Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-30 / 52. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. december 30. Fő cél: a tömegsport fejlesztése A Csehszlovák Testnevelési Szövet­ség V. kongresszusán értékelték a testnevelési, sport és turisztikai tevé­kenységet és meghatározták az elkö­vetkező évekre a fontos társadalmi tevékenység fejlesztésének feltételeit. Az elmúlt években a testnevelés és a sport megnövekedett társadalmi je­lentősége fontos intézkedésekben isf megnyilvánult. Magas szintű testneve­lési és sportbizottság létesült, ugyan­akkor a testnevelésre fordított állami és más forrásokból eredő támogatás jelentősen növekedett. A testnevelési szervezet különösen a tömegsportban ért el jelentős sike­reket. A tömegsport-rendezvényeken évente közel hárommillió ember vesz részt, és ez nagy tömegek mozgósítá­sát jelenti. A tömegsport szépséghi­bája viszont a nők részvételének aránylag alacsony száma. Persze van­nak még jelentős tartalékok a tömeg­sport általános fejlesztésére is, az új lakő- és munkahelyek valamint az is­kolák közelében. Gustáv Húsúk, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség V. ikongresz­­szusa küldöttségének fogadásán töb­bek között a következőket mondotta: „Örülünk akkor is, amikor sporto­lóink jó eredményeket érnek el a nemzetközi versenyekben. Államunk, szocialista társadalmunk sikeres kép­viselete fokozza az emberek milliói­nak nemzeti büszkeségét, s az embe­rek a sportolók eredményei iránt élénken érdeklődnek. Legfontosabb célunk azonban a tö­meges testnevelés fejlesztése, amely fontos szerepet tölt be a széles nép­rétegek egészségéről való gondosko­dás terén, jobb feltételeket kell te­remteni ahhoz, hogy a fiatalok — mindazok, akiknek ehhez kedvük van — sportolhassanak. Ennek érdekében a szövetségnek még szorosabban együtt kell működnie a nemzeti bi­­zottségokkal, a szakszervezetekkel, a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel és а Nemzeti Front más szervezeteivel.“ A múltban sporttevékenység főleg a városokban volt. A falvakban a lab­darúgáson kívül vajmi keveset lehe­tett felmutatni. Az elmúlt években a helyzet gyökeresen megváltozott és sok községben jónéhány sportágban szerepelnek a falusi fiatalok, közép­korúak, s a tömegsport egyre nagyobb teret hódít. Mi az eredményes tevékenység alap­ja? Elsősorban az, hogy az iskolák mellett tornatermek, sportlétesítmé­nyek épülnek és egyre több faivain­­kon a sportág űzésére alkalmas stadion. A sportlétesítményeket leg­több esetben társadalmi összefogással hozzák létre, s a nemzeti bizottságok mellett a társadalmi szervezetek kö­zül a mezőgazdasági üzemek segítik legjobban a fontos létesítmények épí­tésében. A lehetőség adta eredmény már megmutatkozott. A falusi labda­rúgó-csapatok egyenrangúak a kisebb városi együttesekkel és a kerületi bajnokságban, valamint annak külön­böző osztályaiban sok csapat szerepel sikeresen. De egyre több a kézilabda-, röplabdacsapat, jól szerepelnek az asztalltentszezftk, birkózók, sakkozók, s lehetne sorolni tovább. Az általános és középiskolákban majdnem minden sportágban szerepelnek a gyerekek és a serdülő fiatalok. Azt hiszem, jó példaként lehet említeni a topolníkyi (Nyárasd) női kézilabdacsapatot, a­­mely a Kupagyőztesek Kupájában európai szinten képviseli hazánkat. A rendszeres sportolás eredményeként sok falusi fiatal szerepel országos szintű bajnokságokban, méghozzá si­keresen. Jelentősen fejlődik az atlé­tika, amely lehetővé teszi a tömeg­sport-rendezvények színvonalának e­­melését. Mindez nem azt jelenti, hogy már nincs további lehetőség a sportélet fejlesztésére. Falvainkban különösen a szépnem közül sportolnak kevesen, s talán ezen a téren kellene eredmé­nyesebb munkát végezni az Irányí­tóknak, szervezőknek. Az ország képviselése, s egyáltalán a tömegsport fejlesztése, a testneve­lési és sporttevékenység szempontjá­ból jelentős szerepe van az élsport­nak. Az illetékesek igyekeznek minél jobb feltételeket biztosítani az élspor­tolóknak. Az élsportolók többsége igyekszik ezt meghálálni, példásan vesz részt az edzéseken, növeli telje­sítőképességét és sikeresen szerepel a bel- és külföldi vetélkedőkön. De sok esetben az is előfordul, hogy a „befutott4 sportolók visszaélnek hely- szorítkozunk. A hidegtől pirosra csípett Juliéi, kisebb náthától csöpögő orral És fátyolos szemmel, tüsszögve tudat­juk mindazokkal, akik Éltek benne, hogy végelgyengülésben szenved, las­san vége lesz, s örökre eltávozik kö­zülünk. Alig tizenkét hónapos volt csupán, mégis elmegy a leghűségesebb eszten­dő, a legodaadöbb 52 hét és a legfe­lejthetetlenebb tucatnyi hónap, amely­ben hűvös volt a tavasz — 'őzért is került egyes helyeken kevesebb méz a madzagra —, rövid, esős a nyár, kö­dös az ősz, s kevés havat hozott ed­dig a tél. Itt van már december 3l-e szilvesz­ter napja, küszöbön kopogtat a kérlel­hetetlen vég, búcsúzunk tehát tőled, kedves 1978. Igazán némi nosztalgiá­val tesszük ezt, mivel éveink számát alattomosan ismét szaporítottad egy­­gyel, megint öregebbé tettél — kivé­ve a húszon túli nőket. Mindezek el­lenére sem leszünk hálátlanok hoz­zád. Alkalmakként is megemlékezünk majd illendően mindarról, amivel meg­örvendeztettél, felbosszantottál, búsí­­tottál bennünket fennhatóságod alatt. Nem is olyan régen még sokat vár­tunk tőled, mint ahogy általában min­den újtól hajlamosak sokat várni a gyarló emberek. Most azonban, hogy megöregedtél, már higgadtan vesszük számba, mennyiben is feleltél meg várakozásainknak. Persze korántsem sorolhatunk fel mindent, hiszen a vi­lágban annyi minden történik és tör­ténhet egy év alatt. Az imperializmus állandóan éleződő belső ellentmon­dásaitól az időnként megújuló dollár­válságig, vagy a kínai vezetésben megnyivánuló hatalmi harcig, ezért mellőzzük a komoly dolgokat és — hazai tájakon maradva — csupán csak néhány találomra kiragadott eset kommentálására vállalkozhatunk s zetükkel. A jövőben nagyon fontos feladat lesz a sporttehetségek gondo­sabb kiválasztása és felkészítése. A- zok a tehetséges egyének legyenek az élsportolóink, akik kivételes képes­séggel és átlagon felüli akaraterővel rendelkeznek, s ezáltal kiváló ered­ményeket tudnak elérni. A versenysport jelentős költségeket emészt fel, s ha valaki alacsony szin­ten űzi a sportolást, az élsport fejlesz­tését nem szolgálja. A lehetőségek adottak; jól felkészült edzők, a leg­korszerűbb létesítmények, edzőköz­pontok állnak az élsportolók rendel­kezésére, de azokat az eddiginél job­ban is ki lehetne használni. Az utóbbi éveikben voltak olyan sportesemények, amelyek öregbítették a csehszlovák sport hírnevét. Az el­múlt ötéves időszakban a csehszlovák sportolók a világ- és Európa-bajnok­­ságokon háromszáztizenhét érmet sze­reztek. Különösen a két legnépsze­rűbb sportágban értek el jelentős si­­kerekt — a jégkorongban kétszer nyertek világbajnokságot és a labda­rúgók is megnyerték a legjobb euró­pai csapatok vetélkedőjét. Néhány sportágban, a kerékpározásban, eve­zésben, vívásban, öttusában és az utóbbi időben az úszásban is, fejlődés tapasztalható. De vannak olyan sport­ágak, amelyekre az egy helyben to­­pogés