Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-14 / 24. szám

1980. június í ^ ■SZABAD FÖLDMŰVES. 3 Kommunista és munkáspártok KB-titkárainak tanácskozása A múlt héten Berlinben háromna­pos tanácskozást tartottak a szocia­lista országok kommunista és mun­káspártjai központi bizottságainak pártszervezési kérdésekkel foglalkozó titkárai. Az értekezlet napirendjén a testvérpártok káderpolitikai tevékeny* ségének tapasztalatai szerepeltek. Csehszlovákia Kommunista Pártját a tanácskozáson Mikuláš Вей о, а KB titkára képviselte. Az értekezlet munkájában részt vett Konsztantyin Zarodov, a Béke és Szocializmus című lap főszerkesztője is. Ilyen jellegű tanácskozást legutóbb 1978 októberé­ben Budapesten tartottak. Az értekezletről záróokmányt adtak ki, mely megállapítja, hogy a rész­vevők egyetértettek: a szocializmus­ban a káderpolitika kidolgozása, a káderek kiválasztása és nevelése a kommunista és munkáspártok társa­dalmi vezető és irányító szerepe ér­vényesítésének egyik legfontosabb ré­sze. A pártok céltudatos politikája és az alapvető társadalmi-gazdasági át­alakulások folytán a testvérpártokban szocialista típusú vezetők érett és képzett káderei fejlődtek ki, akik a dolgozó tömegek bizalmát élvezik, s a munkásosztály és valamennyi dolgozó érdekében bonyolult feladatokat tud­nak teljesíteni. Hangsúlyozták, hogy a szocializmusnak és a kommuniz­musnak a tudományos-műszaki forra­dalom feltételei közötti építésében, a termelés hatékonnyá tételéért és a szocializmus előnyeinek maximális ki­használásáért vívott küzdelemben ál­landóan nő a káderek szerepe, foko­zódnak a politikai, munka- és erköl­csi tulajdonságokkal szembeni igé­nyek. Nagy figyelmet fordítottak ipari és mezőgazdasági szakembereknek, valamint nőknek vezető tisztségekbe emelésére, a tapasztalt és a fiatal káderek egybeforrasztására, a válasz­tott aktívával való foglalkozásra, mert ez a kádertartalékok kialakításának fontos eszköze. Az értekezleten kidomborították a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé legutóbbi varsói ülésének nagy jelentőségét. Csehszlovák vezetők Magyarországon A prágai városi pártbizottság kül­döttsége Antonín Kapek vezető titkár­ral az élen háromnapos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Az MSZMP Budapesti Városi Bizottságá­nak vendége volt. A csehszlovák párt­küldöttség megkoszorúzta az 1956-os ellenforradalom áldozatainak emlék­tábláját a budapesti városi pártbizott­ság székházán. Ismerkedett a magyar főváros kommunistáinak jelenlegi fel­adataival. A küldöttséget Méhes Lajosnak, a budapesti városi pártbizottság első titkárának jelenlétében Kádár jános, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára is fogadta. XXX A Szakszervezetek Országos Taná­csának vendégeként Karel Hoffmann elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szakszerveze­tek Központi Tanácsának elnöke ve-A VSZ tagállamai fegyveres erűinek gyakorlata Lengyelország északi és nyugati te­rületein május 26. és június 4. között parancsnoki-törzskari gyakorlatot tar­tottak a Varsói Szerződés tagállamai­nak fegyveres erői. Л gyakorlatra YVOJCIECH JARUZELSKI hadseregtá­­bornok, lengyel nemzetvédelmi mi­niszter irányításával, az egyesített fegyveres erők kiképzési tervével összhanban, Tavasz 80 fedőnéven került sor. A gyakorlaton a lengyel néphadsereg, az NDK néphadserege és a szovjet hadsereg kijelölt pa­rancsnokai és törzskarai vettek részt. A gyakorlat célja a harccselekmé­nyek közbeni csapatirányítás és szer­vezés valamennyi szervének tökélete­sítése volt, s e célt sikerült elérni. A részt vevő parancsnokok bizonysá­gát adták felkészültségük magas szintjének. zetésével csehszlovák szakszervezeti küldöttség időzött a Magyar Népköz­­társaságban. A küldöttség országjárás és ismerkedés keretében ellátogatott a nádudvardi Vörös Csillag mezőgaz­dasági termelőszövetkezetbe, amely a maga nemében a legnagyobb Magyar­­országon s a nagyipari módszerek mezőgazdasági alkalmazásának úttö­rője. A csehszlovák vendégek a Hajdú- Bihar megyei szakszervezetek tapasz­talatainak tanulmányozására Debre­cent is felkeresték. Ide Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára kalauzolta őket. A küldöttség Budapesten találkozott a SZOT funkcionáriusaival. Hoffmann elvtárs ismertette a csehszlovák szak­­szervezetek történetét és felvázolta jelenlegi szervezeti felépítésüket. Hoffmann elvtársat hazautazása előtt Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára is fogadta és szívélyes eszmecserét folytatott vele. XXX Ugyancsak Magyarországon időzött Borbély Sándornak, a munkásőrség országos parancsnokának meghívásá­ra a csehszlovák népi milícia három­tagú küldöttsége, melyet Miroslav Novák, a népi milícia országos törzs­­parancsnoka vezetett. A Szíriái KP kongresszusa A Szíriái Kommunista Párt május három utolsó napján Damaszkuszban Khaled Bagdas főtitkár elnökletével tartotta meg V. kongresszusát. A kül­döttek meghallgatták a központi bi­zottság beszámolóját, megvitatták a pártprogram egyes téziseit, a párt új szervezeti szabályzatának tervezetét. A Szíriái KP Központi Bizottságá­nak főtitkárává ismét Khaled Bagdast, helyettesévé pedig Jusszef Fejszéit választották. HAMIS HANGOK Tel Aviv a közel-keleti válság békés rendezésének elősegítése helyett mind arcátlanabbul folytatja a nemzetközi egyezményeknek ellentmondó településpolitikáját és egyre gyakoribb fegyveres támadásokat intéz a szomszédos Libanon ellen, támogatva így annak konzervatív erőit. [A Horizont rájzaj A nemzetközi személyzet — Va­­lerij Nyikolajevics Kubászov, e Szovjetunió űrhajós pilótája, a Szov­jetunió kétszeres hőse és'Farkas Ber­talan, kutató űrhajós, a Magyar Nép­­köztársaság állampolgára — miután Szaljut—6 — Szojuz—35 — Szojuz—36 orbitális tudományos kutató komp­lexum fedélzetén sikeresen teljesítette a közös vizsgálatok és kísérletek elő­irányzott programját, június 3-án visz­­szatért a Földre. Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósok folytatják a munkát a Szaljut—6 űrállomás fedél­zetén. A Szojuz—35 űrhajó leszállóegysége a Szovjetunió területének megadott térségében, Dzsezkazgan várostól 140 kilométerre délkeletre ért Földet. Ku­bászov és Farkas közérzete jó. A nem­zetközi személyzet hétnapos ürútja során maradéktalanul elvégezte a ter­vezett vizsgálatokat és kísérleteket, amelyeket a szovjet és magyar tudó­sok közösen dolgoztak ki. Az űrhajósok a természeti erőforrá­sok tanulmányozásának programja ke­retében vizuális földfelszín-megfigye­léseket végeztek, fényképezték a föld­felszínt és a világóceán egyes térsé­geit. A felvételeket szovjet íényképe­­ző-berendezéssel, valamint a Szovjet­unió és az NDK szakemberei által közösen kidolgozott MKF—6M mintá­jú fényképezőgéppel készítették. Az orvos-biológiai kutatási program keretében tovább tanulmányozták az űrrepülés tényezőinek az emberi szer­vezetre gyakorolt hatását. Újra a Földön! SZERENCSÉSEN VISSZAÉRKEZETT A KUBÄSZOV—FARKAS ÜRPAROS if SZEMÉLYZETTEL STARTOLT A SZOJUZ T—2 Az Interkozmosz-program keretében most sikeresen zárult űrrepülés újabb példája a testvéri szocialista orszá­gok gyümölcsöző együttműködésének a világűr békés célú kutatásában és hasznosításában, újabb példája a to­vábbi tudományos-műszaki haladás­nak. A szovjet—magyar nemzetközi személyzet munkája nagymértékben hozzájárult a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság népei közötti baráti kapcsolatok fejlődéséhez. Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György magyar vezetők Leonyid Brezsnyevhez, az SZKP főtitkárához, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnökéhez intézett üd­vözlő táviratukban köszönetüket fe­jezték ki, hogy lehetővé vált a Ma­gyar Népköztársaság állampolgárának részvétele a sikeres űrrepülésben. „Az űrkutatási együttműködés e je­lentős eseménye — ugyanúgy, mint a szovjet űrkutatás és az Interkozmosz­­program keretében eddig végrehajtott közös űrrepülések — a Szovjetunió kimagasló gazdasági és tudományos felkészültségéről, a szocialista társa­dalom elvitathatatlan fölényéről, a szocialista internacionalizmus elvére épülő együttműködlésben rejlő hatal­mas lehetőségekről tanúskodik , -« írják táviratukban. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsán nak Elnöksége Farkas Bertalan kuta­­tó űrhajósnak a Szovjetunió Hőse cí­met, a címmel járó aranycsillagot és a Lenin-rendet adományozta. Valerij Kubászov szovjet űrhajóst, a Szovjet­unió kétszeres hősét Lenin-renddel tüntették ki. Az űrkomplexumon átkapcsolást hajtottak végre, hogy így lehetővé váljék további űrhajó fogadása. A múlt csütörtökön ugyanis felbocsátot­ták a Szojuz T—2 űrhajót. A Szojuz­­sorozatnak ezt a tökéletesített típusát első ízben juttatták Föld körüli pályá­ra űrhajós személyzettel. A Szojuz T—2 parancsnoka Jurij Malisev alezredes űrhajós, pilótája pedig Vlagyimir Akszajonov. Malisev 38 éves, hivatásos katonai repülő. 1967 óta tagja az űrhajós osztagnak. A 45 éves Akszjonov politechnikai végzettségű, konstruktőri munkát vég­zett, aztán került a katonai repülők­höz. 1973-ban sorolták be az űrrepü­lőjelöltek közé. 1976-ban a Szojuz—22 fedélzeti mérnökeként járt először a világűrben. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK .............................................—————— . .i j., i Az utóbbi időben ismét a világ­­történés előterébe került a mindmáig rendezetlen közel-keleti kérdés. Nemcsak a tömegtájékoztatási eszközök vissza-visszatérő témája és nemcsak a közvetlenül érdekelt arab államok különböző szintű összejöve­telein tárgyalnak róla, hanem európai értekezleteken is kiemelt téma. A szocialista közösség állásfoglalá­sa ismert. Ezt a tagországok nemzet­közi szervezeteik magas szintű ülé­sein, valamint a két- és sokoldalú kapcsolatok keretében megvalósult találkozókon újra meg újra megerősí­tik, s gyakorlati lépéseikkel hozzá kí­vánnak járulni az idülten rendezetlen kérdés igazságos megoldásához. Az utóbbi időben azonban a nyu­gati világ egyes országainak állásfog­lalásában is bizonyos változás tapasz­talható. Az Európa Tanács mint tes­tület is sikraszállt a palesztin auto­nómia mellett. Ilyen értelemben nyi­latkoztak a közöspiaci államok is. Nevükben Francois-Poncet francia külügyminiszter állt ki a palesztinai arabok önrendelkezésének biztosítása mellett. A nyugati közösség maga­tartásának óvatos megváltozásán az a holland bejelentés sem változtat, hogy a palesztin autonómiával kapcsolatos kijelentések csupán ötletek, nem hi­vatalos javaslatok. Ha a Nyugat, elsősorban az euró­pai országok magatartásában valami­lyen határozatlan pálfordulás kezde­tét vélnék felfedezni, akkor ez attól datálódik, hogy Andrew Young, volt amerikai ENSZ-fődelegátus, Carter barátja és bizalmi embere tavaly a saját szakállára megpróbált kapcso­latot teremteni az arab világ haladó erői és a szocialista országok által a palesztinai arabok egyetlen törvényes képviselőjének elismert Palesztinai Felszabadítási Szervezet küldöttségé­vel, amely éppen az ENSZ székhelyén tartózkodott. A cionista lobby és a vele érdekszövetségben álló monopo­lista körök nyomására Carter menesz­tette emberét, de a közvélemény Young eljárásában nem valamilyen magánakciót látott, hanem az elnök rendkívül bizalmas és kockázatos szondázás! kísérletének vélte. Wa­shington álláspontja azóta még kemé­nyebb lett, a palesztinai arabok eleve nem remélhetnek támogatást a Car­­ter-adminisztrációtól. NEM MENEKÜLTÜGY A nyugat-európai tőkés államok kö­zel-keleti kérdéssel kapcsolatos egy­előre nagyon óvatos szemléletváltozá­sa két dologgal hozható összefüggés­be. Az egyik: Washingtonnak az utób­bi időben követett esztelen külpoliti­kai irányvonala érezhetően árt szö­vetségesei érdekeinek, másrészt az izraeli kormány magatartásával, fő­ként a megszállt arab területek la­kosságával szembeni viselkedésével kihívja maga ellen a világ közvéle­ményét, hiszen dacol az ENSZ vonat­kozó határozataival, sőt a Camp Da­­vid-ben amerikai védnökség alatt Egyiptommal kötött különbéke-szerző­­dés egyes pontjait sem tartja be. Ez érthetőenn további viszályt szít, meg­mérgezi a Nyugatnak az arab orszá­gokkal való kapcsolatait, arról nem is szólva, hogy az „olajfegyver“ to­vábbra is nagyon hatásos eszköz az arab olajexportőrök kezében. Már Young kezdeményezése arra engedett következtetni, hogy a Nyu-‘ gat előbb vagy utóbb kénytelen lesz tárgyalni a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel, mint a palesztinai ara­bok egyedüli törvényes és tényleges képviselőjével, s ezt a tényt Izrael kormányának minden aknamunkája ellenére tudomásul kell vennie. A közel-keleti kérdés lényege Iz­rael kivonulása a megszállt arab te­rületekről, mégpedig valamennyiről, s a palesztinai arab lakosság politi­kai és szabadságjogainak, köztük ál­lamalapítási jogának maradéktalan érvényesítése. Ezzel kapcsolatban is­mét felvetődik a Biztonsági Tanács­nak még 1967-ből datálódó 242. szá­mú határozata, amely ugyan kompro-Az árulás útja misszumkeresés jegyében született, a palesztin kérdést menekültkérdésként kezeli, ám még ezt az alapvető kez­deti megoldást kínáló dokumentumot sem volt hajlandó teljesíteni az izraeli állam. A VÄLSÄG KÉT ARCA ^Ufashington politikai tőkét akart magának kovácsolni a rende­zetlen közel-keleti helyzetből úgy, hogy a Fehér Ház égisze alatt kibé­kíti Begint Szadattal, különmegália­­podás születik, de ez a washingtoni ízű „béke“, a „pax americana“ vala­mennyi érdekelt arab ország rovására megy. Carter, a nagy bábjátékos mindkét bábját felvonultatta a nagy­­közönség, azaz a világ közvéleménye előtt a Camp David-i színpadon, de a látványosság hatása hamarosan el­múlt és jöttek a kiábrándító hétköz­napok. A bábok egyike tisztában volt a nagy játékos igazi szándékával, belement a játékba, hogy az hasznot húzhasson belőle, később azonban még a látszattal is szembeszegült és kimutatta, hogy nem szándékozik tel­jesíteni az általa is szentesített Camp David-i megállapodásokat. A másik báb, Szadat egyiptomi elnök pedig éppen a „gazdától“, a Fehér Ház urá­tól várja, hogy továbbléphessenek a nagy játékban, s immár az eredeti határidő, május 26. lejárta után is hajlanó volna tárgyalni a palesztin autonómiáról. Szadat is, Begin is a béke aposto­laként ünnepeltette magát, de Camp David okmánya olyan, mint egy fede­zetlen csekk. Beginnel kapcsolatban senki sem tudja, mit akar, azt azonban tudják, mit nem akar. Ez pedig a békés pa­lesztin állam. Begin kormánya foly­tatja erőszakos telepítési politikáját, amit egyébként a Camp David-i szer­ződés megtiltott. Háborús politikája a belső gondok megszaporodását, az ország gazdasági romlását idézte elő. Hiszen az 1977. évi 20 százalékos in­fláció mindössze három év alatt száz­­százalékosra duzzadt. Ennek velejárói a munkanélküliség, elsősorban a bé­kés foglalkozási ágakban, a fiatalok elhelyezkedésének nehézségei. Begin erőszakos telepítési politikája a bajo­kat még csak fokozta, politikájával Washingtont is idegessé tette. Ugyan­akkor belső ellenzéke is erősödött, nemcsak a mérsékeltek táborában, hanem már saját köreiben is fellép­tek ellene. Weizman volt hadügymi­niszter lemondása fellebbentette a fátylat az izraeli politikai válságról. A tehetséges katonapolitikus koránt­sem tartozott a békegalambok tábo­rába, de tisztában van vele, hogy az egykori terroristákból összetevődő garnitúrára támaszkodó Begin politi­kája, elsősorban módszereivel, rom­lásba viszi az országot. Weizman a Likud-tömb keretében, vagy önálló jelöltként is vállalkozna kormányala­kításra, ha tömegtámogatást nyerne. A Biztonsági Tanács éppen a na* pókban bélyegezte meg Izraelt a cisz­­jordániai polgármesterek elleni eljá* rása, a terroristák garázdálkodása miatt. Egy esetleges kormányváltozás kapóra jönne az izraeli burzsoázia ama részének, amely finomabb for* mákban szeretné folytatni az állam nadíonalista politikáját. Számára ez jelentené a válságból kivezető utat, Camp David másik főszereplőjének, Szadat egyiptomi elnöknek a rend­szere is válságba jutott. Szadat tart a 1977-es. diáktüntetések, forrongások megismétlődésétől. Ezért vitte keresz­tül az alkotmány olyan értelmű mó­dosítását, hogy több megbízatási idő­szakban is betöltheti az államfői tiszt­séget, az igazságszolgáltatásba pedig beengedte az iszlám jog szellemét. A kormányfői tisztséget is vállalta, s közeli munkatársaival pártja veze­tését erősítette. Minden lépése létező és erősödő ellenzékének elnémítására Irányul. Belül főként a Nemzeti Ha­ladó Pártba tömörültek a haladó erők, melyeknek célja a nasszeri hagyomá­nyok folytatása, az 1952-es forrada­lom örökének megmentése. Külföldön az Egyiptomi Hazafias Front tömöríti az emigráns ellenzéki erőket, ame­lyeknek élére El-Sazli, az egykori vezérkari főnök állt. Szadat a szocia­lista erőkkel szembeni árulását újab­ban azzal tetőzte be, hogy amerikai támaszpontok létesítését engedélyezte Egyiptomban. Cserében a nagy sem­miért. Árulása mélyülő társadalmi és gazdasági válsághoz vezetett. Az in­fláció 45 százalékos méreteket ölt. Izrael makacssága és Szadat ■ árulása szorosabb összefogás­ra készteti a palesztinai hazafias erő­ket. Ez tükröződik abban, hogy a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet leg­befolyásosabb tagszervezete, az El- Fatah most megtartott kongresszusán csakis a fegyveres felszabadító harc­ra orientálódott, az arab államoknak a „szilárdság frontja“ néven ismert tömörülése — Szaúd-Arábia újabb kétkulacsos magatartásával szemben is — az ENSZ rendkívüli ülésszaká­nak összehívását követeli, hogy vég­érvényesen döntsön a közel-keleti kérdés egyik fontos összetevőjét a palesztin autonómiát illetően. A Begin-kormány lemondása csak enyhíthetne a feszültségen, hogy fel­tételek nyíljanak érdembeli tárgyalá­sokra. Ez azonban nincs szándéká­ban, így aztán Izraelben az eddigi irányvonal megkeményedése várható. Egy azonban máris nyilvánvaló: Camp David mesterséges nimbusza örökre szertefoszlott. LQRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom