Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-02-25 / 8. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1978. február 25.

„Igazgató úr elvesztette a játszmát...

II

Rohan az idő, meg sem áll csodálkozni. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy egykori munkatársam. Puha Vince, már a 77. életévét tapossa. Nemrégiben, amikor meglátogattam az egyik új lakónegyedben levő egyszobás lakásában, ezzel fogadott: „Gyerek, eljárt fölöttem az idő.“ Pedig Vince bácsi nem úgy néz ki, mint aki felett Damoklész kardja lebegne. Negyedszázada, hogy megismertem, de azóta vajmi keveset változott. Markáns férfiarc, élénken csillogó barna szem, magas homlok, ritkuló, de csak asszonyt csábító deres haj. Meg is említettem; „Kevés gondod volt az életben. A homlokod sima, s több a fejeden a fekete hajszál, mint az ősz“. Erre ő: „Mit gúnyolódsz? Ha nem ismernéd az életemet, végül el is hinném, amit mondasz“.

Kemény munkásélete volt Vince bárdinak ebben az évszázadban. Az egyik csallóközi kis falu szülöttjét a nyomor, a nincstelenség arra ösztönözte, hogy vándortarisznyát akasszon a nyakába. Addig kilincselt, míg végül is Bratislavában a kábelgyárban talált munkát. Lassanként megismerkedett a városi emberekkel, a munkásak bátor kiállásával. Persze megtudta, hogy a hangadók tagjai a kommunista pártnak és a szakszervezetnek. A 20-as évek elején Puha Vince is belépett a Vörösszakszervezetbe. Két év után a kommunisták harcos szövetségének a vezetőségébe választották. Közben sokat olvasott, ismerkedett a marxizmussal és a válságos 1932-es évben tagja lett a kommunista pártnak. Becsületes, odaadó tevékenységét elismerték munkatársai és az üzemi tanács elnökévé választották. Később a munkahelyén ő lett a pártcsoport elnöke. Vagyis elég „bűne“ volt ahhoz, hogy a köztársaság széthullása után kidobják abból az üzemből, ahol 22 esztendeig húzta az igát. Nehéz, bizonytalan évek következtek. De azért nem tétlenkedett: a „földalatt“ is folyt a munka a fasizálódó rendszer ellen. Dehát addig jár a korsó a kútra __Rákenték a „röpcsik“ szétszórását. Ogyis mondhatnánk, vállalta ezt az életpárja helyett. Ebben ez esetben véletlenül az asszony volt a „bűnös“. A Nádszegről származó, nagyvárosba került cselédlány méltó eszmei partnere volt férjének, s nem rettent meg az illegális munkától. Puha elvtárs nem engedte, hogy feleségét bezárják, inkább magára vállalta a fasisztaellenes röpiratok terjesztését. Aránylag olcsón megúszta. Egy évet kapott. Kín-keservesen letelt az esztendő, s boldog volt, hogy végre haza került. Igen ám, de hazakísérték azért, hogy búcsúzzon a családjától és átsuppolják Magyarországra. Bár Somorjánál áttették, ő visszafelé vette a kanyart. Onnan árkon-bokron keresztül sem tartott sokáig az út Bratislavába. A Hlinka-rendszer pribékjei azonban nyitva tartották a szemüket és később vonatba rakták s Losoncon akarták áttuszkolni.

— Kutya napok következtek — emlékszik Vince bácsi —, annak rendjemódja szerint átraktak a határon, de a magyar határőrök nem sokat törődtek velem. Megfigyeltem, merre nyugszik a Nap és aziránt indultam. Rámesteledett. Felmásztam egy fára, s majom-módon szundikáltam át az éjjelt. Nem mertem elaludni, féltem, hogy

lehuppanok. Alig pirkadt és már szekerek zörgését hallottam a közelben. Kiballagtam az útra és megkérdeztem, merre tartanak. Krivánban lesz vásár — mondták. Látták szándékomat, helyet szorítottak a kocsi ülésén. Akkor még volt néhány fillérem, amiért zsömlét vettem vásárfiaként. Szállásra a falu végén levő „elárvult“ kovácsműhelyben leltem. Társam is akadt, egy magyar katonaszökevény lopózott be az éj leple alatt. Reggel igen korgott a gyomrunk és elindultunk a tanyák felé. A legközelebbi házban egy ijedt arcú nénike nyitott ajtót. Enni kértünk. „Nincs nekem semmim — motyogta — a fiaimat elvitték katonának“ — sírta el magát. Kisomfordáltunk az ajtón, de kisvártatva az aszszony utánunk kiabált: „Egy kis krumplileves azért lenne.“ Ügy látszik, megesett rajtunk a szíve, vagy eszébe jutott, hogy a szlovák vendégszeretet nem szenvedő»! csorbát. Azegyes központi vezetők által pártfogolt igazgatóhoz.

—. Igazgató úr, Ün már teljesítette a feladatát, vagyis a játszmát elvesztette. A mai napon az üzemet hatalmába veszi a munkásosztály és kinevezi az új vezetőket.

Ezzel véget ért a sokszoros milliomos Emil Stein karrierje. Ekkor már nem segíthettek a dolgozó nép hamis prófétái. A politikai győzelem a munkásosztály kezében volt, s a párt vezetésével visszavertek minden reakciós kísérletet.

Puha elvtárs már megette a kenyere javát, s örült, hogy rendes kerékvágásba került az élete. Nem egészen így lett. Szükség volt a munkáskáderre, s a legnagyobb meglepetésre azt a feladatot kapta, hogy hozza „fedél alá“ a Bratislavai Állami Gazdaságot. Ezt a nem éppen testhez álló feladatét is vállalni kellett, és fáradságot

ruha bácsi, hűséges élettársával.

óta sem ettem olyan jóízű levest. Egy hétig koptattam a bakancsom, míg végül megölelhettem a kedveseimet. Persze nyugtom aztán sem volt, de valahogy átvészeltem a nehéz időket.

A felszabadulás után rendbe kellett hozni a tönkretett üzemeket. Puha elvtárs a Stein-féle sörgyárba került, mint épltőmunkás. Az üzemre sok bomba hullott, s teljesen újjá kellett építeni. Volt persze más tennivaló is, a pártszervezet megalakítása. Ki másra várhatott a feladat, mint Puha elvtársra, a tapasztalt, bátor kiállású kommunistára. Érthetően őt választották a szervezet elnökévé. Nehéz, küzdelmes évek következtek, de a pártszervezet erősödött, s egyre nagyobb szava lett az üzemben.

A februári események szele hamarosan elérkezett a még nem államosított üzembe. A legelső tennivaló a népi milícia megszervezése volt. Szlovákiában a sörgyártó üzemben elsőként alakult meg a munkásosztály fegyveres testületé, amelynek létrehozója és tagja volt Puha elvtárs. Az események gyorsan kergették egymást. Az egyik zimankós februári napon a párt és a szakszervezet nagygyűlést hirdetett, amelyen ismertették az üzem államosítási tervét. Ezt követően az akciós bizottság küldöttsége beállított a minden hájjal megkent, az

Tavaszra készülnek

A rügyek még nem pattantak ki az út menti fákon, de az emberek már tavaszra készülődnek. A nesvadyi (naszvadi) szövetkezet gépudvarának hátszó szögletében talajegyengető simítókat állítanak össze a szerelők, összeszokottan, kevés szóval, pontos mozdulatokkal dolgoznak.

A szövetkezet gépesítőjének, Duka Géza mérnöknek a javaslatára közülük kettővel, Csernák Alberttal és Bengyák Andrással beszélgettünk el a szakma fortélyairól, munkájuk eredményeiről, gondjaikról.

— Elsősorban középjavításokat végzünk, de a generáljavításokkal is megbirkózunk, ha a helyzet úgy kívánja — mondja Csernák Albert. — Közel 1Я éve dolgozom a szakmában, de a jelenleg használatos mezőgazdasági gépek mások. A teljesítményük is sokkal nagyobb.

— Műszakilag is sok minden megváltozott rajtuk — veti közbe Bengyák András. — Egészen más a szerkezetük,

éppen ezért sokkal nagyobb ismeret kell ahhoz, hogy egy hibát gyorsan kiküszöböljünk.

— Ügy csináljuk, mint a magunkét.

— Ez mit jelent?

— Pontosan, jól odafigyelve mindenre.

Részletesebben Csernák Albert magyaráz:

— Saját eszközeinket, gépeinket javítjuk. Érthető, hogy az ember ügyel minden mozdulatra, a legkisebb részletre is, hiszen ha valami nem tökéletes, az munka közben gyorsan kiderül. Különben is egymás szeme előtt vagyunk,ezért mindenki akarva-akarat- Ian észreveszi az ember hozzáértését, vagy ügyetlenségét.

— Van-e panaszuk? — kérdezem, s magamban arra gondolok, hogy ebből sok mindenre lehetne következtetni.

— Nem is annyira panasz, mint probléma — szólal meg egy gondolatnyi szünet után Bengyák András. —

nem ismerve igyekezett lerakni a szocialista mezőgazdasági nagyüzem alapjait. Ezt követően a CSEMADOK központi bizottsága apparátusában dolgozott, ott hasznosította gazdag élettapasztalatait.

Vince bácsi már régen nyugdíjas, s kicsit nehezen szedi a levegőt, de ennek ellenére az utcai pártszervezetnek még mindig tevékeny tagja. Különben sem tétlenkedik. A rossz minőségű földön széppé varázsolt kertje a mindene és éltetője.

— Hűtlen hozzám. Jobban szereti a kertet, mint engem — mondja mosolyogva Puha bácsi „őrangyala“.

Télidőben nehezebb a helyzete. A- hogy ő mondja, „szobafogságban“ sínylődik. Persze a „jóbarát“ sorakozik a polcokon. Csak a szem fárad el néha. De amíg nem mosódnak össze a hetük, Vince bácsi forgatja a lapokat. Reggelenként már alig várja az Üj Szót. Persze vesz más lapokat, folyóiratokat is. Eljönnek az unokák, dédunokák, legyen azoknak is mit olvasni.

— ín is így kezdtem — emlékszik a veterán kommunista a 20-as évekre. — Sokat köszönhetek azoknak az elvtársaknak is, akik megtanítottak a betű szeretetére.

Tóth Dezső

Az alkatrészellátás. A Škoda 180-as traktorhoz például egyszerűen nem lehet alkatrészt szerezni. Vannak azután koronás értékű alkatrészek — mint a szimering — amit szintén nehéz beszerezni. A fizetéssel különben elégedettek vagyunk, a pénz egyikünknél sem kenyérre kell.

Még néhány szó jegyzőkönyvszerü tömörséggel:

A szövetkezet javítóműhelyében 21 szakember — főleg gépjavító dolgozik. Az akadozó alkatrészellátás ellenére a mezőgazdasági gépek tavaszi előkészítése megfelelő ütemben halad. Az

1977-es gazdasági évben 35 ezer 960 koronás költségmegtakarítást értek el. Sikeresen vezették be a szervizszolgálatot, melynek keretében a mezőgazdasági gépeket rendszeresen átvizsgálják és ellenőrzik, ha pedig hibát észlelnek, azt azonnal jelentik a szerelőknek. így elejét veszik a mezőgazdasági gépek teljes lerobbanásának.

A Februári Győzelem 30. évfordulójára tett felajánlásuk méltó az eddigiekhez — tehát munkájuk is eredményes lesz. —Csl.—

Országszerte készülnek a szövetkezeti zárszámadások, összegezik a tavalyi gazdasági év eredményeit, legfontosabb tapasztalatait, s egyben készítik az idei tervet is.

A zárszámadő közgyűlésre készülő szövetkezeteink közül ezúttal kettőt: a Muzslai és a Naszvadi Efsz-t kerestük fel.

—О -A Naszvadi Efsz 3166 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, ebből 2622 hektár a szántóterülete. A fennmaradó részt legelők és rétek képezik, melyeken 5 éve folytatnak intenzív talajjavító munkát.

A szövetkezet termelési terve Kiss Ferenc, az üzemi pártszervezet elnökének a tájékoztatása alapján 45 millió korona volt, ebből 44 millió kétszázháromezer koronát teljesítettek. Termelési eredményeiket negatívan befolyásolta a tavalyi év szélsőséges időjárása, valamint az egyéb negatív természeti ráhatás: jégeső, belvíz, aszály, fagykár. Jégeső az efsž növénytermesztésében 5 millió korona kárt okozott; a belvíz a kukorica és az árpa, a fagykár viszont a szőlő és más gyümölcs terméseredményét csökkentette.

Jó volt a szövetkezet gabonatermelése, hektáronként 60,14 mázsát takarítottak be, s előrelépés történt a népgazdaságilag Is fontos növény — a napraforgó — terméseredményében. Az időjárás okozta károk elsősorban az efsz szálas takarmányellátása terén éreztetik hatásukat.

A szövetkezet központi problémáját az öntözés jelenti. Frone Anton közgazdász tájékoztatása alapján, az öntözési alapfeltételek mindössze 205 hektáron biztosítottak. Ennek tulajdonítható, hogy a szövetkezet termelési eredményeiben az aszálykárok fokozottabban éreztetik hatásukat.

Az öntözési problémát legjobban a cukorrépa sínylette meg, melyből az átlagos hektárhozam mindössze 206 mázsa volt, jóval a járási átlag alatt.

Az állattenyésztés — a növénytermesztéssel ellentétben — jól alapozta meg az 1977-es tervcélokat. Bővült a szövetkezet tehén- és anyakocaállománya. Tejből 70 ezer literrel, sertéshúsból 4 vagonnal, baromfiból pedig 114 mázsával teljesítették túl árúértékesítési tervüket.

A szövetkezet jövedelme a növénytermesztésben előállott objektív nehézségek ellenére a tervezett hétmillió korona helyett tízmillió korona

lett.

A szövetkezet vezetősége a zárszámadás készítésénél gondosan megfontolja a jövedelmek felosztását. Legfőbb céljuk az idei terv jó megalapozása, mely az 1977-es termelőirányzattal szemben 7 százalékos emelkedést mutat.

Rudolf Koňuch mérnöknek, a muzslai „Béke“ Efsz főagronómusának zsúfoltak a napjai. Az elnök betegsége miatt az 6 vállára nehezedik a zárszámadással együtt az 1978-as termelési tery előkészítése is.

Tájékoztatása alapján kisgyűléseken, brigádértekezleteken, ágazati fórumokon megkezdték az 1977-es ered-Milyen évet zárnak, mit terveznek

mények és az 1978-as tervfeladatok megbeszélését.

Az 1977-re előirányzott 51 millió ötszáznyolvankilenc ezer korona tervcélt ez a szövetkezet sem tudta teljesíteni. A fagy és a jégeső ebben az efsz-ben is károsan befolyásolta a növénytermesztés eredményeit. A szőlőben, maglucernában és a kukoricában több mint kétmillió korona kárt okozott.

Az időjárás okozta jövedelemcsökkenést Dohai János zootechnikus szavai alapján mérsékelték az állattenyésztés szakaszán elért sikerek. Az elért eredményeiket a szakosításnak és összpontosításnak, valamint a hatékony takarmányértékesítésnek köszönhetik. A szakosítással párhuzamosan végzik az istállók modernizálását. Ebben a gazdasági évben megkezdik egy 588 férőhelyes tehénistállő építését, melynek feltöltése szempontjából hozzákezdenek az üszők ellés utáni ellenőrzéséhez.

A szövetkezet tiszta jövedelme a tervezettel szemben mintegy hárommillió korona többlettel zárult. Mindent figyelembe véve, reálisnak ítéljük a szövetkezet 1978. évi csaknem hétszázalékos termelésnövelési céljait.

—Csiba—

Elöljáróban anynylt: a 2732 hektáros selicei (sókszelőcei) szövet* kezet tagjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére összesen 664 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltak. Kevés ez, vagy sok? Mondhatjuk azt: nem éppen sok. Sajnos, nem tartották meg szavukat, 164 ezer korona értékkel lemaradtak. Ebből mindenképpen le kell vonni a tanulságot. Valószínű, az ellenőrzés nem volt eléggé következetes. S természetesen, a kötelezettségeket vállaló egyes csoportok is jobban Igyekezhettek volna, hogy a lemaradást elkerüljék.

Most, a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére olyan öszszegű kötelezettséget vállaltak, amely a tavalyinak több mint a háromszorosa. Vagyis az ötvenkilenc egyéni és harminckilenc kollektív munkgfelajánlás értéké csaknem két és egynegyed millió korona.

Nagyon kell majd ügyelni arra, hogy az egyének, munkaközösségek komolyan vegyék azt, amire vállalkoztak.

Kik legyenek a formabontók? Hát az öt szocialista brigád, melyek közül három bronzérmes. És a megtisztelő címért most versenyre kelő hatodik munkaközösség, amely első munkásszármazású köztársasági elnökünk, Klement Gottwald nevét választotta, s viseli majd. Ezeknek a brigádoknak, valamint a többi munkacsoportoknak, csapatoknak kell jobban a sarkukra állniuk, személyes jó példát mutatniuk, hogy magukkal ragadják a többieket.

Mint a zárszámadó közgyűlés fóbeszámolójából kitűnt, a múlt gazdasági évet aránylag jól zárták. Bár a növénytermesztést ágazat dolgozóinak nem sikerült az éves termelési tervet teljesíteniük: csupán lucernaszénából és ffífélékből, valamint takarmányrépából termeltek többet a tervezettnél. Az éves termelési, illetve áruértékesítési tervet zöldségfélékből és gyümölcsből sem érték' el. A szárítóüzem dolgozói viszont túlteljesítették tervüket. Míg a te] termelés hosszú évek őta egyik legkritikusabb problémaként szerepéit, tavaly már mintegy 35—40 ezer literrel túlhaladták az éves

Az adott szó kötelez

előirányzatot. A fejők — átlagban — 350 literrel emelték a tejhozamot. Nagy előrelépés ez, de még mindig a járási átlag alatt vannak. Az, hogy idáig jutottak (fellendülőben a tejtermelés), az élenjáró fejőknek, etetőknek, a technikusoknak és szervezőknek köszönhető. S további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy elérjék, sőt túl is haladhassák a járási tejhozarpátlagot.

Van még jócskán behoznivaló a malacnevelés, a tojástermelés szakaszán is. A sertés-, marha- és baromfihúsból ugyancsak sikerült az eladási tervet teljesíteni, illetve túlteljesíteni.

A növénytermesztés, Illetve az állattenyésztés egyes szakaszain a hibaforrások, az előidéző okok jobbára közismertek, tehát a vállalt kötelezettségeknek legfőképpen erre kellene irányulniuk.

A termésbetakarítási veszteség — bár nem nagy méretű — jobb munkairfinyítással, még következetesebb minőségellenőrzéssel tovább csökkenthető. Itt pluszként említhető a gépkezelők, kombájiiosok, a szárítóüzem dolgozói jobb minőségű tavalyi munkája az előző évekhez viszonyítva. Ide sorolható még az is, hogy a szállítási részleg dolgozói — szövetkezeten belül és azon kívül — többnyire jó, becsületes munkát végeztek, amiért több alkalommal járási elismerésben is részesültek. A gépjavítók, szerelők aránylag jól megteremtették a gépek üzemeltetésének előfeltételeit. Az épMőcsoport ugyancsak teljesítette éves munkatervét, s a járási versenyben a harmadik helyet érte el.

Visszatérve az idei munkafelajánlásokra, az a meggyőződésünk, hogy az 1978 évi igényesebb tervfeladatok teljesítését nagy mértékben elősegítheti, ha azek maradéktalanul valóra válnak. Teljesítésük ellenőrzésének rendszerességétől és következetességétől, a nyilvánosság előtt zajlásától igen sok függ. • A teljesítésben élenjárók népszerűsítésétől, példaképül állításától és erkölcsi jutalmazásuktól szintén. -kov-