a jellemző, sőt visszaesés van. Feladatunk tehát feltárni a visszaesés okait és annak alapján intézkedése­ket tenni a hanyatlás okainak kikü­szöbölésére. Az élsportolók szereplése nem na­gyon dicsérhető a legutóbbi olimpián. Montrealban a nemzetek rangsorában a tizennegyedik helyet szerezték meg sportolóink, ami a szocialista orszá­gok között az utolsó előtti helyet je­lenti. Ez figyelmeztető, s minden erőt arra kell összpontosítani, hogy a csehszlovák sportolók sikeresen sze­repeljenek 1980- ban, a moszkvai olimpiai játékokon. A sport fejlesz­tése fontos társa­dalmi feladat. Az egész világon, de különösen a szo­cialista országok­ban növekszik a testnevelés és a sport társadalmi, valamint politikai jelentősége. Ez ért­hető, hiszen a sport pótolhatatlan sze­repet tölt be a ne­velésben, valamint az erkölcsi és az akarati tulajdonsá­gok formálásában. Ezért a fejlett szo­cialista társadalom építésének idősza­kában szükséges fejleszteni a sport- és testnevelési te­vékenységet, még­hozzá úgy, hogy áz megfeleljen az új követelményeknek is szükségleteknek. Mindjárt elöljáróban eredményként, pozitívumként könyveljük el, hogy az elröppent időben — a korábbi évek átlagához viszonyítva — szerencsére mintha kevesebb lett volna például a sóder. Hogy ez meg mi? A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának — V. kö­tet 1226. oldal — meghatározása sze­rint a sóder: „Kerti utak felhintésére használt apró kavics. Általában apró kavics." Mi viszont, akik hivatalból, hivatás­ként — havi fizetésért, vagy tisztes honoráriumért — foglalkozunk a só-TÚTH DEZSŐ A népművészet remekei Harminc esztendővel ezelőtt alakí­tották a „Detva“ népművészeti ipari szövetkezetét. A szövetkezet fő célki­tűzése mindig az volt, hogy „tolmá­csolja“ a nép sokoldalú művészi tehet­ségét. Az ipari szövetkezet az elmúlt évtizedek során egyre jobban terebé­lyesedett, s megcsodált termékeiket nemcsak hazánkban, hanem külföldön is szívesen vásárolják. A szövetkezet termékei eljutnak a legmesszebb levő kapitalista és fejlődő országokba is, csak az a baj, hogy nem minden eset­ben tudják kielégíteni az igényeket. Az ipari szövetkezet tevékenysége sokoldalú. A legjelentősebb munkák közé tartoznak a szlovák népi varrot­­tasok, hímzések, de nagyon szépek a mezőgazdasági melléktermékekből (szalmából, kukoricaháncsból) készí­tett képek, táskák, továbbá a bőrdlsz­­tárgyak, gyermekjátékok s egyéb ké­szítmények. A népművészeti munkát jórészt ügyes kezű falusi asszonyok végzik, ezek a bedolgozók erősségei a szövetkezetnek. Érthetően a hímzéseket, varrottaso­­kat a női ruhák díszítésére is felhasz­nálják. Ezért sok állandó dolgozója van a szövetkezetnek, s rendszeresen képeznek ki ipari tanulókat — főleg varrónőnek, de más termékek készí­téséhez is vannak tanulóik. Egyre több a közép- és főiskolás, olyanok, akik képzőművészeti iskolát végez­tek. A sajtóértekezlet divatbemutatóval volt összekapcsolva. A holnap női di­vatja a bő szabás, s ezeket a ruhákat nagyon ízlésessé teszik a szebbnél szebb hímzések, kivarrások. Aki nem látta, el sem tudja képzelni, mit je­lent egy női ruhán a művészi díszí­tés. Különben az ipari üzem vezetői elő­relátók, már tizenkilenc olyan termé­kük van, amely jóvá van hagyva, hogy a moszkvai olimpia jelvényével legyen ellátva. A szövetkezet vezetői­nek a rugalmasságára jellemző, hogy nagyon gyakran újabb és újabb ter­mékekkel lepik meg a vásárlókat. Legújabban azt tervezik, hogy a fa­­hulldékokat is felhasználják gyermek­­játékok készítésére. A népi kultúra őrzői, továbbfejlesz­tői szép munkát