Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-20 / 20. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. május 20. 8 Iszunk, italnak, itatunk Kivágódik az ajtó, dong a ház: meg­érkezett a család feje. Amíg a félde­cik életben tartják rettenetes férfias­ságát, addig üvölt. Ruhájából és lehe­letéből dől a bűz. Az asszony sikolt, dübörgés és csörömpölés hallatszik, s megint kivágódik az ajtó, mert a gyerekek sírva és sikítva a szomszéd­nál keresnek menedéket. A család fe­je, a férfi, az apa hetenként kétszer összetöri a berendezést. Aztán amikor a szó szoros értelmében kiadta mér­gét — ez is hallható, hiszen a ház­ban igen vékonyak a falak —, akkor nyugovóra tér, s horkolva elalszik. Erre a szabadságra vágyik az ipari tanuló, amikor az internátus hálóter­mébe belopja a kétdecis rumot? Ilyen felnőttségre vágyik a fiatalember, akit életében először szólítanak fel a kol­légái, hogy fizessen egy rundot? Ilyen példakép lebeg a serdülő lány előtt, aki minden harmadik mondatában megemlíti, hogy milyen jót piáltak? Iszunk, itatnak bennünket és mi is itatunk jnásokat. Őszünk az alkohol­ban. Igazi, régi vágású kocsma ma már alig van, de iszunk a munkahe­lyeken, iszunk az éttermekben, a bü­fékben, az eszpresszókban. A nagyobb nyereség érdekében szinte alig akad vendéglátóipari létesítmény, ahol nem szolgálnak fel alkoholt. Minden alkalmat megragadunk, hogy igyunk. Ma már nemcsak a hagyomá­nyosan alkoholos ünnepeket, a szil­vesztert, a névnapokat üljük meg al­koholmámorban, hanem minden ün­nepnek kikiáltható napot, minden év­fordulót, nem beszélve a karácsony­ról és főleg a húsvétról, amikor itat­ni kezdjük a gyerekeket is. A megbecsült vendégnek a legjobb ital jár. Ajándékba italt viszünk és italt kapunk, jutalmazni itallal szo­kás. "És honnan tudhatnák a gyere­kek, hogy a felnőttek miért örülnek egy üveg konyaknak, s honnan tud­hatnák, hogy a baráti és családi ősz­­szejövetelek bor, pálinka nélkül miért elképzelhetetlenek? Honnan tudhat­nák a gyerekek, hogy az alkohol a felnőttek öntévesztésének, önbecsa­pásának egyik leghatásosabb eszköze? Honnan tudhatnák, hogy a felnőttek csak azért isznak a részegségig, mert alkohol nélkül nem tudják jól érezni magukat, mert nincs mit csinálniuk, mert gondjaikat nem tudják másként megoldani? Honnan tudhatnák, hogy az alkoholizmus végül is: betegség. A gyerekek csak azt érzékelik, hogy inni kicsit mindenkinek tilos, mert az italtól mindenki önveszélyessé és köz­­veszélyessé válhat, de azért mindenki megértő élvezettel nevet, ha részeg­ségről beszél. A gyerekek ezt úgy ér­telmezik, hogy attól felnőtt az ember, ha azt is megteheti, ami bajt és gyakran tragédiát okozhat. Így té­vesztik össze a gyerekek az alkohol­mámort a szabadsággal. Az alkohol alattomos ízét egyetlen gyerek se érzi jónak, de az alkohollal kínált kicsi gyerek a felnőttek pillan­tásából azt olvassa ki, hogy fontos dolog történik vele, amikor ihat a sörből vagy megihatja a pálinka utol­só cseppjeit. Es valóban fontos dolog történik vele. Az önpusztítás lehető­ségét adtuk a kezébe. N. P. — JÔ ez a gomba, nagypapa? — Gyilkos galóca ez, kisfiam — válaszol nyomban a hetvenes, ősz ember. — Miről tetszett fölismerni? — Nézd csak, az öltözetéről. Iga­zán divatos gomba, szép a gallérja és nagy bocskort visel. Fontos ismer­tetőjele még, hogy a gomba kalapján alul a lemezek fehérek. Aki tehát a gombákat nem ismeri, a fehér leme­zű, galléros-bocskoros gombákat ne szedje le, mert súlyos, vagy halálos mérgezést is okozhat. A gyilkos galóca anyaga ugyanis nagy hatású sejtméreg. Egyetlen ilyen gomba elég az ember