Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-04 / 44. szám

6 SZABAD FOESMOVES 1978. november 4 Jobban kihasználhatnák a lehetőségeket Mint szerte az országbab, a rožňa­­vai (Rozsnyó) járásban is legtöbben a labdarúgásnak hódolnak. A tkülön­böző osztályú bajnokságokban 83 fel­nőtt és ifjúsági csapat küzd a ponto­kért. A nyár folyamán számos kupa­­mérkőzést rendeztek, külföldi csapa­tok részvételével. De tévedés azt hinni, hogy a járás­ban csak labdarúgás létezik. Nagy si­kerrel rendezték meg például a mezei futóversenyeket és az atlétikai vetél­kedőket, amelyek .minden szakasza valóban tömegmozgalommá nőtt. Ё- vente rendeznek kerékpárversenyt is. A kerékpározók az idén is versenyez­tek „Gömör“ díjáért. Az asztaliteni­szezők is állandó versenyben vannak, az ifjúsági klubokban, művelődési ott­honokban tucatnyi asztalon pattog mindennap a labda. Rozsnyón már rendeztek országos versenyt is, és az­óta valóban népszerűvé vált a járás­ban az asztalitenisz. Kifogástalan teniszpályán hódolhat­nak sportjuknak, akik ezt kedvelik. Felszerelés — ütő, labda — van bőven a raktárban. De legtöbben saját fel­szerelésüket használják, mint Kodes. Persze, egyelőre még nem állnak Ko­des szintjén — elsősorban megfelelő szakember hiánya miatt —, de a 40— 50 fiatal azért rendszeresen és kitar­tóan gyakorol s végül is minden siker­nek ez az alapja. A Rozsnyón megrendezett országos röplabdabajnokság után fellendült ez a sportág is, de néhány év után visz­­szaesett. Mi az oka a visszaesésnek, hiszen a járásban sóik jó pályát lehet találni, felszerelésből sincs hiány. Szakemberük is van. józsa Iván sze­rint a visszaesés okát abban kell ke­resni, hogy sok sportoló munkahelyi elfoglaltságra, családi problémákra hivatkozva otthagyja a csapatot. És sajnos, utánpótlásról a sok siker kö­zepette nem gondoskodott senki. Sze­rencsére, most már kezdik újra ösz­­szeszedni magukat. A járásban 8900 tagja van a test­­nevelési szövetségnek. Sajnos a spor­tolók 'közül kevés a nő, s ezen a té­ren még sóik tennivaló vár a járási bizottságra. A rátermettségi jelvényt a különböző osztályokban vetélkedők közül mostanáig 4574-en kapták meg. A járásban egyre gyakoriabbak a sportnapok, ami szintén a tömegspor­tot szolgálja, örvendetesen egyre na­gyobb tért hódít a turisztika is, amely­nek jelenleg ezerháromszázötven aktív tagja van. A járásban jelenleg tizen­hét sportágat tartanak nyilván. Az is­kolákban minden sportágban szerepel­nek diákok és ez" biztosíték arra, hogy néhány év elteltével még több sport­ágban szerepelnek a járás fiataljai. A járásban 447 jól felkészült edző és 435 játékvezető van, s ez a minő­ségi fejlődéshez vezet. Igaz, a játék­vezetők között sokan voltak olyanok, akik visszaéltek pozíciójukkal. De az ilyen felelőtlen egyénektől visszavon­ták a játékvezetői engedélyt. Persze mint szerte az országban, Gömörben sem mindenhol a legideálisabb a kö­zönség, s több esetben előfordult, hogy ínzultálták a játékvezetőt. A testnevelési szervezet járási bizottsá­ga, illetve a labdarúgó-szakosztály ilyen esetekben szigorú intézkedése­ket foganatosít. Több mérkőzéstől le­tiltja a csapatot és szigorúan megbün­teti a felelőtlen játékosokat. A járás területén tizenkét úszóme­dencét találunk, így önkéntelenül is pezsgő vízisport-életre gondolunk. De ahogy belemelegedünk józsa Iván elv­társsal a beszélgetésbe, rájövünk, hogy a rozsnyói járásban egyáltalán nem beszélhetünk vízisportról, mert a ti­zenkét úszómedencéből csak kettőt használnak. A többit higiéniai szem­pontokból bezáratták. Nem akarunk részletesen foglalkozni a dolgokkal.de azt viszont leszögezzük, hogy a test­­nevelési szervezet járási bizottságá­nak hanyagsága is, hogy erre a köz­kedvelt sportágra egyáltalán nem for­dít gondot. Beszélhetnénk még a sísportról is, hiszen a járásban ideális feltételek vannak a síelésre, de sajnos külön minden sportágra nem térhetünk ki. Befejezésül még elmondjuk, hogy a rozsnyói járásban megkezdték az elő­készületet az 1980-ban megrendezendő spartakiádra. Illés Bertalan Felsőbb osztályba akarnak kerülni — Nagyon jól kezdte az őszi bajnokságot a Družstevník Salka csapata — mondta Kormos Ferenc, az egyesület elnöke. A fegyelmezett játék ered­ménye, hogy kezdettől fogva csoportjában az első helyet foglalta el. Egy alkalommal előzte meg Máűa, de a rangadót kemény, de nagyon jó játékkal Szalka csapata nyerte 4:0 arányban, így ismét a bajnoki táblázat élére ke­rült. Az elnök többek között azt is elmondotta, hogy csakis fegyelmezett, a taktikai utasításokat végrehajtó csapattal valósíthatják meg terveiket, csakis a játékosok odaadásán múlik, hogy felsőbb osztályba kerüljenek. S hogy a vezetőség terve realizálódjon, a játékosoktól joggal elvárja a szurkoló közönség is. Majerszky Márton A felelősségteljes ée sokszor kimerítő munka után fáradtan ballag ha­za az orvos, hogy otthon pihenjen, kikapcsolódjon, megpíhentesse fáradt ide­geit. Nem megy kirándul­ni, sakkozni, horgászni, hazamegy, hogy egy moz­galmas nap után más mozgalmasságban keresse a felüdülést. Gyönyörkö­dik a hullámhosszon ér­kező hangok ritmusában és tartalmában, az általa létrehozott technika tö­kéletességében, erejében: szerel, alakít s mindezt egy szobányi területen. Doktor Csincsuránál já­runk. Ezúttal nem áz or­voshoz jöttünk, hanem a nem hivatalos rádióama­tőr világbajnokság exbaj­­nokához. Büszkén mutat­ja a pár négyzetméter területű terep asztalon elhelyezett rádiót és felvevőt, amelyet szabad idejében maga szerelt össze aprólékos gonddal, nagy szakér telemmel. Elhelyezkedik a műszerasz tálnál, fejére fülhallgatót tesz, s egy gombnyomásra kigyulladnak a lám pák, s elindul a hang a végnélküli pályán, tengereken, óceánokon, világ­részeken keresztül. — Gyermekkori álmok váltották ki belőlem a rádióamatőrözés szenvedé­lyét — mondja, s lecsatolja fejéről a fülhallgatót. — Tény, hogy minden elképzelésem az volt, hogy az elektro­mágneses hullámokon keresztül a hang segítségével messze földre jus­sak, embereket ismerjek meg és a hang útján barátokat szerezzek. Al­maim teljesültek, a hang hullámai messze eljutnak, s barátokat szerez­tem Český Tešínben, Leningrádban, Mozambikban stb. Beszélgettem már a A kiváló prózaíró az egyik leg­­népszerűbb, szinte rajongásig szeretett alakja volt az első világhá­ború utáni Budapest művészvilágának. 1878. október 21-én született Nyír­egyházán. Apja ügyvéd, anyja Csá­kány Julianna szobalány, szegény gaz­dálkodók gyermeke volt. Iskoláit Nyíregyházán, Szatmárnémetiben és Podolinban végezte. 1895-ben már a Debreceni Ellenőr című napilap szer­kesztője. Még ez évben átszerződik Nagyváradra. A milleneumi kiállítás megnyitására a fővárosba utazott, és többé nem is hagyta el huzamosabb időre. Rendkívül nyomorúságos körülmé­nyek, nélkülözések közepette indult pályáján, és ugyanúgy is fejezte be, négyévtizedes, igen termékeny mun­kásság és páratlan sikerek után. 1914-ben választották be a Petőfi Társaságba. Halála előtt három évvel részesült a Baumgarten-díjban. Első novellája tizenöt éves korában jelent meg nyomtatásban. Tizenhét éves ko­rában fő munkatársa egy vidéki heti­lapnak és írásait rendszeresen közük az országos napilapok és folyóiratok. Még nincs húszéves, amikor első no­­velláskötete megjelenik, Üres fészek címen. Ettől kezdve évente két-há­­rom, sőt pályája csúcsán hét-nyolc kötettel is jelentkezik. Krúdy Gyula az író, hírlapíró a huszadik századi ma­gyar széppróza egyik kiemelkedő, egyéni stílusú alakja volt. Életmódját mindezen felül el kellett sajátítanonl a rádiótechnikai ismereteket is. Kedvtelés? — kérdezem önmagám­tól. Ahhoz túl bonyolult, és túl költ« séges is. Nyugodtan nevezhetjük sportnak, mert nemcsak elméleti tu­dást kíván, hanem erőnlétet, kiegyen­súlyozott idegállapotot, kitartást és bizonyos értelemben tehetséget is. Erőnlét, idegállapot, kitartás — hogy ezekre a sportolókra jellemző tulajdonságokkal a rádióamatőrök is rendelkeznek, azt már többször bizo­nyították. Földrengések és egyéb ter­mészeti katasztrófák alkalmából gyak­ran előfordult, hogy a rádióamatőrök tartották fenn a kapcsolatot a telje­sen elzárt külvilággal és a mentőosz­tagokkal. Az elmondottak ellenére kissé mos­tohán kezelt sport ez. Hódolóinak szá­molni kell azzal, hogy nem utazhat­ják be a világot, nevük is ritkán sze­repel az újságok hasábjain, s az éter hullámain folytatott versengésüket Naponta „bejárja a földet“ Csendes-óceánon közlekedő óceán já­rók amatőréivel, vettem az Északi­tengeren viharba került halászhajók vészjeleit is. Most már kezemben ér­zem azt a kulcsot, amely szabad időm bármely pillanatában kitárja előttem a még ismeretlen földrészek és népek megismerésének kapuját. E kulcs megszerzéséért azonban nagyon sokat kellett áldoznom, tanulnom és dolgoz­nom. Hat idegen nyelvet beszélek, tudatosan ő maga forrasztotta össze kedvenc regényalakjainak — Szind­­bádnak. Rezeda Kázmérnak, Nagybotos Violának és a többieknek — életstílu­sával. Krúdy életében egymástól elváló két szakaszt különböztethetünk meg, amelyeket egy rendkívül jellegzetes közjáték köt össze. Az első a kezdeti Krúdy Gyula próbálkozásoktól a századfordulóig tart. A század utolsó éveiben a pol­gári-városi kritikai realista irányzat felé tesz határozott lépéseket. E pró­bálkozás legjelentősebb alkotása az 1901-ben megjelent Az aranybánya cí­mű regénye, melyben az elkorcsosult dzsentri réteg felett mond kemény ítéletet. Krúdy egyéni stílusa különösen az impresszonista jellegű hangulatfestés és jellemformálás tekintetében jelent­kezik. Krúdy felismeri, hogy úgy tud­ja magát teljesen kifejezni, csak úgy tudja mindazt elmondani, amit a kö­rülötte tenyésző dekadens világról sem figyelik a szurkolók. « # * Nyílik a rendelő ajtaja — bent a fehérköpenyes orvos várja a sokszor nyöszörgő, sápadt, lázas gyermekeket. Somorja nem ’kis hely, s bizony gyak­ran sok a beteg. Fáradtan ballag haza az orvos, s szabad idejét egy honvédelmi jelle­gű sportágnak és a technikának szen­teli. Cs. L. gondol, ha ő maga is minél jobban elhelyezkedik saját írói világában, ha hőseit mindinkább a saját képmására formálja. Így jut el legjellegzetesebb alteregójának, Szindbádnak megterem­téséig. Az igazi közönségsikert azonban csak A vörös postakocsi címő 1914- ben kiadott regény hozta meg, amely mindmáig az író legnépszerűbb műve. Ebben a regényében és az 1917-ben megjelent folytatásban „Űszi utazások a vörös postakocsin“, a személyes vallomás formáját és a századforduló Pestjének témavilágát egyesítette. A világháború éveiben egyre inten­zívebben fordul a napi politika felé, rendkívül megnövekszik publicisztikai tevékenysége, amely az 1918—19-es esztendőkben éri el színvonalában is csúcspontját. A Tanácsköztársaság idején kiállt a nép ügye mellett és aktívan támogatta a forradalmat. Krúdy páratlanul termékeny alkotó volt; több mint hatvan regényt, közel háromezer elbeszélést, több száz ifjú­sági elbeszélést, ezernél több cikket, karcolatot és négy színművet írt. Fel­tehetőleg még több írása lappang a különböző kisebb hazai és külföldi sajtóorgánumokban. Kortársai, rajongói: Ady Endre, Schöpflin Aladár, Kosztolányi Dezső, Tersánszky J. Jenő, Lövik Károly, Mó­ricz Zsigmond sok érdekes írással já­rultak hozzá munkásságának méltatá­sához. rP-vészek egyesületének restaurátor cső- lyek munkájában a kapacitástól füg- vákia egész területén. Ebben az idő­portjai végzik a nagy szakértelmet gűen a járási építkezési vállalat stb. szakban előtérbe került a várak res­­igénylő felújítási munkálatokat, me- is részt vesz. Persze mindezen mun- taurálása, ami alaposa'n igénybe veszi Műemlékvédelem - nagyító alatt ■■■■■■пшаагаымшнаанншммншмннныа1шмнмшнаанн1мннмн1ншнм1нмннтгампа1 ■^linden nemzetnek nagy feladata, """ egyben gondja is, a műemlé­kek megvédésének módja, az erre szükséges eszközök előteremtése. Ez a feladat valóban összetett. Ugyanis építő-kapacitásból, hozzáértő szakem­berekből soha nincs elég, hiszen a meglevő eszközöknek is a legnagyobb hányadát természetesen az új épüle­tek — üzemek, lakások, szociális, kul­turális objektumok — létrehozására kell fordítani. Szlovákia műemlékvédelmével ösz­­szefüggésben rengeteg statisztikai ki­mutatást átböngésztem, számokban beszélő szakemberek véleményét hall­gattam meg. Itt persze ezt a száraren­­geteget — néhány kivételével — nem sorolom fel, helyette konkrétumokat említek: Szlovákiai viszonylatban a műem­lékvédelem terén az utolsó tíz év alatt születtek a legszebb eredmények. Nem véletlenül, hiszen még az 1961— 1965 közötti években 78 millió koro­nát fektettek régi idők tárgyi emlé­keinek megmentésébe, addig 1977-ben már 271 milliót. Szlovákiában a mű­emlékvédelem több állami szerv ha­táskörébe tartozik, melyek — más és más feladatokat figyelembe véve — felügyelnek a tervezésre, a beruhá­zásra, a tervek megvalósítására. A kultúrügyl minisztérium ideológiai, koncepciós irányítója a műemlékvéde­lemnek, egyben az ellenőr szerepét is betölti. A minisztérium építészeti ter­vezőirodája készíti el a komolyabb restaurálási munkálatokhoz a tervja­vaslatot, a kész terveket. Az iparmű-A levoöai Szent-Jakab templom felújításánál lengyel szakemberek is részt vesznek. (A szerző felvétele) kák nesztora a műemlékvédő hivatal. Nem szabad itt említés nélkül hagyni a kerületi, járási, helyi nemzeti bi­zottságok tevékenységét sem, mivel a legtöbb helyen a műemlékvédelem terén ezek a szervek vállalják maguk­ra a munkálatok legnagyobb részét. Amint ebből a rövid felsorolásból is látható, több szerv van megbízva mű­emlékeink megvédésével, felújításával. Szlovákiában az utóbbi időben szá­mos műemléket mentettek meg az utó­ikor számára. Érdemes néhányat fel­sorolni, hiszen ezeket az épületeket, objektumokat, az itt található műtár­gyakat most már megcsodálhatják a múltat, a szép hagyományokat tisztelő érdeklődők is. Ilyen felújított műem­lék a kežmaroki líceum és városháza, a michalovcei, a kalinőiakovói (Var­sányi és Nové Vozokany-i (kastélyok, az Academia Istropolitana, a Prímás Palota, a Mirbach kastély Bratislavá­­ban, huszonhét fatemplom Szlovákia különböző helyein és még számos más műemlék, melyek értéke felbe­csülhetetlen. Jelenleg az építészek, restaurátorok, s más szakmák mesterei nem keve­sebb, mint háromszáznyolcvanöt fel­újítási munkálaton dolgoznak Szlo­építészeink szakmai felkészültségét, tudását. Habár a műemlékvédelem területén ez ideig sok szép sikert értünk el, a feladatok összetettsége miatt magától értetődően gondokkal is találkozunk. A restaurációs munkálatok fájós pont­ja a megfelelő képesítéssel rendelkező munkaerő kis száma, honorálási gon­dok stb. Ugyanis restaurátorokat ná­lunk ez ideig csakis a képzőművészeti főiskola képez, aránylag kis számban. Ezek a szakemberek nemcsak művé­szi, de olykor mechanikus, hivatásuk­kal nem összefüggő munkálatodat is kénytelenek végezni, s emiatt a mű­vészi pálya más területén helyezked­nek el. Az irányító szervek persze fel­ismerték a hiányosságokat, s a tanul­ságok levonása után elkészítették az új intézkedések terveit:, a jövőben nemcsak az egyetemen, de főleg az iparművészeti középiskolán képeznek ki különböző irányágakban restaurá­torokat, akik Szlovákia különböző pontjain létesített restaurációs köz­pontokban jutnak majd érvényesülési lehetőségekhez. Persze amíg az új in­tézkedések valóra nem válnak, az egyes komolyabb restaurálási munká­latoknál lengyel szakembereket alkal­maz majd a műemlékvédelmi hivatal. A fentiekben főleg a nagy volumenű műemlékvédelemről, a közép-európai viszonylatban is jelentős objektumok megvédéséről esett szó. Nem érintet­tük a népművészeti emlékekről való gondoskodást, azt, ami főleg a helyi nemzeti bizttságok hatáskörébe tarto­zik. Nem egyszer lehetünk tanúi annak, hogy még egészséges, de a mai kor­ban már nem helytálló, régi, a népi hagyatékok minden jegyét magán vi­selő gazdátlan parasztházakat bonta­nak le, vagy hagynak pusztulni. Példa van bőven, éppen ezért kihangsúlyoz­zuk: elsősorban a helyi nemzeti bi­zottság kötelessége az, hogy felmérje, nem található-e a faluban egy vagy több olyan parasztház, esetleg más műemlék, melynek anyagi értéke le­het már minimális, de mint a népi építőművészet hagyatéka — felbecsül­hetetlen értékű. Persze nemcsak felis­merni, de helyreállítani, és „egzisz­tenciát kell adni“ ezeknek az objektu­moknak. Például hol is lehetne mél­tóbb helye egy néprajzi szobának, ha nem egy régi hangulatos parasztház­ban? (Itt az udvart is ki lehetne használni népi hagyatékok kiállításá­ra.) Csupán a helyi nemzeti bizottság jó hozzáállása, némi anyagi befekte­tés, a lakosság aktivitása, találékony­sága kell ahhoz, hogy falvainkon is épségben maradjanak azok a hagya­tékok, amelyek a múltat tisztelő embe­rek támogatásával méltó sejtjei lehet­nek egy ország műemléktárának. Kalita Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom