Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-20 / 20. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1Э78. május 20, Amikor a mez szorítani kezd A kajak-kenu sport azok közé a sportágak közé tartozik, melyek a szó szoros értelmében ontják az érmeket. A világbajnokságon — ebben a sport­ágban — 18, az olimpián pedig 11 döntőt rendeznek. Tulajdonképpen ez­zel is magyarázható, hogy egyre nép­szerűbbé válik ez a sportág, mind több lesz a konkurrens versenyző. A kajak-kenu sport népszerűsítésé­nek alapfeltétele a versenyfeltételek­nek megfelelő víz. Ebből a szempont­ból nem szükséges hangsúlyozni, hogy Európának kevés olyan folyója van, amely a Dunához hasonlóan jó spor­tolási lehetőségeket nyújt a vízi spor­tok kedvelőinek. Ezzel szemben szük­séges megjegyezni, hogy ezek a fel­tételek Csallóközben ritkán vannak kihasználva. Az ember azt hinné, hogy ezrek töltik szabad idejüket csónaká­zással, evezéssel. Ezt diktálja a logi­ka. A valóság sajnos másmilyen. Sok falu húzódik meg a vén folyó men­tén, de csak elenyészően kevesen űz­nek vízi sportot. Tény, hogy az evezés aránylag drá­szülni az első tavaszi vízreszállásra, amivel tulajdonképpen megkezdődik az igazi munka, edzés, küszködés. Sokan bizonyára úgy gondolják, hogy csak a tehetséges fiatalból lehet jő kajakozó, vagy kenus. Székely Ist­ván edzőnek erről egészen más a vé­leménye: — Helytelen ez a felfogás, kemény, odaadó munkával mindent él lehet érni. Csak sohasem szabad lazítani, állandóan edzeni és edzeni kell. Olyan sportág ez, ahol senki sem le­het favorit, mivel a vízen nincs meg­állás. összegezve: a kajak-kenu olyan sportág, ahol a sikerekért alaposan meg kell dolgozni. A helyi fiatalokat azonban nem kell buzdítani, mert ed­zőjük neve, tevékenysége valameny­­nyiük számára ismert, példaadó. Tud­ják, hogy a Székely—Juhász páros az ötvenes években számtalanszor magá­ra öltötte a címeres mezt. Sok tehetség van közöttük, akik mö­gött már szép eredmények állnak. Kö­zülük Kovács József 1BV győztes, az Kajak-kenu sportunk ifjú reménységei. ga sportág, hiszen a hajóházak, klub­házak és maguk a kajak-kenuk is sok pénzt igényelnek. Ezeket a nehézsége­ket viszont le lehet küzdeni. Ékes bi­zonyíték erre a šamoríni (somorjai) példa. A vízi sportot néhai Diósi Kornél —• gimnáziumi tanár — igyekezett meg­szerettetni a fiatalokkal. Tanulóival ezért gyakran ellátogatott a Dunához. Szünidőben a diákok napokig sátoroz­tak a Dunánál és kisebb-nagyobb csónakkirándulásokat rendeztek. Az ő fejében fordult meg először a csónak­ház felépítésének gondolata is. Halá­la után a fiatalok egy időre vezető nélkül maradtak. Pár év elteltével az­után soha nem tapasztalt fejlődésnek indult a kajak-kenu sport Somorjám Székely István a helyi gimnázium testnevelője vette kezébe az érdeklő­dő fiatalok tevékenységének irányítá­sát. A somorjai fiatalok felfedezték tehát a Dunát, illetve a folyó által biztosított sportolási lehetőségeket. A kezdeményezést támogatta Vlzy Sán­dor, a SZISZ Központi Bizottságának akkori vezető funkcionáriusa is. így vált lehetővé, hogy a sportoláshoz szükséges eszközöket rövid időn belül beszerezhették. Főképpen tavasszal és nyáron áll meg a szemlélő gyakran a folyópar­ton, a kecses kis hajók gyors siklását figyelve. A partról nézve nagyon egy­szerűnek, harmonikusnak tűnik min­den: beülök a hajóba, evickélek né­hány kilométert és kész versenyző vagyok. Persze a kemény