életének kioltásához. A nevét is ezért kapta. Különben az a felfogás, hogy a mér­ges gombák húsa megkékül, főzete az ezüst tárgyat, vagy a petrezsely­met megfeketíti és a méreganyag forróvizes leöntéssel megsemmmisft­­hető, mese, tévút, káros legenda. — Azután fiam, van még tudni­való: a gombák magas fehérjetartal­muk miatt könnyen romlandók, mint a hús vagy a tejtermék. Ezért a gom­bás ételeket még másnapig sem aján­latos tárolni. Az érdekes, szakszerű magyarázat mások érdeklődését is felkeltette, akik szintén a Losonc környéki er­dőbe jöttek gombázni. A gombagyüj­­téshez még annyit: sok tapasztalaton alapuló gombaismeret kell ahhoz, melyik kerüljön a táskánkba, s me­lyiket dobjuk el azonnal. — Talán szakember, hogy ilyen kiválóan ismeri a gombákat? — kér­deztem meg a szimpatikus idős em­bertől. — Csak nyugdíjas vagyok — felel­te mosolyogva, majd hozzátette: — Biológia szakos tanár voltam egykor Bratislavában. A kisúnokámmal, orvos lányom gyermekével rendszerint itt nyaralunk a fiaméknál, és ha nem esik, naponta kisétálunk ide, a víz­tároló melletti erdőbe... A gombák fajtáit évek hosszú során önképzés-Gombaszedők sei, szakkönyvekből ismertem meg. Onnan tudom egyebek között azt is, hogy a gomba a Föld legáltalánosab­ban elterjedt növénye, — mindenütt megtalálható, ahol növényzet él. Még a leghidegebb vidékeken is: Norvé­giában például legalább 600 gomba­faj ismeretes, de több száz fajta ta­lálható nálunk is, kiterjedt erdősé­geinkben. A szaktudomány a világon eddig mintegy 70 ezer gombafajt irt le, de ez csupán töredéke Földünk valóságos gomba-flórájának ... — Egyébként Szabó János a ne­vem. Szeretem a gombákat, mert be­lőlük igen sokféle, ízletes és tápláló étel készíthető. Különféle levesek, pörkölt, paprikás, gombás-rizs, gom­bafej rántva, rántott gombaszelet, gomba tojással stb. Nem ismeri a gombavagdaltat? Nem is csodálko­zom, mert errefelé nem gyakori el­készítési mód, de szívesen elmondom a receptjét... Hozzávalók: félkilónyi bármilyen ehető gomba, két zsemlye, három tojás, egy kis fej vöröshagy­ma, egy kis csomó petrezselyem, hat deka zsír vagy olaj a kisütéséhez. A gombát megtisztítjuk, nagy da­rabokra vágjuk és két percig forrás­ban levő vízben abároljuk. Leszűr­jük, hideg vízzel leöblítjük, szűrőn iecsurgatjuk és utána húsdarálón át­daráljuk. A zsemlyét tejben megáz­tatjuk, kinyomjuk és a gombához morzsoljuk. Rátöltjük a felvert to­jást, majd a zsíron gyengén megpirí­tott hagymát és petrezselyem zöld­jét. Sóval, borssal fűszerezzük és az egészet jól összedolgozzuk. Liszttel meghintett deszkán egyforma pogá­csákat szaggatunk, azokat morzsában meghempergetjük és forró olajban vagy zsírban aranybarnára sütjük, mindkét oldalán. Kisütés után fedő­vel borítsuk le. Melegen körettel, főzelékhez feltétként tálaljuk, de hi­degen is fogyaszthatjuk... Jó étvá­gyat! Amikor jegyzetfüzetemből felnézek, látom, hogy a hátam mögött újabb érdeklődők hallgatják az alkalmi gombaismertetőt. Valamennyien erdő­járók, kirándulók, gombaszedők. Egv néni, gombával teli táskájával egye­nesen az idős ember mellé szegő­dött és megkérte: — Legyen szíves, nézze már meg az én gyűjteményemet, hogy elkészít­hessem, s aggodalom nélkül, bátran el is fogyaszthassam vacsorára ... (kanizsai SZERGEJ MIHALKOV: A naplopó Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kakas, akinél nagyobb naplopót keresve sp lehetett volna találni. Mégis mindenkinél jobban akart élni. Egyszer kinézett ma gának egy tiszta ki­házacskát. melyben a fehér szőrű kecske gldák laktak, és így, kérlelte őket: „Fogad jatok be egy nyárra! Van nálatok éppen elég hely!" A jólelkű kecskeqidák beleegyez­tek. A Kakas beköltözött a kecskegidák­­hoz. A gidák egész nap dolgoztak a ház körül: kertet ástak, virágokat ül­tettek vagy felseperték az udvart. A Kakas meg csak ült a tetőn, esze­gette a napraforgómagot és a héját széjjelköpködte. A gidák sehogy sem tudtak utána rendet tartani. Ha a kertbe virágot ültettek, a Ka­kas az egész ágyúst szétkaparta — férgeket keresett... Ültettek a gidák a ház elé két kis facsemetét. A Kakas kérdezés nélkül függőágyat feszített ki közöttük. A fák meggörbültek és jonnyadoznt kezdtek. Éffel, ha nem jött álom a szemére, a Kakas dalolni kezdett. Dalolni per­sze nem tudott. A kukorékolásától felébredtek a kecskék és azután már nem tudták lehunyni a szemüket. Egy alkalommal szóvá is tették ezt, a Kakas azonban rögtön harcias hang­ra váltott: — Miért akartok belémkötni?! Mi a bajotok velem? Hiszen nem a ház­ban kukorékolok, hanem a tetőn. A tetőn meg mindenki azt csinál, amit akar! Összedugták a fejüket a kecskék és elhatározták, hogy kipenderítik a Ka­kast a házukból. „Nem elég, hogy egész nap csak lopja a napot, még ráadásul szemtelen is! Semmi ke­resnivalója nincs nálunk! Takarod­jon innen, ahová akar!“ A szót tett követte. Kizavarták a Kakast a házukból. Megpróbált ugyan ellenállni, de a gidák sem hagyták magukat. Azóta a kis kecskegidák békében, nyugalomban élnek. Nagyszerű ünnepségnek lehettünk nemrégiben részesei Párkányban (Štúrovo). Félezer kisdiák sorakozott fel a Lenin szobor elé — helyi és környékbeli —, hogy fogadalmat te­gyen: példás pionír lesz. A „foga­dom“ szó egyöntetűen harsogott, tet­tekre szólítva mindazokat, akik e naptól büszkén viselhetik az egyen­ruhát, s a hozzá tartozó kellékeket. Iskolánk Major István nevét viselő pionírszervezetén belül az érdekkö­rök sokasága működik példásan. Sok tanulónk eljut a körzeti, illetve já­rási versenyekre. Nagyon egészséges versenyszellem alakult ki szerveze­tünkben. A kitűzött igényes felada­tok teljesítéséhez minden bizonnyal hozzájárulnak az újonnan felavatott pionírok is, akik már bekapcsolód­tak a jelentősebb versenymozgalmak­ba. Hajtman Kornélia Körzeti pioníravató . Fényképezte: Dávid Sándor ^ pedagógus « pofon elcsattant végérvényesen és visszavonhatatlanul. Bár a szobában történt, én is hallottam a konyhában. Aki adta: hites uram, aki kapta: ötéves magzatom. — A zapa nem tudja, hogy nem illik a kisebbet bántani? — ordítja gyermekem és a kötényembe törölgeti könnyeit. Kritikus pillanatban Jobb, ha az ember inkább megkóstolja a paprikás krumplit, mintsem hogy beszédre nyissa a száját. — Nem tudom, mit szólna a zapa, ha én is ütném? — mondja a kisded, és tapogatni kezdi azt a testrészét, amivel a kisszéken szokott ülni. Élénk piros. Ez azért mégsem volt kimondottan pofon — nyugszom meg. — Mert én hányszor kérhetem a zapát, hogy ragassza meg a repülőmet, de mégsem fogad szót nekem, és én mégsem ütök a zapa jenekére. Nagyapa lecsapja az újságot. Nem bírja tovább, de mert többször vádoltam kétoldali részrehajlással, szó nélkül kimegy a kony­hából. — Meg a nagyapának is hányszor mondom, amikor bújócs­­kázunk, hogy a gardróbszekrény tetejére bújjon, de soha nem fogad szót. En bezzeg lemegyek neki cigarettáért a trafikba. Hát ez nem igaz! Miféle egyenjogúság ütötte fel itt a le­jét? — De te, anya, rendes lány vagy. Te mindig szót fogadsz nekem, — Ne védd ezt a huligánt! — ront be a férjem. — Ez... ez ... ez ... ez nem is gyerek, ez egy ... — Ki ne mondd! — De kimondom! — Hagyd abba! — Nem hagyom! — Ne bántsd a gyermekemet!... És így tovább. Kétórás beszédszünet, néma emlékezés a megdicsőült hajdan volt családi békére. Mert ameddig nem volt ez a viszályt szító kis törpe, de nagy is volt itt a nyuga lom. Moziba jártunk. Munka után elcsavarogtunk, vagy olvas­tunk, rend volt, tisztaság, béke, csend, istenem, de boldogok is voltunk ... Most meg ... Egy lépegető exkavátor halk légy­zümmögésnek tetszik a fiam karambolozó autói, visító mentő­kocsijai, csattogó villanyvonatai mellett. Beszélgetés? Hacsak az esti lefektetés után nem főzök néhány jó erős kávét, hogy el ne aludjunk. Mert nappal nem tudunk befejezni két mon­datot ... Most csönd van. Fiam felvonulást rajzol. — Rajzoltam nektek emlékművet! — tolja elénk festményét óvatosan. — Ne haragudjatok egymásra. En sem haragszom már. zt nem lehet kibírni. Elnevetjük magunkat. Fiam, előbújó jókedvünk láttán, hatalmas kacagásba kezd, rollerjével végigszáguld a szobán, fejére csapja indián tolldiszét, csata­üvöltéssel jelzi a nagyapának, hogy kitört a családi béke, elő­jöhet 6 is a szobájából, de közben fújja a sípot, és anya te verd a dobot, apa te pedig jelezz vissza, üsd az Íróasztal tete­jét. Apja valámit mondana, de hangja nem hatol át a boldog csatazajon. Azt hiszem, azt gondolja, amit én. így a jó. Csak közben ne kellene nevelni ezt a gyereket... Eross Ágota шшшят JjERrSZTREJTVÉHY lyfy J.»H' 11ШШ11ПУ1ИЛв FÜGGŐLEGES: 1. Verdi opera. 2. Itt csehül. 3. Erna, Anna. 4. Szlovák testvér. 5. ... hárfa, szélhárfa. 6. Vallásrövidítés. 7. Szétmorzsol, fi. Jég csehül. 9. Városrész. 10. A rejt­vény második része. 14. A rejtvény harmadik része. 15. A rejtvény ne­gyedik része. 17. Kicsinyítő képző 18. Rangjelző szócska. 19. Sportesz­köz. 20. Háziállat. 21. Ha ugyan szlo­vákul. 22. A bratíslavai autók jelzé­se. 24. Személyes névmás. 26. Iga­vonó állat. 28. Fedd. 30. Ad acta. 31. Igen olaszul. 32. Ezeregy római szám­mal. 33. A Balaton is az. 34. Helyrag 35. Róma közepe. 37. Görög betű. 39. A múlt idő jele. 41. A technikai atmoszféra rövidítése. 43. Személyes névmás. 44. Arany franciául. 45. Fo­lyadék. 46. Fém szlovákul. 47. Pieš­ťany strandfürdője. 48. Visszaült! 51. A legmagasabb értékű kártyalap. 53. Korszak. 55. A dohányos teszi. 56. Azonos a vízszintes 33 а1Л7. Eszével felfog. 58. A felsőfok jele. 60. Buz­dító szócska. 64. Szelíd erdei állatka, fordítva. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 10., 14., 15. és vízszintes 54. sz. sorok megfejtése. Megfejtés — nyertesek Lapunk 17. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: Május elseje a világ dolgozóinak harci seregszemléje. Könyvet nyertek: 'Gáspár Darina, Sárosfa (Blatná na Ostrove|, Nagy József, Ipolyfödémes (Ipeľ. Üfanyj, Fancsa'szky Jánosné, Rimaszombat. (Rim. ^Soboiaj. VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze. 10. Fiatal kecs­ke, 11. Szlovák év. 12. Régebbi iskola­típus. 13. Loden közepe. 14. Irány. 15. Csapadék. 16. Nap része. 17. Fél kettő. 18. Angolna németül. 19. Ké­tes! 20. Épülétrész fordítva. 21. Alpe­si legelő. 22. Bio­kémiában van! 23. Folyó Etiópiában. 25. Lengyel 27. Mátka. 29. Sportág. 30. Régi űrmérték. 31. Száz szlovákul. 32. Mo­torrész. 33. A hajó hátsó része. 34. Folyó spanyolul. 35. Olaj angolul. 36. Szerb népi tánc. 38. Becézett női név. 40. Samu Amerikában. 42. Szolmizációs hang. 43. Azonosak. 44. Azon a helyen. 45. Francia névelő. 46. Kinek a tulajdo­na. 47. Energia. 48. Évszak. 49. Fo­lyó a Dunántúlon. 50. Csík. 52. Talál. 54. A rejtvény ötödik része. 59. Szov­jet repülőgép jelzése. 61. Róza egy­nemű betűi. 62. Menyasszony. 63. Mu­tatószó. 65. Villanykörte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom