduló kisebb javításokat elvégezhessék. Vándormű­helyről is gondoskodtak, a kisebb üzemzavarok helyszínen történő elhá­rítása végett. Kisegítő munkacsopor­tokat szerveztek, hogy a gabonabeta­karítás a lehető legsimábban, probjé­­mamentesen haladhasson. Különös figyelmet fordítanak a gabonaszállí­tásra, a tisztításra, szárításra és a raktározásra. A kenyérgabonát sem­erős gép korlátokat dönt le a régi és az új világ mezsgyéjén. Amikor az első fordulót megtette, a szövetkezet elnöke kezet szorított a kombájnossal. — Köszönöm — mondta kurtán. Ezzel az egy szóval az egész tag­ság megelégedését fejezte ki. Az első években még szükség volt a kézi kaszákra is a szövetkezetben. Kaszások és kombájnosok A széttagolt, apróra szeletelt határ­ban és a lejtős domboldalakon csak „mutatóba“ dolgozhatott a gép. — Az alakulás első éveiben — em­lékezik vissza az egyik alapító tag — még jórészt magunk arattunk. Vir­radatkor már talpon voltunk és estig dolgoztunk. Harminc-negyven kaszás vágta a búzát, a rozsot és az árpát hosszú heteken át. Arról soha nem beszélt János bá­tyám, hogy mint pártelnök az első kaszások között vágta a rendet abban az időben. Mások mondták el he­lyette. ' — Példát mutatott, mint kommu­nista — emlékeznek vissza. A sok községi munka mellett erre is jutott ideje. ~ Végül mégiscsak mi segítettük ki — élcelődnek mások. — Ugyanis hol ide, hol oda hívták: az utolsó rendeket mi vágtuk le helyette. Az aratást a cséplés nagy munkája követte. Akkor még több helyen csé­miképp sem keverik össze a takar­mánygabonával, mert az előbbiért csak így kapnak felárat.-- Az idei aratnivalónk összesen 2489 hektárnyi, az olajosrepcével együtt. Nagyteljesítményű gabona­­kombájnjaink száma összesen 17, ezek mindegyikét alaposan átvizsgál­tuk, motorjaikat szakosított műhe­lyünkben ellenőriztük. S ügyeltünk arra, hogy a meghibásodások lehe­tőségeit kizárjuk, üzemanyag-csökken­tésre törekszünk. Számolunk még 16 vendégkombájnnal. Úgy hisszük, ilyen műszaki és személyi felkészültség mellett két hét alatt végezhetünk az aratással — sorolta a szimpatikus fiatalember. A nemzeti bizottságokkal és a véd­nöküzemekkel közösen szervezik meg a szalmabegyüjtést, ami az előző években a legtöbb problémát okozta, elhúzódása miatt a tarlóhántás és a mésodnövények vetése szenvedett csorbát. Most két hétre szeretnék le­rövidíteni a szalmaletakarítás idejét. Erre a rendelkezésre álló gépi erő, s az alkalmazandó technológia nyújt­hat lehetőséget. iV ☆ -ír Kopasz elvtársat, a gépüzemelési ágazatvezetőt szólította a kötelesség. A kapuig kisért. Közben még elmond­ta, hogy az emberek ásóval, kapával járják a határt, hogv az összegyűlt pangó vizet leeresszék a földekről. Mentik, ami menthető. Ha a ledöntött kalászosok beéróse kétségessé válik, lesilózzák, s helyébe másodnövénye­ket vetnek, takarmányozási célra. Annyi biztos, a Királyhelmecí Álla­mi Gazdaságban mindent megtesznek azért, hogy úrrá legyenek az elemi csapások okozta helyzeten, s a nyári munkálatokat eredményesen elvégez­hessék, idejében biztos fedél alá ke­rülhessen a gabonatermésük a leg­jobb minőségben, s a legkisebb vesz­teséggel. (illés) pelték el a mindennapi kenyérnek valót: hol az egyik, hol a másik hely­re húzatták a kivénhedt régi cséplő­gépet. Hajnaltól estig búgott a gép a kaz­lak tövében. Csípte a szemet a por, marta a testet a pelyvatörmelék. Ké­sőig elhúzódott a munka: kifáradtak, mire fedél alá, magtárba került a gabona. Fokozatosan azután egyre inkább a gépek vették át az emberek szerepét. — Meghódították a mezőt — mond­ják a nógrádiak. A cséplő gépek is teljesen kiszorultak az aratásból. Sok ember munkáját könnyítette meg és szabadította fel a gép, a modern kombájn. Ma már minden évben gépek vág­ják a gabonát a nagyra nőtt határ­ban. Sokkal korszerűbbek, jobbak a régieknél. — Kézzel már csak az árokparto­kon kaszálunk — említik meg az em­berek. — Ott is egyre ritkábban. , — A fiatalok csak lábbal tudnak kaszálni — nevetnek az öregek. — Félnek a kaszától. De jobb is a kom­bájnon. Manapság, néhány ember könnye­dén“ elvégzi, amit hajdanán százak és százak csak kínlódva, verítékezve tudtak elvégezni. Az aratás ideje rö­­videbb, a termés nagyobb: a tudomá­nyos-technikai forradalom a mezőgaz­daságba is ,fietört“. János bátyám, a szövetkezet egy­kori pártelnöke már csak az ellenőri tisztségét gyakorolja nyaranta a ga­bonatáblákon, mint nyugdíjas. A ka­száját jó régen már a szegre akasz­totta: talán meg is ette a rozsda az­óta. Kanizsa István Alapos felkészültséggel kezdték meg a több mint 26 ezer hektárnyi gabona betakarítását a komáromi (Komárno) járás mezőgazdasági üze­mei. Már amennyire lehetett, üzem­képessé tették a kombájnokat, szállí­tóeszközöket, szalmabegyűjtő gépeket, erőgépeket, ekéket, tárcsákat. A leg­főbb figyelmet arra fordítják, hogy a szemveszteséget a lehető legkisebb­re csökkentsék, s a kenyérgabonát semmiképp se keverjék össze a ta­karmánygabonával. Tehát a gabona­­raktározásban — minden eddiginél jobban — a szakszerűség elvének kell érvényesülnie, hogy minőségi változás következzék be. Más formában, ugyanez vonatkozik a szalmabegyűjtésre és gondos táro­lására, majd a későbbi felhasználás­ra. A begyűjtés idejének a lerövidí­tését is szorgalmazni kell, hogy ne hátráltassa a tarlóhántást, majd a te­rület egy bizonyos hányadán a má­sodnövények vetését —, ahol erre az öntözési lehetőségek is adottak. Akármennyire is irányul a legfőbb figyelem a gabonabetakarításra, jó szervezéssel, gépek, emberek átcso­portosításával — a társadalmi segít­séget is elfogadva —, valamennyi nyári munkát, így a növényápolást, a zöldség- és gyümölcs szüretelését is végezni kell, s minél előbb pontot tenni az évelőtakarmányok második termésének a betakarítására, tárolá­sára. Semmiképp sem érthetünk egyet az olyan szemléletmóddal, ami az ön­kéntes társadalmi munkások segítő­készségét elutasítja, vagy becsmér­li... Annál is inkább nem, mert a munkák összetorlódása egyenest meg­követeli minden erő összpontosítását a legsürgősebb tennivalók elvégzésé­re. Gondolni kell arra is, hiába a leg­jobb gabonabetakarítási ütemterv, ha közben hiányzik a rugalmas szerve­zésmód, ha nem jut idő a sorrend­­tartásra, az ellenőrzésre, a minőségi követelmények szem előtt tartására. Például: ebben a járásban összesen 6400 hektárnyi másodnövény vetését tervezték. De valóra csak akkor vál­hat, ha minél hamarabb lekerül a szalma a tarlóról, s idejében földbe kerülhet a másodnövény vetőmagja, ugyanakkor a talajnedvesség is meg­felelő..« Szárazság esetén pedig ez csak mesterséges csapadékkal bizto­­sltható. A járás egyik szövetkezetében, a bátorkesziben (Vojnice) — ahol több, mint ezer hektárnyi az aratnivaló —, összesen 7 saját és 7 vendégkombájn végzi a gabonabetakarítást. De hiába lennének a nagyteljesítményű arató­­cséplőgépek, ha nem lenne elegendő traktoros, pótkocsi és tehergépkocsi a szemszállításra. Ami a gabonaszárítás illeti, van két PETKUS tisztítóállomásuk, napi 250 tonna kapacitással; ezen kívül ott van az MGF—OB típusjelű forróleve­­gös szárítóüzem, 150 tonna napi ka­­pacitással. Ez utóbbit — energiataka­rékossági szempontokat figyelembe véve — csak akkor üzemeltetik, ha erre nagy szükség lesz, akkor is csu-< pán a takarmánygabonát szárítják..a A szalmabegyüjtést 7 felszedőkocsi, 5 magasnyomású sajtológép segíti. A szalma egy részét hagyományosan kazlazzák, a többit kupacokba össze­­fúvatják. Összesen 957 hektáron vég­zik el a tarlóhántást, s a terület csaknem 15 százalékába vetnek, ta­karmányozási célra másodnövényt. A nyári munka idejében történő és szakszerű elvégzése szempontjából munkaversenyt hirdetett a szövetke­zet vezetősége. Az eredményeket na­ponta értékelik, s a legjobbakat, a verseny élenjáróit ötnaponként jutal­­mazák. Természetesen, a verseny ak­kor tölti be igazi küldetését, ha az egész tagságot mozgósítja a feladatok teljesítésére, szem előtt tartva a mi­nőségi követelményeket, de még a balesetmegelőzési és tűzbiztonsági előírások, óvintézkedések megtartását is. Es a szövetkezet vezetősége akkor jár el helyesen, ha sokoldalúan gon­doskodik a tagságról, ha egészséges versenyszellem uralkodik a szövetke­zetben. Csupán egy szövetkezetét említet­tem, de úgy hiszem, a mondanivalóm általános érvényű, a járás valamennyi mezőgazdasági üzemére vonatkoztat­ható. Vagyis tömören kifejezve: já ügyért csatázom ... 1 Miriák Ferenc, Bátorkeszi X3Z Szarvasról szár­­izik. 1949-ben te­jült át. Rizster­­úéssel kezdte, apót- majd ten­­erltermesztéssel iytatta. S aztán t hatvantól 80 es koréig: Dél­­rterika, India, isztrália, Űj-Zé­­id, tJj-Guinea, lop- és a Havay­­getek, USA, Ta­­.1, Singapúr, Cey- 1 és Egyiptom... vele jött a földi­­ira megfogható, /ezhető varázsa Bodrogközbe, őlőskére, hogy a psugarakat fog­­gba ejtő fólla­­lota alatt, ,buja, is vegetációval meséljen nekünk a ivényvilág békés történelméről. édcnkertjr Litavszky Pista bácsi 80 éves. Bota­nikus. Napjait a melegházban, növé­nyei gondozásával tölti. Évek óta rendszeresen küldi, főleg Csehország­ba a kertészeti körök részére a man­darin, citrom és grape fruit szaporító oltványokat. Három részre tagolt a melegház: trópusi rész, átmeneti szakasz és a télikert. Ezekben élnek, oszlanak meg a különböző éghajlat alól származó növények. Központi fűtés szolgáltatja a trópusi meleget. A kis kazánban vígan lobog a tűz. Alatta macska do­rombol. „Trópusi eső“ hullik a fólia­­menyezetröl. Lepottyanni akaró érett citromok, narancsok és szelíd man­darinok csüngnek a fákon, öreg fotel hever a sarokban. Iszogatunk. Régi­régi emlékeket szabadít fel Pista bá­csiból a „hegy leve“, az idő és az évek fogságából... előkerülnek a ré­gi fényképek is: !— Fiatal koromban hosszú éveken át vezettem műkedvelő csoportot. Csodálatos élet volt az. Színdarabo­kat, daljátékokat és még sok egyebet tanítottam be a fiatalokkal. A János vitéz-re emlékszem a legtisztábban. Sok fiatalt tejjel nyertem meg a cso­portnak, a közművelődésnek. Ogy, hogy a próbákra mindig vásároltam pár liter tejet. A diákok úgy mondo­gatták egymás közt, hogy „megyek tejelni“... — Aztán következett a nehéz év­­tizedeöen át tartó, odaadást igénylő munka: a rizs, gyapot, kukorica ne­mesítése és termesztése. Én termesz­tettem — Szomotoron — az első rizst Csehszlovákiában. Nagyon szép ered­ményeket értünk el. Hatvanéves let­tem, amikor megnyílt a lehetőség — egy csehországi expedíciós csoporttal — a világjárásra; gyermekkori vá­gyam beteljesütlésére. Ezért érdemes volt megöregednem... 1 __A szemérmes mimóza összezárja leveleit. Este lett. Fejünk felett a da­tolyapálma levelei bólogatnak álmuk­ban. A narancsok vörös óriásokként izzanak a melegház kígyózöld égbolt­ján. A mandarinok sárga törpe csil­lagok. Odább egy fügefa alatt kaktu­szok szunnyadoznak. A termékenység fája, a mangó fiatal kávécserjék és az eugéniák nyugodt álmára vigyáz. Csend van. Kiosonunk. Átmegyünk a lakóházba, ahol színes diapozitívok mondanak .igaz mesét az álmodó nö­vények messzi hazájáról... India kőbe faragott templomairól, Síva isten mitológiájáról. Szingapúr bota­nikus-kertjéről: az orchideák, az örök fény, az örökzöld világáról. A Hausto­­ni Apolló-kilövőállomásról. A kalifor­niai fenyők és sziklák égbetörő ke­csességéről. A Havay-, Tahiti- és a Fülöp-szigetek rituális táncairól, kó­kusz-pálmáiról. Ausztrália tág hori­zontú világáról, az eukaliptuszfák bi­rodalmáról. Ceylon hatalmas Budha­­szobrairól. Egyiptom piramisairól, ki­rályok sírjáról. Az inkák csodálatos kultúrájának maradványairól. És a trópus csodálatos színű, dús vegetá­ciójáról. Litavszky bácsi olyan édenkertet teremtett szőlőskei kis pátriáján, ahol ntncsen bűnre csábító kígyó, ahol élete értelmének gyümölcsét minden arra járó megízlelheti, csillapítja ez­zel megismerési vágyának örök éhét, Korcsmán» László

Next

/
Oldalképek
Tartalom