valóság egészen más. íme, néhány adalék a sikerhez: téli hónapokban állandóan edzeni, kilométereket futni, tornázni, súlyzóval erősíteni az izmokat, ké­ifjúsági Európa-bajnokság Cl—500 méterének ötödik helyezettje. A tehet­ségek sorát folytathatjuk Tóth Imré­vel, Vass Gézával, Hideghéty Tiborral, Bugár Gitával, Bogár Ferenccel, akik országos junior válogatottak. Közülük Hideghéty és Bogár tagja a moszkvai olimpiára készülő kajak-kenu válo­gatott szélesebb keretének. Országos viszonylatban is ismert versenyzők Masár Félix, Bartalos Ká­roly, Vaiók Milán — jelenleg a CH Bratislava színeiben versenyeznek —, valamint Meixner József az ÜK Brati­slava versenyzője. Űk a versenyidényt már a felnőttek mezőnyében kezdik. A Slávia SZM Somorja kajak-kenu szakosztálya szlovákiai viszonylatban az első helyen áll. Az 1977-es ver­senyidényben például tizenhat szlová­kiai bajnokságot nyertek. Sikereikre a CSSZTSZ Központi Bizottságának illetékesei is felfigyeltek, s nem vé­letlen, hogy éppen Somorját jelölték ki a kajak-kenu sport utánpótlását biztosító élsport-központtá. Jelenleg a vezető edzői tisztséget betöltő Székely István mellett Hor­váth Arpád és Tátos Lajos a haladó versenyzőkkel Csicsai Gábor és Ürge József pedig a kezdőkkel foglalkozik. Végezetül idézzük az egyik fiatal tehetség véleményét a sportág szép­ségeiről: — Számomra leglenyűgö­zőbb a versenyek hajrája. Ilyenkor úgy érzi magát az ember, mintha üvegbúra alatt lapátolna. De a lapát rendületlenül újra és újra vízbeme­­rül, a kenu suhan tovább, feszül a tü­dő, a trikó szorítani kezd, oda se ne­ki, még pár csapás és mindenért kár­pótol a tudat, hogy győztem!!! CsL. A .csendes* emberek versenye Jelentős, nem mindennapi sportese­mény színhelye lesz az idén Losonc. Június 21-től június 26-ig ugyanis Lo­soncon kerülnek megrendezésre a sü­­ketnéma fiatalok országos sportverse­nyei. A süketnémák losonci általános iskoláját érte ugyanis az a nagy meg­tiszteltetés. hogy sorrendben már a XIV. országos sportversenyt rendez­hette meg. Losoncon az első ilyenfajta orszá­gos rendezvény felől érdeklődve meg­tudtam Matuska Andrástól, a süket­­némák általános iskolájának igazgató­jától, hogy a nagyarányú verseny megrendezésével az SZSZK Iskolaügyi Minisztériuma bízta meg az iskolát. Tavaly Prágában rendezték meg ezt az országos versenyt, melyre az elő­készületek már folyamatban vannak Losoncon Az egyhetes országos verse­nyen köztársaságunk 18 — süketné­mákat oktató — iskolájának mintegy 400 versenyzője vesz észt. Az egyhe­tes versenyeket a Spojené Závody TJ ligeti sporttelepén rendezik meg. Az iskolai év végén Losoncon sorra ke­rülő országos sportversenyt atlétiká­ban, „mini futballban“, kézilabdában és honvédelmi versenyekben rende­zik meg. A süketnémák iskoláinak verseny­zői egy hét alatt élénk küzdelmeket vívnak majd egymással. A losonci is­kola igazgatósága az országos sport­­rendezvény sikere érdekében a város és a járás valamennyi üzemének és vállalatának támogatását kérte. S e téren nem vallanak szégyent nemzeti vállalataink, mert máris jelentős ősz­­szegekkel támogatják az iskola taní­tóinak fáradságos munkáját. A júniusi XIV. országos verseny fővédnöke Ján I v a n i é, a Losonci Járási Nemzeti Bizottság elnöke lesz, aki a megtisz­telő megbízatást már vállalta. Sólyom László — NÉHÁNY gondolat a klubmozgalomröl — Qtszáztizenhét CSEMADOK helyi szervezet található Dél-Szlová­­kia községeiben, s ebből négyszáz­negyvenöt (!) rendelkezésére áll el­fogadható művelődési ház. Kedvezőbb ez, mint a szlovákiai átlag. Persze, nem szabad gondolnunk, hogy az len­ne az ideális, ha mindegyikben tud­nánk egy jól működő amatőr klubot. Mint hipotézis, elképzelhető, ám a va­lóság, a tények ezt nem teszik lehe­tővé. Mégis elgondolkoztató, hogy két kezünk ujjain megszámlálhatjuk, mennyi számba jöhető amatőr klub­bal rendelkezünk. Az Érsekújváron (Nové Zámky) tar­tott IX. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok egyik fontos és hasznos epizódja volt a CSEMADOK helyi szervezetei vezetőinek országos értekezlete, ahol a járási vezetők és klubvezetők két napig foglalkoztak ez­zel a témakörrel. Hasznos lesz né­hány véleményt, tapasztalatot közzé tenni erről a szemináriumról, tükröt is tartva ezáltal magunk elé. ★ Kezdhetjük mindjárt Érsekújvárra), ahol a Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napokra ezúttal is gazdag műsort állítottak össze. Pezsgő élet folyik itt: csak az értekezlet ideje alatt, rövid két napon meggyőződhet­tek erről az itt levők, hisz amíg a pinceklubban értekezlet, azalatt a földszinti nagyteremben táncosok pró­bája, az emeleten tárlat, másnap dzsesszbalett-verseny zajlott. Szeren­csés helyzetben vannak az újváriak, mondták azok, akik azt képzelik, hogy a szerencse különleges ado­mány. Meglehet, nincsenek helyiség­gondjaik, mint sok más klubnak, CSEMADOK helyi szervezetnek, ám aligha lehet így leszűkíteni a dolgot. Az újváriak klubja ötödik éve dolgo­zik, s jól. Ez nem csupán manna, kö­zösségi munka eredménye, akárcsak a Képzőművészetet Kedvelők Klubjá­nak munkája is, akik egyre szebb eredményeket érnek el. Míg eleinte 900—1000 látogatója volt egy-egy kiállításuknak, ma már 2—3000 ember kíváncsi tárlataikra. A közös munka eredménye, úgy tű­nik, pótolhatatlan. Van azonban ellen­példa is, hisz a vágsellyei (Sala) Vö­rösmarty Klub úgyszólván egyetlen ember áldozatos munkájának köszön­heti példás eredményeit. Tóth Lajos szervezőképessége és lelkesedése egy sokkal kisebb lélekszámú szervezet életében is döntő hatásúnak mutat­kozik. A neves előadók, művészek rendszeresített látogatásai nem enge­dik kihunyi az érdeklődést. A vágsellyei klub mozgósító hatása jelentkezett. Az ö példájukra mozdul­tak meg a komáromiak is, akik vi­szont nem szeretnék igazolni az „egy fecske“ elméletet. Két éve kezdtek, s eljutottak a felismerésig, hogy ne legyen egy ember csak a vezető, mert az vagy népszerű, vagy nem, s első­sorban az eszmei tartalomról kell be­szélni, nem a részletekkel kezdeni a munkát. Helyiség hiányával küszködik a prá­gai Ady Endre Diákkör, a rimaszom­bati (Rimavská Sobota) Tompa Mi­hály Klub. Tanulságos tény, hogy a magyarlakta járásokból a rimaszom­bati mondhatja magáénak a legtöbb művelődési otthont! Rimaszombatban egyébként is csappant az érdeklődés, hiszen néhány éve még jó eredmé­nyeket mutattak föl, s a honismereti kör előadásaira szép számmal járt a közönség. ★ A sorból kimaradt a JA1K (a brati­­slavai városi szervezet József Attilá­ról elnevezett ifjúsági klubja), a kas­saiak, a szepsiek, akik még csak a tervezgetésnél tartanak. De nem is ezen van a hangsúly. Inkább azon, mi az elsődleges teendő a klubmoz­­galom fellendítése terén. Míg a kas­saiaknak (az elmondottakból ez tű­nik ki) az jelenti a fő problémát, ho­gyan tudják majd számítógépes nyil­vántartással irányítani, szániontartani