végeznek, s olyan termékeket állítanak elő, amit szíve­sen vásárolnak hazai földön és a nagyvilágban. — tt— derrel, sót a sóderezéssel, rendszerint elhatároljuk magunkat e szűk praktl­­cizmust tükröző, a burzsoá objektiviz­­mus határát súroló áltudományos és mechanikus szemlélettől, ezért a só­dert másnak, mindenekelőtt objektív társadalmi-történeti kategóriának te­kintjük. A sódert — amely a társadalom fej­lődésének mindjárt a kezdeti szaka­szán jelentkezik és fennáll mindad­dig, amíg léteznek osztálytársadalmak —, a fejlődés kezdeti szakaszán, míg a benne érvényesülő vak törvénysze­rűségek miatt nem éri el teljes kifej­lett alakját, egyszerűen s népiesen mellébeszélésnek is nevezzük. Kialakulása természetesen párhuza­mos egy másik történelmi kategóriá­val is, melyet az újságíró, a tudósító néha „anyaggyűjtés“, a diák „vizsga", a társadalomtudomány — a feladatok végrehajtása során — viszont „beszá­moltatás", „számonkérés", vagy „el­lenőrzés" néven ismer. Bebizonyított tény különben — a tudományos vizsgálatok kétséget kizá­róan megállapították —, hogy mivel a sóder mindennel dialektikuson össze­függ, bizonyos objektíve meghatáro­zott körülmények között sokszor je­lentős funkciót is betölt, mert kivá­lóan alkalmas egyes esetekben konk­rét megállapítások helyettesítésére, a tények, az igazság elkendőzésére. A sóder lényege ugyanis az a feloldha­tatlan ellentmondás, amely egyrészről a megvalósításra váró feladatok, a megtanulandó anyagok és a munkát végzők, illetve a hallgatók feje befo­gadóképességének elméleti úton ki­számított értéke, másrészről az ob­jektív valóság között fennáll. A sóder tudatos továbbfejlesztése tehát azért sem ajánlatos, mert belát­hatatlan távlatokat nyitna meg előt­tünk. Fontos feladatunk inkább — a­­mit a most távozó év is örökül hagy reánk —, hogy a beláthatatlan távla­tokat mielőbb belássuk, a sódert pe­dig a jövőben is főleg kerti utak fel­hintésére és építőmunkára „nyomjuk", használjuk csak. A sóderrel ellentétben, az elmúlt hónapokban, örvendetesen több volt viszont falvainkban is a kulturális rendezvény, mint bármikor azelőtt és nagyobb lett azok látogatottsága. A közéletben aktívan részt vevő, szor­galmas földmüveséink műveltség irán­ti állandóan növekvő vágyát bizonyít­ja egyebek mellett az ismeretterjesztő előadások nagyfokú népszerűsége is. Egy-egy ilyen — a hosszú ószi-téll estéken tartott — rendezvény már tö­megeket mozgat meg falvainkban. Kíváncsiak az emberek sok minden­re, amiről a különböző témájú előadá­sokat követő beszélgetések során fel­tett számtalan kérdés is tanúskodik. Az egyik faluban legutóbb még olyan nagy horderejű kérdés is elhangzott, hogy a szövetkezeti magtárban cinco­­gó egerek megfékezésére, kipusztítá­sára alkalmazott, közszeretetnek ör­vendő fekete macskát termelőerőnek tekintheti-e a tagság? — Igen — adta meg a frappáns vá­laszt a jól felkészült előadó, kicsit megmacskásodott lábbal —, a macska, mint olyan, a. földrajzi biológiai kör­nyezet része az anyagi-technikai bá­zis eleme, ezért a termelőerők fogal­mába tartozik. Persze — tette hozzá — csak a házi macskáról és ezen be­lül is a produktív egérrágcsálóról, mint amilyen a maguk Cirmosa, mond­ható el ez, mivel az angóramacska társadalmi haszontalansága épp oly nyilvánvaló, akár a vadmacskáé. Bár a macska konkrét társadalmi hasznos­ságának egzakt meghatározásán a résztudományok művelői tudományos ülésszakokon, napszakokon, évszako­kon, időt és feketekávét nem kímélve még dolgoznak, addig is azonban a­­míg egységes álláspontra jutnak, ja­vasoljuk, hogy ahol ez a kérdés prob­lémát okoz, hupikék szalaggal kell megkülönböztetni a társadalmilag ha­szontalan jószágot s püspöklilával a hasznosat. Hasonló, klasszikus értékű definí­ciót határozott meg máshol egy má­sik népművelő is, arra a külpolitikát vonatkozású kérdésre, hogy van-e, lehet-e az ultinak világot formáló tár­sadalmi küldetése? A kérdést felte­hetően az szülte, hogy a Magyar Tele­vízió november végi Fórum műsorában is felvetődött, vajon tudna-e Szadat egyiptomi elnök az amerikaiakkal és az izreeliekkel pókert játszant ered­ményesen? — Mivel az ultiban feloldódnak a még meglevő ellentmondások — szólt az előadó — és mindenki szabadon bontakoztathatja ki képességeit, az or­szágok közeledésének fontos eszköze lehet. Nem valószínű azonban, hogy különbéke-tárgyalásaikon Szadat e­­gyiptomi, Carter amerikai elnök és Begin izraeli miniszterelnök ultizva, az ultival jutnának közös nevezőre, mível az ultiban, csírájában már most is érvényesül a nálunk kedvelt kár­tyajáték internacionalizmusa: a piros az mindig dupla. Ök hárman viszont köztudottan még a szimpla pirostól is rettegnek, irtóznak. Idézhetnénk még az összesített évi leltárból, de mivel 1979-től már csak órák választanak él bennünket, e so­­rok írója is sietve Boldog új eszten­dőt kíván minden kedves olvasónak. Egyben arra kér mindenkit, akik meg­élték 1978-at, hogy közös, sok szép sikerünk feletti megelégedettségünk­ben, szenteljünk egy pezsgődurrogós malaevisítós, trombitaszós vidám és derűs éjszakát a távozónak. Majd ha tizenkettőt üt az óra, emel­jük poharunkat az új esztendő, 1979 köszöntésére, mindaddig amíg zavar­talanul ki tudjuk ejteni a „cserest­­nyemagmegmeggymag" nyelvcsiszoló, ismert népi mondókát. Kanizsa István A MATESZ és Thália színpadának januári játékterve 4. Csütörtök;: 5. Péntek: 6. Szombat: 7. Vasárnap: 9. Kedd: 11. Csütörtök: 12. Péntek: 13. Szombat: 14. Vasárnap: 16. Kedd: 18. Csütörtök: 19. Péntek: 20. Szombat: 21. Vasárnap: 23. Kedd: 24. Szerda: 25. Csütörtök: 26. Péntek: 27. Szombat: 28. Vasárnap: 29. Hétfő-: 31. Szerdai Horná Potôň (Felsopatony] — Ä Gedeon-ház (19.00] Šafárikovo (Tornaija) — Sirály (19.00) Vojnlce (Bátorkeszl) — a Gedeon-ház (19.00) Vojany (Vojan) — Szerelem (19.00) Okoč (Ekecs] — A Gedeon-ház (19.00) Krásnohorské Podhradie (Krasznahorka) — Szerelem (19.00) Zemné (Szímő) — A Gedeon-ház (19.00) Bitdulov (Buduló) — Szerelem (19.00) Štúrovo (Párkány) — A hazug (19.00) Veľké Kapušany (Nagykapos) — Sirály (19.00) Nové Zámky (Érsekújvár) — A hazug (19.00) 'Galante (Galánta) — A hazug (19.00) Gemer (Gömör) — Szerelem (19.00) Dolné Saliby (Alsőszell) — A hazug (19.00) Во! (Boly) — Szerelem (19.00) Ipeľský Sokolec (Ipolyszakállas) — A hazug (19.00) Calovo (Nagymegyer) — A hazug (19.00) Kolárovo (Gúta) — A hazug (19.00) Košice (Kassa) — Hőkirálynő (13.30) Komárno (Komárom) — A hazug (19.30) Tešedíkovo (Pered) — A hazug (19.00) Gemerská Ves (Gömörújfalu) — Sirály (19.00) Hrkovce (Gyerk) — A hazug (19.00) ^Turnianské Podhradie (Torna) — Sirály (19.00) Dvory nad Žitavou (Udvard) — A Gedeon-ház (19.00) Fiíakovo (Fülek) — Sirály (19.00) Senec (Szene) — A Gedeon-ház (19.00) Lučenec (Losonc) — Sirály (19.00) Topotníky (Nyárasd) — A Gedeon-ház (19.00) Veľký Krtlš (Nagykürtös) — Sirály (19.00) Zemianská Olca (Nemesőcsa) — A Gedeon-ház (19.00) Širkovce (Serke) — Sirály (19.00) Hurbanovo (Ögyalla) — A Gedeón-ház (19.00) Nová Bašta (Üjbást) — Sirály (19.00) Rimavská Sobota (Rimaszombat) — Sirály (19.00) Košice (Kassa) — A hazug (19.00)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom