Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. február 24-12. Igényesebben a termelésben Á napokban Bratislavában az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának a titkárságán a járási pártbizottságok titkárainak, a járási mezőgazdasági igazgatóságok vezetőinek és az SZFSZ járási bizottságainak a titkáraival értekezletet tartottak. Štefan Matejčik elvtárs, az SZLKP kerületi bizottságának a titkára részletesen tájékoztatta az értekezlet résztvevőit a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdaságának és élelmiszeriparának a termeléséről, a szövetkezetek IX. kongresszusának előkészületeiről, valamint a „téli kampány“ sürgős teendőiről. Napjaink fontos feladatának jelölte meg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésben a hatékonyság növelését, az áru és a nyersanyag-minőség, továbbá a szervezés színvonalának szüntelen javítását. A tapasztalatok alapján a kerület mezőgazdasága a szélsőséges tényezők ellenére is eléggé jő eredménnyel zárta az elmúlt évet. Ha azonban egyes járások mezőgazdasági üzemeiben Jkövetkezetesbben valósították volna meg a tervfeladatokat, akkor a siker még jobb lehetett volna. Néhány helyen mulasztást követtek el a szervezési és a fő feladatok teljesítését befolyásoló minőségi tényezők elhanyagolásával. Ezzel magyarázható többek közt az is, hogy — hasonló éghajlati és termelési feltételek között — a terimés takarmányok minősége és az állatok hasznossága eltérő volt. A Nové Zámky-i (Érsekújvár) járásban például laboratóriumi vizsgálattal állapították meg, hogy az elvermelt kukoricaszilázsnak húsz, a szenázsnak pedig negyvennégy százaléka csak a negyedik minőségi osztályba sorolható. Ilyen takarmánynak az etetése kockázatos! Nem csoda tehát, hogy a járásban az elmúlt évben meglehetősen sok gazdasági állat pusztult el. Ez arra figyelmezteti a járási irányító szervek s egyben a gazdaságok vezetőit, hogy a jövőben jobban ügyeljenek a szilázs és a szenázs készítésére, de az állategészségügyi szabályok betartására is. Pozitívan értékelhető, hogy az elmúlt évben a kerület mezőgazdasági üzemeiben százhat literrel javult az egy tehénre jutó tejhasznosság, s járások mindegyike túlszárnyalta a háromezer literes tejátlagot.. Ezen a téren a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járás az elért 3874 literes átlaggal továbbra is a kerület legjobbja, vagyis 513 literrel a kerületi átlag felett van. A šamoríni (Somorja) fajtanemesítö vállalat, a šenkvicei és a Nový Život-i szövetkezet tehenészetében azonban ötezer liter feletti tejhozamot értek el tehenenként, mert jó takarmányozást feltételeket hoztak létre. Hasonló feltételek úgyszólván minden gazdaságban adottak. Még azokban is, ahol jóval a kerületi átlag alatt maradtak. Szükséges tehát, hogy feltárják a 'lemaradás vagy a huzamosabb egyhelyben való topogás okait, s ennek ismeretében intézkedjenek a hasznosság növeléséről. Ez nagyon időszerű, hiszen a gazdaságok némelyikében napi átlagban nyolc, más mezőgazdasági üzemekben pedig csak 2,5 liter tejet érnek el a terimés takarmányokkal. Nyilvánvaló, hogy a takarmány elégtelen minősége végett. Színvonalas, tudományosan megalapozott elemzéssel kell feltárni annak az okát is, hogy a társult gazdaságok némelyikének a termelése miért nem éri el a kívánt színvonalat. Tény, hogy egy nagygazdaságnak a vezetéséhez nagy politikai és gazdasági szervező képesség, jó szakmai érzék és a tudományos ismereteknek széles körű gyakorlati hasznosítása szükséges. Az ilyen .gazdaságban a kisüzemi szemlélet esetlegességeinek a helyében a gazdaság-politikai célok összefüggéseinek kell érvényesülniük. Ez pedig azt jelenti, hogy a társadalom érdekeit kell előtérbe helyezni. Ügyelni kell persze arra is, hogy a járási tervek lebontásakor a megkülönböztetés elve szerint cselekedjenek. Arról van ugyanis sző, hogy a kedvezőbb feltételek között gazdálkodókat jobban, a kedvezőtlenebb feltételek között termelő üzemeket pedig kevésbé terheljék le, ugyanakkor mindkét csoporttól követeljék meg az optimumot! Évekkel ezelőtt a Szovjetunió szaratovt kerülete néhány járásának mezőgazdasági termelését tanulmányoztam. Akkor figyeltem fel rá, hogy a járási pártbizottságoknak jő áttekintésük van a termelés minden kérdéséről. A fő figyelmet azonban arra a szakaszra irányították, ahol rendellenességek mutatkoztak. Egyes járásokban akkoriban a tejhasznosság növelésére irányították a figyelmet, s Így magától értetődően részletes ismeretekkel rendelkeztek. Tudták például azt, hogy hol mennyi a tejátlag, kik érik el a legtöbb és kik a legkevesebb tejet. Ahol huzamos pangást l^em is olyan régen még csak kétezerhatszáz liter volt a fejésl átlag Pólyánban — említette Matyi János elnök. — Tavaly azonban már elértük a 3150 litert. Egy liter tejet korábban harminckét deka abrakkal állítottuk elő. Ez a szám már huszonötre csökkent. Ha minden jól megy, ebben az évben lemegyünk huszonkét dekára. Mindez annak köszönhető, hogy a dolgozók jól megtanulták a szakmát. Eszembe jut az Urban Gyula főállattenyésztővel folytatott beszélgetés is. A napra kész grafikon, a pontos tabellák jó benyomást keltettek. — Az állattenyésztés a mezőgazdaság nehézipara — jegyezte meg a főállattenyésztő — és ennek megfelelően kell szervezni. Naponta meghatározzuk a feladatokat. Azt is, hogy ki mikor megy szabadságra. Mert olyan feszes a munkarend, hogy szinte minden perccel számolunk. Tóth Jánost, a szocialista brigád vezetőjét jő szakembernek tartják. Kiérdemelte a tagság megbecsülését. — Van itt fegyelem és rend — mondotta —, de jó a kereset is. A prémiummal együtt a feleségemmel Jó évet megkeressük a havi hatezret. Elértük tavaly is a 3500 literes tejátlagot. Tóth Jánosné szakértőén helyezte fel a fejőcsészéket, s úgy tűnt, valamit még súgott is az állatnak. — Ö a kevenc — simogatta a zsemleszínű állatot. Tizenöt liter tejet ad naponta. Meg kell becsülni, ha egy tehén jól tejel. Most hétéves és ha minden jól megy, akkor még öt éve van. A pol'anyi (Pólyán) szövetkezet a tej magas zsírtartalmáért és a tisztaságáért több mint 448 ezer korona préfniumot kapott. S még valami: a szövetkezet nemcsak a tejtermelésben legjobb a trebisovi (Tőketerebes) járásban, de az állattenyésztés többi ágazatában is jő eredményt ért el. A húsleadási tervet száz mázsa sertéshússal túlteljesítette. — Milyen tervekkel Indulnak az újévben? — érdeklődtem a főállattenyésztőtől. — Tervbe’ vettük, hogy a jö takarészleltek, azon gazdaságoknak a vezetőit egy kis beszélgetésre behívták. Ha ez sem segített, akkor mások, tehetségesebb emberek kerültek a gazdaságok élére és ez feltétlenül segített! Ügy gondolom, hogy a szaratovi példa nyomán nálunk sem ártana ha a járást szervek elbeszélgetnének a sereghajtó gazdaságok vezetőivel és közös erőfeszítéssel feltárnák a fogyatékosságok okát és ezt követően politikai-szervezési tervet dolgoznának ki a sikeresebb eredmény eléréséért. Ez manapság nem ütközhet nehézségekbe, hiszen járásonként csupán néhány gazdaság van, s ezeket szinte közvetlenül irányíthatják és jól áttekinthetik. Könnyíti a helyzetet az, hogy a gazdaságok többsége megfelelő eredményt ér el, a lemaradozók száma tehát minimálisra zsugorodik. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy az ilyen gazdaságokkal elmélyültebben foglalkozzanak, részletesen elemezzék munkájukat. Éz azért is időszerű, mert a feladatok egyre nagyobbak. A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdaságának ebben az évben gabonából 2,5 millió tonnát és sok más fontos nyersanyagot kell termelnie. Erre időben kellett felkészülni. Ahol ezt elmulasztották, ott bizony a sikerekért nagyobb erőt kell majd kifejteni. A feladatok az állattenyésztés szakaszán is nagyok. A mezőgazdasági üzemekben ezért foglalkozniuk kell a termelés ésszerűsítésével és gazdaságosságával, vagyis azzal, hogy egy egységnyi takarmánymennyiséggel minél jobb hasznosságot érjenek el. Ez szükségessé teszi a takarmányok észszerű termelését, konzerválását és veszteségmentes tárolását. A szövetkezeti kongresszus előtti vitában sok helyen foglalkoztak a takarmánytápok elégtelen minőségével. Helyénvaló, hogy ' felhívják erre az illetékesek figyelmét. Helytelen azonban, hogy nem szívesen beszélnek a belső hibák okairól, péiáui a szilázs, a szenázs, a széna elégtelen minőségének, továbbá a normát jócskán meghaladó állatelhullás okairól, stb. Helyes volna, ha a tápok és a terímés takarmányok minőségének a problémáiról párhuzamosan beszélnének, mert ezeknek együttes jó minőségétől függ az állatok hasznosságának a növelése, de az állatelhullás csökkentése is. Szükséges továbbá, hogy az élelmiszeripari vállalatok képviselői ne csak a szerződéskötés idején, hanem évközben többször is keressék fel a mezőgazdasági üzemeket, segítsenek problémáik megoldásában, mert ezzel a részükre szükséges nyersanyagok előteremtését is lehetővé teszik. Csak így alakulhat ki köztük szívélyes és gyümölcsöző adásvételi kapcsolat. Hoksza István zártak mánytermeléssel, korszerű technológiával, gondos tartással jobb tejátlagot érünk el. Terveink között szerepel egy hatszáz férőhelyes új tehénistállő építése. Ami tartalék volt az állományban, jórészt már hasznosítottuk, további eredményeket a keresztezésektől várunk. A szlovák tarkákat a holsteinfriz fajtákkal fogjuk keresztezni. — Nem járunk a fellegekben — jegyezte meg az elnök. — Nem akarunk semmiben túlzásba esni, ezért arra törekszünk, hogy arányosan fejlesszünk. Szövetkezetünk kedvezőtlen adottságú. Ennek ellenére az eredményeink jónak mondhatók. A növénytermesztés szakaszán a kedvezőtlen időjárás ellenére terveinket teljesítettük. Hogyan zárták az évet? A szövetkezet az évet 1 milliő 635 ezer korona tiszta nyereséggel zárta. Erre pedig alig akad példa a terebesl járásban. I. B. Szénaértékű kukoricaszár A kukoricaszárban rejlő tápérték kihasználása minden állattartó gazdaság érdeke. A kérdés csupán az, hogy milyen gépesítési változatok alkalmasak a lábon álló, vagy még inkább az előzetesen letaposott kukoricaszár betakarítására. Az NSZK weihenstephani kutatóintézetének kisérletei alapján az egymenetes betakarításhoz a traktor mögé lengőkéses járvaszecskázőt és bálázót kapcsolnak, vagy a járvaszecskázó a szecskát csövön át fújja be a kapcsolt szecskaszállitó kocsiba. A kétmenetes betakarításkor rendrevágó kaszálógépet alkalmaznak, majd külön menetben felszedőszecskázó gépet üzemeltetnek pótkocsival. A hárommenetes technológiában ka szálógépet, rendsodrót, majd önrakodó felszedő-szállító kocsit járatnak. Végül számításba jöhet még a kukorica-betakarító szerelvénnyel dolgozó olyan arató-cséplő gép is, amely a teljes növényt feldolgozza, a csövek leválasztása és lemorzsolása után a szárrészeket hátul kiüríti, de a rászerelt szecskázó-fúvő a mellékterméket felapritja és gyűjtőkocsiba fújja. A kukoricaszár-maradványok — kísérletek alapján — síárszecskázé szerelvénnyel is betakarlthatók. Az előretolt behúzófelszereléssel a talaj felszínén csúszó 3—4-soros adapterek aránylag csekély, földszennyezéssel és csekély szármaradvány visszahagyásával szedik fel és juttatják a szecskázó szerkezethez a kukoricaszárat. Ojabban a göngyölítő bálázókat is jó eredménnyel használják fel arra, hogy az előző menetben levágott és renden visszahagyott szárat őriásbálák formájában takarítsák be. Az elkészült bálákat a felszereléstől függően — egyenként traktorral, vagy többesével szállítójárművel hordják be és stabil szártépővei, vagy szecskázóval aprítják. A szárszilázst a szarvasmarhák szívesen fagyasztják; különösen a borjas tehenek ás az előhizlalás alatt álló növendékmarhák takarmányozására alkalmas. A takarmányozási kísérletek elemzése kimutatta, hogy a szárazanyag emészthető fehérje és keményítő tekintetében csaknem ugyanannyi tápértékét képvisel, mint a közepes széna, noha a széna jóval többe kerül. (K-H) Egyetértésben a közös célok megvalósításáért Zárszámadásra készülnek a hraničnái (Kehnec) és a seňai (Szína) szövetkezetek. Ez most nagyon fontos, mert ez év január elsejétől 3650 hektáron közösen gazdálkodik a korábbi két szövetkezet ötszáz tagja. Nemcsak a múlt év számvetésére készülnek, hanem a jövő terveinek az előkészítésére is. Az utóbbi években a két gazdaság közül a kehneci gazdálkodott eredményesebben. A növénytermesztésük és az állattenyésztésük jövedelmező volt. A színaiaknak az állattenyésztés a bevétel fő forrása lehetett volna, de valami mindig közbejött. A színai eset azt a kérdést veti fel, hogy vajon lehetséges-e pontosan felmérni e gazdaság elmaradásának összes okát, s van-e remény ahhoz, hogy előnyös fordulattal az eredményes gazdálkodás útjára lépjenek. Lehetséges-e végre itt eredményesen termelni? A hozzáértő, korábbi irányítói erényeknek tudatában meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az egyesítésnek lesz foganatja. Csakhogy Tóth Imre, az egyesített szövetkezet elnöke, a nyílt és őszinte felmérés alkalmával óvatosságra intett: — Már a kérdésfelvetés is kényes helyzet elé állít engem. Anynyit azonban elmondhatok, hogy már huszonharmadik , éve vagyok Színán elnök. Némi tapasztalattal rendelkezem. A gazdasági hatékonyság elérésében nem az elnök személye a fontos, hanem az, hogy az elnök a tagsággal együtt, közös akarattal, közös egyetértésben dolgozzék a fejlesztésért. Következetesen és kitartóan munkálkodjék igazságos és ésszerű gazdálkodási elvek szerint Irányítson. A szlnai szövetkezet általános helyzetképéről az elnök csak vázlatos gondolatokat vetett fel. Szándékosan ikerülte a múltból örökölt gondok említését: — Haszontalan volna az eddigi eredménytelen gazdálkodás okozatait utólagosan feszegetni, mert rájöhetünk esetleg arra, hogy az okozatok is okokká válnak, esetleg újabb okozatokká dagadnak. Mindenütt volt és sajnos még ma is van széthúzás, meg nem értés, emberi gyengeség. Vannak vezetői mulasztások, gazdasági melléfogások, irányítói hibák, A széthúzással csökken a tagság munkakedve, s a munkaerő is. Ebből adódik, hogy évek múltán az eredménytelenség, a nem törlesztett hitel, a huszonhétmilliős adósság nyomja a vállunkat. Nagyon nehéz megfordítani és helyes mederbe terelni ezt az okozati láncolatot — sóhajtott az elnök —, de úgy érzem, úgy érezzük, szilárdan hisszük, bekövetkezik a várva várt fordulat __ ÜJ CSELEKVÉSI PROGRAM — Az egyesülés, az ideális földterület, az anyagi és szellemi erő összpontosítása lehetőséget kínál az eredményesebb gazdálkodásra, csökkenti a termelés bizonytalanságát. — Ezzel egyetértek. A gondokból kilábalni, megszilárdítani a munkafegyelmet, tudatosítani, hogy ki-ki felelős saját munkájáért nem könnyű. Fejlesztési programunk megvalósításának a tagság hozzáállása az első feltétele. Ismerem a színaiakat, s bízom abban, hogy célkitűzéseink valóra váltásában minél többen mellénk állnak. — Azzal kezdem, hogy a kádercsere következtében még az elmúlt évben megbíztak, hogy irányítsam a szlnai szövetkezetét is. Néhány hónap alatt sikerült szép eredményeket elérni. Például, az évi tejhozamot sikerült tehenenként 180 literrel növelni. Az utóbbi években a szövetkezet mindig takarmány gondokkal küzdött és tavaly már 115 százalékban biztosítottuk a takarmányalapot. Első és azonnali feladatunk volt a legyengült, elhanyagolt földek följavítása. Az őszi munkálatokkal megindult a talaj tápanyag-utánpótlása. Az ősziek vetését mindenütt jó talajelőkészítés előzte meg. A legelőkre is került jócskán műtrágya. Az istállók mellől eltüntettük a felgyülemlett szerves trágyát. Az új évet közösen kezdtük. Konkrét cselekvési programot dolgoztunk ki. Mindenekelőtt figyelembe vettük a társadalmi igényeket, és az elvárások alapján dolgoztuk ki a termelési tervet. Feltárva a tartalékokat ebben az évben az állattenyésztésben 4,5 százalékos, míg a növénytermesztésben 12 százalékos növekedéssel számolunk. Az állami alapra 3 milliő 650 ezer liter tejet és 78 vagon húst adunk. Növeljük a kalászosok és a kukorica vetésterületét, s a cukorrépa vetésterületét is. Kukoricával 600, cukorrépával pedig 190 hektárt vetünk be. Szemesekből 50, cukorrépából pedig négyszáz mázsás hozam elérését terveztük. — A korszerű mezőgazdaság jellemzője ma a szakosítás jobb hasznosítása. — A szakosítás nálunk megtörtént. Tejtermelésre, hústermelésre, búza-, kukorica- és cukorrépa-termelésre szakosítottunk. Feladataink közé tartozik az ágazatok fejlesztése. A női munkaerő foglalkoztatása céljából huszonöt hektáron termelünk zöldséget. Az idén 130 darabbal bővítjük a tehénállományt. — A termelés fejlesztése csak jól képzett szakemberekkel valósítható meg. — A szakemberképzés és a továbbképzés állandó feladat. A szövetkezeti munkaiskola keretében dolgozóink szívesen tanulnak. A tervezett előadásokat az ágazatokban szerveztük meg. Ugyancsak ágazatok szerint vitattuk meg az efsz-ek IX. kongresszusának vitaanyagát. Valóban élénk vitát váltott ki. — Mondana egy konkrét példát? — Élénk vitát folytattak a gépesítési ágazat dolgozói. Megbeszélték a rejtett tartalékok feltárásának lehetőségeit. így például a traktorok gazdaságos kihasználását, ez az elmúlt évhez viszonyítva az idén 47 százalékos üzemanyagmegtakarításra adna lehetőséget. Persze célkitűzéseink megvalósításához sokat várunk a felsőbb szervektől is. A nagy teljesítményű traktorokat csak ötven százalékra használtuk ki. Ezen az idén csak úgy tudnánk változtatni, ha kapnánk az Š—180-as traktorokhoz munkaeszközöket. — Ügy tudom, hogy áttértek az ágazati irányítási rendszerre. Előnyös ez a gazdálkodás fellendülése szempontjából? — Az, hogy az ágazatokban saját ellenőrzés mellett termelnek, nagyobb felelősséggel is párosul. Az önállóság erősíti a termelés demokratizmusát. Módot nyújt arra, hogy kt-ki tudásának legjavát adja, mindent megtegyen a jó eredményekért. A gyakorlatban az ágazatok egymásnak is segítenek. — Azt mondta, hogy az egyesített gazdaság többre képes. Ehhez az alapvető feltételen kívül szükséges a vezetők szakértelme, a termelés jobb szervezése, az irányítás új módszereinek ismerete is. — Mit mondjak erről? Csak ismételhetem, hogy huszonhárom éve vagyok elnök, azelőtt, vagyis kezdetben könyvelő voltam. Szövetkezetünk mindig a legjobbak közé tartozott a košicei (Kassa) járásban. Az eredményekért gazdaságunkat többször kitüntették. Legjobban a Munkaérdemrendnek örülünk. Amit elértünk az a kollektív munka eredménye. Természetesen szükséges, hogy a vezetők intézkedései helyesek, reálisak legyenek. Szükséges az Is, hogy a kapcsolat mindenkivel megfelelő legyen. Vonatkozik ez arra Is, hogy a szervezés tudományos módszereit alkalmazzuk. Legalább ennyire fontos, hogy a betanított dolgozótól az ágazatvezetőig mindenki értse és teljesítse a feladatát. Alapvetően fontosnak tartom, hogy a párt- és a SZISZ-szervezettel, de a többi tömegszervezettel is, sőt a nemzeti bizottsággal is olyan legyen az összhang, hogy ez a termelési feladatokat, és a politikai célok teljesítését segítse. Ez az elv töretlenül érvényesül. Illés Bertalan — Milyen az új cselekvési program?