a tagságot, addig a galántai járás egyik községében, Vághosszúfalun (Dlhá nad Váhom) az önismeret. Klubvezetőjük mondta, hogy bármi­lyen kis községben lehet amatőr klu­bot alapítani. A közelmúltban tartott egyik estjükön Szanyi Mária népraj­zos érdekfeszítő előadását hallgathat­ták, Falunk története címmel. Felte­hetjük a kérdést: Tudjuk-e hol élünk? Ismerjük-e a múltat, hogy építhessünk rá? Meg vagyok győződve róla, hogy egy ilyen előadás maradéktalanul föl­kelti a figyelmet. Vághosszúfalu mindössze 1250 lakosú község, s amit másutt nem tudnak elérni, itt bizo­nyítják: nem az a lényeg, mekkora létszámú a CSEMADOK-alapszervezat. Az értekezleten valaki említést tett a szövetkezeti klubokról, ami sajnos, egyetlen vélemény yolt, s elkerülte a figyelmet. Pedig itt is sok lehetőség kínálkozik, s van rá példa is: egyes községek szövetkezeti vezetői pozitív hozzáállással nézik a helyzetet, s megadják a kért anyagi segítséget is. ★ Az egyik legnagyobb probléma így is anyagi jellegű. A kultúra ugyan sohasem volt pénzforrási lehetőség, s amíg a hideg gazdasági szemlélet helyet kap ezen a téren, addig nem sok jó várható. Nem lehet elvárni egy kulturális szervezettől, hogy pénzügyileg rentábilis legyen; a kul­túra mindig is ráfizetéses volt. Ebből erednek a helyiség-gondok is, ame­lyekkel lépten-nyomon találkozha­tunk. Csak így fordulhat elő, hogy esetenként egy-egy hnb vezetőn mú­lik a dolgok pozitív, avagy negatív alakulása. Ugyanez vonatkozik egy­­egy művelődési otthon használható­ságára is: a magas bérleti díj gyak­ran gátolja a tevékenységet, vagy konkréten amatőr klubmozgalmunk virágzását. Ez a probléma jogi ren­dezésre vár. A Művelődésügyi Minisz­térium lépéseket készül tenni ez ügy­ben, s várhatóan kiad majd egy irányelvet, amely segítséget nyújt a társadalmi szervezeteknek. Addig is jó lenne tudni, hogy nem ülünk ölbe tett kézzel. —kövesd!— Dallal-tánccal A közelmúltban rendezte meg a Komárnói Járási Művelődési Központ a felnőtt népi tánccsoportok járási fesztiválját. A marcelházi művelődé­si otthon színpadán kilenc együttes — háromszázhuszonnyolc szereplővel — lépett fel. A bíráló bizottság — Gál György mérnök, Dohi Géza, Kozári Péter ösz­­szetételben — a járási versenyen fel­lépő együttesek művészi teljesítmé­nyét pozitívan értékelte. Megállapí­totta, hogy az elmúlt évekhez viszo­nyítva a fejlődés szinte ugrásszerű, ami különösen az eredeti helyi táncok feldolgozásával, a művészi kivitele­zésben, a folklóranyag színvonalas előadásában, az egyes tánccsoportok technikai felkészültségében nyilvá­nult meg. A művészi színvonal emel­kedése elsősorban annak köszönhető, hogy a Komáromi Járási Művelődési Központ már három éve rendszeres előképzést szervez az együttesek ve­zetői számára. Ugyanez sajnos, nem mondható el a kísérő zenekarok képzettségét ille­tően. A szükségmegoldásként beugró zenekarok sokat levonnak a tánc­­együttesek előadó művészetének az értékéből. A bíráló bizottság nem hirdetett ki győzteseket és nem is rangsorolta az együtteseket. Valamennyi együttes emlékérmet, tárgyi ajándékot és dip­lomát kapott. A martdsi Hajnal népi táncegyüttes az eredeti folklóranyag feldolgozásáért és előadásáért, az izsai Búzavirág együttes a folklór több éves terjesztéséért, az őrsújfalu­­si Vadrózsa együttes pedig kiváló technikai felkészültségéért kapott diplomát. Arról, hogy a járási fesztiválon szerepelt együttesek közül mely együttesek vehetnek részt a zselízi országos döntőn, külön e célra kije­lölt bizottság dönt. Bartha Tibor A tomášovi (féli) művelődési ott­honban rendezték meg a Tavaszi szél vizet áraszt... című népdalverseny bratislavai városi és járási döntőjét. A huszonnyolc induló között nem­csak éneklőcsoportok, hanem szóló­énekesek és egy tárogatós Is volt. A közönség — főleg a fiatalabbak — sok szép és eddig kevésbé ismert népdal­lal ismerkedhetett meg. Az öttagú, jól összeállított bíráló bizottság — foglalkozásukat tekintve kivétel nélkül hivatásosak — a lehető legigazságosabb döntést hozta. Az ok­tóberben sorra kerülő kerületi dön­tőbe a következő énekeseket javasol­ta (véglegesen az összes járási döntő iazajlása után döntenek) Károlyt Magdolna bratislavai, Machán Marika féli és Bognár Sándorné magyarbóli. Az éneklőcsoportok közül a szenei, a bratislavai és a féli csoportot java­solta továbbjutónak. A közönség díját, a „mezőny benjaminját“ a féli Mózes Ági nyerte. Az est állandó szereplőjeként meg kell említenünk a Szőttes háromtagú parasztzenekarát, akik úgyszólván tö­kéletes kísérőzenét szolgáltattak. A másnap lebonyolított gála-bemu­tatón a Szőttes táncosai tették felejt­hetetlenné az estét. Örvendetes, hogy mindkét alkalommal telt ház előtt folyt a műsor, ami egyúttal azt is bi­zonyítja, hogy nem vagyunk közöm­bösek népművészetünk ápolása iránt. Nagy Ernő Száll a tavaszi szél! Az udvarnoki női éneklocsuport. Közel kilencszáz éve annak, hogy István királyhoz Igyekezett két jámbor hittérítő. Útközben az egyik ta­nyára tértek be megpihenni. Kegyes olvasmányaik köz­ben megzavarta őket egy kellemetlen, nyikorgó hanggal vegyülő szép, tiszta csengésű női hang. A két vándor idegen országok szülötteként csodálattal hallgatta a яшшяшшшшшашашшашштвашшшашшвшшшшЬшя magyarok zenéjét, vagy mint ők mondták, a Simphoniam Hungárorumot. Vajon mit énekelhetett a kézimalmon őrlő jobbágynő? Vajon élj elejtettük-e az ősi idők dalait? Az ősi magyar népdalt sikerült-e megmentenünk új életünknek? Olyan kérdések ezek, melyeknek döntő súlyát csak az tudja jelmérni, aki tudatában van araiak, hogy legősibb ha­gyományunk a nyelv, melynek ikertestvére a népdal. A népdal mat őrzői és jelelevenítői az éneklőcsopor­tok, melyek száma Csallóköztől Bodrogközig örvendete­sen gyarapszik. A közelmúltban például a Dvorníky na Ostrove-i (udvarnoki) Efsz kertészetében találkoztunk daloló lányokkal és asszonyokkal. Az eredeti csallóközi népdalt mélyen énekelték, mintha csak a tavaszi szél zúgását akarták volna utánozni. Később azt is megtud­tuk, hogy ugyanezek a dolgos kezű lányok és asszonyok a napi megerőltető és sokszor bizony egyhangú munka után hetente háromszor is összejönnek. Összetartja őket az éneklés varázsa, a népdal aranyhídja. Vezetőjük, Orbán Gyula szerint rohamosan fejlődő korszakunkban követelmény a hagyományok megőrzése. S csupán rajtunk múlik, hogy magunkévá tegyük azt, ami különben elsüllyed, s helyt ad olyannak, ami tőlünk távol áll és idegen. ... Pattansd ki a szíved, elő i elő a rügyekkel — s mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szélt A költővel együtt vallják a népdal szövegének pár mondatos érzelmes gondolatgazdagságát. A Tavaszi szól vizet áraszt népdalverseny kerületi döntőire készülnekI Csiba L.----------------------------------------ппт—tm———— A fészekrakás nehézségei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom